Nemzeti Ujság, 1842. január-június (37. évfolyam, 2-52. szám)

1842-02-23 / 16. szám

Első félév. Minden s­z­e­m­ á­n és szó mi­­ato­n egy egy ív nemzeti mes­ tis­ztelete­­sek, kinevezések, hazai s külföldi politikai tudó­sítások gyorsan közül­fétnek lapjainkban. f­élévi ilra postán borítékkal 4 pengő forint. PEST NEMZETI I­JSAJI. HAZAI S KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÁSOKBÓL. Alapi Iá M­­alt­sár István táblaijáé, feiadja özvegye. 7/z­ sicz/ielec/i/z ev.) Bojtéi oltó 23 kán 16. szám. Hasznos Mulatságokban felvétetnek m­indennémű tu­dós értekezések , a népne­velési, alapítványi, művé­szeti, mesterségi, literatú­rai, és más mulatva okta­tói körből. A nemhivatalos leveleknek bér­mentes küldetése kéretik. 1842. Szerkeszti Dr. Nagy Pál, t­á­b­l­a b­i­r­ó. TARTALOM. Boldogult Hermine cs. k­unagas­­­­szony ünnepélyes eltemetése, és halálozatok, színészi jutalomjáték, magyar színházi pisz­kos történet, egri hű polgárok ünnepe Pyrker László patriarcha érsek szerencsés felgyó­gyultára, földvári esperesi kerület egyházi tanácskozása, nagy­kanizsai kézm­űegye­sü­let , csavargó czigányok mesterséges lopása Liptó-Szent-Mihályon, Heves és Tolna me­­gyei közgyűlés eredményei zágrábi tudósí­­tások, Erdély országgyűlési közlés, cs. kir. h­adseregnéli változások, spanyol egyház vi­szonyai, angol királynő trónbeszéde, Mín­tsaromág és Erdély. Boldogult HE­RMINE cs. kir. főh­er­­czegasszony porhadó tetemei f. h. 19-kén esti 11 óra tájban, hat hintó kísérete mel­lett a királyi várpalotába áthozatván, — másnap Nádor ő Főherczegsége tudtára esett, — miszerint közohajtása Buda és Pest városa Jakosinak , Istenben boldogult fenséges Hermina cs. k. főher­­czegasszony­t holt tetemeiben még egy­szer láthatni; és e közkívánatban főhercze­­gi családja iránti szeretetüknek és hajlan­dóságuknak uj bizonyságát érzékeny­ült szívvel tapasztalta, kegyesen elrendelni méltóztatott, hogy az ü­dvözült főherczeg asszony tetemei folyó 1842-ki febr. 20-ka azaz vasárnap délutántól fogva másnap hétfőn délutáni 2 óráig, a kir. palota tem­plomában közszemléletre kitéve legye­nek.­­ Minek következtében a gyászba borult ikervárosiak tolongva sietének a kir. palotai templomban gyász-menyezet alatt kitett magas hamvak szemlélésére. Másnap febr. 21-én déli 12 órakor az iker­városi templomok büszke tornyaiban meg­húzott harangok zúgása hirdeté a közszo­­moruságot, a délutáni 4 óra p­edig össze­­seregelteté a búsan lépdelő s végső hódo­lati tiszteletet teendő néptömeget, a ren­des gránátos osztályt, Buda fővárosi lo­vag és gyalog polgári katonaságot, kik­nek közepette gyász disz­kocsin megér­kezett az ország főpapja Kopácsy József prímás ő herczegsége a temetési szertar­tást a főpapság teljes szolgálata mellett végbeviendő, illy renddel: Stifl­raganeus helyettes püspökök mélt. Dercsik Nép. Já­nos és Karner Antal czimzetes püspökök, s kir. helytartói tanácsosok.—Főesperes, kir. táblai praelatus Németh György ő nga. — Czimzetes diaconusok, főtiszt. Szaniszló Ferencz apát s nagyváradi, és Bezerédy Miklós apát, s veszprémi kanonokok.—Ér­seki kereszt­vivő, főtiszt. Farkas György székesfejérvári­ prépost ő nga.— Szertartó, főtiszt. Czigler Ignácz apát, főtábori pap. — Prímás ő figsége melletti kanonok, fő­tiszt. Viber József O­nga — Szolgálatte­vő diaconusok, nt. Vohldrann János Pest Therezia városi , és Reither József Buda vizi-városi plébánosok. — Primási könyv­­vivő, nt. Podobny János primási titoknok. — Érseki fövegtartó, nt. Majth­ényi Adolf primási levéltárnok. — Két püspöki föv­eg­tartó, nt. Hrdliczka János és Votruba Ká­roly, verescsillagú keresztes vitézek s kir. udvari káplánok. — Tömjénzők , nt. Akkerman Antal és Zsidovics Ferencz se­gédlelkészek. — Gyertyahordók, nt. Heim­lich Ferdinand és ifj. Ráth József, —szen­­teltvizhordó nt. tudós Haynald Lajos se­­­gédlelkész urak. — 111­ gyász pompával ’ rendezett egyháziak szolgálata mellett az ~ érseki menyezetről indult prímás e­ligsége,­­ a főhgi gyászmenyezet alá, hol az egy­házi­­ imádságokat végezvén, a ny­ugodt telem­ek magas helyéről a véglépcsőre nyílt kopor-­­­sóval letétettek,beszenteltettek, s az arany­nyal hímzett vörös bársony borította ko­ ,­porsó két kulcscsal becsukatott, azonnal a gyászmenet a templomból indult, az ir­galmas szerzett kereszt elővitelével , így a kapisztrai ferencziek és kapuczinus atyák következtek, és sorban égő gyertyákkal ellátva a kir. bel­­tartói, kamarai , főtör­vény­széki pestmegyei, kir. egyetemi, és két városi hatóságok jeles tagjai bánatos­­ énekléssel lépdeltek; a gyászmenetet veze­tő prímás ligelőtt, ki után vitettek az ál­dott hamvak, főudvari asszony ő excel­ , Jenitája, gróf Thurinő, gr. Festetichnő, és , Forray bárónő udvari dámák mély gy­ász-­­ ha borult siralmas kíséretében, kiket is­mét égő gyertyával követtek a hatósági úri tagok. Illy renddel mindnyáján a kir. udvari templom sírboltjába lennemén, a koporsó kirendelt helyére tétetvén,újra fel- j­­­n­­ittatott, beszenteltetett, és két kulcscsal i­s ismét bezáratott, mellynek egyikét főud­­v­vari mester gr. Festetich Albert ő excel­ ’­ientiája, a másikat az udvari prépost lel­­­­kész által vévén, minden jelenlévők letér­delve a megholt hívek lelkéiért primás e­ggsége magyarul egy mi atyánkat, egy üdvözletet mondott az ajtatos hívek kö­zepette, így vége lett az udvari gyászos temetésnek, mindenki konyhalajtás kö­zött zokogva rebegte, hogy a virágában ki-­­ múlt áldott főhgasszony hamvain örökös béke lebegjen !!! — Az engesztelő áldozat mi ünnepélyesen tartatott másnap, azaz : febr 22-én, jövő számunkban közlendjük. Gy­öngyösy Károly sóbeányigazgató­­sági írnok maros-újvári másod aknattiszté­t mozditatott elő. Nyikos György, családi kamarai i­­gazgató, f. é. jan. Iván, és Bichianich­ Ist­­v­án,orechoviczai h­arminczadói írnok, meg­­haláloztak. Dr Báthory Gábor, reform. superin­­tendensi. hó 12én esti 11 óra tájban , élte 8. évében, Nagykörösön elhunyt. Szombaton, febr. 26-án Lendvay ju­­talomjátékául bérszünettel először ada­tik: „Julius Caesar.“ 5 felv. Irta Sh­ak­­speare, fordította Vörösmarty Mihály. — Hétfőn pedig febr. 28 án Udvarhelyi Mik­lós ur javára bérletszünéssel adatik: „Nor­ma.“ Nagy opera 2 felvonásban. Irta Ro­mani, zenéjét Bellini. Carl Henriette k. a. porosz kir. udv. kameraénekesnő, mint v­endég a czímszerepben , a jutalmazandó iránti szívességből, lesz szerencsés föl­lépni. — (Nemzeti színház. *) Ismét egy uj pártoskodás ütötte ki magát szombaton febr 1-én a nemzeti színháznál. Egy né­­melly ismeretes operaellenségek, és 8 szí­nész, színésznőkkel együtt, — kik, mint a „Tageblatt“-ban közöltetett, 2000 fr. p. bánatpénzbeli büntetés alatt olly szerződés­ , e­re léptek hogy a színpadot azért, mintha az igazgatóság az operát a dráma elnyo­mására pártolná, öszvesen el­hagyják,— számos köny című díjat az opera ellen fel­lázítottak. Ezek a múlt szombaton adott Bálés operában a színház karzatán csopor­tosan két oldalon megjelentek, és félreté­­vén minden illedelmet a földszint nagy számmal összegyűlt műveit publicumhoz teli torokkal kiabálták: „nem kell opera! — éljen a d­r­á­m­a! éljen E­g­r­e­s­s­i, Lendvai, La­b­o­rfal­v­i !— sat.Ezt az előadás első felvonása alatt Erkel ur és Éder k. a. jelenésekor gyakran 3szori füttyel megújították. E nagy zavarban míg a sokaság a karzat hőseinek garázdasá­gát, és a politia ügyetlenségét kárhoztat­ja, addig többen a színházat oda hagyták. Mennyire gyűlöli a miveltebb közönség a a botrányt, a drámán kívül pedig men­nyire kedveli az operát, s annak mos­tani fentartóját, Carl Henriette­t, a­­menny­ire tiszteli, nyilván kimutatta ez alkalommal is, mert a­mint a nagy mű­vésznő a színpadon megjelent, a páholyi,­­ földszinti és második emeleti közönség ál­tal, majd egy negyed óráig tartó, s olly harsogó éljennel, és tapssal fogadtatott, hogy az által­­a száznál többre menő karzati pártosok egészen elnyomattak, s miután érdemlelt titulusaikat a földszinti publi­­cumtól meg­kapták, merészségeket veszi­­tek, s a garázdaság ütésétől megszeppen­ve visszarezzentek. A botrány vizsgálat­a­­­latt van, s az igazgatóság mindent elkö­vet annak eredménye kinyomozására, va­lamint a magokat az illendőség határában tartani nem képes több ifjú ellen is az il­lető helyeken a panasz megtétetett. Ha még illy botrányok (mit nem reménylünk) történnének, könnyen megeshetnék , hogy több külföldi színházak módjára, a kar­zati közönségre nézve a tetszés, vagy nem tetszés , tapssal, vagy kiáltozással való ki­jelentése helyett, az igazgatóság a hall­gatást lészen kénytelen gyakorlatba ho­zatni. Eger, febr. I6-kán. Míg kettős me­gyénk lelkes Rédei a tegnapelőtt kezdett közgyűlésben szokatlan számmal, példás kitűzéssel, kölcsönös méltánylattal, és va­lódi szólás­szabadsággal a közügyeket tag­­lalják;az alatt érseki városunkban egy rend­kívüli, s annál szivemelőbb ünnep keletke­zett, minél biztosabb kezese len a valódi fiúi szeretetnek,alattvalói hódolatnak, mély tiszteletnek s érzékeny hálának azon nagy férfiú iránt, ki köztünk már tizenötödik évre legkegyelmesebben atyáskodik. — Kegyelmes érsekünk t­i. gyengélkedése miatt Bécsben levéli, váratlanul rosszab­bul lett; e szomorú változás természete­sen közös megindulást, részvétet, és ag­godalmat szült városunkban annyira, hogy a legselejtesebb pár is érsekünk egészségi állapotja után tudakozódnék, s mire a la­kosok egyeteme közkönyörgést szavazott fölgyógyulásáért, ime hitelesen értesitte­­tik a főbíró, hogy a súlyosodó baj eny­hült s érsekünk jobban van! Mit midőn a febr. 13-i városi közgyűlésben a közön­séggel tudatni siet, népünk ezt újabb is­teni kegynek, áldásnak tekintve, a kö­zönséges bála-könyörgést indítványozó fő­­birájának gondolatjában osztozva, az in Egy másik, ugyanez ügyet tárgyazó czikk szinte kezeink közt­ van , mellyel azonban a hely szűke miatt jövő számunkban adandóak.­­ Sz­erk. 1

Next