Nemzeti Társalkodó, 1838. július-december (1-26. szám)
1838-10-25 / 17. szám
század része sem tudja. Egy görög bölcsről mondják, hogy a’ csillagok útját jobban ismerte mint lelke’ ösvényeit; aztán azt is mondják, hogy éppen ezért egykor lába kificzamodott. Miért van nálunk is annyi mindenféle ficzamodás? p. o. . . . de feleljen maga a’ nyájas olvasó. Dedrádon évenként lófuttatást tartanak; igaz, inkább mulatságból, mint azon magasabb elnézések’ tekintetéből, mellyeknek, teszem, a’ pesti lóverseny, ’s az állatnemesítő társaság köszönik létöket; de ezen inkább régi szokásnak hódoló mulatsággal nem lehetne-e a’ hasznost is összekötni, ’s teszem, Somogy' példájára egy kolozsi lóversenyt állítani fel a' dedrádi, vagy akármellyik gyepen? A' hasznossal okosan párosítandó mulatságnak azt hiszem több hasznát venné az ország , mint sok más mulatságnak !!! * * * A’ Dedrádon évenként tartatni szokott lófuttatásnak határ ideje a’pünköst innepek’másod napja, helye pedig a’ falu alatt elnyúló gyönyörű rétnek az egész községet illető része. Mikor ’s micsoda körülménly nyújtott keletkezésére alkalmat, nem tudják. Merőben elfogadható azok’ véleménye, kik eredetét a’hazai fejedelmek’ idejére viszik vissza , ’s azt eredetileg a’ hadi szolgálatra megkívántató katonai előgyakorlatnak tartják. Hihető, mi szerént a’ régibb időkben a’ népes helységnek, mint a’ melly akkorban is, mint most, szabad rendelkeztetési joggal birja telkeit, takarmány földeit, ’s községi javait, a’ honi fejedelmek által kötelességül tűzetett ki, hogy más kapuk’ (porták) példájára bizonyos számú lovas katonákat küldjön a’ fejedelmi táborba, vagy a’közönséges nemesi fölkelés’ (insurrectio ) alkalmával a’ felült sereghez. ’S mi lehet e már természetesb az akkori villongó korban, a’ mikor minden bizonytalan é s csak az volt bizonyos, hogy harczolni kell, hogy a’harcz’ fiai az akkori harczi tudományra , ügyes lovaglásra ’s a’ t.előre képeztetvén , próbált bajnokok bocsátanak csak a’ hadi síkra, a’ nemzet’ igazaiért vívni bátrak és erősek is. Ez okból, ha a’ megyei nemesség bizonyos időben fegyver gyakorlatok’tartása végett valahol össze vonult, (’s Kolozs vmegye’alsó kerületében hol lehetett volna erre alkalmasabb helyet választani a’ dedrádi térnél?) megjelentek ott a’ dedrádi lovagok is, annyival is inkább, mivel a’fegyvergyakorlatoknak, ezen quasi próba háborúknak ollykori megtartását országos végzés is parancsolta ezen szavakban : ,,Statuitur, quod siquidem pedites a’ duabus portis dami soliti hactenus militiae ignari , parumque habiles fueriot, in posteruno a duabus partis quisque unicum jobbagionem , ab opere russico immunem, armis instructum habeat, quibus comites locumtenentes ordinent, iique angariatim armilustria et exercitia publica instituant. “ Ezen véleményen bár teljesen megnyugodva is , azon idő óta nagyot változtak a’ körülmények, a’ had’ fiai szántani, kapálni, kevesen tanulni, sokan a’ csendesen nyugvó élet’ bájait kezdvén ízlelni, a’ hol a’régiekhez von szó szeretet ősei’ szokásait saját életébe felvette ’s meggyökereztette, a’ kor’ simultával változtatták bélyegöket, ’s lassanként a’ szentébb század’ simább köntösét öltötték magokra. Így történt az, hogy miután a’ katonáskodás ’s ezzel járó fegyvergyakorlat Erdélyben feleslegessé vált, a’ dedrádi ’s más szomszédos helységek a’ hajdani napok’ emlékére megtartották ugyan azt, de más alakban ’s a’ kor’ lelkéből , vagy saját nemzeti életekből merített czélt tűzvén ki, így lett lassanként talán a’ Kolozs megyei katonásdiból egyszerű népszokás , népinnep. — Az innepet megelőző napokat már foly