Nemzeti Ujság, 1843. július-december (38. évfolyam, 70-172. szám)

1843-09-27 / 120. szám

Külön rendeletek­et büntettek egyes nemeiről s azoknak büntetéséről. A büntető törvénykönyvi javaslat első részében , melly szól a bűntettekről és büntetésekről , a KK. és RR. által tett változtatásokkal. (Folytatás.) XIV. Fejezet. A párviadalról. 175 §. Párviadalok az azokból követke­zett eredményhez képest fognak büntettetni, ugyan­azért : Midőn a párviadalból halál következett , ha a vivók maguk között már előre elvégezték, hogy a viadal valamelyiknek halálos megsértéséig foly­­tattassék, az , ki a másiknak halált okozott , mint gyilkos büntettetik. Ha pedig a vivók azt maguk közt el nem vé­gezték , de a párviadalból mégis halál követke­zett, a tettes a 123ik §. szerint fog büntettetni. Ha azonban valaki párviadalban a másikat orozva fosztotta meg életétől, mindenesetre mint orgyilkos fog büntettetni. Midőn a párviadalból halál nem következett, de olly sértések követtettek el, mellyek eredményre nézve a 151 ik §nak a) b) és c) pontjai alá soroz­hatók , a tettes az említett 15 l ik §. szerint fog büntettetni. 176. §. Azok, kik a párviadalban segédek voltak, csak akkor fognak büntettetni, ha vagy ők magok is párviadal közben valakit okozva meg­sértettek , vagy a feleket a párviadal kezdésére ingerlették , s abból valamelly, a fönebbi 1751k -ban körülirt eredmény következett. — Illy ese­tekben úgy büntetetnek, mintha a bekövetkezett eredményt párviadalon kívül ők magok okozták volna. 177. §. A párviadal magán panasz nélkül is közkereset alá veendő, midőn abból halál követ­kezett, vagy ha valaki úgy megsértetett, hogy a sértés miatt teljesen megtébolyodott, minden egyéb esetekben csak a sértett félnek panaszára mozdit­tathatik közkereset. XV. Fej­e­ze­t. A szándékos öncsonkításról. 17­. A ki olly czélzattal, hogy a katonás­kodás törvényes kötelességét elkerülje, magát szándékosan megcsonkítja , büntettetni fog, s büntetése egy évi rabságig terjedhet , magában értetődvén, hogy ha a megcsonkítás után is va­lamelly katonai szolgálatra alkalmatos volna, an­nak teljesítésére kényszeritetni fog. 179. Ha pedig a megcsonkítást nem maga vitte véghez , hanem abban másnak segítségével élt, nemcsak a megcsonkított, hanem azok is, kik őt ezen bűntettében tudva és szándékosan se­gítették, egy évi rabságig büntetethetnek. XVI. F­ej­ezet. Az erőszakos kényszerítésről. 180. A ki mást tettleges erőszakkal, vagy olly fenyegetésekkel, mellyek annak életére, testére, értékére vagy becsületére veszélye­sek voltak, s mellyeknek teljesedését az máskép el nem kerülhette, olly cselekvésre, tűrésre vagy elhagyásra kényszerít , mellyre azt jogszerüleg vagy épen, vagy legalább nem önhatalmával szo­ríthatta, büntettetni fog, s a mennyiben tette olly bűntettbe át nem megy, mellyről ezen törvénykönyv­nek más fejezete rendelkezik, büntetése egy évig terjedhető fogság teend. 181. §­. Midőn pedig valaki mást olly cselek­vésre, tűrésre vagy elhagyásra kényszeritett, melly­re azt jogszerüleg önhatalmával is szoríthatta , de a kényszerítésben törvényelleni módokat vagy eszközöket használt,nem a fönebbi 180i. §. szerint büntettetik, hanem azon törvények súlya alá esik, mellyeket a törvénytelen módok vagy eszközök használása által megsértett. 182. §. A fenebbi ISO. §ban körülirt erősza­kos kényszerítés csak akkor tekintetik bevégzett­­nek, midőn az a mire valaki kényszerittetett , az erőszak vagy fenyegetések következtében való­sággal meg is történt. 183. §. Ha tehát a tettes valamelly erősza­kos cselekvéssel a czélba vett kényszerítést meg­kezdette ugyan , de azt valamelly véletlenül köz­bejött akadály miatt be nem végezhette/ csak kí­sérletért büntettetik, s büntetése a fönebbi XLOik §ban kijelölt büntetésnek feléig terjedhet. 184. §. A fönebbi 180.181. és 183ik§§. ese­teiben közkereset csak a sértett felnek panaszá­ra indittathatik. (Folyt. köv.) Mórunk ügyei. (A káptalanok szavazatügyébe/l. Felelet a f. e. Nemz. Újság 52 ik sz. Pap mint polgár czim­­z­e­t­ü eszmélkedésre.) (Vége.) Vezérszó : „Félszeg nézetek igazságra nem vezérel­hetnek, — fogalomzavarból tiszta állítások nem folyhatnak.“ Azonban én szó nélkül nem hagyhatom t. czáfolom emez okoskodását: ,r A magyar clerusnak, s főleg a káptalanbelieknek, nem szabad jogszerűleg, míg magas polgári állását, jogait, és javait érdemni akarja, akár a tör­vényeket ignorállni, akár a közügyektől el­vonulni.“ — Jólehet ennek elemei valamint a fölszólításiakkal egybe­hangzanak, úgy az a fölötti főértekezésemben jobbadán elü­töget­­tettek. Nem is tudnám miért kellett vala engem azok ismétletével újabb, és kielégítő­­leg bővebb fejtegetésére ingerelni — ha csak nem ottani szavaim értelmének föl nem fogása miatt? — Ugyanis azért, mivel úgy tetszett: kötelei amaz okoskodásnak illy fő eszmére fejlenek . Mi nem szabad jogszerü­leg: szabad az jogszerűtlenül, avagy jogsér­téssel. — Szorosan véve, itt a szó vagy or­szágos , vagy megyei gyűlésekről van. Kér­dem hát: mi jogát sértheti egy káptalan a törvény ignoratiójával, és illető elvonultával bár­melly mutatott helyen, ha jelen van, de hallgat? — Úgy látszik hogy semmit, ha más­nak joga forog a kérdésben; ha pedig magáé: ez vagy igazságos, vagy nem ; — első eset­ben szólnak mellette mások; és ezek többsé­gét méltán remélheti; — másikban vétkes volna minden keresete. Ha pedig nem akar megjelenni, azaz, ex concessis ölési és szól­­hatási jogával élni: ez ugyan — morális te­kintetben — az ország teremében szép, de kü­lönben drága, és inkább minden más, mint kényelmes jog; mellyről a lemondás annál kedvesebb lehetne, minél költségesebb és minél kevésbé hasznos a bennei eljárás. — Azonban ez recitus kötelesség , melly alól­­rá­­vonulni valamint nem szabad , úgy a reá sza­bott büntetés ollykor, a gyűlés terjedelmé­hez képest, jutalmas is lehet. Különben pe­dig azon eszme igy is hangzik: a ki jogát érdelni akarja, jogszerűn érdeli azt; a ki nem akarja, nem érdeli jogszerűn. Mi azonban puszta szó, a ki sem viv semmit; mert ott áll meg, honnét indul; ellenben a javak él­­delésére alkalmazva, többet ér, ha megfor­­ditatik; mert jogszerűn éldeli javait, a ki él­delni akarja, és annál jobban éldeli, minél kevésbé részesül terhes jogaiban — De ha illy okoskodás — együtt s utalán fölfogva — csak egy szikrát is hoz a haza konyhájára : nem tudom miért ne hozna oda szint anny­it az, ki a Dunán vizet merit, s megissza? Mert ez is jogával él, és jogszerűn érdeli a Duna vizét, s javát. Minél fogva kénytelen vagyok kimondani, hogy ha t, öcsém uram a magyar clerusnak, általa magasztalt állását, ezeknél fölebb s tisztábban kiemelni nem tud­ja : bízvást mondjon le papsá­gairól és ma­radjon polgári. — Minő állása s kötelessége legyen a papságnak országgyűléseinken ? bő­ven mondom el már fölebb; — és azért itt sem ismerem el hozzá polgári tekintet ragasz­tékát. — Megyék teremeiben ugyan díszes pá­lyára vezeti ön a káptalanokat, az „özvegyek, árvák és szegények“ j­gyeiben ; várjuk el azon­ban , mikép fog ezekben önmaga — ,,kiter­­helőségeigy eljárni; ha majd abbeli s tán ed­dig is érdemlett polezra jutand? -- s mind ,,foglalkozásb­í mind ,, költs­éghiány !“ eddig nem hitt körülményekbe avatottabb teend? Addigran pedig hagyjuk e dolgot a megyék tiszti KK. és HR. bölcs és gondos vádjain ; kik, valamint kötelességüknek ismerik, úgy szi­vükben érzik feküdni az illy ügyefogyottak körükhöz tartozó bajait; nem is késnek azok­ban, gyám és osztó igazságukkal intézkedni. Különben is ama szent szózatok s intések, mellyek a gyámtalan seregeket a papság atyás­kodó Szárnyai ala­tt menedékelik , nem annyira illy ügyészkedési pártfogást igényelnek tőlük mint inkább buzgó szeretetből ömledező ada­kozást és ápolgatást. Végül — nehogy a keblekre inkább ne­­hezkedjék, ha érintésből kimarad a főaggo­dalom súlya— ha még­is az, mi a fölvett okoskodásból kiríni látszik jobban, hogy sem puszta gyanitással kellene kitapogattatnia : mintha t. i. a magyar clerus, ha vagy igno­­ráilja törvényeit, s az orsz. gyűlésektől el­­vonul; vagy ott létekor nem védelmezi ön állás­át, jogait, javait, — el fogna esni vala­mennyitől; vagy is határzottabban: törvény­­szerű álladalmi elsőségétől, törvényhozási be­folyásától és, — mi a bunkója — még birto­kaitól is. — Boldog Isten! de nagy a félelem! — Mindig úgy tanultam, de tapasztaltam is, hogy a kishitűség és lelkűség neveli a félel­met; a politika­i törvénykezés pályáin pedig, minél nagyobb az Ön erényével, jogával, ál­­lássávali ismeretlenség, annál nagyobb a fé­lelem.­­ Ignoratióról itt többé szónk nincs, mert theoreticus törvényfogalmunkat illetőleg magam is föltettem, de az átalános elvonulás­ról sem; mivel hogy ezt egyedül a részletes vitatkozásból eredhető súrlódás mellőzte ja­­vallanom intett, úgymint a­ki az átalános el­maradást vagy kizárást, alkotmányunk össze­­bomlítása nélkül nem történhetőnek állítván, magammal ütközetbe nem jöhettem. — Hátra van egyedül az ott létkölt védelem átnézege­­tése. Miben mindenek előtt e kérdés támad: Itt-e az idő, régi alkotmányt dönteni s­aját helyébe alakitni? Ha itt van, három esetre oszlik a kimenet lehetősége , a rendes alko­tás utján (mert zavarosról még nem ábrándo­zunk.) Vagy t. i. sör) a papság ellen kezet fog az egyéb három status többsége;— vagy 2) a többség melléje áll; —vagy 3) két hason erő közt csüggedez jövendő sorsa. Az elsőben hasztalan minden törekvése , bölcsessége bár­mi terjedelmes politicai , s törvény-tudomá­nya mellett;—másodikban megáll mindezek nélkül; — harmadikban garantiája van a főha­talomban. — Egyébiránt, létez a papság kö­rében is az előbbiektől egészen különös, lé­nyeges erő, melly akkor fejlődik leginkább ki, midőn annak érdeke érintésbe jut és an­nál tényezőbb még a viharok közt is, men­nél ő kevésbé amphibium, vagy egyéb csú­szó mászó állatkint ragad le a földi javakhoz. Voltak idők, mellyekben illy erő kifejlődését nagy eredményeiben bámulta a világ. Nincs tehát a papságnak sem oka, sem szüksége, illy aggodalmat keblében hordoznia, kevésbé ábrándoznia, mintha most, csupán önnön pu­blicistái képességével kellene vagy lehetne megoltalmazni azt, mit a tisztelet és bizalom eldődjeire ruházott. De annál nagyobb ösz­tönre, mind­ezekkel úgy gazdálkodnia, hogy a sorvadó fa is még olajágakra viruljon! Valóban pedig napjaink rendén van e fö­lött bölcs mázsálattal elmélkednünk, midőn már egy pap tollából is efféléket olvasunk: Míg (a clerus) állását, jogait, javait, (ért­vén a polgáriakat) érdetni akarja“: mind­ezek védségi s megtarthatási gondosságból, a pol­gári pályákon , polgárilag működni, s őrködni tartozik. Tehát csak élvezhetésért megtartani ? és csak ezért vitázni, parlirozni, szerepezni ? Had ! illyesmit a szentek szentének megráz­kódtatása nélkül gondolni sem lehet! És ha illy ábrány mozgonyaul volna a magyar clerus magas irányának , én első leendnék , az igy gyáván féltett jogok s javak elvesztésére voksolni. Mert hogy az illy, és csak földből fölgőzölgött elvek a belőlök fakadt tények különféle ágaival nemcsak kisebbíthetik a magyar nemzet szellemi s polgári jólétére szük­séges papság tekintélyét, hanem az ő szelle­mi hivatásuk főirányukat is leginkább­­veszé­lyeztetik , elég arra ide s­tova körül néze­getni magunkat. Ugyanis ezek fonalán ki ne jusson e gondolatra : mintha valaki azért lenne pappá, hogy élni valója legyen? — mentsen Isten minden hont az illy papság­tól! Röviden: a melly papnak úgy látszik, •_ m -

Next