Társalkodó, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-102. szám)
1846-11-19 / 92. szám
921. szám Pest, november 19-én 1846. Mikép lehetne ő cs. ’s kir. fensége szeretett főherczeg-nádorunk hivataloskodása félszázados ünneplését egyszersmind jövendő időkre hasznossá tenni? Három fő viszonyainkban, fő tulajdonunkban, mint embereknek tudniillik, polgároknak és keresztyéneknek vannak napjaink, mellyeket, ha eszünk és szívünk helyén van,vagy évenként, vagy más időszakokban, körülményink szerinti alkalmas tettek által megünnepelni szoktunk. Illy emlékezetes napok számábul, és pedig a’ legnevezetesbek egyike, ő cs. kir. fensége főherczeg Nádorunk dicső hivatalkodási félszázadának ünnepeltetési ideje, melly annál örvendetesb, mivel egyszersmind veszedelmes betegségéből, szerencsés kigyógyulása hálánk ünneplésével egyesülhet. Illő tehát, hogy ez alkalommal hazánk minden lakosi javára mind gazdag egyedek, mind társaságok és községek által mennél több jó következésü nevelő-, gyám-jutalom-, vagy más jótékony és iparintézetek állíttassanak,hogy a’ külföld is láthassa,mikép mi magyarok hazánkat’s honunkban lakó minden népet,—mert valamint más országokban, úgy minálunk is többféle ajkú ’s vallási] nép létezik — nyelv, hit és osztály különség nélkül úgy,mint a’ keresztyéni szeretet és józan ész is, ha előítéletektől megvesztegetve nincsen , kívánja, szeretjük ’s hazánk minden javaival boldogítjuk. Hogy illy intézetek igen sokfélék, minden tudja, ki figyelemmel tekint azokra, melyek naponként felállíttatnak, valamint azt is, hogy része illyéseknek nagyobb, része viszontag kisebb mennyiségű alappénzt kíván, következőleg nemcsupán gazdag, hanem még középszerű sorsú hazánkfiainak is lenne alkalmok valamit honunk ’s hazánkfiai javára tenni, csak akarat és sorozata legyen illy intézeteknek szemei előtt, hogy kiki kedve szerint választást tehessen a’ sokféle intézet között. Én több év lefolyta alatt öszszeszedtem és tiz osztályra különöztem illy intézeteket, mellyek része nálunk is, része csak más tartományokban létezik. Az első osztályba jegyeztem olly intézeteket, mellyek a’ szükségek és szerencsétlenségek csökkentésére ’s enyhítésére szolgálhatnak, másodikba az ápolóintézeteket, harmadikba irgalomintézeteket, negyedikbe kórházakat, ötödikbe dologházakat, hatodikba jutalmazó intézeteket és fegyházakat, hetedikbe nevelő intézeteket, nyolcadikba óvó-intézeteket, kilenczedikbe iparintézeteket, tizedikbe végtére az ész és szív bővebb kiképezésére szolgáló intézeteket. Ezekből minden bizonnyal kiki könnyen választhat ollyat, mellyel mivel jó szándékának, erejének és más körülményeinek megfelel, több jó szívű felebarátival öszsze kapcsolva bőkezűség által embertársai javára lakhelyén is felállíthat, javára, úgy díszére egész honunknak és örök emlékére e’ nagy ’s ritka kettős ünnepnek ő cs. kir. fensége József fő-herczeg honunkat boldogító hivataloskodásának félszázadára. Reménylvén, hogy minden jó hazánkfia, ki összefüggésben vagy is rendszerben levő minden értekezésimet, vagy legalább nagyobb részét azoknak olvasandja, jó szándékomat és az előhozottak avultalanságát ’s hasznait megösmerendi, következőleg együtt munkálni kész leend, hogy elveim szerint valami hasznos intézetre elegendő alappénzt szedhessen. Részemről tehát a’ köz jóra tollal járulhatván — nem sokkal ugyan, de még is valamivel, óhajtanám, hogy t. i. Programm czimü röpiratomban feljegyeztem értekezésim kiadására mennél több aláírót nyerhessek és ez által az említett országos ünnep alkalmakor nemcsak Kőszeg szabad kir. város számára, mint t. i. említett Programmomban említettem, hanem hasonló módon Pozsonyéra, hol születtem, Pestére, hol tizenkét évig éltem, és más kis városok és községek javukra is, egy kis tőkét, legyen ez 500, 1OOO vagy néhány ezer forintból álló, mellynek kamatjai vagy néptanodai jutalomkönyvek megvételére vagy kisdedóvó intézetek fölsegéllésére szolgálhassanak, megszerezhetnék. Kiterjesztem tudniillik szándékomat a’ két említett és más kir. városok és községek javára is olly módon, hogy mindennek , a’ ki ezen két kötetből álló gyűjteményemre aláíró leend, szándékát is kitehesse a’ három forint iránt, mibe kerülend mind a’ két kötet egy példánya, két harmadának, azaz két forintnak, mellyik városban vagy más községben alapítandó iskolai jutalom- vagy kisdedovói kis tőkéül szolgáljon, és csak azok aláírásai Kőszeg kir. város részére, kik vagy általányosan írták alá magokat, vagy különösen Kőszeg kir. városnak szánták e’ könyv ára két harmadát. Neveit és czimeit az aláíróknak, valamint lakhelyeit, és szándékát, sőt a’ kiadási költségeket és a’ szabad példányszámot is ezen munkám mellé szándékozván sorozni, kiki látandja hova fordíttatását a’ bejövendő pénzmenyiségnek. Kitetszik ezekből, hogy csekély pénzzel is sokat tehetni — ha nagy az aláírók száma. Azért kívánnám, hogy folyó évi december végéig vagy nálam vagy más valakinél a’ t. könyváros urak és barátim számából sok legyen az aláírók száma, és azok között ollyanok is, miilyen méltóságos ’s főtiszt, pannonhegyi főapátur, ki bőkezűen tiz példányt rendelt meg. Lesznek talán, kiknek e’ jó szándékom, mi arra czéloz, hogy kedves hazánk több kir. városban és más községekben kevés költséggel vagy elemi tanodák számára jutalmazási, vagy kisdedovói tőkepénzek eredjenek, azért nem fog tetszeni, mivel legnagyobb részét értekezésemnek németül írtam; erre csak azt felelhetem, hogy ifjúságom éveiben az volt még honunkban illyféle értekezések közönséges nyelve. De úgy vélem most sem kellene még illyeseket idegenkedéssel félre tenni, valamint a’rómaiak sem tekintették irigymegvető szemekkel a’görög nyelvű munkákat, hanem hasznukra fordították azokat. Ki az általam előadott dolgokat figyelemmel és előítélettel menten áttekintendi, mindazt, a’ mit írtam, korunk körülményeihez alkalmazottnak találandja; hogy pedig számos értekezéseimet öreg napjaimban magyarra fordítsam, úgy tartom, nem kívánható. Legnagyobb részben azok, kik könyveket olvasnak, minden bizonnyal értenek németül is, és azért, mivel irományim ollyasokat foglalnak magukban, mellyek hazánk javára szolgálandnak, ha sok olvasóra és egyszersmind sok vevőre számíthatok, igen igen óhajtanám, hogy ezek és amazok száma nagy és minden előítélettől ment,azaz ollyas legyen, hogy azt, mi a’ fődologhoz tartozik, attól, a’ mi csak mellékes, különböztetni értsék ’s a’ nyelv miatt, mellynek gyakorlása vagy nem gyakorlása — jó vagy rész öszszerakása — mindenféle körülményektől függ, a’ legszükségesb, leghasznosb dolgokban hátramaradást ne szenvedjenek,’s büszkeségünk ne legyen tulcsigázott, ne is tekintsünk más nemzeteket ’s nyelveket, mint ha csak mi lennénk Isten kedvenczei, és az egész világ emberei számából a’ legjelesbek; mert bizony bizony körülményink, még most legalább — ollyasok, hogy hacsak Leibnitz és sok más után (hazánkfiai számából Kalmár György azokhoz tartozik) a’ közönséges bölcselkedő nyelv, — ollyas tudniillik, mellynek jegyei ’s képbetűji mint az algebrai jelek minden nyelvben használhatók,és érthetők — fel nem találtatik, az idegen nyelveket tovább is szükségesekké teszik, hogy azok által ismeretünket bővítsük. *) *) Igen is szükséges az idegen nyelvek és classicusok értése ismereteink bővítésére, de azért hazai nyelven kötelesség írnunk. Szerk.