Társalkodó, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-102. szám)

1846-03-26 / 24. szám

246. szám Pest, martzius 26kán 1846. Pyrker- képcsarnok. Nem fogták sokan fel közülünk, milly jelentékes vala ránk ’s különösen festész művészetünkre nézve azon nap azon ünne­pély, mellyen ’s melly által közhasználatul szolgálandó nemzeti közkincscsé avattatott a’ nemz. museum termeiben pompázó képgyűjtemény. Hogy is tudnók felfogni mi, kik a mindennapi­­ság földhöz ragadt lélekszegény rabjai, állandóbb nemes élveze­tek gyönyöreiben csupán akkor részesülhetünk, midőn mi a fész­künket túlszárnyalva, mások irányain bámuljuk az emberi láng­észnek csoda dolgokat akkotni biró nagy hatalmát! És kit az­tán e’ kedvező sors kegyel, szivszorongva busán áll meg a’ szent ereklyék előtt, mik a’ múlt nemzedékeket dicsőítik, a’jelent és u­­tókort meleg ihletéssel szép nagyszerű tettekre lelkesítik. Szent ereklyék ezek, barátim! mik — habár némellyeknél csak pilla­natra — égi szikrát lehelnek az ember keblébe, kiemelve azt a’ köznapiság göröngyhöz lánczoló porából. Vagy midőn egy jeles festő müvét, melly ügyes ecsetével megtestesité az áhítatot úgy, hogy annak egy vonalma sem maradt kifejezetlenül, midőn illy művet szemlél az ember, nem illeti é meg tüstint keblét az esz­me szentsége, mi már első fok arra, hogy szivnemesitő gondo­latokat fűzzön odább a’ remekmű szemlélésénél, melly mintegy varázsveszszőkint tartja őt lelánczolva. És midőn annak, kit pél­dául dicsvágya nagyszerű harcztettekre hevít, mélyen feszülnek szemei valamelly borostyán ’s hirkoszorus daliára, kinek szere­lemdala a’csatatrombiták harsogása, kedvencz játéka a’rohanó csapatok egymás elleni tusája közepetti nehéz küzdelem volt,’s kínelte’ szenvedélyét a’ festő lángész ecsete megörökitni tudá: vájjon nem érez é magában lelkesülést, ’s nem vágynék é a’ tü­zet melly a’koszorús levente szemeiből villámlik, önkeblébe ül­tetni át ösztönül’s emeltyűül hasonló fénytettekre? Igen­ ez az alakművészetek ellenállhatlan hatása. De nem főleg e’ hatás le­begett szemeink előtt, midőn első pillanatban érzők amaz ünne­pély jelentékességét.Tartalmasb eszme villant meg akkor agyunk­ban: a’ hazai festőművészet megalapításának eszméje. Ezzel koránsem azt akarjuk mondani, hogy a szóban levő képgyűj­temény netán előmintául szolgálhatna nemzeti irányban fejlen­­dő festészetre — hisz egyet kivéve, azok mind idegen iskolák ízlését ’s idomzatit tüntetik elő — de arra minden bizonynyal jó­tékony ’s gazdag forrásul szolgál, hogy kik a’ szép művészetek e’ nemes ágára hivatással felruháztatvák, figyelmes vizsgálat’s bú­várkodás nyomán kitanulhassák azt, mi minden szellemdúsan al­kotott műből elsajátítható a’ nélkül, hogy saját ízlésüket, irányu­kat feláldozzák. Hol volt eddig elő egész Pesten képgyűjtemény, hova szabadon ’s koldulás féle kopogtatás nélkül mehetett volna a’festészet választottja nemesitni ízlését, ’s tanulni mesterkezek művein. Marko, Schöfft’s maga Barabás nem itt vetek meg ta­­nulványaik alapját, nem itt fejték ki zsengéjit magas tehetségűk­nek. Most van már saját képtárunk ’s van egyszersmind vele e­­lemi iskola, példányokat adó a’ kezdő’s haladóknak. És így, ha valadi hivatottként felfogva ez alkalom becsét, szorgalmasan fogják látogatni a’ képcsarnokot az illetők— mert hajh ! a’ példányra nem szoruló, sőt inkább önmaga példány ’s irányadóul szolgáló láng ész vajmi kevés! — ha lelkesülni fognak a’ nagy mesterek remek dolgozatinál ’s igyekezni hasonló­­jeles műveket alkotni, ’s ha végre illy módon kiművelt tehetséggel, ön­­geniuszok vezérlete alatt saját nemzeti jellemünk lupuszát fogják — a’ hol lehet és kell — átönteni teremtvényeikbe, akkor, csak akkor álmodhatni majd édesen a’ nemzeti — a’ magyar festészet lehetősége ’s valósulhatásáról. És mi tiszta szivünkből kívánjuk, hogy e’ fényes időszak minél előbb érkezzék meg! Irányul a­­zoknak, kik a’ múzeumi képcsarnokot meglátogatják, szeren­csénk van a’ muzeum aagos igazgatójának az ott létező képek osztályzatát adni,mikint az a­ tisztelt igazgató urnak csarnoknyi­tási ünnepély alkalmakor mondott következő jeles beszédében foglaltatik: Nagytekintetű gyülekezet, mélyen tisztelt vendégink! Ha körülnézünk nagy hazánkban, alig találunk vállalatot, legyen ez bár tudományos vagy ipari, nevelési vagy gazdasági, szóval akármiilyen, melly vagy az egész nemzet, vagy némelly lakosi, vagy az egész ország vagy ennek egy része boldogitását, hasznát és virágzását tárgyazza, hogy ő cs. kir. felebsége mé­lyen tisztelt nádorunk által ne pártolhatnék. Számos társulatunk és intézetink,mellyek fenséges nádorunk által oll , forró kebellel ápoltatnak, iránta mind nagy hálával tartoznak; de bizonynyal legnagyobbal kivált magyar nemzeti museumunk. Mert nem ezen dicső férfiú­é az, ki a’ halhatatlan nagy hazafi Széchenyi Ferencz gr. által bőkezűleg alapított nemzeti intézetünket, mint mélyen tisztelt törvényes pártfogónk szakadatlanul ápolja és gyámolítja? Ő az, ki atyaként gondoskodik ennek virágzása és fénye felől. Vájjon mutathatjuk e méltóbban mélyen tisztelt nádorunk iránti hálánkat, mintha e’ mai kellemdus tavaszi diszszel kecsegtető na­pon, mellyen mint dicső névnapján is, minden jó hazafi keble is­rántai tiszta szeretettel és hálaérzettel dagadoz , nyitjuk ki azon ritkajelességű képtárat, mellyet lelkes hazánkfia, a’ művészet e­­gyik avatottja Pyrker atyaérsek tetemes költséggel szerezvén, az 1832iki 38ik törvényczikk cik­k a szerint magyar nemzeti mu­seumunk gyarapításául a’ hazának felajánlván, ezzel első alap­ját vetette meg egy nagyobbszerű nyilványos képcsarnoknak ha­zánkban. Nyitva volt ez ugyan ideiglen a’ közönség óhajtására már múlt évben ez épületben; de a’museum el nem készűlte miatt, sem a’ neki szánt helyen, sem a’ megkivántató rendben. A’ valódi megnyitás napja mindazáltal e’ mai nap, mellyet ünnepélyessé tesz annak jelentősége a’ természetben , hol a’ vi­rágzás évszakát nyitja meg; ünnepélyessé a’névnek, mellyet e’ nap homlokán visel, rokonsága által azon József nevével, kinek alkotó lelke a’ haza által öszszehordott egyes áldozatkövekből é­­pité a’művészet e’templomát; ünnepélyessé a’ szépért­hőn lán­goló ennyi ’s illy tekintélyes tanuk jelenléte által. Itt maradand ez Pyrker képtára név alatt a’ nagykeblű adakozó örök emlékére ’s ezután hetenként két napon t. i. kedden és szombaton reggeli­ktől délutáni liga’közönség használatára szolgáland Bárugyan ez nap, mellyen képtárunkat a’ nagy közönség használatára kinyitjuk, ha azon részről tekintjük, — hogy ez a’ta­vasz ’s igy a’ virágzás évszakának megelőző napja, jelen vállala­tunkra nézve csak történetes , még is keblünket nemzeti muse­umunk szebb jövendője kifejlődését illetőleg a’legvirágzóbb re­ményekkel tölti el Mert hiszen ezen nemzeti intézetünk tavaszá­nak első virága épen ezen Pyrker- adta képtár, mellyet jelen ta­vaszunk első napján azon óhajtással nyitunk meg, hogy mindin­kább inkább kifejlődvén, hazánk tudományos műveltségére kell­lemillató virágokat ’s, boldogitására gazdag gyümölcsöket te­remjen. — Áll ezen képtár 190 darab olajfestvényből, — mellyek nagy részben eredetiek. Ezek közt van olasz művészektől 111, né­metektől 45, németalföldiektől 24, francziáktól 7, spanyoloktól 2, magyar 1, öszszesen 190. Felvannak ezek állítva e’ két terem­ben, mellyek közül a’nagyobbik 91 egészen olasz, ’s a’ kisebb­nek ablakközti fala 20 olasz, a’ többi kisebb terem falai pedig 79 vegyes iskolákbeli festvényeket foglalnak el. — Rendeztetésük lehetőségig korszerinti, hogy annál tanul­­ványosabb lehessen ’s hogy mindenki által jobban láttathassanak, kissé lejebb függesztettek. Ezek elrendezését Kiss Bálint a­­kadémiai képiró tiszta hazafiságból eszközlé. Képtárunk azonban ez időre nincsen még azon tökélyben, mellyben lennie kell, mivel némelly akadályok miatt, részint az

Next