Nemzeti Társalkodó, 1841. január-június (1-26. szám)
1841-01-01 / 1. szám
Soristan. * (Syria.) „A’ brigg’ kapitánya megismeré a’ Libanus’ bérczeit. Hív , hogy megmutassa , én hasztalan keresem a tűzveres aszályban hová ujra irányoz. Csak a hőség szülte ködöt látom, ’s e felett némi halvány fejérlő jelleget. Ő állításánál marad , én újra nézem , de mind hasztalan. A’ hajós legények mind mosolygva mutatják nekem a’ Libanust’s a’kapitány nem foghatja meg, miért nem látom, a mit ő. — De hát hol keresi? monda, igen messze nézi. — Itt közelebb a fejünk felett, s valóban, szememet az égre emelvén, meglátám a' Szánnin’ aranyozott fejér bérczét, melly saskint lebegett felettünk az ég’ boltján.a Ha ezen idézet’ elejét veszszük, az olvasó Syriaz partjaihoz közelítő Lamartine, s e’ sorok' írója a kapitány, ki szeretné vele láttatni a' Libanust, drúzokat, Ptolemaist és Jeruzsálemet, a’ Jordánt s a’sivatag’ urát, a' beduint. Vajha sikerülne az elbeszélés' végekor is hasonlítnom hozzá; vajha kiszállíthatnám olvasómat képzeletében e csoda föld' partjára! ekkor felkiáltanék : „óid le a le Saruidat, mert a föld a hol állasz, szent helyi“ * Syria , Égyiptom’, ’s Kisázsia* partvidéki abroszát közelebbi Társalkodónk mellett köz le mijük. Szerkeszt. Tia van a’ leldnek egy szeglete, melly körül országok’ és népek’ sorsát eldöntő események forgottak; ha van táj, mellyre a’ világ’ történeteinek minden szakaiban az előttünk ismeretes, mivelz emberiség’ szeme függött, Syria az. Ezen maroknyi, alig két ezer négy szeg mértföldnyi tartománynak még maroknyibb része lakható, ’s anyagi csekélysége a’ gúnyhőst Voltairet, kinél a’ nevetséghajhászás minden más érdeket elélt, gyakori elménezkedésre kiszteté. Ám de a nevetséges, akar mit mondjon Shaftesbury, szint olly kevéssé próbaköve az igaznak, mint a’ fellengés, mellynek Napoleonkint legközelebbi szomszéda. Syria is, minden kicsinysége’ daczára, ollykor ollykor óriási látványa jön az emberiségnek ’s olly palozokon ült, mellyre a' rengeteg China soha sem juthatott. Nincs miért emlegessük Sesostris’ embertaposó sergeit; békeszerető századunk a’diadalszekerre csak ama'fogoly király’szemeivel, gondolatával tekint, és korunk’ hősének a’ legbuzgóbb részvétet, mit a’ marengoi vagy jénai koszorúk nem tildának megszerezni, Sz. Ilona’ szirtet nyerek meg. A’ drámai érdek után, ’s a’ tömegnél még előtte, az anyagiak, az iparét ébresztik a’ hason szenve. Az idők’ homályában burkolva lopódzik át Arabia’ sivatagain egy karaván, megtelepedik a’ Libanus’ aljánál a’ földközi tenger partjain ’s nem sokára két Első félév. Kolozsvár. januarius elsején, IMI. /cf/ tfslám. Tartalom : Soristan, (Brassai Sámuel) 1. 1. Visszaigazítás, (Men 1) 5. 1.