Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-10-09 / 81. szám
Pest, octob. 9kén Ltd. szám 1845. 9 . Nemzeti nevelés. Nálunk e’ tárgy még igen kevéssé van megvitatva, — ’s én, azon tudat mellett is , hogy jelenleg csak a’ legéletbevágóbb , ’s mindennapi érdekeket tárgyazó elmélkedések bírnak közvetlen érdekességgel, azt gondolom, még sem lesz olly érdektelen ’s korszerűtlen, hogy nagyszerűségénél fogva , polgári institutióink ezen forradalmi szakában, méltányos figyelmet ne igényelhetne. Miket e’ tárgyról elmondandok,a’ természet egyszerű fiának lesznek gondolatai, nem fogok idegen példákra hivatkozni, mert azok idegen viszonyok fejleményinek eredményei, és nem fogok világbámult bölcsek nézetei szerint beszélni, mert ők nem ismerik viszonyainkat,elveiket ezekre nem alkalmazhatom, mert én saját fejemmel szeretek elmélkedni. Mindaz, mit itten elmondandok , néhány alapelven fog nyugodni; ezen alapelveket az élet könyvéből írtam én ki, hová istenkéz által írattak , istenkéz által! mert ezek azon alapelvek , mik szerint, mint ember, polgár, és természet fiai tartozunk élni,ha a’földi végczélt meg akarjuk ismerni, ’s közelilni... Az első elv ez : Az emberben , minden testi és szellemi képességet lehetőleg, ’s a’ természet vágyainak megfelelőleg ki kell művelni. — Egyelőre úgy látszik , mintha ezen tétel nem a’nemzeti nevelés alapelveihez tartoznék ; de én azt állítom, hogy még inkább, mint bármellyik is. Mert meggyőződésem szerint épen ezen elv alapja minden másoknak , mik a’ socialis érdekek méhében foganszottak. Ezen elv szerint úgy tekintetnek az emberek, mint testvér gyermekei kedves anyánk, a’ szent természetnek,s úgy mint közös örökösei az édes anya javainak. Előjogok itt nem ismertetnek, a’zsarnok önkény , rang , véletlen sorsszeszélytől függő születés, ’s ősek sírjából öröklött álérdemek, ez elv szerint tekintetbe nem vétetnek. Ezen elv tehát az embereknek , mint természet fiainak szolgál vezércsillagul , — és épen azért kell ezen elvnek a’ nemzeti nevelésben fő eszme gyanánt uralkodni; mert a’ nemzeti lét, vagy hogy az emberek, és népek nemzetté alakultak, nem másért van , mint olly intézvények közerővek alkotásáért, mellyek a’ kirabolt, ’s meggyalázott emberjogok birtokába, mennyire, annyira, viszszahelyezzenek bennünket;— az emberboldogság tudniillik, aránylag gyarapul, ’s csökken, emberi, vagyis természeti jogainak leírásával. Hogy ezen elv mennyire van általjában az öszves emberiség által megközelítve , nem czélom itt egyes okoskodásokban taglalni , ’s egyes példákban kimutatni; ha e’földön, hol poromnak sincs egyebe temetkezési helynél,— ’s ha e’ honban, melly annyiak iránt mostoha , az emberjog istenének is volnának oltári,szabadon mondanám el miket, ’s mint érzek , — de mivel nagy része annak , mi e’ világon erény- igazság és jogügy gyanánt tiszteltetik, vagy socialis intézkedések által biztosittatik — jó formán merő altatás, — elmellőzöm a’ részletes példákrai vonatkozásokat, ’s csak annyit jegyzek meg általjában, hogy: a’ világon minden rendetlenül megy ,’s helyéből kificzamodott; az igazság azon eszméjétől, mit lelkűnkbe a’ természet szent keze irt, ’s az életmód azon szabályitól, ’s elveitől, mellyeket a’ társadalom fönhangon hirdet, ’s követésre ajánl, mindenki eltér. Csak hazai nevelésünkre fogok tehát egy pár pillanatot vetni, megvizsgálván : ha váljon az imént említett alapelv , melly szerint minden szellemi,’s testi képességeinket lehetőleg ,’s a’ természet vágyainak megfelelőleg kell kiművelnünk —• szem előtt tartatiké ? A’ nevelésnek három főutját ismerjük : a’ gymnastikát, melly a’ testi erőt testi gyakorlások által tanítja gyámolitani, szilárdítani;—az oktatást, tanítást, melly a’lélek képességeinek kifejlesztése,— ápolása,— ’s kiművelésével foglalkozik, — aztán: a’ paedagogiát, vagyis sajátlagos nevelést, melly mindazon gondoskodásra szorítkozik,melly a’ szokások, vagy erkölcsök képezésére fordittatik, ’s azon szabályok vagy eszközök általányos tudományát, vagy elméletét, melly arra fordítandó, hogy az ifjúság az élet különböző pályájira az idő szelleméhez képest készíttessék el. E’ három útnak, hogy a’ nevelés valóban megérdemelje nevét, együtt kell járni, mert az említettük alapelv szerint, csak igy történhetik mind testi, mind szellemi képességeink valódi, ’s természeti vágyainkkal való öszhangzatos kiművelése. Valóban csak igy! És ha tekintem hazámat, a’természet áldásinak e’ gazdag földét, hol még a’régi századok sötét napjaiban is, olly észben,’serében hatalmas lelkek tűntek fel, hogy karuk , ’s elméjük uralma a’ félvilágra kihatna , — valóban el kell szomorodnom , látván, hogy most, midőn az általányos világ-műveltség minden felé jótékony fényt áraszt, ’s minden eszközt kimutat arra, hogy valamint egyes emberek, úgy egész népek is boldogító nevelésben részesülhessenek, —csak itt ott mutatkozik egy két dicső szellem, ’s a’ hajdan vérivó nemzet hős arczulatján félénk puhultság sugárzik , és a’ renyhe kényelem jármai közt elsatnyult testben alszik a’ tetterő. ’S mindennek, mi volna más oka, mint egyoldalú , félszeg , hiányos nevelésünk? Tagadhatlanul ez. Nálunk ugyanis a’nevelésnek azon három főutja közt, mikről fönebb emlékezénk , csak egy ismeretes : a’ tanítás , a’ többit, a’ gymnasticát tudniillik, ’s azon nevelési utat, melly a’ szokások , és erkölcsök kiképzésébe az ifjúságnak idő igénye szerinti kiművelésével foglalkozik, csak névben, ’s mondhatni sokan még névben sem ismerjük. Pedig az említett három nevelési ut, elválhatlan kapcsolatban áll egymással. Régen elismert dolog, hogy: csak ép testben lakik ép lélek, — ’s hogy: ki nem úgy van nevelve, miszerint az élet jelenkori folyamában boldogulhasson, elveszett. Rég elismert igaz dolgok ! Valóban csudálatos, hogy a’jelen, a’hajdankornál műveltebb században, egyformán részvétlenek,—sőt hidegek vagyunk a’ testgyakorlás iránt, mi bizonyosan az elpuhulás, és bajnoki lélek szendergésére mutat. A’fönebb fogalmazott valódi nevelésről, mivel nálunk az ép olly ismeretlen dolog, mint a’ testgyakorlás hazánkra vonatkozólag, nem szólhatok. Mi a’ gyakorlati életbe való szükséges nevelést, mire ha egyebet nem , legalább vezérfonalat iskolákban kellene nyernünk, csupán csak az élet keserű emlékű viszályai közt kapjuk meg , és mennyi baj, mennyi keserű tapasztaláson okulva! Ami pedig tanítási rendszerünket illeti, — ez már igaz, nagyobb gonddal kezeltetik nálunk,— de bár ne kezeltetnék. Mert mint nagy tudományu hazánkfia Balogh Pál is mondja: nálunk a’ helyett, hogy az iskolákban vezérfonalat nyernének ifjaink,melly őket a’pályául választott tudományok naponkint növekedő mezején egész életűkben vezesse, tanítóink mindent öszvezavartatnak velők, mit valaha olvastak, ’s gondoltak , ’s ez által inkább haosba vezetik, mellyben a’ tudvágy hatalmas ingere ellankad, ’s mellyből csak a’ jobb fejek verekedhetnek ki, nem kis megszorítás nélkül az egyenes útra ; de mennyi drága idő, mennyi lelki erő- feláldozással, ’s mi kipótolhatlan veszteséggel a’ teljes kifejlésre nézve ! A’ kiszabott hoszszu pálya e’ felett,melly képes minden lelki erőt elzsibbasztani, az örökös diktálások , vagy üres felolvasások , az alkalmas kézikönyvek hiánya , az elme elbutitására inkább, mint kifejtésére , ’s felemelésére szolgálnak. Mit várhatni olly tanintézetektől, hol az örökös szajkósdiságban, de nem a’ gondolkodó tehetség gyakorlásában áll a’ jótanulói érdem; hol czéliránytalan,’s nem a’ növendék kedvéhez, tehetségihez, ’s szabad irányzatához szabott tanulmányokra való erőszakos szorítás az iskolai rend szellemében van ? Lehet e rajta csu