Nemzeti Társalkodó, 1841. január-június (1-26. szám)

1841-01-22 / 4. szám

Kl­ö­fpléy. Holozavárjanuarin­*22kén, 1811. 4. mám. Tartalom: Rotteck Karoly, (220) 25. l. A Makrobita, (I­r.) 27. L Rotteck Károly. Nov. 26 dikán hunja bé végképp szemeit egy ember, kinek neve Némethon’ történeteiben nem fog elenyészni. Rotteck Károly földi pályáját elvégzé , miután éltében’s munkálódásában meg­­mútatá, mit tehet a’ szilárd akarat és kitörés. Bámulásra méltó állhatatossággal sietett egy po­li­ticai nagy czél felé ’s a’ mit hatósága’ kor­látok­ körében elérhetett, elérte — sőt többet kivívott mint a’ mennyit eleinte reménylenne szabad volt. Élte’ feladata az volt, a’ mit ő a’ politicai szabadság’ Némethonda alapításának ne­vezett. Ut és eszköz, mellyeket e’ végre hasz­nált, az oktató szék, a’ nyomósajtó ’s a’ diétái munkásság valának. Mindnyájokat merészen s ritka szabadelmüségmel használta. Harmincz év alatt munkálódott e’színben ’s utoljára még na­gyobb erőhatósággal mint kezdetben. Az aka­dályok tornyodzása bátorságát növelte ’s men­nél kevésbbé kímélték, ő is annál kíméletlenebből szólott, így sikerült neki ellenfeleivel szemben olly hatalommá válni, mellyé előtt hátra lépé­­nek. Oktató székéből hét évig száműzetve, visz­­sza tudá azt —hódoltatni, igen, mert, szaba­don mondhatni, a’ múlt év’ octoberében tör­tént újra beültetése, állhatatossága győzedelme vala. A győzedelmi pompában halt meg — ha­lotti kísérete diadalmi menet volt. A’ ki­llottecket ismerte, beszélni hallotta,­ vagy irományaiban járatos, alig értheti, hogy­ volt képes annak az olly csekély tekintetű, csak­nem gyámoltalan emberkének olly rengeteg be­folyással birni. Benne semmi meglepő, semmi elragadó nem volt, még csak mély tudomány sem. Honnan volt tehát ereje? Ha nem téve­dünk, azt neki az időnek ’s viszonyoknak , mely­­lyekben forgott, tiszta felfogása, továbbá az ál­tala ügyesen képviselt eszméket pártoló társa­sági osztályokra dolgozása alá. Rotteck lelkesült vala azon eszmék iránt, mellek a’ frank fordulaton uralkodtak ’s a’ múlt század’ végén a’ német philosophia által tudo­mányos alapzatot kapának. Ezeknek az életbeni létesítésére irt, tanított, munkálkodott. A’ múlt neki a’ gyengéknek az erősek, a’népnek a’kor­mányzók általi elnyomása’ kora volt, így fogta ő fel a’ világ’ történeteit, ezen világban ábrá­zolta , rajzolatai égő színekkel kifestvék , szó­zata a’ szívhez hat; nem csak a’ középosztály­nak , hanem még a’ közembernek is érthető. Rotteck mint mindkettőjük’ ügyének védője, a­­postolukká, kedvenczökké vált. Ezt bizonyítja „Weltgeschich­terének“ 1812töl 1838ig megje­lent 15 kiadása; ezt bizonyítja a’ sok pohár és polgári korona, mellyet 1851től 1835ig kapott. Ha része volt is benne a’ pártszellemnek — Rotteck’ népszerűsége mélyebben gyökeredzett. Őt a’ nép’ emberének , jogai’ védbajnokának tár­ták, érdeme annál nagyobbnak tetszett, minél kevésbbé számos az illy bajnok Némethonban, ’s minél kevesebben birnak a’ neki saját ügyesség-

Next