Nemzeti Ujság, 1842. július-december (37. évfolyam, 53-104. szám)
1842-07-02 / 53. szám
atasodik félév. ft*est, »*. Jakab hava Skant§4^. S3. NEMZETI I .IS UJ. f jjfécurrfuvic zÁeée(/vÁ eu.J Megjelenik, minden szerdiin ég szombaton, fél évi ára helyben kihordással 3 ft. 12 kr. borítékkal 3 ft. 36 kr., postán 4 ft. ismeretlen keréktől bérmentesítetni kérjük a leveleket, a lapokat illető levelek a szerkeztöségnek czimeztetendők. HAZAI S KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÁSOKBÓL. AI.AI'I'I'i HuliTÁR istvási tíblabikó, kiadja ÖZVEGTK. Előfizetés a „Nemzeti Újság“ és „Hasznos Mulatságokra “ Teljes tisztelettel bátorkodunk t. ez. olvasóinkat figyelmeztetni, hogy a jelen félévben július 1—tól az előfizetési föltételek az eddigiek maradnak. Helyben házhoz hordással, boriték nélkül 3 f 12 kr — borítékkal 3 f. 36 kr. Postán 4 f. Külföldre egyedül a bécsi cs. fő-postahivatalnál rendelhezni. Ismeretlen kézteri leveleket bérmentesen, vagy biztos alkalommal kérünk. Lapjainkat illető leveleket tiszt levelezőink szíveskedjenek a Szerkesztőségnek czimezni. A Nemzeti Újság és Hasznos Mulatságok szerkeztősége Zöldvért utcza 483. sz. alatt. TARTALOM : Hazai napló: Korunk ügyei,énekiskola , ikerv. hirn., Pozsonyból (megtérés) Esztergom és Szepes megyei közgyűlések , Csanáditól (első alispán leköszönt), Nyitrából( vegyes közlemények.) Rövid közi. (váczi förgeteg, érsekujvari uj gymnasium ) külföldi napló.) Spanyol- Franczia- Angol- Poroszország- Belgium, Németalföld. Sehoveicz. Törökország. Köv. k. Hird HAN AI RAPLÓ. Korunk figyel. ( Egyház és állodalom). Korunk legfontos éb a polgári élet gyökét megrázó kérdése az egyház és ál- rodalom állása egymás irányában; e kérdés a múlt századokban harczvihar általi eldöntésre volt bízva, napjainkban a kölni zavargásoktól kezdve, megjárta Würtemberget, hol heves vita tárgya jön, most a franczia egyetemeket foglalatoskodtatva, hazánkban is a túlzólag átalakító párt által szőnyegre hozatott, és habár nem vérpatakkal, de leikig ható gúnynyilakkal tartatik megfejthetendőnek, midőn a komolya tanácskozások békés teremében , a tizenkilenczedik század fenhangon magasztalt műveltségének megczáfolására, a sötétebb kor rémalakai, mellyektől a szendébb kebel borzad, minek zsákbavarratás, vizbedobás, dörgik keresztül csarnokainkat , eleven tanúi a szenvedély és indulat hevítette keblek háborgásának , melly a valót a szintül, az igazat a helytelentől megkülönböztetni nem engedi. Nekik igaz mit kedvelnek és helytelen a mit gyűlölnek, habár a polgárok legszentebb érzelmei tépetnek, az erkölcsiség lánczai megsértetnek, a haza nyugalma megrázatik is általuk. ■— Irgalom istene! egy nemzet, sőt több, az egész emberiség legszentebb érdekei tűzetnek pellengérre, midőn azt akarják a nyugalmas keblekből kirabolni, mit szónoklatuk teljes erejével nem képesek fölkelteni s fenntartani, a vallás hiedelmét Félre itt uraim az indulatokkal; ezek nem tűrik a philosophiát, az indulatok vitái, mellyek bűnöst büntelent elragadnak, tűz, melly mindent megemészt — pedig a mindenségijeit nincs nyomorúbb mint a vallástalan ember. Legyen tehát kinek kinek maga hite szerint, és ne akarjuk társainkra azt rátukmálni, mit ön nézeteink szerint tartunk igaznak, ha ők azt nem tekintik, nem tekinthetik meggyőződésüknél fogva annak. A tárgyak megvitatására, csöndes magába szált kebel, tárgyat komolyan fölfogni képes ,elme kívántatik, ha az ügy ne szenvedjen általa. Az egyház és airodalom közötti viszony fejtegetésére, mint a túlzók messze kinéző tervezeteik állapítására, a keresve keresett első sotránykő,a vegyes házasság vala, melly fölött súrlódások keletkeztek, e tárgytól azonban, már minthogy fölötte tényleges, és fölületességgel , mellynek jeleit adták , el nem dönthető, lassan lassan takaródót fúrnak a vezetők , és a kérdést tágasabb térre vitték át, t. i. a papi jószágok elkobzására, de még ezt sem elégelte vágyuk , szélesebb kör vagy is inkáb a kör egész terjedelme kellett, s e nem kevesebb mint egy független magyar egyháznak alkotása, talán az angolnak, melly maga magában izekre szakadozott, példájá ra, s e gondolatot nagynak, és talán a kormányozás bölcsesség kövének szeretik tartani. A kath. egyház ezen hamar berzenkedést hozzá illő türelemmel nézte, mindaddig mig híveinek java nem kívánta, mig legszentebbje nem illettetek legszentetlenebb kezektől, ti. a hitczikkek , és kétségtelen függetlensége, melly alkotmányunkkal egykorú törvényeken alapszik. Igen is e kérdések azon tetőre vitettek a túlzó párt által, mellyen nemcsak az egyházi rendnek, hanem a híveknek teljes érdekeit illetik és éber figyelmét követelik. Mi eltérvén a theologiai szemlélkedésektől,mit a szakembereire bízunk, ez életbevágó kérdéseket jogtani tekintetből fontolgatjuk. Az egyháznak fogalmánál fogva fölföladatai közé tartozik a legtisztább erkölcsiség alapítása; az állodalom ezen erkölcsiség segélyével a leglehetőbb jóllétre iparkodik a polgárokat vezetni. Mivel pedig e czélok egymással semmi ellentétben nincsenek, sőt józan összeilletéssel egymásra jótékonyan hatnak , azért ugyan azon egyedek, mind egynek mind a másiknak lehetnek tagjai s valóban is azok. Minthogy pedig az ember ingatag, kell bizonyos magasb eredetű alaptörvényeknek lenni, mellyek erkölcsiségének irányt adjanak és támpontot nyújtsanak, és ezek a tényleges, nem kényszerint változtatható hitezítekék. Az állodalom czéljaihoz vezető legalkalmatobb eszközöket pedig a tapasztalat okoskodásaiból meríthetni, melly kezelésnél, minthogy semmi tényleges alap nincs, tömérdek változásokat, új rendszereket, chameleoni chimaerákat látunk föl föltünedezni, s elelenyészni. Valamint ez utóbbinál szükséges a szüntelen működő kormányzó, kitől az egésznek intéztetése függ, ugy, amott elkerülhetlenül megkivántatik az őr, ki az eredeti tanok fölött virasszon, és ezen őr az egyháznak eredetileg meghatározott feje, eredetileg mondjuk, mert az egyházat nem szerződések, egyezkedések, hanem örökös változhatlan tanok állapiták , mellyek teljes mineműségét kijelölték. A mi az éghez vezet, annak mennyből kell erednie. — Ezekből kitetszik, hogy a két intézet egymás mellett fölálhat, sőt fölállania s pedig egymásba forrva kell, a nélkül, hogy egyike a másiknak külön kijegyzett körébe vágna. Az az: az anyagi ember az állodalomé , a lelki pedig az egyházé lehet Valamint tehát az állodalom, mint állodalom saját körében, jogszerűleg rendelkezhetik arról, mi hatása alá vettetett, úgy az egyház mint egyház függetlenül intézkedhetik eredeti alap törvényei szerint az emberiség legszentebb kincséről, mit ez közegyetértéssel kezeibe tetőn, a lelki emberről. Független szabadság illeti tehát mind a két hatalmat a maga körében, s valamint az egyház túlhágna jogszerű határain , ha az állodalom törvényeit és ügyeit nézetei szerint akarná módosítani, úgy bizonyosan megszegi hatása körét a polgárzat, sőt önkényűvé válik, ha az egyházi tényleges törvényeket olly romlékonyaknak és ingatagoknak tekinti, hogy ezeknek koronkénti javítgatás, módosítás, eltörlés vagy újak hozatala szükségesnek tartatik, amire gyakran tett ugyan az újítási viszketeg kísérleteket, de mindig sükeretlenül sőt viszonyos kötelességnek tartjuk e két intézet részéről az egymásnak nyújtandó utalmat, anélkül hogy egymást jogaikban csorbítanák. S valóban kicsöpögteti inkáb a polgársarjadék szivébe a haza szeretetet mint az egyház, tehát nem kivánhatja-e méltányosan az egyház is, hogy tekintélye s joga ellenes ármánykodása ellen az állodalom által megőriztessék ! E két intézetre magának az embernek, az eszes állatnak, természete legvilágosabban utasít, mikép a lélek és test kölcsönös hatásban van egymással, úgy áll az egyház és az állodalom, s miként sem a lélek sem a test minden viszonyos hatás daczára, harmónia fölbomlás nélkül nem önkénykedhetnek egymás fölött; szinte illú viszonyban áll egymáshoz az egyház és állodalom. E kettő tehát nem vághat egymásnak megyéjébe , különben absurdumok és túlságos dolgok származhatnak belőle. —■ A franczia zendülés lázongó föllengzésében, nemcsak új polgári törvényeket alkotott, hanem az oltárokra is új isteneket állított, valódi gúnyait a józan emberiségnek, és az elfajult elme rút prototypjeit, mitől egyedül ezen új vallás alkotói nem undorodtak el, és nem undorodott el ezen új vallás avatottja a testvér vérbe gázolni, vérbetűkkel bejegyzett tanulság marad ez az emberiség történetében,bizonyitó,hogy egy hatóságnak a másika körébe bevágni,a föld és mennyei dolgokat választó határokat szerte rombolni, ezrek és ezrek vérével lemosandó bűnsúlyt szül. — Mivel pedig a túlzók is a hatalom szükségét akaratjuk ellen is elismerik, ennél fogva fegyvereiket közvetlenül nem a hatalom de feje ellen intézik, elfeledve hogy a franczia zendülés, a legújabb kor Saturnusa, melly saját magzatait megemésztő , visszatért az örökös, természetszerű ösvényre, s a szerte gyilkolt polgárok hantjai fölött kijózanodva mámorából, megismerő, hogy test fő nélkül nem le-