Nemzeti Ujság, 1843. július-december (38. évfolyam, 70-172. szám)
1843-09-27 / 120. szám
Külön rendeleteket büntettek egyes nemeiről s azoknak büntetéséről. A büntető törvénykönyvi javaslat első részében , melly szól a bűntettekről és büntetésekről , a KK. és RR. által tett változtatásokkal. (Folytatás.) XIV. Fejezet. A párviadalról. 175 §. Párviadalok az azokból következett eredményhez képest fognak büntettetni, ugyanazért : Midőn a párviadalból halál következett , ha a vivók maguk között már előre elvégezték, hogy a viadal valamelyiknek halálos megsértéséig folytattassék, az , ki a másiknak halált okozott , mint gyilkos büntettetik. Ha pedig a vivók azt maguk közt el nem végezték , de a párviadalból mégis halál következett, a tettes a 123ik §. szerint fog büntettetni. Ha azonban valaki párviadalban a másikat orozva fosztotta meg életétől, mindenesetre mint orgyilkos fog büntettetni. Midőn a párviadalból halál nem következett, de olly sértések követtettek el, mellyek eredményre nézve a 151 ik §nak a) b) és c) pontjai alá sorozhatók , a tettes az említett 15 l ik §. szerint fog büntettetni. 176. §. Azok, kik a párviadalban segédek voltak, csak akkor fognak büntettetni, ha vagy ők magok is párviadal közben valakit okozva megsértettek , vagy a feleket a párviadal kezdésére ingerlették , s abból valamelly, a fönebbi 1751k -ban körülirt eredmény következett. — Illy esetekben úgy büntetetnek, mintha a bekövetkezett eredményt párviadalon kívül ők magok okozták volna. 177. §. A párviadal magán panasz nélkül is közkereset alá veendő, midőn abból halál következett, vagy ha valaki úgy megsértetett, hogy a sértés miatt teljesen megtébolyodott, minden egyéb esetekben csak a sértett félnek panaszára mozdittathatik közkereset. XV. Fejezet. A szándékos öncsonkításról. 17. A ki olly czélzattal, hogy a katonáskodás törvényes kötelességét elkerülje, magát szándékosan megcsonkítja , büntettetni fog, s büntetése egy évi rabságig terjedhet , magában értetődvén, hogy ha a megcsonkítás után is valamelly katonai szolgálatra alkalmatos volna, annak teljesítésére kényszeritetni fog. 179. Ha pedig a megcsonkítást nem maga vitte véghez , hanem abban másnak segítségével élt, nemcsak a megcsonkított, hanem azok is, kik őt ezen bűntettében tudva és szándékosan segítették, egy évi rabságig büntetethetnek. XVI. Fejezet. Az erőszakos kényszerítésről. 180. A ki mást tettleges erőszakkal, vagy olly fenyegetésekkel, mellyek annak életére, testére, értékére vagy becsületére veszélyesek voltak, s mellyeknek teljesedését az máskép el nem kerülhette, olly cselekvésre, tűrésre vagy elhagyásra kényszerít , mellyre azt jogszerüleg vagy épen, vagy legalább nem önhatalmával szoríthatta, büntettetni fog, s a mennyiben tette olly bűntettbe át nem megy, mellyről ezen törvénykönyvnek más fejezete rendelkezik, büntetése egy évig terjedhető fogság teend. 181. §. Midőn pedig valaki mást olly cselekvésre, tűrésre vagy elhagyásra kényszeritett, mellyre azt jogszerüleg önhatalmával is szoríthatta , de a kényszerítésben törvényelleni módokat vagy eszközöket használt,nem a fönebbi 180i. §. szerint büntettetik, hanem azon törvények súlya alá esik, mellyeket a törvénytelen módok vagy eszközök használása által megsértett. 182. §. A fenebbi ISO. §ban körülirt erőszakos kényszerítés csak akkor tekintetik bevégzettnek, midőn az a mire valaki kényszerittetett , az erőszak vagy fenyegetések következtében valósággal meg is történt. 183. §. Ha tehát a tettes valamelly erőszakos cselekvéssel a czélba vett kényszerítést megkezdette ugyan , de azt valamelly véletlenül közbejött akadály miatt be nem végezhette/ csak kísérletért büntettetik, s büntetése a fönebbi XLOik §ban kijelölt büntetésnek feléig terjedhet. 184. §. A fönebbi 180.181. és 183ik§§. eseteiben közkereset csak a sértett felnek panaszára indittathatik. (Folyt. köv.) Mórunk ügyei. (A káptalanok szavazatügyébe/l. Felelet a f. e. Nemz. Újság 52 ik sz. Pap mint polgár czimzetü eszmélkedésre.) (Vége.) Vezérszó : „Félszeg nézetek igazságra nem vezérelhetnek, — fogalomzavarból tiszta állítások nem folyhatnak.“ Azonban én szó nélkül nem hagyhatom t. czáfolom emez okoskodását: ,r A magyar clerusnak, s főleg a káptalanbelieknek, nem szabad jogszerűleg, míg magas polgári állását, jogait, és javait érdemni akarja, akár a törvényeket ignorállni, akár a közügyektől elvonulni.“ — Jólehet ennek elemei valamint a fölszólításiakkal egybehangzanak, úgy az a fölötti főértekezésemben jobbadán elütögettettek. Nem is tudnám miért kellett vala engem azok ismétletével újabb, és kielégítőleg bővebb fejtegetésére ingerelni — ha csak nem ottani szavaim értelmének föl nem fogása miatt? — Ugyanis azért, mivel úgy tetszett: kötelei amaz okoskodásnak illy fő eszmére fejlenek . Mi nem szabad jogszerüleg: szabad az jogszerűtlenül, avagy jogsértéssel. — Szorosan véve, itt a szó vagy országos , vagy megyei gyűlésekről van. Kérdem hát: mi jogát sértheti egy káptalan a törvény ignoratiójával, és illető elvonultával bármelly mutatott helyen, ha jelen van, de hallgat? — Úgy látszik hogy semmit, ha másnak joga forog a kérdésben; ha pedig magáé: ez vagy igazságos, vagy nem ; — első esetben szólnak mellette mások; és ezek többségét méltán remélheti; — másikban vétkes volna minden keresete. Ha pedig nem akar megjelenni, azaz, ex concessis ölési és szólhatási jogával élni: ez ugyan — morális tekintetben — az ország teremében szép, de különben drága, és inkább minden más, mint kényelmes jog; mellyről a lemondás annál kedvesebb lehetne, minél költségesebb és minél kevésbé hasznos a bennei eljárás. — Azonban ez recitus kötelesség , melly alólrávonulni valamint nem szabad , úgy a reá szabott büntetés ollykor, a gyűlés terjedelméhez képest, jutalmas is lehet. Különben pedig azon eszme igy is hangzik: a ki jogát érdelni akarja, jogszerűn érdeli azt; a ki nem akarja, nem érdeli jogszerűn. Mi azonban puszta szó, a ki sem viv semmit; mert ott áll meg, honnét indul; ellenben a javak éldelésére alkalmazva, többet ér, ha megforditatik; mert jogszerűn éldeli javait, a ki éldelni akarja, és annál jobban éldeli, minél kevésbé részesül terhes jogaiban — De ha illy okoskodás — együtt s utalán fölfogva — csak egy szikrát is hoz a haza konyhájára : nem tudom miért ne hozna oda szint annyit az, ki a Dunán vizet merit, s megissza? Mert ez is jogával él, és jogszerűn érdeli a Duna vizét, s javát. Minél fogva kénytelen vagyok kimondani, hogy ha t, öcsém uram a magyar clerusnak, általa magasztalt állását, ezeknél fölebb s tisztábban kiemelni nem tudja : bízvást mondjon le papságairól és maradjon polgári. — Minő állása s kötelessége legyen a papságnak országgyűléseinken ? bőven mondom el már fölebb; — és azért itt sem ismerem el hozzá polgári tekintet ragasztékát. — Megyék teremeiben ugyan díszes pályára vezeti ön a káptalanokat, az „özvegyek, árvák és szegények“ jgyeiben ; várjuk el azonban , mikép fog ezekben önmaga — ,,kiterhelőségeigy eljárni; ha majd abbeli s tán eddig is érdemlett polezra jutand? -- s mind ,,foglalkozásbí mind ,, költséghiány !“ eddig nem hitt körülményekbe avatottabb teend? Addigran pedig hagyjuk e dolgot a megyék tiszti KK. és HR. bölcs és gondos vádjain ; kik, valamint kötelességüknek ismerik, úgy szivükben érzik feküdni az illy ügyefogyottak körükhöz tartozó bajait; nem is késnek azokban, gyám és osztó igazságukkal intézkedni. Különben is ama szent szózatok s intések, mellyek a gyámtalan seregeket a papság atyáskodó Szárnyai alatt menedékelik , nem annyira illy ügyészkedési pártfogást igényelnek tőlük mint inkább buzgó szeretetből ömledező adakozást és ápolgatást. Végül — nehogy a keblekre inkább nehezkedjék, ha érintésből kimarad a főaggodalom súlya— ha mégis az, mi a fölvett okoskodásból kiríni látszik jobban, hogy sem puszta gyanitással kellene kitapogattatnia : mintha t. i. a magyar clerus, ha vagy ignoráilja törvényeit, s az orsz. gyűlésektől elvonul; vagy ott létekor nem védelmezi ön állását, jogait, javait, — el fogna esni valamennyitől; vagy is határzottabban: törvényszerű álladalmi elsőségétől, törvényhozási befolyásától és, — mi a bunkója — még birtokaitól is. — Boldog Isten! de nagy a félelem! — Mindig úgy tanultam, de tapasztaltam is, hogy a kishitűség és lelkűség neveli a félelmet; a politikai törvénykezés pályáin pedig, minél nagyobb az Ön erényével, jogával, állássávali ismeretlenség, annál nagyobb a félelem. Ignoratióról itt többé szónk nincs, mert theoreticus törvényfogalmunkat illetőleg magam is föltettem, de az átalános elvonulásról sem; mivel hogy ezt egyedül a részletes vitatkozásból eredhető súrlódás mellőzte javallanom intett, úgymint aki az átalános elmaradást vagy kizárást, alkotmányunk összebomlítása nélkül nem történhetőnek állítván, magammal ütközetbe nem jöhettem. — Hátra van egyedül az ott létkölt védelem átnézegetése. Miben mindenek előtt e kérdés támad: Itt-e az idő, régi alkotmányt dönteni saját helyébe alakitni? Ha itt van, három esetre oszlik a kimenet lehetősége , a rendes alkotás utján (mert zavarosról még nem ábrándozunk.) Vagy t. i. sör) a papság ellen kezet fog az egyéb három status többsége;— vagy 2) a többség melléje áll; —vagy 3) két hason erő közt csüggedez jövendő sorsa. Az elsőben hasztalan minden törekvése , bölcsessége bármi terjedelmes politicai , s törvény-tudománya mellett;—másodikban megáll mindezek nélkül; — harmadikban garantiája van a főhatalomban. — Egyébiránt, létez a papság körében is az előbbiektől egészen különös, lényeges erő, melly akkor fejlődik leginkább ki, midőn annak érdeke érintésbe jut és annál tényezőbb még a viharok közt is, mennél ő kevésbé amphibium, vagy egyéb csúszó mászó állatkint ragad le a földi javakhoz. Voltak idők, mellyekben illy erő kifejlődését nagy eredményeiben bámulta a világ. Nincs tehát a papságnak sem oka, sem szüksége, illy aggodalmat keblében hordoznia, kevésbé ábrándoznia, mintha most, csupán önnön publicistái képességével kellene vagy lehetne megoltalmazni azt, mit a tisztelet és bizalom eldődjeire ruházott. De annál nagyobb ösztönre, mindezekkel úgy gazdálkodnia, hogy a sorvadó fa is még olajágakra viruljon! Valóban pedig napjaink rendén van e fölött bölcs mázsálattal elmélkednünk, midőn már egy pap tollából is efféléket olvasunk: Míg (a clerus) állását, jogait, javait, (értvén a polgáriakat) érdetni akarja“: mindezek védségi s megtarthatási gondosságból, a polgári pályákon , polgárilag működni, s őrködni tartozik. Tehát csak élvezhetésért megtartani ? és csak ezért vitázni, parlirozni, szerepezni ? Had ! illyesmit a szentek szentének megrázkódtatása nélkül gondolni sem lehet! És ha illy ábrány mozgonyaul volna a magyar clerus magas irányának , én első leendnék , az igy gyáván féltett jogok s javak elvesztésére voksolni. Mert hogy az illy, és csak földből fölgőzölgött elvek a belőlök fakadt tények különféle ágaival nemcsak kisebbíthetik a magyar nemzet szellemi s polgári jólétére szükséges papság tekintélyét, hanem az ő szellemi hivatásuk főirányukat is leginkábbveszélyeztetik , elég arra ide stova körül nézegetni magunkat. Ugyanis ezek fonalán ki ne jusson e gondolatra : mintha valaki azért lenne pappá, hogy élni valója legyen? — mentsen Isten minden hont az illy papságtól! Röviden: a melly papnak úgy látszik, •_ m -