Nemzeti Társalkodó, 1837. január-június (1-26. szám)
1837-05-23 / 21. szám
Azt jegyzők meg fennebb, hogy Tordán sok a’ rongyos ház. Ennek oka a’mesteremberek szegénységén kívül a’lelkek meg nem örökösithetése, mert ha valamely tehetős ember telket vásárol, Izrael 12 nemzetségeinek minden ágazatai kihalják az építéstől ’s fenhagyják örökségi jogaikat ezer sziglen , ha zsebekben kevés van is. Ha meg nem bántanám Torda nemesi jogát nemesi büszkeségét, bátorkodnám tanácsolni, hogy az örökös időmúlásról mondana le, és szabná ezt esztendőre és egy napra , mint szabad királyi városokban, mert tagadhatatlan igazság az, hogy közszorgalomnak és gazdaságnak egyik talpköve, a’ birtokok örökös birhatása. Segíti Torda szegénységét, a’ városnak borzali monopóliuma is, melyet a’ hatalmasabb oligarchák nem egyszer játszanak ki a’ nép rovására. Torda lakköre érdekes, ásvány- fölalkat- és növénytani tekintetben is. Leghasznosabb ásványa a’ kősó , mely mezőség felőli lakkörének — sok helyeken — mintegy csontozatát teszi, még ismeretlen terjedelmű tömegekben. Jelennen vágatik a’ só csak egy aknában a’ sz. Józsefében, melynek mélysége 51 öl; két aknák, a’ Theresiaé és szt. Antalé nem miveltetnek , mivel csak a’ vidék számára vágatik só, évenként 12—14 ezer másra. Csonka kúp idomuak az aknák fenékkel föld köge felé fordulva; fenekök azon mérték irányban szélesedik, melyben mélységök halad lefelé, tetejűken 12 — 18 öl hosszúságú, 1 □ öl szélességű függőleges torkok, tölgyfa gerendákkal bérlelve, bé és kijárásul szolgálnak; fenékben vágják a’ sót 8 — 12' hosszúságú, 8—10' vastagságú párlapos (parallele-pipedum) idomú gerendákban (Blocke), melyeket kisebb darabokra viszont elvagdalnak, az ilyen darabokat nevezik: formasónak.