Nemzeti Társalkodó, 1838. július-december (1-26. szám)

1838-09-27 / 13. szám

NEMZETI TÁRSALKODÓ. 95.. — ---­Második felér. Kolozsvár, September’ 27-én. 1838. 13. szám. TARTALOM: Melly­ik a’ bíró? Rege.­ Egy Krónika után (közli Herepei Gergely). 97. 1. A’ í’e­r­j, ki nőtlent a­k­a­r j­á­tsz­a­n­i ( — h­ — i.) 102­1. E­gy jury’ tanács­kozóteremé’ titkai. —h—i— 104­1. M­E­L­L­Y­I­K A’ BÍR­Ó? Rege. Egy Krónika után közli Herepei Gergely. (rége.) m. A’ csata’ na­p­j­a. Ubi nota tua pernicitas? Hol a’ régi kedv­es szeszély ?. Az elhatározó nap fölviradt. A’ nap mint­­­­ha előre gyászt akarna ölteni, vagy mintha ar­­czát eltakarni akarná , hogy ne lássa az iszo­nyokat, mellyek történendők valának , sűrű ködfátyolba rejtezett. E’ különben közönséges ’s csekély körülmény , a­­ diák’ keblét ag­gasztó sejtésekkel tölté be. Legutósó névnap­ján is, melly egyébiránt is egy elhatározó nap volt elejében, ködben jött volt fel a’ nap, ’s pedig azt mondja a’ közpéldabeszéd : P­á­l ha fordul köddel, ember meghal dög­gel. Ez eszébe jutott élete’ e’ másik elhatá­rozó napján, ’s akaratlanul borzadás futá vé­gig tagjait. — Félelmét nem titkolhatá magá­tól; társaiban nem sokat bizott, ügye’igazsá­gában még kevesebbet; egyetlen egy remé­nye principálisa volt, kinek hála megett né­mi bátorságot képzelt találni. Félelmét azon­ban elrejté társai elől, kik nálánál nem ke­vésbé félénkek, aggodalmaikat nem titkolhat­ták, ’s képét, melly neki engedelmeskedni megtanult, mosolyra kényteté , de e’ mosoly­ban olly erőtetett valami volt, hogy társai , kik­et eddig csak kaczagni hallottak, kön­nyben kiismerhetek belőle nagy reményű hősök’ félelmét, ha magok által erősebben el­foglalva nem lettek volna. Így állván a’dolgok az ellenség’ táborában, nem lehet csodálni, hogy a’ csata haladt, ’s ámbár a’ délelőtt’ nagyobb része már eltelt, megtámadásra még nem került, csak az előkészületek folytattat­­tak. — A’ bíró’ házánál semmi változást, semmi hadi készületeket nem lehetett észre venni. Az nap nem lévén tanács’ gyűlése, mint il­­lyen napokon rendszerint, helybéli és idegen nevezetes emberek’ látogatását fogadá el. Épen ekkor is számos vendégei valának. És itt — úgy gondoljuk — ideje az olvasóval a’ birót és a’ körülötte levőket megismertetni.—Kör­ben ülnek Ők ,’s így jól szemügyre vehetjük. Ott legelői az a’ magas, férfias szép alak a’ bíró. Magatartásában szilárdság, elhatározottság ’s nemes büszkeség­, mellyet az öntudat ád, ’s melly olly jól áll férfiúnak , tükrödzik ; az a’ derűit nagy nyílt homlok, a’ bátor, de sze­líd tűzzel égő szemek, az egész komoly nyá­jas kép bizodalmát, sőt ha e’ szót balul nem értenetek, szer­etetet gerjeszt keblünkben iránta mindjárt az első látásra , mert van valami

Next