Nemzeti Ujság, 1843. július-december (38. évfolyam, 70-172. szám)

1843-11-08 / 144. szám

jón mennyire alkalmazható a kérdéses­­czikknek rendelete a többször említett esetekre: maguk is méltányosnak találják, miszerint a legfölsőbb fel­­ügyeési jogná­l fogva tőrkést porok határozat mellett visszaküldessenek, s azért ennek szorgal­­mazásában részükről is megegyeznek. Azon kívánatra továbbá, hogy ő Fölsége jö­vendőre minden pápai bullatól vagy ki évétől, melly a hazai törvényeket bármi csekély részben sérte­né , kir. tetszvényét megtagadni kegyeskedjék, ő cs. kir. fö­hgsége és a m. jö­rendek az eddig tör­téntekben, meggyőződésük szerint semmi indokot nem találván, a t. KK. és RRnek azon kívánsá­gában sem osztozhatnak, hogy azon brevek és bullák, mellyek placetummal helyeseltetnek , or­szággyűlésről országgyűlésre az ország rendel­etei­be terjesztessenek Mert valamint a placetum jo­ga mindenhol szorosan a fölség jogai közé számi­­tatik, úgy a m. főrendek abban látnak legnagyobb biztosítást, ha hazánkban is ezen jog fejedelmünk által gyakoroltatik, és meggyőződésük szerint az az országgyűlésnek fölügyelésére azon tekintet­ből sem ruháztathatik, mert a brevék legtöbb ese­tekben az egyháznak az egyénekkel való viszo­nyát illetvén, ollyan dolgokat foglalnak maguk­ban , mellyek az emberi szív legelrejtettebb redői­­vel, a családi élet legkényesebb és legtitkosabb viszonyaival vannak összeköttetésben , és így gyakran az egyének becsülete , a családok nyu­galma az ide nem alkalmazható nyilvánosság igény­­leteinek lennének föláldozandók. A­mi pedig a nem­ kath. lelkész előtt kötte­tett némelly házasságokra nézve javaslott törvényt illeti: bármennyire sajnálják is a m. fő-RR. azon házasságokban levők sorsát, — miután azonban az illy­és házassági összekötések a nyilvános tör­vény rendelete megszegésével történvén, azoknak uj törvény általi érvényesítésére magukat jogo­sítva nem vélvén , így azon házasságokon nem uj törvénnyel, de az illető lelkipásztor eleibe való utasítással, és a­mennyire a szülők elhaltak vol­na, a gyermekeknek törvényesítése végett ő Fel­­ségéhez való folyamodással lehetne segíteni: a m. főrendek a t. KK. és RR. által közlött törvény­­javaslat fölterjesztéséhez részükről nem járul­hatnak. Minélfogva a t. KKat és RRet teljes bizoda­­lommal fölszólítják , hogy e sérelemnek czélra nem vezető vitatásától elállván , ő Fölségének a m. főrendek által javaslott megkéréséhez járul­ni, és ez által az áldás iránti kérdések előfordul­­tát a jövőre eltávoztatván, a dologban aggodal­mat talált honpolgároknak czélszerű módokkali megnyugtatását eszközleni szíveskedjenek. Negyedik izenete a KK■ és RRnek a magyar nyelv és nemzetiség tárgyában a mélt. FoRRhez. A RK. és RR. tanácskozás alá vevén a mélt. FoRRknek a magyar nyelv és nemzetiség tárgyá­ban hozzájuk küldött harmadik válasz-izenetét, s mindenek előtt megjegyezvén azt, hogy a FORR. által azon válasz­üzenetek elsőbb soraiban hasz­nált ama kifejezést „társországok“ törvényesnek el nem ismerhetik — és egyedül ezen kifejezést „kapcsolt részek“ tarthatják mind a törvények, mind a két tábla közötti eddigi értekezések sze­rint érvényesnek ; kijelentik egyszersmind meg­­győződésöket , hogy ezen kifejezésben „társor­szágok“ új elvet rejteni annyival kevésbé vélnek, mivel ugyanazon válasz-szenet második szaka­szának elején, ezen kifejezés is „az országhoz kapcsolt részek“ szinte előfordul, ezen észrevé­teleiket mindazáltal el nem hallgathatók azért, nehogy ekép­­pen nem egyértelmű kifejezések­nek elegyes használatából —jövőre nézve — az ország egységét illetőleg , káros következmények vonathassanak. Mi a dolog érdemét illeti: a mélt. FORR, első válasz-üzenetekben önmaguk javasol­ván Horvátországra nézve azon szerkezetet, melly a Gdik­ában azon szavaktól kezdve „minden köz és magánügyekre nézve stb.“ végig foglaltatik ; ezen végső szavakhoz a KK. és RR. annyival inkább ragaszkodnak , mivel egyedül azon kife­jezés „tetszésük szerinti“, melly a mélt. FORR. által javaslott szerkezetben foglaltatik, volt a két tábla közötti különbség; s azon végső soroknak kihagyása nem is puszta szerkezeti módosítás lenne, hanem a dolog velejére nézve egyenesen a két tábla között már előbb megkészült ügyes­séget bontaná föl , melly egyesség veleje abban áll, hogy a horvátoknak a latin nyelv használ­­hatása, minden köz és magánügyekre nézve, a mennyiben ezek csak Horvátország keblében foly­tattalak , fönhagyatik. — A mélt. FőRRknek ezen észrevételét tehát a KK. és RR. el nem fo­gadhatják , sőt úgy vélekednek , hogy azon biz­tosítás meggyengitése nélkül, mellyet aziránt kí­vánnak magok a mélt. FORR. is Horvátország la­kosainak nyújtani, hogy a magyar nyelv reájok erőszakosan tolatni nem czéloztatik,— azon végső sorokat a Gdik­ából kihagyni nem is lehet. A „tetszésük szerinti“ szavakat végre a harmadik üze­­netekben kifejtett okaiknál fogva a KR. és RR. továbbá sem fogadhatván el, a többször emlitett Gdik­ai végső soroknak változtatás nélküli meg­tartásához ragaszkodnak. Továbbá a mélt. FőRR. megegyezvén abban, hogy e fejezés „hogy a tör­vényhozás az orsz. idegen ajkú polgárainak belső nyelvviszonyaira elnyomólag hatni nem akar“ a 6- dik­ának általok javaslott szerkezetéből a fölirásba tétessék által, a KK. és RR. magok részéről nem ellenzik , hogy azon kifejezés „idegen ajkú“ ezen kifejezéssel „más ajkú“ cseréltessék föl; ellen­ben ragaszkodnak továbbá is azon kifejezéshez, melly e tárgyat illetőleg második izenetökben fog­laltatik, és azon kifejezést ,,magánéletök nyelv­viszonyaiban“ azon kifejezés helyett „belső nyelv­viszonyaira nézve“ mint határozottabbat továbbá is megtartani kívánják.­­ Annyival kevésbé ké­telkednek pedig, hogy a mélt. FORR. ezen kíván­ságuk teljesítésében nehézséget látni nem fognak, mivel Horvátország lakosai az ellen, hogy a ma­gyar nyelv használata azon ügyekre nézve, mel­lyek egyedül Horvátország kebelében folytattat­­nak , reájok tolatni nem fog, a Gdik é. által már biztosítva lévén, azon kifejezés „az ország más ajkú lakosainak belső nyelvviszonyaira nézve,a kelletinél tovább terjedve , magával a javaslott törvényezikknek a mélt. FORR. által elfogadott 2yik §-ával is ellenkeznék. Mi a horvátországi hivatalnokokat illeti: a KR. és RR. abbeli buzgó törekvéseknél fogva , hogy a honi nyelv és nem­zetiség tárgyában készített fölírás és törvényja­vaslat a nemzet köz­hajtása teljesülésével hova hamarébb fölterjesztethessék, a mélt. FőRR. javas­latát elfogadják, s most sem kívánván tovább terjeszkedni annál, mit harmadik üzenetökben ki­fejtve czélul tűztek ki, megegyeznek abban, hogy a horvátországi hivatalnokok iránti rendelkezés a Gdik­óból kihagyatván , egy külön oba foglal­tassák— mivel pedig a törvényt a tisztviselők és hivatalnokok közötti levelezés által, nézetük szerint, kétféleképen lehetne kijátszani, t. i. vagy azáltal , hogy a horvátországi törvényhatóságok nem közvetlen, hanem a horvátországi főhivatal­nokok közbejöttével, vagy pedig azáltal, hogy a törvényhatósági tisztviselők a törvényhatóságok meghagyásából leveleznének a magyarországi tör­­­vényhatóságok tisztviselőivel olly tárgyakban is, mellyek különben a törvényhatósági értekezés kö­rébe tartoznak: a KK. és KR. e mindkét vissza­élésnek elejét venni szükségesnek látják ; annak módját pedig az iderekesztve közlött törvényjavas­lat 7dik­la ujonan készített szerkezetében előter­jesztik. Ezek szerint úgy vélik a KR. és RR., hogy mind a méltóságos FőRR. azon kivánásinak, mellyeket a horvátországi lakosok nyelvek vi­szonyaira nézve, válasz - üzenetek szavai sze­rint , a méltányosság és igazság tekintetéből szorgalmaztak, mind pedig azon törvényhozói állásukból származó szent kötelességnek is, melly­­nél fogva a haza valódi javának előmozdításában soha hátramaradni nem kívánnak — elég fog té­tezni. Biztosan reménylvén tehát a KK. és RR., hogy a törvényjavaslat és fölirásnak az itt előa­dottak szerint megkészített s ide mellékelve köz­lött alakban leendő fölterjesztése e mélt. FőRR. részéről sem fog többé akadályt szenvedni — e cs. kir főherczegségét teljes tisztelettel kérik, a mélt. FőRRket pedig egész bizodalommal fölszó­lítják, hogy azon törvényjavaslat és fölirásnak ő Fölségéhez leendő fölterjesztését hozzájárulá­sukkal siettetni méltóztassanak. Újabb fölirási javaslat a magyar nyelv és nemzetiség tárgyában. Felséges s a több. Valamint az ős hajdankornak magasztos pél­dái, úgy az újabb időknek történetei is meg­fejték azon nagy kérdéseket: mi teszi a nemze­teket a nemzet nevét méltán viselő öszvegekké ? és mi teszi őket minden polgári erények kifej­tésére leginkább alkalmatosakká? S e részben a nemzetiség közszellemének , s ennek éltető gyö­kere a nemzeti nyelv kellő virágzásának tulajdo­­niták minden más módok fölött az elsőbbséget. És mégis egyedül a hazánk fölött őrködött gond­viselés jóságának lehet tulajdonítani , hogy ke­letről hozott honi szép nyelvünk nyugatra lett át­ültetése után a magokat később olly gyakran meg­­boszult elhanyaglások , majd az elnyomására for­dított kül- és bel-ellenelemek s a balsorsnak több­szöri gyászos csapásai mellett is egészen el nem hervadott, az utóbbi század vége felé pedig sír­jába nem roskadott s vele együtt nemzetiségünk is el nem temettetett.­­ Azonban A­mik ártottak , tanítottak is. A tömérdek szükségei érzetére ébredett nemzet végtére keser­gő aggodalommal látta , hogy mig Európa s a mivelt világ ismeretes minden népes törvényhozá­suk , közigazgatásuk s köznevelési, oktatási inté­zetük egész rendszerében rég óta önnyelveket használva, kitünőleg előhaladtak , csak a magyar nemzet az még Európában , melly azon boldog­ságot közdolgaiban nem élvezhetve, egy holt nyelv­nek nyomasztó súlyát magáról mindeddig végkép le nem rázhatta. — És habár buzgó tisztelettel fogadta is a magyar nemzet honi nyelve gyarapo­dását elősegélő mindazon intézkedéseket, mellyek az 1790dik év óta történtek s törvénybe is iktat­­tattak, különösen pedig forró hálával adózik Föl­­ségednek mindazokért, mik kegyelmes megegye­zésének hozzájok járultával az 1836dik évi 3ik. és 1840. évi Gdik­t. czikkekben foglaltatnak; nem titkolhatjuk el mindazáltal , hogy a nemzet méltá­nyos óhajtási s igazságos kivánati azokkal , mik eddig történtek, kielégítve épen nincsenek. Mert sok vagyon még teendő , mit a nemzetnek kíván­ni természetes joga van, mit egy szabad és ön­­állásu hiv nemzetnek törvényes fejedelmétől kérni is — keserű szomorkodást, el nem érni pedig szi­vet nyomasztó fájdalmat okoz. Ugyanazért belső­kép meggyőződve lévén arról , hogy legbecsesb kincsünk , úgymint a nemzetiséggel is válhatlan kapcsolatban álló honi nyelvünk virágzásának, s azon poletra, melly a magyar nemzet közdolgai­ban semmi más élő vagy holt nyelvet nem illet­het, teljes mértékbeni emelésének eszközlésével, magunk , hazánk s a tetteinket egykor bírálandó utódjainknak is szorosan és elannyira tartozunk, hogy abbeli kivánatunk teljesítésének szorgalmazá­sával soha föl nem hagyhatva, minden további — bár nem reménylett akadálytételek és megta­gadások csak meglankaszthatlan buzgóságunk tisz­ta hevét öregbitendik , de csüggedhetlen édes re­ményt táplálván legjobb Fejedelmünket határtalanul tisztelő keblünkben az iránt is , hogy Fölséged a honi nyelvek és nemzetiségük gyarapítása ügyé­ben szent trónjához alattvalói hódolattal és fiúi tisz­telő birodalommal járuló hiv magyarjainak abbeli mind méltányos, mind igazságos kivánatikat ke­gyelmesen nemcsak teljesitendi, hanem, osztván egyszersmind azon nemzeti kivánatukat, a honi nyelv tárgyában alkotott és alkotandó törvények rendeleteiknek mindenek általi teljesittetésükhöz is olly fejedelmi meleg részvéttel járulni kegyes­­kedendik, mellynek fényes példája látása, midőn egy részről ösztönül szolgálva , varázserővel ha­­land az egészre; másrészről még az utókort is örök hálára kötelezendi le. Jelen lenni hisszük mind idejét , mind szükségét annak, hogy honi nyelvünkre nézve a nemzeti kivánatoknak részle­tes előterjesztését önkényt mellőzve, egy olly törvény alkottassék , mellyben mondassék ki s átalános szabályul állapíttassák meg, hogy vala­mint törvényhozási s országlási, úgy egyéb hiva­­taloskodási nyelv ezentúl egyedül és kizárólag a magyar leend , s minden e törvény kihirdetése után más nyelven készítendő hivatalos irat és oklevél érvénytelen , s csak olly esetekben és azoknak szabad más nyelvvel élni, mellyekben és a kikre nézve kivételt vagy különös rendelkezést tesz e törvény.­­ Ezekben foglalván tehát össze mind nézetüiket, mind kivánatunkat, miután a nemzet a közös hon más ajkú polgárainak magános éle­tük nyelvviszonyába elnyomólag eddig sem hatott 720

Next