Társalkodó, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-102. szám)
1846-10-18 / 83. szám
követő bár nem ismert,’s igy szív szerint nem kegyelt birtokosokra jó állapotban átereszszék. Egészen más sorsa van azonban a’ magányos birtokosoknak , kik családi viszonyaik tekintetéből az erdőket természetesen jobban kedvelik, de vagyonaik osztozkodás alá jövendők. Ha ezeknél is teljes hatalommal működnék az erdei biztos: ennek igen sok rendetlenség, zsarnokság lenne következvénye, mert ha Péter osztozott Pállal, és ennek mind fiatal pagonya esett birtoka alá, mellyet vágatni a’ biztosi rendszabások szerint szabad nem volna. Péter ellenben a’neki jutott szálas erdőknek évenkint több ezer forintokat érő hasznát veheti, hogyan lehet kívánni, hogy Pál szinte olly szorgalommal mivelje erdeit, mint Péter? Igaz, hogy osztozás alkalmával az erdő fiatalsága tekintetbe véve, hihetőleg kiegyenlítetik, de mégis, ha Pál fiatal erdejének mi hasznát sem veheti, ha mint biztosilag kötelezve volna is annak szorgalmatos mivelésére, ki várhat illy intézvénytől üdvös eredményt. Bizony az illy erdőfentartási erőködés a’ legszigorúbb törvények mellett is csak pusztításra vezet. Csak a’ haszon érzete és tudata az, mi gazdaság dolgában kívánt eredményeket fejt ki. Ezenkivül a’közjóra intézett parancsok sükerét mindenki belátni se képes, se hajlandó; és az illy parancsok minél inkább kicsinységekre terjesztvék, annál viszásabb hatást idéznek elő.Ezen okokból értekező csak az erdőirtást találja az erdőbiztosok által korlátozandónak; a’ gazdasági módot és rendet pedig a’ magányos birtokosok szabad tetszésére hagyandónak. Általjában a’ gazdaságnak semmi neme nem szenved meg semmi szorongató járszalagot, semmi bármi jó szándékú jó kormányozást , miveleteiben semmi bürokratikus elitélést és jobbra igazítást, mert még fejletlen lévén, szabad intézkedéssel annyira tökéletesíti magát, melly mellett minden bürokratikus parancsok, és remények kudarczot vallhatnak. ’S igy minden, mit a’ törvényhozástól követel, csak az akadályok elhárítása lehet, de nem a’ mivelésbe és használásba beavatkozás. Ezeknek következésében: 2. §. E’ czikknek rendelvényeit csak az alapítványi feljebb irt birtokosokra terjesztendőnek véli, 3—9 §ig. A’ felmérést, vagyis térképezést, de evvel egyszersmind az erdő rendszeres becsülését is alapitványosokra ugyan kötelezőleg, a’ magány-birtokosokra pedig javaslólag kiterjeszteni. II. Fejezet, 10. §. Ezen czikkben az erdők terül nevelése, vagy sarjuerdő helyben hagyhatónak tekintetik. Azonban az erdészet eddigi kifejtése után mutatja, hogy az erdő terül használása semmi más,mint erdőpusztitás. Ennélfogva ezt az alapitványosokra általjában tiltani kellene. A’ magányos birtokosokra nézve pedig javaslani volna szükséges, hogy a’rövid turnusoktól álljanak el, és lassanként két három generatio alatt oda törekedjenek, hogy minden erdő érett korában vágassák. Ilik §. Ezen czikket szinte csak az alapitványosokra véli kiterjesztendőnek. Ellenben 1lik §. Az irtásokra nézve ezen czikket mindenkire kiterjesztendőnek, annyival is inkább, mivel bár némelly vidékeken feleslege mutatkozik az erdőségeknek, de nem kell felejteni,hogy hazánk a’ haladási téren a’ gyáripart Európában ki nem kerülheti, ’s igy a’ felébredt értelem csak néhány évek múlva is feltudja ezen felesleget gyárak állítása által használni, melly használatnak, és birtokjavitásnak az erdők kiirtása által végképen eleje vétetnék. •—Illik Fejezethez. Mik itt bevezetésül előadvák, tökéletes gyakorlati igazságok. Azonban, ha a’magányos birtokosokra a’ tervezett biztosi hatalom ki nem terjeszthető, törvénybe igtatni sem lehet, hogy ők tanult erdészt magányosan vagy közösen tartsanak. De lehet mégis olly rendszabályokat alkotni, mellyek igen kívánatossá teszik a’ magányos birtokosra nézve is, hogy tanult erdészeket tartsanak. Például, ha az erdei károsítások megbecsülése törvény szerint csak úgy leend érvényes, ha azok tanult erdőszek által létetnek, akkor minden birtokos fog azon törekedni, hogy erdészeti iskolában tanult egyedeket alkalmazzon. Mert minden tudja, hogy nemcsak a jobbágyság, de idegen csempészek is sok károkat tesznek naponként az erdőségekben, miket törvényesen büntetni kell. 15. §. Hogy addig is, mig az erdőszeti iskolák felállitatnának a’M. Gazd. Egyesület által megvizsgált egyedek alkalmaztassanak erdőszökül, csak úgy állhat meg, ha a’ Gazd. Egyesület helybeli tagjai között számosan leendnek az erdészethez értő tagok, mit pedig most állítani nem lehet. 18. 19. és 22. §. Legüdvösebb és sikeresebb intézvény leend azonban az erdőségek fentartására és javítására az erdei terhek (servitus) megváltása ’s kiegyenlítése. Iivének az úrbéri faizás, legeltetés, papok, mesterek, ’s néhol község fája, és a' vadgyümölcsszedés. Ha a’jobbágyi terhek megváltása (dézma robot) a’ mezei gazdaságra nézve olly szükségesnek mutatkozik, hogy már sokan kényszeritett megváltásról is gondolkoznak, bizony az erdei terhek megváltása még szükségesebb és méltányosabb; mert mig a’ jobbágy ingyen egész évre elegendő tüzelő és épűleti fát kap, addig az erdőségekből sok helyen a’ birtokosnak mi haszna sem lévén, azzal mit sem gondol;az erdő fogy, pusztul, a’ fa ára napról napra nevekedik; a’ jobbágy nemcsak illetőségét megkívánja; sőt e’ mellett követel, lop, nyugtalankodik, semmivel sem elégedvén be, urát és urának erdészeit gyanúsítja, pert akaszt a’birtokos nyakába,’s őtet a’ t. n. megyék befolyása által (kik az erdőkhez mit sem értenek) örökké zaklatja, keseríti. De az egész úrbéri fairás, már magában sem fér meg az osztó igazsággal, mert a’ melly helységnek erdeje nincs, úrbéri faizása sem jár, és kárpótlásul az itteni jobbágyok ölfát nem hordanak két mérföldre — most kérdem igazságos kártalanításé ez? — igazságos egyetérője egy két ölfa hordása, egész évi tűzi-és épületfának? — Minden intézmény csak úgy számíthat állandóságra, ha annak méltányos állapja van, különben a’ zsarnoki önkény ’s a’ súrlódásoknak ’s egymástóli idegenkedésnek forrása. — Ezen okokból, ha az úrbéri terheket földben vagy pénzben megváltandónak találja az egész világ, bizony az erdőségek terheit is pénzben vagy erdőben meg kell váltani. Sőt a’ törvényhozást igen egyoldalúnak, sőt igaztalannak kéntetném ismerni, ha a’ jobbágyi terhek megváltására törvényeket alakítana; de az erdei birtokosok terhei megváltásáról az egész haza tetemes kárára megfelejtkeznék, kivált midőn világosan látná, hogy az úrbéri faizás ’s legeltetés sokkal nagyobb akadályára volna az erdőmivelésnek ’s tenyészésnek, mint a’ dézma és robot a’ földmivelés emelkedésének. (?) Legjobb volna az erdei terhek megváltását pénzben eszközölni ide számítva kinek kinek eddig használt évi járandóságát, mellynek tőkéje lenne azután leteendő; holott, ha egyszersmind a’jobbágyok dézma ’s robot tartozásukat egyúttal megváltandják, a’ kiegyenlítés igen könnyű leend, ’s mindkét fél sokat nyerend, a’haza pedig legtöbbet. Itt akadályt az nem tehet, hogy most talán a’fa olcsó, jövendőre drága lehet; az egyensúly annál inkább megmarad, minekutána bár a’ népesedés következésében a’ fa utáni tudakozódás nagyobb leend, ellenben az erdő nemcsak pusztítatni nem fog, sőt nagyobb szorgalommal miveltetni. Mint szintén a’jobbágyföld az úrbéri terhek megszűntével, ’S igy több terméssel, ’s magasabb gabnaárral a’ faszükség bőven fedeztethetik. Különösen az úrbéri épületfa csak azon tekintetből is pénzen leend megváltandó, mivel az úrbéri épületfa kiadásának kikerüléséből félő, nehogy a’ birtokos erdejét olly rövid turnusra vegye, melly azután se szálfát, se gerendát adni soha nem fog. Mint már erre példát is lehetne előhozni. — Hogyha pedig az úrbéri legelő járt földből ki nem kerülne, bátran lehet erdőt irtani semmit sem félvén ez által a’következhető faszükségtől, minekutána mathematikai szigorral meg lehet mutatni, hogy szabad kezelés által olly erdőkben, mellyeket úrbéri terhek nem nyomnak, minden erdő (mint fent is érintve volt) épen két annyi fát képes adni, mint mit jelenleg adhat. ’S igy bár az erdőtér felényire szorittatnék is (mi pedig igen ritka helyen történendő) a’fatermés mivel sem fogyna.