Társalkodó, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-102. szám)

1846-01-29 / 8. szám

8d. szám 9 AI. Pest, január 29kén H Ф. Orvosi agyi állapot. (Észrevételek dr Schoepfnek státusi szempontból felfo­gott orvosi állapotokról szóló vázlatára.) Ha hi­ányokon sikerrel kívánunk segíteni, ha előbül nem akarunk eresz alá jutni, előbb jól meg kell fontolnunk azt, mi­nek életbe léptetését érdemesnek, hasznosnak vagy épen szük­ségesnek ajánljuk. Megfog tehát engedni a’ tisztelt közönség, meg fog bocsátani dr Schoepf ügyfelem, hogy a’Budapesti Híra­dó 1845diki dec. 28kán ’s 30kán ’s 1846dikijan, isőjén’s 4kén kelt számaiban általa mondottakat*) ezennel egy kissé vizsgá­latba veszem. — Megrázták e gyakorlati tudományunk elveit ko­runk gyógydivat-buborékai? — azt ugyan a’ nagy közönség ész­re nem vehette, mert ama’ trombitahangok, mellyeket egyes szerek és gyógymódok hősei hozzá irányoztak, nem a’ közel har­madfél ezer éves orvostudomány hű kezelőjének, hanem egyes szerencsebajnokoknak szájából harsogtak, következőleg a’ kö­zönség okosabb részére bizonyosan nem hatottak mint tudomá­nyos megrázódásunk dísztelen hyeroglyphjei, hanem legfölebb mint egyes ámitók, vagy ámítottak túlzásai. Mi azonban gyakor­ló orvosok **) bizonyíthatjuk a’ tisztelt közönség előtt, hogy a’ homoeo­ ’s hydropathia, vagy de Roy, és Mesmer tanai daczá­ra mai napig azon gyógyelveket látjuk szükségeseknek a’ váltóh­ázak, tüdőlábok, hagymázak és sok egyéb baj legyőzésére, mel­lyeket egykor Sydenham, van Swieten, Frank, Hildebrandt, sőt Hippokrates Celsus tanított. Mondja továbbá dr Schöpf ügyfelem hogy sokszor hallhatni orvos szájából túlzott követeléseket, pa­naszokat polgári állásunk ellen: — állásunk valóban személyze­tünket öszszesen tekintve nem a’ legvigasztalóbb, azonban nem emlékezem, hogy valaha orvostól hallottam volna ollyan gyer­meki észre mutató, nem pedig meglett ember szájához illő állí­tást, hogy például a’ polgári társaság rendei között az orvosé az első’sat, mondom hogy soha, hacsak tréfából illyesmit nem hallottam, ámbár 20 év óta az orvosi rendhez tartozván orvo­sokkal eleget társalogtam; azért erős meggyőződésem, hogy az orvosok legnagyobb része szinte mint dr Schöpf ügyfelem nem barátja a’ túlságos önmagasztalásnak ’s önvédelmezésnek ’s haj­landó más rendek működésit is az élet föntartására’s boldogitá­­sára szintolly nékülözhetleneknek elismerni, mint az orvosét,ám­bár mindenki közülünk úgy vélem szilárdul ki meri mondani, hogy néha tagadhatlanul az ő működése tartja meg az életet ’s hogy ilyenkor parancsolván a’ halálnak nem épen gyenge szol­gája a’ természetnek. — Bizonyos, hogy hazánk nagy tévéin még sok ember ’s azokkal aránylag sok orvos is elfér, és hogy számos helységben orvos nem találtatik; de kérdés: mi kilátása van itt a’jelen körülmények közt, ha szántani ’s kaszálni nem akar? — Valóban sok jó készületű fiatal ember elparlagiasodik ho­nunk térségein egy részben elhagyatott állása, más részben a’ nép szegénysége ’s ezzel járó rendünk iránti szokatlansága ’s balitéletei miatt, mert hogy reménytelen helyzetében családját illy orvos a’ végső ínségtől megmentse, a’ mezei gazdasághoz, vagy csereberéhez kell folyamodnia; megengedem ugyan,hogy a’falusi orvosok között kontárok, találtatnak; — vannak ellen­ben a’vidékeken szorgalmas és ügyes orvosok is, kiknek ter­jedelmes és fáradságos praxisuk csak igen gyéren és mosto­hán jövedelmez. Nem foghatok kezet dr. Schoepf ügyfelemmel, midőn elveszett orvosi nimbuszunkban ’s tökéletlen orvosi ne­veltetésünkben találja mostoha állásunk fő okát, és pedig azért nem, mivel ezen nimbusz nem ugyan a’régi hajporos, hanem az újabb század szelleme szerint jelenleg is környezi orvosi pályán­kat, majd minden kisebb, nagyobb vidéknek,városnak megvan tudniillik most is a’ maga egy két kedvencze, kit a’ hajdan század az akkori divat szerint magasztalt volna, kit a’jelenkor mint hű emberbarátot becsül. ’S igy a sok képzelt megrázkodás daczá­ra működésünk iránt a’bizalom általjában nem csökkent. — Mi pedig orvosi neveltetésünket illeti, azt ugyan helybenhagyom, hogy kivált nálunk még most tökéletlenek az intézetek ’s hogy lé­nyeges javítást igénylének; de abban meg nem egyezem, hogy ez fő oka mostoha állásunknak, mert látjuk, hogy azon orszá­gokban, hol dr Schöpf ügyfelem eszméje szerint az orvosneve­lés valóban tökéletes­, az orvosok állása szinte helyenként olly mostoha, mint nálunk. Nézzük csak Olasz-Franczia-sőt Német­ország némelly vidékei orvosainak sorsát!— a’ főok tehát nem itt rejlik. — Bizonyos továbbá hogy a’természettan újabb időkben történt haladásai által nevezetes előmenetelt tön a’ gyógytudo­­mány is, de valóban tulbecsülnők korunk működéseit, ha azt ál­­litnók,hogy mostmár hajporos őseink (kiknek hála hamvaikra!) örökké becses tapasztalatit nélkülözhetnék; meg kell inkább vallanunk, hogy ők némi tekintetben például az orvosi jóslás—­­vagy jövendölésben előbbre voltak mint korunk sok irányzatú is­­koláji. — Vájjon el fogjuk e egyébiránt valaha érni ama termé­­szettani felvilágosodás aranykorát, hogy a’ nagy közönség a’ gyakorló orvos működései felett góz, halcsővel ’s vegytani kém­szerek segedelmivel ellenőrködhessék ? — én valóban azt hi­szem, hogy erre nézve ezután is csak orvosi jövendölésünk, ’s gyógyeljárásunk sikere marad egyedüli mérlege ügyessé­günknek. — Tökéletes i­gaza vagyon dr Schoepf ügyfelemnek, midőn a’ pesti egyetemi­­orvos-­tanoda hiányait orvosoltatni szorgal­mazza, nem hiszem, hogy emelkednék nemcsak orvosok,hanem valamennyi mivelt rend közül százat, melly ellenzené, melly for­rón óhajtaná ez ne nemzeti intézet tökélesülését, jelenkorial­ ha­ladását ’s virágz­ását. — Czélszerű a’ természettudományi tan­székek áttétele a’ bölcsészeti szakba, magában értvén, hogy tanulásukra az orvosi pályára készülőket ezután is különösen kellene kötelezni, valamint alsóbb iskolákban latin nyelven kí­vül a’ görögre is; igen kívánatos, sőt szükséges a’ kórodáknak tervezett szaporítása’s rendezése, nevezetesen a’gyermek-gyó­gyászat rendes tanszékről rendes tanulványkénti előadása, de nem foghatom meg, miért ne lehetne a’ derék intézetet életbe­léptetni másképen, mint a’ pesti polgárok privát­ vagyona’s a’ Rókuskórház egy részének elfoglalása által,hogy a’jelesebb kó­rodét mindenkor nagyobb kórházakba kebleztetvék, mint dr Schoepf ügyfelem mondja,nincs kivétel nélkül, úgy például Pá­­risnak azon sebészi és szülészi kórodája, melly tulajdonképen az orvosi iskolához tartozik, nincs nagyobb kórházzal építészi ösz­­szeköttetésben, igy a’pesti is igen jól létezhetnék e’ nélkül; hely ugyan a’ mostani épületben elég van, ha az elméleti tanszékek onnan kivitetnek, a’természettani múzeumnak a’nemzetibe hely eszközöltetik, segédeken,bábán, házőrön kívül más ott nem la­kik, végre ha földszinti részére is két emelet tétetik, ha mindez megtörténik, ’s az épűlet helytakarékossággal osztályoztatik, akkor a’ tervezett kórodákon kívül a’bonczterem és kórboncz­­museum is kényelemmel megfér.— Egyébiránt nemcsak a’buda­pesti kórházak, hanem akárhol az országban létezők, sőt talán tisztviselő orvosok hivatalai ’s egyes elfoglaltabb gyakorlók is nyújthatnának alkalmat az iskolából kikerült fiatal orvosnak, mint segédnek, tapasztalt gyakorló orvosok vezérlése alatt pár évi gyakorlatra, ez volna a’ természetes lépés iskolából az életbe, ezen gyakorlati évek után kellene a’ practicum rigorosumnak, megesni ’s erre már csak szigorú ellenőrködés tekintetéből sem kellene az úgy is elfoglalt tanárokat megbízni. A’ mit dr Schoepf ügyfelem a’ pesti orvosi karról mond, azt némileg meg kell igazitanom. Kiemelendő legelőször is, hogy az *) Kötelességemnek tartom köszönetemet a’ Jelenkor és Tár­salkodó tisztelt szerkesztősége iránt nyilván kimondani, hogy becses lapjában helyt adni szives volt ez észrevételeknek miután a’ Buda­pesti Hiradó hasábjait’azoktól megtagadó, dr P 1­ó S­z, **) De talán csak az atlopathia hivei’ Szerk­ 1846.

Next