Nemzeti Ujság, 1843. július-december (38. évfolyam, 70-172. szám)
1843-11-08 / 144. szám
jón mennyire alkalmazható a kérdésesczikknek rendelete a többször említett esetekre: maguk is méltányosnak találják, miszerint a legfölsőbb felügyeési jognál fogva tőrkést porok határozat mellett visszaküldessenek, s azért ennek szorgalmazásában részükről is megegyeznek. Azon kívánatra továbbá, hogy ő Fölsége jövendőre minden pápai bullatól vagy ki évétől, melly a hazai törvényeket bármi csekély részben sértené , kir. tetszvényét megtagadni kegyeskedjék, ő cs. kir. föhgsége és a m. jörendek az eddig történtekben, meggyőződésük szerint semmi indokot nem találván, a t. KK. és RRnek azon kívánságában sem osztozhatnak, hogy azon brevek és bullák, mellyek placetummal helyeseltetnek , országgyűlésről országgyűlésre az ország rendeleteibe terjesztessenek Mert valamint a placetum joga mindenhol szorosan a fölség jogai közé számitatik, úgy a m. főrendek abban látnak legnagyobb biztosítást, ha hazánkban is ezen jog fejedelmünk által gyakoroltatik, és meggyőződésük szerint az az országgyűlésnek fölügyelésére azon tekintetből sem ruháztathatik, mert a brevék legtöbb esetekben az egyháznak az egyénekkel való viszonyát illetvén, ollyan dolgokat foglalnak magukban , mellyek az emberi szív legelrejtettebb redőivel, a családi élet legkényesebb és legtitkosabb viszonyaival vannak összeköttetésben , és így gyakran az egyének becsülete , a családok nyugalma az ide nem alkalmazható nyilvánosság igényleteinek lennének föláldozandók. Ami pedig a nem kath. lelkész előtt köttetett némelly házasságokra nézve javaslott törvényt illeti: bármennyire sajnálják is a m. fő-RR. azon házasságokban levők sorsát, — miután azonban az illyés házassági összekötések a nyilvános törvény rendelete megszegésével történvén, azoknak uj törvény általi érvényesítésére magukat jogosítva nem vélvén , így azon házasságokon nem uj törvénnyel, de az illető lelkipásztor eleibe való utasítással, és amennyire a szülők elhaltak volna, a gyermekeknek törvényesítése végett ő Felségéhez való folyamodással lehetne segíteni: a m. főrendek a t. KK. és RR. által közlött törvényjavaslat fölterjesztéséhez részükről nem járulhatnak. Minélfogva a t. KKat és RRet teljes bizodalommal fölszólítják , hogy e sérelemnek czélra nem vezető vitatásától elállván , ő Fölségének a m. főrendek által javaslott megkéréséhez járulni, és ez által az áldás iránti kérdések előfordultát a jövőre eltávoztatván, a dologban aggodalmat talált honpolgároknak czélszerű módokkali megnyugtatását eszközleni szíveskedjenek. Negyedik izenete a KK■ és RRnek a magyar nyelv és nemzetiség tárgyában a mélt. FoRRhez. A RK. és RR. tanácskozás alá vevén a mélt. FoRRknek a magyar nyelv és nemzetiség tárgyában hozzájuk küldött harmadik válasz-izenetét, s mindenek előtt megjegyezvén azt, hogy a FORR. által azon válaszüzenetek elsőbb soraiban használt ama kifejezést „társországok“ törvényesnek el nem ismerhetik — és egyedül ezen kifejezést „kapcsolt részek“ tarthatják mind a törvények, mind a két tábla közötti eddigi értekezések szerint érvényesnek ; kijelentik egyszersmind meggyőződésöket , hogy ezen kifejezésben „társországok“ új elvet rejteni annyival kevésbé vélnek, mivel ugyanazon válasz-szenet második szakaszának elején, ezen kifejezés is „az országhoz kapcsolt részek“ szinte előfordul, ezen észrevételeiket mindazáltal el nem hallgathatók azért, nehogy eképpen nem egyértelmű kifejezéseknek elegyes használatából —jövőre nézve — az ország egységét illetőleg , káros következmények vonathassanak. Mi a dolog érdemét illeti: a mélt. FORR, első válasz-üzenetekben önmaguk javasolván Horvátországra nézve azon szerkezetet, melly a Gdikában azon szavaktól kezdve „minden köz és magánügyekre nézve stb.“ végig foglaltatik ; ezen végső szavakhoz a KK. és RR. annyival inkább ragaszkodnak , mivel egyedül azon kifejezés „tetszésük szerinti“, melly a mélt. FORR. által javaslott szerkezetben foglaltatik, volt a két tábla közötti különbség; s azon végső soroknak kihagyása nem is puszta szerkezeti módosítás lenne, hanem a dolog velejére nézve egyenesen a két tábla között már előbb megkészült ügyességet bontaná föl , melly egyesség veleje abban áll, hogy a horvátoknak a latin nyelv használhatása, minden köz és magánügyekre nézve, a mennyiben ezek csak Horvátország keblében folytattalak , fönhagyatik. — A mélt. FőRRknek ezen észrevételét tehát a KK. és RR. el nem fogadhatják , sőt úgy vélekednek , hogy azon biztosítás meggyengitése nélkül, mellyet aziránt kívánnak magok a mélt. FORR. is Horvátország lakosainak nyújtani, hogy a magyar nyelv reájok erőszakosan tolatni nem czéloztatik,— azon végső sorokat a Gdikából kihagyni nem is lehet. A „tetszésük szerinti“ szavakat végre a harmadik üzenetekben kifejtett okaiknál fogva a KR. és RR. továbbá sem fogadhatván el, a többször emlitett Gdikai végső soroknak változtatás nélküli megtartásához ragaszkodnak. Továbbá a mélt. FőRR. megegyezvén abban, hogy e fejezés „hogy a törvényhozás az orsz. idegen ajkú polgárainak belső nyelvviszonyaira elnyomólag hatni nem akar“ a 6- dikának általok javaslott szerkezetéből a fölirásba tétessék által, a KK. és RR. magok részéről nem ellenzik , hogy azon kifejezés „idegen ajkú“ ezen kifejezéssel „más ajkú“ cseréltessék föl; ellenben ragaszkodnak továbbá is azon kifejezéshez, melly e tárgyat illetőleg második izenetökben foglaltatik, és azon kifejezést ,,magánéletök nyelvviszonyaiban“ azon kifejezés helyett „belső nyelvviszonyaira nézve“ mint határozottabbat továbbá is megtartani kívánják. Annyival kevésbé kételkednek pedig, hogy a mélt. FORR. ezen kívánságuk teljesítésében nehézséget látni nem fognak, mivel Horvátország lakosai az ellen, hogy a magyar nyelv használata azon ügyekre nézve, mellyek egyedül Horvátország kebelében folytattatnak , reájok tolatni nem fog, a Gdik é. által már biztosítva lévén, azon kifejezés „az ország más ajkú lakosainak belső nyelvviszonyaira nézve,a kelletinél tovább terjedve , magával a javaslott törvényezikknek a mélt. FORR. által elfogadott 2yik §-ával is ellenkeznék. Mi a horvátországi hivatalnokokat illeti: a KR. és RR. abbeli buzgó törekvéseknél fogva , hogy a honi nyelv és nemzetiség tárgyában készített fölírás és törvényjavaslat a nemzet közhajtása teljesülésével hova hamarébb fölterjesztethessék, a mélt. FőRR. javaslatát elfogadják, s most sem kívánván tovább terjeszkedni annál, mit harmadik üzenetökben kifejtve czélul tűztek ki, megegyeznek abban, hogy a horvátországi hivatalnokok iránti rendelkezés a Gdikóból kihagyatván , egy külön oba foglaltassák— mivel pedig a törvényt a tisztviselők és hivatalnokok közötti levelezés által, nézetük szerint, kétféleképen lehetne kijátszani, t. i. vagy azáltal , hogy a horvátországi törvényhatóságok nem közvetlen, hanem a horvátországi főhivatalnokok közbejöttével, vagy pedig azáltal, hogy a törvényhatósági tisztviselők a törvényhatóságok meghagyásából leveleznének a magyarországi törvényhatóságok tisztviselőivel olly tárgyakban is, mellyek különben a törvényhatósági értekezés körébe tartoznak: a KK. és KR. e mindkét visszaélésnek elejét venni szükségesnek látják ; annak módját pedig az iderekesztve közlött törvényjavaslat 7dikla ujonan készített szerkezetében előterjesztik. Ezek szerint úgy vélik a KR. és RR., hogy mind a méltóságos FőRR. azon kivánásinak, mellyeket a horvátországi lakosok nyelvek viszonyaira nézve, válasz - üzenetek szavai szerint , a méltányosság és igazság tekintetéből szorgalmaztak, mind pedig azon törvényhozói állásukból származó szent kötelességnek is, mellynél fogva a haza valódi javának előmozdításában soha hátramaradni nem kívánnak — elég fog tétezni. Biztosan reménylvén tehát a KK. és RR., hogy a törvényjavaslat és fölirásnak az itt előadottak szerint megkészített s ide mellékelve közlött alakban leendő fölterjesztése e mélt. FőRR. részéről sem fog többé akadályt szenvedni — e cs. kir főherczegségét teljes tisztelettel kérik, a mélt. FőRRket pedig egész bizodalommal fölszólítják, hogy azon törvényjavaslat és fölirásnak ő Fölségéhez leendő fölterjesztését hozzájárulásukkal siettetni méltóztassanak. Újabb fölirási javaslat a magyar nyelv és nemzetiség tárgyában. Felséges s a több. Valamint az ős hajdankornak magasztos példái, úgy az újabb időknek történetei is megfejték azon nagy kérdéseket: mi teszi a nemzeteket a nemzet nevét méltán viselő öszvegekké ? és mi teszi őket minden polgári erények kifejtésére leginkább alkalmatosakká? S e részben a nemzetiség közszellemének , s ennek éltető gyökere a nemzeti nyelv kellő virágzásának tulajdoniták minden más módok fölött az elsőbbséget. És mégis egyedül a hazánk fölött őrködött gondviselés jóságának lehet tulajdonítani , hogy keletről hozott honi szép nyelvünk nyugatra lett átültetése után a magokat később olly gyakran megboszult elhanyaglások , majd az elnyomására fordított kül- és bel-ellenelemek s a balsorsnak többszöri gyászos csapásai mellett is egészen el nem hervadott, az utóbbi század vége felé pedig sírjába nem roskadott s vele együtt nemzetiségünk is el nem temettetett. Azonban Amik ártottak , tanítottak is. A tömérdek szükségei érzetére ébredett nemzet végtére kesergő aggodalommal látta , hogy mig Európa s a mivelt világ ismeretes minden népes törvényhozásuk , közigazgatásuk s köznevelési, oktatási intézetük egész rendszerében rég óta önnyelveket használva, kitünőleg előhaladtak , csak a magyar nemzet az még Európában , melly azon boldogságot közdolgaiban nem élvezhetve, egy holt nyelvnek nyomasztó súlyát magáról mindeddig végkép le nem rázhatta. — És habár buzgó tisztelettel fogadta is a magyar nemzet honi nyelve gyarapodását elősegélő mindazon intézkedéseket, mellyek az 1790dik év óta történtek s törvénybe is iktattattak, különösen pedig forró hálával adózik Fölségednek mindazokért, mik kegyelmes megegyezésének hozzájok járultával az 1836dik évi 3ik. és 1840. évi Gdikt. czikkekben foglaltatnak; nem titkolhatjuk el mindazáltal , hogy a nemzet méltányos óhajtási s igazságos kivánati azokkal , mik eddig történtek, kielégítve épen nincsenek. Mert sok vagyon még teendő , mit a nemzetnek kívánni természetes joga van, mit egy szabad és önállásu hiv nemzetnek törvényes fejedelmétől kérni is — keserű szomorkodást, el nem érni pedig szivet nyomasztó fájdalmat okoz. Ugyanazért belsőkép meggyőződve lévén arról , hogy legbecsesb kincsünk , úgymint a nemzetiséggel is válhatlan kapcsolatban álló honi nyelvünk virágzásának, s azon poletra, melly a magyar nemzet közdolgaiban semmi más élő vagy holt nyelvet nem illethet, teljes mértékbeni emelésének eszközlésével, magunk , hazánk s a tetteinket egykor bírálandó utódjainknak is szorosan és elannyira tartozunk, hogy abbeli kivánatunk teljesítésének szorgalmazásával soha föl nem hagyhatva, minden további — bár nem reménylett akadálytételek és megtagadások csak meglankaszthatlan buzgóságunk tiszta hevét öregbitendik , de csüggedhetlen édes reményt táplálván legjobb Fejedelmünket határtalanul tisztelő keblünkben az iránt is , hogy Fölséged a honi nyelvek és nemzetiségük gyarapítása ügyében szent trónjához alattvalói hódolattal és fiúi tisztelő birodalommal járuló hiv magyarjainak abbeli mind méltányos, mind igazságos kivánatikat kegyelmesen nemcsak teljesitendi, hanem, osztván egyszersmind azon nemzeti kivánatukat, a honi nyelv tárgyában alkotott és alkotandó törvények rendeleteiknek mindenek általi teljesittetésükhöz is olly fejedelmi meleg részvéttel járulni kegyeskedendik, mellynek fényes példája látása, midőn egy részről ösztönül szolgálva , varázserővel haland az egészre; másrészről még az utókort is örök hálára kötelezendi le. Jelen lenni hisszük mind idejét , mind szükségét annak, hogy honi nyelvünkre nézve a nemzeti kivánatoknak részletes előterjesztését önkényt mellőzve, egy olly törvény alkottassék , mellyben mondassék ki s átalános szabályul állapíttassák meg, hogy valamint törvényhozási s országlási, úgy egyéb hivataloskodási nyelv ezentúl egyedül és kizárólag a magyar leend , s minden e törvény kihirdetése után más nyelven készítendő hivatalos irat és oklevél érvénytelen , s csak olly esetekben és azoknak szabad más nyelvvel élni, mellyekben és a kikre nézve kivételt vagy különös rendelkezést tesz e törvény. Ezekben foglalván tehát össze mind nézetüiket, mind kivánatunkat, miután a nemzet a közös hon más ajkú polgárainak magános életük nyelvviszonyába elnyomólag eddig sem hatott 720