Nemzeti Ujság, 1843. július-december (38. évfolyam, 70-172. szám)

1843-10-18 / 132. szám

tatja , hogy épen akkor, midőn több országokban az emancipatiót sikeríthették, egy németországi rabbi azt hirdetvén, hogy a Niagara esésénél jö­vend el a Messiás , és ott új országot alapitana , erre több országokból számosan fölkereked­vén a kijelölt helyre siettek, hogy egy tulajdon országot alapítsanak. Mielőtt tehát előítéleteiktől megmenekülnek , polgárosittatniok nem lehet, és ha polgárositatnak, nem csak a kir. városok ro­vására tétessék ez , hanem emancipáltassanak általánosan a megyékben is, mert különben kül­dőim őket mint polgárokat elfogadni soha nem fogják. A múlt országgyűlés, szólt egy megyei kö­vet , az emancipatio munkáját már némileg meg­kezdette , az tehát a kérdés : ha ezt folytatni, vagy épen bevégezni most kelljen-é­s én ugyan nem bánom, sőt szeretném, hogy minden ember, ki elég értelmes a polgári joggal a hon hasznára él­ni, polgári jogokat nyerjen; azonban, miután al­kalmasint a városok szegény sorsú lakó­i nem fognak ebben részesíttetni, ha milliomok kizá­ratnak ebből, nem látom át, miért kelljen egy­néhány ezerre különös figyelemmel lenni, s ré­szesíteni abban, miből százezreket kizárunk. Kik az izraeliták pártolását magukra vevék, azok hu­manitásból indulnak ki , bár ebből lehetne ki­indulnunk általánosan mindnyájunknak. Azonban vessünk egy pillanatot az izraelitákra , hogy a dolgok jelen állását kellőleg fölfogjuk; az izrae­liták mindeddig másoknak , mint a honban ide­geneknek nem tekinthetők , idegen vallásuk , idegen nyelvek, idegenek szokásaik, s még most is egy olly Messiást várnak, óhajtanak, ki részök­re egy hatalmas birodalmat alapítana. Ám eman­cipáljuk a zsidókat, és Lengyel, Orosz, s más országokból, hol még kellemetlenebb sorsuk mint jelenleg is nálunk, azonnal százankint fognak be­vándorolni honunkba , s a nélkül is zsidókkal eléggé bővelkedő hazánkat még inkább eláraszt­ják. Az 1840-i törvényhozás a földmivelést men­nyire kedvezőleg ajánlá az izraelitáknak, és vall­jon földmivelők lettek-és valóban nem, mert azt tartják , hogy mihelyt kedvencz keresetmódukat a kereskedést odahagyják, azonnal oda lesznek Ábrahámnak minden maradékai. Míg milliomo­kat polgári jogokból kirekesztünk , addig a zsi­dókat ezekben részesíteni nem lehet. Tekintsük körül magunkat — igy szólt egy más megyének követe, — és ha azon elszórodást látjuk, mellyben a zsidó nép él a világ minden részeiben, nem lehet nem szánakoznunk sorsuk fölött; egy nép, melly minden népeknek törzsö­ké volt, melly egykor még a csatatéren is helyt ál­lott, csak kegyelemből tartózkodik idegen földe­ken. — Midőn jelenleg ezen néposztály mellett szavát emeli , szól meggyőződéséből, s bátran fog szólani, mint követi állása parancsolja , bár nem feledkezett még meg azon alacsony vádról, melly­­nél fogva a múlt országgyűlésen a zsidók mellett szóló követeket az Augsburgi Zeitung általuk megvesztegetetteknek hirdette. Megvallja , hogy örökre él keblében az arra visszaemlékezés , mi­ket a múlt országgyűlés befejeztével, épen a fe­jedelem itt létében , P. városa községének egy része azon kedvező törvény miatt, mellyet ekkor a zsidók nyertek, rajtok elkövetett. — Valóban szomorú lenne, ha a 19dik század valakinek polgári életét vallásától függesztené föl; hányan vagyunk itt e teremben — folytató a követ, — kik különbféle vallás - felekezethez tartozunk, de ki meri azt mondani, hogy én , a ki ostyát veszek magamhoz, jobban fohászkodhatom az istenhez, mint a ki kenyeret eszik ? higyyen bármit akárki , ez engem nem érdekel, legyen csak jó polgár, és akkor hitét én tőle kérdeni nem fogom. — Mondatik ellenök , hogy ők a nép szipolyai; — ám de itt nem az ellen emelnek szavat a köve­tek , hogy a megyékben föl ne szabadítassanak , hanem hogy csak a városokban ne, óh de sok zsidót tudnék fölmutatni itt is , amott is, kik ke­resztény valláson vagynak, sőt nagyokat lehet­ne kimutatni, kik az illy rész lelkű zsidókkal nem átallanak társaságba állani embertársaink elsze­­gényitésére; úgy de a vetek súlya a zsidókon marad, mig ők a világ előtt magokat tisztákra mos­­u­l törekesznek. — Mondatik ellenök, hogy ők nem jó honpolgárok ; — hát Lengyelországban a re­volutio alatt volt - e reménye a polgárosodáshoz ? és épen akkor vérét vagyonát kész volt oda adni azon országért, mellynek ő csak nyomorult el­tűrt idegen lakosa lehetett. A nemzetiséghez nem simulás hozatik föl ellenök ; — bárcsak ezen kö­vet urak nézték volna meg a sinagógákat, és ta­pasztalhatták volna ott , hogy ők nemzetiségünk­nek sokkal kevésbé ellenei az illyreknél. — Nem képzeli mikép lehet azt mondani, hogy a zsidók az 1840: 29. t. czikknél többre még qualificálva nincsenek ; legyenek csak ők szabadok, és nem fognak többé azon alakban maradni, mellyben je­lenleg maradni kénytelenek; mert a rosz sorstól a jóra átmenni nem kell hosszú idő, ez egynéhány percz műve alatt lehet, épen úgy, mint egy bé­csi kocsis, a szerencse által fölemeltetve, magát azonnal ezüsttel arannyal s egyéb aristocraticus je­lekkel öve­zte körül. Nem képzeli, miért ellen­zik a kir. városok polgárai a zsidók polgárosítá­sát ; talán azt hiszik a városok, hogy ők azon­nal lejebb szállnának , mihelyt a zsidókat föjebb emelkedni látnák ; sőt volt egy város, melly ma­gát erővel bányavárosnak akará varázsolni, csak hogy a zsidókat bevennie ne kelljen. Győződjünk meg róla, hogy ha a zsidókat most még alacsony lábon s inqualificáltaknak látjuk egy részben, en­nek okát csak azon nyomásban kell keresni, melly nem engedi, hogy sülyedt helyezetekből kiemel­kedhessenek. — Végre azt még megemlitvén , hogy a K-ön történt pénzlopás nem zsidók , ha­nem más úri emberek által téteték , vagy a szer­kezetet elfogadtatni, vagy pedig az 1840: 29. t. czikket elővétetni és ex professo tárgyalhatni kívánja. A követnek a vádlott város követe azt felel­te , hogy nehéz volna bebizonyítani , hogy pol­gárok lettek volna azon zavar okozóji, és hogy közötték nemesek is nem voltak volna. Egy más város követe pedig, mivel a szólott megyei követ a nem sympathirozás okát nem kép­zeli, azt jegyzi meg, hogy azon 1840: 29. t. czikk csak improvisált törvény volt, és mivel a zsidónak korlátlan mesterség- sízhetést, bolt- nyit­­hatást enged, más mesteremberek pedig és keres­kedők ezen czél elérésére bizonyos ideig tanul­ni, remekelni, (mit ugyan nem helyesel) és bi­zonyos pénzalapot kötelesek előbb kimutatni. Illy körülmények között a nem sympathirozás igen is megfogható. Midőn a múlt országgyűlésen — szólt egy me­gyének kitűnő követe — a KK. a 29dik törv. czikket megállapították , azon nézetből indultak ki, hogy csak minden ember iránti igazság és jogtisztelet lehet a biztos alap, mellyen építeni lehet, és még a türelmi adót is eltörölni kíván­ták; a kormány azonban ezt a közérdekekkel ösz­­veegyeztethetőnek nem látván, csak annyit san­­ctionált, hogy a zsidók a kir. városokban is lak­hassanak némi kis kivétellel , és hol eddig az adásvevés gyakorlatában voltak, az ezutánra is megállapitatik. — És ime most a képviseleti tábla némelly tagjai egy roppant ugrással a városok irányában mondanának ki mindent, és a nélkül, hogy az emancipátiót átalánosan kimondanák , a városokban élő zsidóknak teljes szabadságot osz­togatni akarnak ; — nem tartozom , folytató a követ, azok közé, kik a zsidók érdekeit olly el­lentétben látják lenni a városok érdekeivel, hogy őket most polgári jogokkal fölruházni veszélyes­nek hiszik; azonban hol az a közvélemény, melly a zsidókat tárt karokkal befogadni kész legyen ? pedig a törvényhozás politicájához kell tartozni, hogy a közönség érdekét szemei elől el ne ve­szítse , a közvéleménnyel ne daczoljon; és ha azon idegenséget, vagy épen gyű­lölséget, mel­lyet a keresztényekben, még a polgárok községé­ben is, a zsidók ellen látok , fontolóra veszem , aggodalom támad bennem, hogy a városokra ol­­lyatvalamit tolunk, mit ők elfogadni akarni nem fognak. Lám P­s lakosai csak hírét hallották azon kedvezményeknek, mellyeket az 1840-i or­szággyűlés a zsidóknak adott, és milly bőszül­­ten támadták meg a zsidóságot, s ha bár csak pór­nép lett volna is ez, de világos példája a zsidók elleni gyülölségnek. Vannak előítéletek, mellye­ket kímélni tanácsos, és nem is alaptalanok azok, mik a zsidók ellen fölhozatnak. Kimondó az 1840-­ i törvényhozás, hogy földmivelők legyenek, és vall­jon vettek-é az­óta földeket? valljon napszámos­nak kivánnak-é beállani ? ki látta , hogy a zsidó szántóvassal foglalkozott volna ? nemcsak a szán­tástól idegenek ők, de még szőlőt sem akarnak venni, hanem inkább kész termését veszik meg. — kimondó, mint föltételeket a törvény , hogy anyakönyveket vigyenek, hogy szerződéseiket a hazában divatozó élő nyelven szerkesszék , stb. és teljesítették-e ezeket? — Mi­csuda tehát, hogy illy kevés vagy semmi közérdekekhez! si­mulás mellett irántok a rokonszenv nem öreg­­bedhetik. Ha a zsidók más karba helyheztetése itt ex professo elővétetik , ám legyen, de illy mellékesen, és épen a kir. városok irányában őket egyszerre emancipálni tanácsosnak tartanom nem lehet. Ha visszaemlékezem—így válaszolt egy más megyének jeles követe — a múlt országgyű­lésre, meg kell vallanom, hogy az akkori perez és a mostani között nagy különbséget látok, ak­kor a zsidók ellen alig hallatszott egy pár szó, és most számos, minek okát abban gondolom, hogy az emancipatiót akkor még pártolók attól megijedtek, és visszaléptek. Azt hallom mondat­ni, hogy a váltótörvényeket jótékonyságukból nem mások mint a zsidók vetkőzteték ki ; — néz­zünk a dologba mélyebben. Ezen néposztály , melly egyedül kereskedésre van szorítva, mi­dőn a váltótörvények által kölcsön adott pén­zét inkább biztosítva és hamarább viszszakap­­hatónak látta , mindenütt csak a váltótörvény­hez folyamodott; de hát nem tehették-e ezt? tet­ték ugyanezt sok keresztények , és mint egy előttem szólott követ megjegyző több keresztény nagyok nem átallották társaságba állani ezen néposztály megvetettjeivel embertársaik elszegé­­nyítésére. — Hogy zsidóság hibák nélkül van , azt nem állítom, mert minden néposztálynak van jó, van rosz oldala, azonban annyit tudok mon­dani, hogy a könyörületesség egy néposztályban sincs annyira kifejtve, mint a zsidóságnál , mit számos betegápoló intézeteik megmutatnak; van­nak hibá­ik is, de ne feledjük el, hogy sokra ezek közöl nyomasztó állásuk kényszeríti, vagy csalogatja őket. A szegény fiatal zsidó kimegy a világba minden nélkül, csak a kereskedés azon egyetlen mód, mellyen magának valamit szerez­het, és itt támad benne a hibák csirája; kép­zeljük csak magunkat illy állapotban, és akkor ítéljük meg őket; valóban ha illy súlyos helye­­zetben is hű marad a zsidó a becsülethez és erény­hez, sokkal nagyobb érdem, mint ki nem volt így kitéve a becsület útjáróli eltérésnek; de szinte a gazdag is , ha bár mennyire kimivelte is magát, mit tehet tetemes vagyonával a világban , mint legfölebb is vesztegethet ? — Azt hallám mon­datni , hogy a zsidó semmi rokonszenvvel a ke­resztény iránt nincsen, — úgy de hogy kíván­hatjuk, hogy épen csak azok iránt legyen rokon­szenvvel mindaddig, mig ezek őt gúnyolni, teljesen lenézni meg nem szűnnek, ezen elnyo­mást annál élénkebben érzi ő , minél vagyono­sabb , minél mivel többen lép ki a világba, — és még is hányszor láthattuk, hogy az elnyoma­tott zsidó a szegény kereszténynek alamizsnát adott. Adjuk meg nekik azon állást, melly őket a keresztények iránt ne csak mindig keserű érzet­re, de rokon indulatra ösztönözze. És nem is annyira a megyékben, mint a polgárságban talál­juk föl a zsidók iránti ellenszenvet, hiszen vol­tak egyének , kik midőn a múlt országgyűlésen a megyék a zsidók polgárosításukat sürgeték , nem átallották fölmenni Bécsbe, hogy ennek ellene dolgozhassanak ; igy volt a szabad kereskedheté­­sükkel is, s valljon a nagyobb mezővárosok ke­reskedői tönkre mentek-e az által, hogy ott a zsidók is kereskedhetnek ? bizonyára nem , sőt emelkedtek. — Mi az oka tehát ezen ellen­szenvnek a városok részéről ? nem más, mint hogy a városok eddig zárt ajtóknál tanácskoznak, és a vár.polgárság nagy része­­kereskedők, mester­emberekből állván, ezek a zsidók fölemelkedé­­sét csak irigységgel és kenyér félelemmel néz­hetnék. Törvény által kell itt előítéleteket legyőz­ni. És ha valam­elly város polgárságát a prr demonstratio példájára, egy illy törvény felbő­­szíthet, az nem érdemes , hogy polgárságnak neveztessék. 11a az előítéletet soha meg nem tá­ 672

Next