Nemzeti Ujság, 1843. július-december (38. évfolyam, 70-172. szám)

1843-11-21 / 151. szám

Az eladott dolgozatok árából az anyagok és munka­eszközök árán kívül tartás fejében egy stról semmit sem kíván levonatni; ez azonban el nem fogadtatik , hanem a tartási költségek levo­nása utáni maradékot fogja a rab kiszabadulása­kor megkapni, hogy azonnal újabb bűntettre ve­temedni alkalma ne legyen. A munkálat a fegyelmi büntetések között a testi büntetést is meghagyván , a fölemlített báró azt óhajtja, hogy a főtábla a tárgybani nézeteit azonnal ex professo fejtse ki, mivel a főtábla egy olly munkálatot a Klikk nem ajánlhat, mielőtt elhatározná abbban mind­azt, mit helyesnek vagy helytelennek tart. Erre azonban országbíró ö­nmaga azt jegyzi meg, hogy a testi büntetés eltörlésének kérdése egyenesen a büntető I.könyv köréhez tartozván , az akkor, midőn csak egy miképen alakítandó bör­tönről van a tanácskozás , szőnyegre nem ho­­zathatik, hanem illető helyére utasítandó. Mit a többség helyeslése követett, de a kér­désnek most leendő eldöntése tovább is sürget­­tetik, mert, mint megjegyezteték , a mintabörtön­­­rőli tanácskozás azonnal el vagy el nem fogadta a fegyelmi büntetéseket is. Erre az válaszoltatik , hogy ott igen is kel­lett a fegyelmi büntetésekről is ex professo ta­nácskozni , miután a KK. részletesen kidolgozott börtönrendszert küldöttek át a főtáblához, de je­len alkalommal mielőtt a KK. kijelentenék , ha a FFRR­ által ajánlott rendszert az alapelvekre el­­fogadják-e vagy nem, addig a részletekbe bo­csátkozni nem szükség, sőt nem lehet, minthogy ezeket elhatározni a képviselői tábla körébe tar­tozik, mit a főtábla nem praeoccupálhat. Egy gróf erre amint a börtönt elfogadó több­séget következetlenséggel látja vádolhatónak, igy majd úgy jön ki a dolog, mintha azon több­­ség tulajdonkép maga sem volna tisztában avval a mit akar. De válaszoltatik reá , hogy az indítvány az elfogadás után nem az azt védő többségé már, ha­nem az egész főtáblá­é ; hogy azon többség akkor is tudta, és most is tudja mit akar, azt akarja t. i. hogy a kérdés addig fölfüggesztessék , mig a KK. reá nézve nézeteiket elé nem adják , mert máskint a kérdés praeoccupáltatik ,­egyébként igen szomorú dolog lenne, ha a főtábla nem tudná tisztán, mit akar; és ha a gróf ezen hiedelem­ben van csakugyan , úgy ollyan kapacitás mint ő, nem foghatna itt haszonnal működhetni a közös hon javára. Egy főispán, ha már pártokról kell szólni, azt jegyzi meg, hogy véleménye szerint minden párt csak és egyedül a közös hon javát akar­hatja ; megjegyzé pedig ezt az előbb is szólott gróf azon szavaira, hogy ő igen is tudja, mellyik párt mit akar. Egyébiránt hiszi, hogy a gróf nem akarta a főtáblát következetlenséggel vádolni, hanem csak a fölfölöttő nehézségekre figyelmez­tetni. A többség véleménye oda járult, hogy a testi büntetés alkalmazásának kérdése fölfüggesztetik. LXX. orsz. ülés nov. 14. Zarka itélő­­mester a KK. üzenetét a büntető könyv­edik ré­szére nézve fölolvasván, mivel abban a KK. a vég­helyi katonavidékekre nézve adatokat kérnek, hogy ezekről is büntetőtörvényileg rendelkezhes­senek, a bán ő­nmaga azon tekintetből, nehogy ezen kérdés hosszú vitatásra adjon alkalmat, melly mellett maga a főtárgy egy időre háttérbe szoruljon, a végvidék fölötti kérdést elkülönözni, és máskor tárgyaltatni kívánja. Mások az adatokat azonnal kiszolgáltatan­­dóknak tartják. De országbíró ő­nmaga megjegyzése, hogy t. i. addig mig ezen vidékekre nézve az ország és fejedelem közötti kérdés tisztába nem hozatik, részletes pertrac­atiokkal ezért úgy sem érhetni, végzéssé vált. Ugyanazon itélőmester a KK. 4ik üzenetét a magyar nyelv tárgyában olvassa föl. — Ennek lső pontja azt kívánja, hogy a társorszá­gok kifejezés helyett a kapcsolt részek használtassék.­­ Erre a főrendek abban állapod­nak meg, hogy jelentessék ki a KK.és KR. mikép ebben aggodalmat nem találnak , és nem ellen­eik , hogy vagy neveztessenek meg ezen orszá­gok, vagy a kapcsolt részek kitétel a tör­vény értelmében használtassék. Az izenet második pontja azt kívánja, hogy e törvényjavaslat 6. §nak ama végszavai, melly­­ben a KK. szerkezete szerint mondatik , hogy a horvátoknak belviszonyaira a latin nyelv használ­­hatása fönhagyatik, ezen­­ból mint a FFRR, utób­bi válaszukban kivánák, ki ne hagyassák, sem a tetszésök szerinti használata a használ hatása helyett ne tétessék. — Ezen pont heves vitára, számos nyilatkozatokra adott alkalmat. A bán valami közép kifejezést kivánna ja­­vasoltatni, melly sem­ a magyarokban , sem a hor­­vátokban aggodalmat nem gerjesztené. Erre a cri püspök , amaga egy szerkezeti indítvánnyal lép föl, melly a 6. §. azon szavai után, hogy Horvátországra nézve is a mennyiben Magyarországgal levelez, stb. hivatalos nyelv egyedül és kizárólag a magyar b­erid, — utána úgy kívánja a szerkezetet módositatni, hogy nem értvén ezt a csatolmányokra,a köz- és magánügyek­re nézve, a mennyiben ezek Horvátország keblé­ben folytattalak , a tanácskozásokra sem Ebben Horvátország követe megnyugszik. De egy főispáni helyettes ebben d­aetale con­­clusum fölforgatását látja, mivel úgymond a la­tin nyelv használatának fönhagyásában a két táb­la már megegyezett, és csak abban állott a kü­lönbség, ha a KK. és RR. által ajánlott h­asz­ná­lhat­ás­a helyett a tetszések szerinti használata tétessék­é ; a latin nyelv haszná­lata föntartásának megemlítésében akkor maga Horvátország követe is megnyugodott , és igy azt lényegben változtatni annyi, mint a conclusum fölforgatása, minek meg nem engedésére nádor ő fönségét kérni is lehet. A más rész azon nézetből indul ki, hogy jelen országgyűlésnek mulaszthatlan föladata azon aggasztó feszültséget, melly most Magyar-és Hor­vátország között válaszfalkint áll, mennyire lehet, eloszlatni, a fölkerült kedélyeket ,megnyugtatni nem vizsgálván azt, ha a dolgok ezen helyzete félreértésből — egyesek vétkéből, vagy helyes okból származott-e, elég az hogy létre jött, — s ha Horvátország követe az indítványban meg­nyugvását találja, nem lát okot, miért kellene ezt megtagadni tőle. Ezen rész védokait egy gróf jeles beszédében öszpontositván, e kép fejtegeté : A KK. izenetét pártoló részről egy főispán sajnálkozását fejezé ki a fölött, hogy e tárgyban ismét fölszólalnia kell. —Ezen kérdés, úgymond, ha kicsiny volt volna is , de mivel olly nagy vi­tatásokat idézett elő, óriási kérdéssé vált. Két elv rejlik az indítvány szerkezetében, egyik hogy a magyar törvényhozás a Horvátországban hasz­nálandó diplomatikus nyelvet ki nem mondh­atja, kik hogy ott illy szerkezetű törvény mellett a h­or­­vát nyelv is lehet hivatalos, és ezen indítvány valóban fölbontja a conclusumot, és a tárgyat a kérdést hátrább ejti, mint az előtt volt. Megval­lom , gúnnyá válnék a magyar törvényhozás , ha Horvátország beladministratioja körül nem volna szabad rendelkeznie. Nem egyszer hallom e terem­ben az illető egyénektől azt, hogy Horvátország bel­diplomaticus nyelve a latin , kérdezi tehát: mi­csoda aggodalomra adhat okot, hogy annak to­vábbra is föntartását a törvényben kimondjuk? Nyíltan kimondom, hogy ha szükség lenne is a horvát érdekeket védni, ez nem a magyar tör­vényhozók, nem a főrendek föladása , hanem a közös atyáé, koronás fejedelmünké, kinek erre mind joga mind kötelessége van , és ő ezt, ha szük­ség lesz, elmulasztani nem fogja, valamint annak most is példáját adta legközelebb a horvát köve­teknek milly nyelven szólhatása tárgyában érke­zett kegy. leirata által; teljes joggal is várom a KK. igazságszeretetétől, hogy annak kívánt sikere lesz , és elkeseredettségre okot adni nem fog. A melly védése a horvát érdekeknek ha a fejedelemtől jön , megnyugtatásra , ha ezen táblától, csak in­gerültségre ad okot. Én valóban meg nem foghatom, hogy midőn egy consiliumunk, egy septemviratu­­sunk, egy kormányunk, egy törvényhozásunk van, még­is Horvátország önérdekeit az anya­országétól elszakasztani törekszik; míg a latin­­ nyelv nálunk is épen úgy uralkodott , mint Hor­­vátországban, addig csak lehetett temporizálni, de itt az idő midőn többé nem latinok, de magya­rok akarunk lenni , mellyben latinul tudni többé nem kötelességünk, itt a fractio panis ideje, és vagy a horvátoknak kell hozzánk simulni, vagy nekünk a horvátokhoz. Két okot hoznak ők föl , t. i. hogy nemzetiségük megtámadtatott, és hogy ezt csak reactióból teszik; — nem mondom , hogy a magyar megyék erre némi okot nem adtak, mert a leveleknek föltöretlenül visszautasítása nem olly lépés , melly édesgethette volna a horváto­­kat, nem olly lépés volt, mellyet helyeselni le­hetne ; úgy de ezen egyes tettek nem jogositák föl a horvát nemzetet arra, hogy a magyar nem­zet ellen is mássá bosszúra gerjedjen, és bos­szúját az egész nemzet ellen fordítsa; vissza­emlékezhetnének a horvátok azon időpontra, midőn a Száván túli részek a laibachi kormány­hoz kapcsoltattak, Magyarország mint egy sze­rető édes­anya addig kert, addig ritvánko­­dott, míg azokat ismét magához ölelhette; és ha erre emlékeztek volna a horvátok, a magyarok üldözését és az illyrismus terjesztését nem tehet­ték volna. Hogy tehát szavazatomat röviden ki­mondjam, én a KK. és RR. kívánságát pár­tolom. Erre nádor ő fensége figyelmezteti a főren­deket, hogy minden mellékes és a tárgyhoz szo­rosan nem tartozó kérdések fejtegetését elmellőz­vén egyedül a tárgyra annyival is inkább szorít­kozzanak, mennyivel inkább megkívánja a dol­gok helyzete, hogy jelen országgyűlés az idővel gazdálkodjék és a két tábla közötti egyesség mi­nél hamarább eszközöltessék. Mit kívánunk a magyar nyelvre nézve, igy kezdé egy gróf beszédét, annyira tisztában van a két tábla egymással, hogy a tárgy azonnal ő fölsége kegyes szine elébe küldethetnék , mert a főtábla nem tekintvén még azon körülményeket is, mellyek jelenleg Horvátországban léteznek, a magyar nyelvet némileg még Horvátországban is diplomatikai állásra emelni kívánó KK. üzeneté­­hez már nagyobb részben hozzá­járult, annál aggasztóbb tehát azon némelly tisztelt tagok által kijelentett vád, mintha mi illy csekély styláris különbség miatt a nemzet rég táplált kívonatát hátráltatni, és vonakodásunkkal gátolni akar­nánk. Igen­is, ezen pontra nézve a két tábla kö­zötti különbség csekélység Magyarországra, de annál fontosabb a társ Horvátországra nézve, és mivel az aggodalom el nem oszlatása azon kap­csolatot, melly a magyart a horváttal évek szá­zadain át egybefüzte, megrendíthetné — ezt koczkáztatnunk nem szabad. Nem föladatunk itt vizsgálgatni, miből, honnan, s kik által támadtak a társországok és köztünk a jelen kellemetlen vi­szonyok , elég az, hogy megvannak, és ezeket megszüntetni mulaszthatlan kötelessége a jelen törvényhozásnak; lehet, hogy az ingerültséget egyes tettek idézték föl, de épen úgy nem kell a horvátországi egyes tetteket a nemzet ellen­séges indulatának nevezni, valamint a magyar­­országi egyes tettek a nemzeteinek el nem ismer­tetnek, és ha egyesek tettei miatt a két nemzet közötti barátságos viszony megzavarodott, ezt a törvényhozás hozza tisztába. Azt kérdem tehát , ha szükséges vagy tanácsos-e itt a horvátországi belviszonykat megszorítani, és nem ártunk-e ez­által többet ön nemzetiségünk Horvátország­­bani terjedésének, és az ez iránti rokonszenv­­nek , mint használunk ? Nem elvekről van itt je­lenleg a szó, sem horvát érdekek védéséről, hanem arról , hogy a létező körülmények mit tanácsolnak. Lehet , hogy félre fogok értetni, de hiszen olly időben látom magamat, midőn mind a mellett, hogy a vélemények szabadsága, és vé­lemény-türelem hozatik föl többször, még­is vé­lemény elleni türelmetlenséget, vélemény- kárhoz­­tatást kell hallanunk; a méltányosság nemzetiség elleni gátvetésnek kiáltatik, prokátori fogásnak mondatik; de azt hiszem, hogy prokátori szavakkal, fogásokkal nemzetiséget sem elfojtani , sem emelni nem fogunk ; illy eljárás nemzetiséget hódítani nem fog, de nemzetiség elleniséget ébresz­teni — igen, nem is tartom azt, hogy a horvát nemzetet megnyugtatni nem a törvényhozás, hanem a fejedelem föladata, mert nem a fejedel­mi parancs, hanem a nemzet métányossága fog­hatja csak a horvát nemzetet megnyugtatni, és 750

Next