Nemzeti Társalkodó, 1838. július-december (1-26. szám)
1838-10-25 / 17. szám
Második félév. Kolozsvár, October, 25kén. 1838. 17. szám. NEMZETI TÁRSALKODÓ. TARTALOM: Hazai képek, ( Nagy Ferencz ) 129. 1. Kolozsvári könyv sajtóki munkálatai VI. Pálinkakótság. Németből (Zschokke után) szabadon fordította G. T. M. ( gróf Teleki Miksa). Kolozsvárit az evang. ref. kol. betűivel 1838. 8. r. 142. (Ára 36 kr. pengőben). (13.) 133. 1. Korunk’ Mathuzsáleme, ( 000 ) 136. 1. HAZAI KÉPEK. (Nagy Ferenci) 1. A’dedrád ló futtatás. Dedrád Kolozs vármegyének alsó kerületében egy terjedelmes népes helysége Szász Bégedtől egy , M vásárhelytől 4, Besztercéétől 7 , Kolozsvártól mintegy 12 órányi távolságra esik. Fekvése a’ Lucz patak’ mentében elterülő nyílegyenes é s mindig tavaszzöldü rónaság’ keleti szélén, alig észre vehető domborodásán a’ Széllégen felé emelkedő hegyeknek , egy azon jó ízű fekvések közül, miilyenek természeti szépségekkel gazdag hazánkban nagy számmal találtatnak. Messzéről fejéreslő csinos egyháza csillogó fedelű tornyával, temploma* ékes környezete, az utczák’, épületek’, telkek* szabályos rendezete, *s átaljában a’ munkásságnak *s ebből eredő jóllétnek minden oldalról feltűnő jelei azonnal egy sajgó , de önkénytelen vallomását csalják ki az embernek , azt t. i. hogy ez aligha magyar, vagy oláh magzat lakta helység; mindenki azonnal reá ismer benne a* szorgalmas *s rendszerető szász* lakára. Igen is : Dedrád elegyedés nélküli szász helység, nem ugyan a’ szász székek’ aranyszabadságának ,de sok kivált jogoknak birtokában, *s noha a’ Bánffy, Bornemisza, Teleki, *s más honi fényes családok’ részére hetenként úri szolgálatot tesz tízedet ad terményeiből *s kölcsönös egyezkedés szerénti évi bért fizet, a’ szász nemzet’ községi jogaiból sok megmaradott nála maigian is; például: községi tanácsa, házi pénztára van; vagyonáról szabadon rendelkezhetik ’s a’ t. Igazgatására nézve az egyháziakban a’ szász régeni egyházi kerülethez tartozik, a’ polgáriakban pedig egyenesen a’ megyei tisztség’ hatóságától függ. — A’dedrádi szász ha nem is olly szerencsés mint több erdélyi rokonai, de bizony munkásságban, összetartásban,(ezt jegyezd fel, magadnak jámbor olvasó!), az Ősi szokások’ lélek— ismeretes megőrzésében vetekedik velők. Itt is, mint mindenütt a* szász földön, kimérve, halkas, de józan tapintással *s kiszámolt sikerrel, itt is a’ régihez makacs ragaszkodással, gondos körültekintéssel megy minden , *s éppen azért , ha látható előlépések nem tétettek is , legalább a’ régi jót se veszték el; nincsenek csaknem az idomtalanságig körül nyirbálva. Ezen előzményt előre bocsátva, Dedrádnak egy talán századok óta divatozó nevezetességével fogom jelenleg Társalkodónk’t. t. olvasóit megismertetni, egy jámbor kebelbeli szokásával az ottani népnek ; úgy a’ mint azt hű kezekből vettem, híven közlöm a’ közönséggel. Hiszem, sokat hallott, olvasott az érd. olvasó budapesti, somogyi, simmeringi, sőt még angol lófuttatásokról is ; de hogy kicsin Erdélyünkben is valahol e’féle léteznék, egyre sokat merek tenni, hogy a’ hazai olvasóknak