Társalkodó, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-102. szám)

1846-10-18 / 83. szám

követő bár nem ismert,’s igy szív szerint nem kegyelt birtoko­sokra jó állapotban átereszszék. Egészen más sorsa van azon­ban a’ magányos birtokosoknak , kik családi viszonyaik tekin­tetéből az erdőket természetesen jobban kedvelik, de vagyonaik osztozkodás alá jövendők. Ha ezeknél is teljes hatalommal mű­ködnék az erdei biztos: ennek igen sok rendetlenség, zsar­nokság lenne következvénye, mert ha Péter osztozott Pállal, és ennek mind fiatal pagonya esett birtoka alá, mellyet vágatni a’ biztosi rendszabások szerint szabad nem volna. Péter ellen­ben a’neki jutott szálas erdőknek évenkint több ezer forinto­kat érő hasznát veheti, hogyan lehet kívánni, hogy Pál szinte olly szorgalommal mivelje erdeit, mint Péter? Igaz, hogy osz­­tozás alkalmával az erdő fiatalsága tekintetbe véve, hihetőleg kiegyenlítetik, de mégis, ha Pál fiatal erdejének mi hasznát sem veheti, ha mint biztosilag kötelezve volna is annak szorgalma­tos mivelésére, ki várhat illy intézvénytől üdvös eredményt. Bi­zony az illy erdőfentartási erőködés a’ legszigorúbb törvények mellett is csak pusztításra vezet. Csak a’ haszon érzete és tu­data az, mi gazdaság dolgában kívánt eredményeket fejt ki. E­­zenkivül a’közjóra intézett parancsok sükerét mindenki belátni se képes, se hajlandó; és az illy parancsok minél inkább ki­csinységekre terjesztvék, annál viszásabb hatást idéznek elő.E­­zen okokból értekező csak az erdőirtást találja az erdőbiztosok által korlátozandónak; a’ gazdasági módot és rendet pedig a’ magányos birtokosok szabad tetszésére hagyandónak. Általjá­ban a’ gazdaságnak semmi neme nem szenved meg semmi szorongató járszalagot, semmi bár­mi jó szándékú jó kormá­nyozást , miveleteiben semmi bürokratikus elitélést és jobbra igazítást, mert még fejletlen lévén, szabad intézkedéssel annyira tökéletesíti magát, melly mellett minden bürokratikus paran­csok, és remények kudarczot vallhatnak. ’S igy minden, mit a’ törvényhozástól követel, csak az akadályok elhárítása lehet, de nem a’ mivelésbe és használásba beavatkozás. Ezeknek követ­kezésében: 2. §. E’ czikknek rendelvényeit csak az alapítványi feljebb irt birtokosokra terjesztendőnek véli, 3—9 §ig. A’ felmérést, vagyis térképezést, de evvel egy­szersmind az erdő rendszeres becsülését is alapitványosokra u­­gyan kötelezőleg, a’ magány-birtokosokra pedig javaslólag­ ki­terjeszteni. II. Fejezet, 10. §. Ezen czikkben az erdők terül ne­velése, vagy sarjuerdő helyben hagyhatónak tekintetik. Azon­ban az erdészet eddigi kifejtése után mutatja, hogy az erdő te­rül használása semmi más,mint erdőpusztitás. Ennélfogva ezt az alapitványosokra általjában tiltani kellene. A’ magányos bir­tokosokra nézve pedig javaslani volna szükséges, hogy a’rövid turnusoktól álljanak el, és lassanként két három generatio alatt oda törekedjenek, hogy minden erdő érett korában vágassák. Ilik §. Ezen czikket szinte csak az alapitványosokra véli kiterjesztendőnek. Ellenben 1lik §. Az irtásokra nézve ezen czikket mindenkire kiter­jesztendőnek, annyival is inkább, mivel bár némelly vidékeken feleslege mutatkozik az erdőségeknek, de nem kell felejteni,hogy hazánk a’ haladási téren a’ gyáripart Európában ki nem kerülheti, ’s igy a’ felébredt értelem csak néhány évek múlva is feltudja ezen felesleget gyárak állítása által használni, melly használat­nak, és birtokjavitásnak az erdők kiirtása által végképen eleje vétetnék. •—­Illik Fejezethez. Mik itt bevezetésül előadvák, tökéle­tes gyakorlati igazságok. Azonban, ha a’magányos birtoko­sokra a’ tervezett biztosi hatalom ki nem terjeszthető, törvény­be igtatni sem lehet, hogy ők tanult erdészt magányosan vagy közösen tartsanak. De lehet mégis olly rendszabályokat alkotni, mellyek igen kívánatossá teszik a’ magányos birtokosra nézve is, hogy tanult erdészeket tartsanak. Például, ha az erdei károsí­tások megbecsülése törvény szerint csak úgy leend érvényes, ha azok tanult erdőszek által létetnek, akkor minden birtokos fog azon törekedni, hogy erdészeti iskolában tanult egyedeket alkalmazzon. Mert minden tudja, hogy nemcsak a­ jobbágyság, de idegen csempészek is sok károkat tesznek naponként az er­dőségekben, miket törvényesen büntetni kell. 15. §. Hogy addig is, mig az erdőszeti iskolák felállitat­nának a’M. Gazd. Egyesület által megvizsgált egyedek alkal­maztassanak erdőszökül, csak úgy állhat meg, ha a’ Gazd. E­­gyesület helybeli tagjai között számosan leendnek az erdészethez értő tagok, mit pedig most állítani nem lehet. 18. 19. és 22. §. Legüdvösebb és sikeresebb intézvény leend azonban az erdőségek fentartására és javítására az erdei terhek (servitus) megváltása ’s kiegyenlítése. Iivének az úrbé­ri faizás, legeltetés, papok, mesterek, ’s néhol község fája, és a' vadgyümölcsszedés. Ha a’jobbágyi terhek megváltása (dézma robot) a’ mezei gazdaságra nézve olly szükségesnek mutatko­zik, hogy már sokan kényszeritett megváltásról is gondolkoznak, bizony az erdei terhek megváltása még szükségesebb és mél­­tányosabb; mert mig a’ jobbágy ingyen egész évre elegendő tüzelő és épűleti fát kap, addig az erdőségekből sok helyen a’ birtokosnak mi haszna sem lévén, azzal mit sem gondol;az er­dő fogy, pusztul, a’ fa ára napról napra nevekedik; a’ jobbágy nemcsak illetőségét megkívánja; sőt e’ mellett követel, lop, nyugtalankodik, semmivel sem elégedvén be, urát és urának er­dészeit gyanúsítja, pert akaszt a’birtokos nyakába,’s őtet a’ t. n. megyék befolyása által (kik az erdőkhez mit sem értenek) ö­­rökké zaklatja, keseríti. De az egész úrbéri fairás, már magá­ban sem fér meg az osztó igazsággal, mert a’ melly helységnek erdeje nincs, úrbéri faizása sem jár, és kárpótlásul az itteni job­bágyok ölfát nem hordanak két mérföldre — most kérdem i­­gazságos kártalanításé ez? — igazságos egyetérője egy két ölfa hordása, egész évi tűzi-és épületfának? — Minden intéz­mény csak úgy számíthat állandóságra, ha annak méltányos ál­lapja van, különben a’ zsarnoki önkény ’s a’ súrlódásoknak ’s egymástóli idegenkedésnek forrása. — Ezen okokból, ha az úr­béri terheket földben vagy pénzben megváltandónak találja az egész világ, bizony az erdőségek terheit is pénzben vagy er­dőben meg kell váltani. Sőt a’ törvényhozást igen egyoldalú­nak, sőt igaztalannak kéntetném ismerni, ha a’ jobbágyi terhek megváltására törvényeket alakítana; de az erdei birtokosok ter­hei megváltásáról az egész haza tetemes kárára megfelejtkez­­nék, kivált midőn világosan látná, hogy az úrbéri faizás ’s legel­tetés sokkal nagyobb akadályára volna az erdőmivelésnek ’s tenyészésnek, mint a’ dézma és robot a’ földmivelés emelkedé­sének. (?) Legjobb volna az erdei terhek megváltását pénzben esz­közölni ide számítva kinek kinek eddig használt évi járandósá­gát, mellynek tőkéje lenne azután leteendő; holott, ha egyszer­smind a’jobbágyok dézma ’s robot tartozásukat egyúttal meg­­váltandják, a’ kiegyenlítés igen könnyű leend, ’s mindkét fél so­kat nyerend, a’haza pedig legtöbbet. Itt akadályt az nem tehet, hogy most talán a’fa olcsó, jövendőre drága lehet; az egyen­súly annál inkább megmarad, minekutána bár a’ népesedés kö­vetkezésében a’ fa utáni tudakozódás nagyobb leend, ellenben az erdő nemcsak pusztítatni nem fog, sőt nagyobb szorgalom­mal miveltetni. Mint szintén a’jobbágyföld az úrbéri terhek meg­szűntével, ’S igy több terméssel, ’s magasabb gabnaárral a’ fa­szükség bőven fedeztethetik. Különösen az úrbéri épületfa csak azon tekintetből is pénzen leend megváltandó, mivel az úrbéri épületfa kiadásának kikerüléséből félő, nehogy a’ birtokos er­dejét olly rövid turnusra vegye, melly azután se szálfát, se ge­rendát adni soha nem fog. Mint már erre példát is lehetne e­­lőhozni. —­­ Hogyha pedig az úrbéri legelő járt földből ki nem kerülne, bátran lehet erdőt irtani semmit sem félvén ez által a’következ­hető faszükségtől, minekutána mathematikai szigorral meg lehet mutatni, hogy szabad kezelés által olly erdőkben, mellye­­ket úrbéri terhek nem nyomnak, minden erdő (mint fent is é­­rintve volt) épen két annyi fát képes adni, mint mit jelenleg ad­hat. ’S igy bár az erdőtér felényire szorittatnék is (mi pedig igen ritka helyen történendő) a’fatermés mivel sem fogyna.

Next