Nemzeti Társalkodó, 1836. július-december (1-26. szám)

1836-10-25 / 17. szám

258 főre fogja elövarázslani. „Úgy de minek is ol­vasni!“ kiált Potrobásy úr, ,, szemrontás csak az haszon. “ De könyörgök P. Uram , Önre nézve dicső találmány a’ könyvirás, mert lám Ön mi­helyt könyvbe tekinteni méltóztatik , legottan mint gyermek az bájos riogatás alatt, elalszik ; oh vaj­ha hosszas hortyogásai közt valami jót álmodna ! A’ folyók az utazók és utazások legfőbb párt­fogója ezt minden nevezetes utazók Pliniustól és Marco Pólótól fogva Humboldtig és Körösi ha­zánkfiáig tapasztaljak. Hátokon ladikban vagy saj­kán hordják az utast, partjaik szépségét ’s gaz­dagságát elébe tárják, ’s csak néhol a’ berkek szent homályába vonult növevényeket rejtik­ el a’ kémlő szem , mint a’ látogatókat unó könyv­­tárnok a’ titok teli mysteriosus könyveket az a­­vatatlanok előtt. Könyuilalom , sajtónyomás , cen­sura , meg annyi nyomtatási hibák a’társaság ve­­linpapirosu stereotyp kiadású nagy könyvében, ingoványos mocsárok az ország úton , ’s ész felé lelnek a’ mező felett ’s fizetetten contók a’ keres-­ kedési defterben. A’ folyók egyik különös tulaj­dona, hogy soha meg nem vénülnek ’s bár eze­­redek óta futják habzó pályájokat, még is min­dég ifjú víz cseppeket hömpölyögtetnek. Eleven képe az időnek, mely ma az, a’mi tegnap volt, és hónap is ugyan aon lesz, bár ha letű­nte a­­latt az egyesekre nézve most borús majd vidám. A’ folyók elzuhogtat a’ halak úszása, vijongása, a’ vízi kígyók sü­vőltése, a’ békák kvázolása, a rákok hátra sietése, a’ rajta ügető csónak evező lapát­jainak csapkodásai fel nem tartóztatják , nem az időt is az emberek okos és bolond tettei, toll és fegyver harczai ’s don quizottei kalandjai; és egy kis gyermek rivása , vagy­ a’ vad önkény ál­tal a’ népek sorából kitörölt nemzet véghörgése szint úgy elhangzik az elszálló időben, mintegy

Next