Nemzeti Társalkodó, 1839. július-december (1-26. szám)
1839-11-21 / 21. szám
omnibus litigiorum, et jurgiorum molestiis, in talem devenerint sponte inter se amicitie, fralerneque cliaritatis , ac dilectionis unionem , quod licet abavus dicti Dionisy de W e y k e terras suas tempore du dum adliuc sancti Ladislai RegisHungarie felicis reminiscen tie deserendo, ac bone memorie Hemericum *) filium Magar Comitis de genere Hungh, tunc exulem, in que partibus bisontinis protunc Hospitant em, et e x i fide contra paganos bellaturum, ac in auxilium Castalie (Castiliae) tunc Regis proficiscentem, ex vocatione ipsius Hemerici, comitando, in tabulis ultime sue voluntatis coram capitulo Geuriensi tanc factis, et coram nobis in specie etiam presentatis, universas suas terras, et predia in Comitatu Pusuniensi, et de Walcu sitas, et existentia, de voluntate universorum cognatorum suorum tunc adstanlium pro XL marcis argenti justi ponderis in perpetuum cesserit Both Comiti ejusque filiis, et licet dictus Georgius de Koronch terras illas de presenti justo acquisitionis avite titulo possidere dignoscatur, tamen ipse Georgius alioquin liberorum solatio, divina ita volente providentia, destitutus, prefata predia, et terras, quas vita sua durante pacifice possidere poterit, nemini alteri, nisi ipsi Valentino filio Dionisy, in linea generationis alioquin proximo, relinquere possit, et debeat, presentium vi et testimonio literarum mediante. Datum sabbatho proximo ante octavas festi omnium Sanctorum. Anno Domini MCCCLXImo.“ Ezen oklevélben említetik tehát „tempore sancti Ladislai Regis Hungarie .... Heme ricus filius Magar Comitis de genere Hungh, tunc exui, inque partibus bisontinis (Besancon) protunc hospitans, et exinde contra paganos ( Mauros ) bellaturus , ac in auxilium Castaliae (Castiliae) tunc Regis proficiscens, “ mind ezek nagyon közelítők, sőt igen is egyezők azzal , a’ mit Rodericus Ximenes toledoi érsek (fi-1245 ) e’ képpen feljegyzett, midőn VI. Alfons kastiliai király’ gyermekeit eléhozza: „ ex eadem Semene Munionis genuit aliam filiam, quae Tharasia (Theresia) dicta fuit, quam duxit Comes Enricus ex partibus Bifontinis, congermanus ( egy anyától való) Raimundi Comitis patris Imperatoris (helyesebben: Regis CastiliaeAlphonsi VII.), ex qua suscepit idem Enricus Aldefonsum, qui fuit postea Rex Portugáliáé.“ Lásd: „Hispania illustrata. Francofurti. 1605“ in folio. Tom II. Libr. VI. cap. 21. Horváth István (a’ ki a’ fenn eléhozott oklevelet hihetőleg nem esmerte) Ximenesnek eléadásából következteti, hogy ,,e’ sorokban Henrik portugáliai gróf eredetére nézve minden a’ burgundiai grófokra mutat;“ (Lásd Tud. Gyűj. 1828. III.Kötet, 45. lap) de csekély vélekedésem szerént, Ximenesnek sorait egybe vetvén az 1561beli oklevéllel, a’ következendő láttatik világosságra jőni. VI. Alfons kastiliai király’ leánya Tharazia (Therézia) ment férjhez Gróf Henrikhez, a’ ki szent László király’ idejében (1089dik évben, a’ spanyol, és portugáliai irók szerént) magyar hazájából kivándorolván „ in partibus Bisontinis“ (Besanconban , Burgundia’ fővárosában) tartózkodott és kinek fia azután a’ portugáliai koronát elnyerte , — következőleg Ximenesnek e’ szavai : „comes Enricus ex partibus Bifontinis“ nem teszik azt, hogy ezen Henrik besanconi, vagy burgundiai eredetű lett légyen , hanem csak anynyit, hogy Burgundiában tartózkodott, sőt az említett 136lbeli oklevélből tisztán kitetszik, *) Palmi>, Not. rer. liung. szent Imréről írván, ezt jegyzi meg az Imre névről: „cui in avi, et avunculi memoriam Henrici, sive Hemerici nomen in baptismo datum , quod apud Hungaros abjecta aspiratione E meri c u s efferebatur“ Tehát Em ericus, Henricus, vagy németesen Heinrieus mind egy.