Társalkodó, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-102. szám)

1846-10-18 / 83. szám

838. szám Pest, October 18káp 1846.­ ­ Észrevételek a’ magyar gazdasági Egyesü­let erdészeti szakosztálya nézetei­­s javasla­tára a’ magyarországi erdők fentartása I­ránt. (Folytatása és vége.) Alig van nemzet Európában, mellynek erdészeti könyvei nem volnának; hazánkban még egy Kassán kijött vadászati ka­­lendáriomon kívül erdőket tárgyazó munkát nem olvashatunk. Adtak ugyan ki Greiner, Hubeny és Feistmantel a’ selmeczi ta­nár , haszonvehető erdészeti könyveket német nyelven, de e­­zekben kevés hazai tapasztalások, ’s kevés e’ hazára vonatkozó tanok találtatván, csak mint a’ német erdészet complementu­­mi tekinthetők, minthogy a’ magyar éghajlat növényi tulajdo­nait nem tárgyalják, ’s rendszerűket ehez nem alkalmazzák, mellyből ugyan sokat tanulhat ki németül tud, a’ külföldi erdők miveléséről és használásáról; de a’ magyar éghajlathoz, fane­mekhez , törvényekhez ’s szokásokhoz alkalmazott rendszert ke­veset vagy semmit. Pedig a’ ki csak kevésé is ismeri hazánkat erdészeti tekintetben, átlátja, hogy itt nem csak a’ növekedés különbözik, de még az uralkodó fanemek közt ollyanok is talál­tatnak, mellyeket a’ külföldi erdészi irományokban híjában ke­resünk; olly terményeket látunk, mellyeket a’ német föld nem ismer, e’ miatt rendszerébe is fel nem vehette. Például, a’Quer­­cus pedunculatanak (gubacs tölgy) a’ német földön gubacsa nem terem. A’ Quercus cerrist (cserfa) a’ német erdőszet ne­véről sem ismert, pedig hazánk bel mészkövecs hegyeit job­bára cserfa borítván, több százezer holdakat foglal el, ’s igy an­nak tökéletes ismerete nélkül itt erdőszet nem lehet. Legelső szólt az erdőszeti irodalomban a’cserfáról Feistmantel­, de leí­rásából kitűnik, hogy ő azt tökéletesen nem ismeri. Éghajla­tunk következésében még a’ külföldi turnusokat sem használ­hatjuk, mivel a’ fanemek életkora, vagy is derékpontja egészen más életidőre esik, mint a’ német földön, ’s igy a’ német erdé­szeti kaptafa kár nélkül magyar­ erdőkre nem alkalmazható. Az éghajlat vagy geographiai szélesség, a’ tenger színe feletti ma­gasság , eső mennyiség, vagy magasság, szelek, folyóvizek, ta­vak, erdők mennyisége, uralkodó kövek,’s kőszikla nemek, és a’ termő föld minősége ’stb. annyira módosítják a’ növényi életet és növekedést, hogy ugyan azon fanem ugyan azon életidőben egy helyen három, sőt négy annyi fatömeget szolgáltat, mint más helyen. Siciliában a’ vadfenyü (Pinus silvestris) a’ legjobb földben is alig ad egy harmadrésznyi termést mint a’ német földön. Görögországban a’ legszebb nyírfa-erdő felényi fával nem szolgál mint hazánkban. A’ németföldön ha­lotta ur leírá­sának hitelt adunk a’tölgyfa 1500 □ öles holdról, 120 eszten­dős korban 13736 köblábot adhat; ’s igy látni való, hogy a’né­metföldi erdészi adatokkal czéltérni nem fogunk, ’s igy a’sel­meczi tanodával sem, melly semmi más, mint a’ német erdé­szetnek viszhangja. Nekünk hazai, vagy magyar erdészetet kell teremtenünk, ha a’ spanyolok, francziák ’s görögök szomorú sor­sára lépni nem akarunk. Hála az egeknek azonban, még a’ gon­doskodás reánk nézve nem felettébb késő, mert hegyeink, völ­gyeink és lapályaink meg koppasztva mindenütt nincsenek. De ha már azon tudatra jöttünk, hogy az erdők szabályozásának ha­logatását országos veszedelemnek lenni megismertük, nem munkálkodni, üdvös törvényeket nem teremteni ez érdemben hazaárulás lenne. E’ hazának kárpáti hegyes vidékeire nézve a’ német erdőszeti tanok jobbára elfogadhatók; de a’déli,’s kü­lönösen kisebb hegyeink , és rónatéreink kár nélkül arra nem rámázhatók. Az erdőszeti tanok hazánk viszonyaira alkalmazá­sát tehát csak az igen bölcsen javaslótt erdészeti iskolától vár­hatni. Van ugyan Selmeczen erdészeti iskola, melly ha hazai viszonyokra alkalmazott ismereteket terjesztene, a’ magányos birtokosok ebbeli szükségeit fedezhetné; de ha mint Feistman­­tel mondja: Forstwirthschaft InterTheil Wienpag. 139. Hogy az olasz ifjak a’Mariabrunni erdőszeti tanodában a’ német nyelv miatt tanulni nem akarnak, hogy várhatjuk azt egy szabad nemzet tagjaitól? — De a’ tapasztalás is mutatja, hogy néhány kamrai erdőszéket kivéve, innen a’ haza nem sok tanult erdő­­szökkel dicsekedhetik; ’s igy az ott kifejtett és előadott tudomány és erő, a’hazára nézve csak nem egészen elveszettnek tekint­hető Még is, ha olly hoszszu évek során, mióta az intézet fenáll, hazai erdészeti irományunkban valamit mozdítottak volna; de erről alulirt tudomása szerint nem dicsekedhetni; hihető, hogy mig itt az erdőszet német nyelven fog taníttatni, sükere a’ taní­tásoknak nem is leend. Ezeknek következésében jutalom lenne kitűzendő a’ magyar nyelven kiadott erdőszeti munkákra, mert nem kell gondolni, hogy még a’ magyarok közt az erdőszet ter­ra incognita volna, hanem mivel az olvasó közönség igen pará­nyi, a’ kiadás a’ nyomtatási költségeket nem fedezi, csak az er­dészeti iskolák megnyitása után lehetne az erdészeti munkák kelendőségére számítani. Feljebb előadó okait alulirt, miért nem találja üdvösnek azon intézetet, melly szerint a’ magányos birtokosok erdeit a’ felhatalmazott erdei biztos meghatározásai szerint kezelje, ’s ebben a’ birtokosakat mint tervezve van, korlátozhassa, azon­ban , vannak hazánkban más természetű erdőségek is, melyek­ben az itt biztos üdvösen munkálkodhatik. Illyenek minden ala­pítványi erdőségek úgymint: kamrai, kincstári, bányászati, ha­­tárőrzői, papi, királyi városi, ’s szabad községi és majoratusi erdőségek. Ezen nagy mennyiségű erdőségek osztozkodás alá soha nem jővén, haszonvevőiknek száma soha nem szaporod­ván ; ezekre az erdei birtok szorosabb felügyelése annyival in­kább üdvösnek mutatkozik, minekutána a’ mindennapi tapasz­talás mutatja, hogy a’ kamrai erdőségeket kivévén, a’ legna­gyobb pusztítások az illy közös és személyes birtokossal nem biró erdőkben történnek, mint azt a’ városi és papi erdőségek­ben bőven tapasztalni lehet, és ha nem is mindig haszonvágy­ból , de legalább dologhoz nem értésből, és hanyagságból tö­mérdek károk történnek, mert kérdem, ki kezeli mai napig is az illyés közös és alapítványi erdőket, miképen folynak ezek­ben az ültetések, mivelések és favágások? — borzalmasan! — Levágják az agg erdőket, ültetés és előtilos nélkül, holott az agg tőkék tőrül csak gyéren hajtanak, ezek felnevekedvén a’ legsűrűbb erdő ritkává válik, miért is ezt utótilosban tartani érdemesnek nem találják, ’s legeltetés alá hamar feleresztik. Felnövekedvén pedig a’ még kihajtott néhány szálak, a’ követ­kező birtokos itt silány erdőt találván, ha egyébiránt földe más gazdasági haszonvételekre is alkalmas, tisztára szépen kiirtat­ja, így pusztultak el sok ezer hold erdeink, és fognak is pusz­tulni továbbra is olly kezek között, kiket a’jövendő birtokos leg­ kevésbbé sem érdekel. Ha tehát az illyen birtokosoknak az er­dők kezelése jövendőre is szabad tetszésökre hagyatik, ha a’ hegységekből nem is, de a’ sik földön minden erdők ki fognak pusztulni. A’ most irt testületek erdek­e a’ tervezett erdőbiztosi ha­talom egyáltaljában szükséges, melly meg fogja határozni mind a’ kezelés, mind a’ használás mennyiségét, és ha bár az erdé­szeti tudomány fejletlensége miatt a’ legnagyobb hasznokat e­­lőállítani nem képes is, de sokkal több hasznokat fog reá hárí­tani, mint miilyeneket ezek idomtalan kezek által kezelve er­­deikből bármikor is huzni képesek: e’ mellett személyzetük nem szaporodván osztozkodások által az erdőtér darabokra nem szaggattatván, a’ meghatározandó haszonvétel mennyisége i­­ránt mi kifogásuk sem lehet. És minekutána a’ haszonvétel men­nyisége világosan kitűnik, méltán köteleztetnek arra, hogy nem­csak használják, hanem miveljék is azokat, tanult erdőszt tart­sanak, ültessenek, plántáljanak, ’s igy az erdőségeket az őket

Next