Nemzeti Társalkodó, 1836. július-december (1-26. szám)
1836-10-25 / 17. szám
258 főre fogja elövarázslani. „Úgy de minek is olvasni!“ kiált Potrobásy úr, ,, szemrontás csak az haszon. “ De könyörgök P. Uram , Önre nézve dicső találmány a’ könyvirás, mert lám Ön mihelyt könyvbe tekinteni méltóztatik , legottan mint gyermek az bájos riogatás alatt, elalszik ; oh vajha hosszas hortyogásai közt valami jót álmodna ! A’ folyók az utazók és utazások legfőbb pártfogója ezt minden nevezetes utazók Pliniustól és Marco Pólótól fogva Humboldtig és Körösi hazánkfiáig tapasztaljak. Hátokon ladikban vagy sajkán hordják az utast, partjaik szépségét ’s gazdagságát elébe tárják, ’s csak néhol a’ berkek szent homályába vonult növevényeket rejtik el a’ kémlő szem , mint a’ látogatókat unó könyvtárnok a’ titok teli mysteriosus könyveket az avatatlanok előtt. Könyuilalom , sajtónyomás , censura , meg annyi nyomtatási hibák a’társaság velinpapirosu stereotyp kiadású nagy könyvében, ingoványos mocsárok az ország úton , ’s ész felé lelnek a’ mező felett ’s fizetetten contók a’ keres- kedési defterben. A’ folyók egyik különös tulajdona, hogy soha meg nem vénülnek ’s bár ezeredek óta futják habzó pályájokat, még is mindég ifjú víz cseppeket hömpölyögtetnek. Eleven képe az időnek, mely ma az, a’mi tegnap volt, és hónap is ugyan aon lesz, bár ha letűnte alatt az egyesekre nézve most borús majd vidám. A’ folyók elzuhogtat a’ halak úszása, vijongása, a’ vízi kígyók süvőltése, a’ békák kvázolása, a rákok hátra sietése, a’ rajta ügető csónak evező lapátjainak csapkodásai fel nem tartóztatják , nem az időt is az emberek okos és bolond tettei, toll és fegyver harczai ’s don quizottei kalandjai; és egy kis gyermek rivása , vagy a’ vad önkény által a’ népek sorából kitörölt nemzet véghörgése szint úgy elhangzik az elszálló időben, mintegy