Nemzeti Ujság, 1843. július-december (38. évfolyam, 70-172. szám)

1843-07-04 / 71. szám

NEMZETI ÚJSÁG tlarminczn­yolcztMl­k. év. II. szám. Pest, Szent-Jakab hava­nkén ■ ■ ■ 1ERCEBBBB 1843. HAZAI ÉS KÜLFÖLDI TUDÓSITÁSOKRÓL. A­lapító K­ultsár István táblabiró, Mattia Üzvegye­ TARTALOM. Hazai napló. Országgyűlés (Ffilirási javaslat az előleges sérelmek és kívánatok tárgyában. Magyarország és hozzákapcsolt részei KK. és aki­­nek előleges sérelmei és kivánatai). Korunk ügyei (Jobbágyságunk jövendője. I.) Vidéki lev. Szabolcs­ból (közgy. folyt. ; a k. k. előadások második pontja­, Zalából (Válasz Forintos Györgynek). Viüilföldi napló. Austria , Szerb- , Spa­nyolország. Alapvizsga. Jelenkor , Világ. VIA KAI RAPTÓ. Megtiszteltetés. Az egri főkáptalan f. évi ápril 28-án m­. b. Bemer László volt egervári kis pré­post nagy­váradi püspöki székre történt kitüntetésével, az igy megürült kis prépostságra Kovács Mátyás kurzi apát, s kanonokot választó meg. Országgy­űlés Fölírási javaslat az előleges sérelmek, és kivártatok tárgyában. Felséges s a­t. A nemzet azon elöleges sérelmei és kivánatai tár­gyában, mellyek az 1839dik évi October 31 ik napján Felségednek felterjesztettek, az 1840dik évi május lső napján költ kegyeim. kir. válasz az országgyűlés végnapjaiban érkezvén, akkor már az idő rövidsége miatt tanácskozás alá nem vétethetett, hanem több tárgyakkal együtt ezen országgyűlésre maradt. A kegyelmes leirat által sérelmeink orvosolva, kivonataink teljesítve nincsenek, és az idő sem volt ké­pes elcsüggeszteni a nemzet állhatatosságát, mellyel azokat országgyűlésről országgyűlésre ismételve szor­galmazta. Felterjesztjük tehát azokat újólag Felségednek azon kéréssel, hogy az idő elforgása által e részben mindinkább súlyosodó aggodalmainkat kegyelmesen megszüntetni méltóztatnék. Kik egyébiránt s a t. Magyarország és hozzákapcsolt részei KK­ és RRinek előleges sérelmei és kivonatai. I. —IV. A Dalmátországhoz tartozó részeknek és szigeteknek az anyaországba leendő bekebeleztetések, úgy szinte Galliczia visszakapcsolása végett az 1830. 5. t. sz. által kirendelt biztosság némelly elholt tag­jainak kipótolását és a küldöttségi munkálatnak akkénti siettetését, hogy a jelen országgyűlésig befejeztes­sék , ő Felsége az 1840ik évi május lső napján költ kegyelmes leiratában megígérni méltóztatott. — Nem kételkednek a Kir. és R. hogy ő Felségének az ország ezen olly régen sürgetett kivánata helyesitését ezélze ebbeli kegyelmes szándéka sikeresítve is jön; óhajt­va várják tehát az igért kegyeim, kir. választ , és kérik, hogy mind ezen részeknek, mind Gallicziának és Lodomeriának visszakapcsolása még ez ország­gyűlés alatt voltakép és tettlegesen eszközöltessék, egyszersmind az 1838. évi április 18-án , és 1839i. évi October 31 dikén felterjesztett felírások folytában azt is, hogy a horvát és Dalmátországok közt még fenálló harminczadok eltöröltessenek, a biztosság ál­tal eljárásáról teendő tudósítás pedig az országgyű­lés elibe terjesztessék. II. Kraszna, Középszolnok és Zaránd vgye, nem különben Kővár vidéke az 1836 évi XXL törvény által teljesen és tökéletesen Magyarországhoz visszacsatol­­tatván, azokat, mik e törvény tökéletes teljesítésére megkivántatnak, különös felírás által fogják a KK. és RR­ felterjeszteni. III. Erdélynek Magyarországgal szorosabb egyesü­lésére nézve ő Felsége az 1792 k­. törv. rendeletét kívánja megtartatni. Jelenleg a KK és RR sem óhaj­tanak egyebet. Hanem épen azért, mivel ugyanazon vá­lasztmány is, mellyre az idézett törvény által az egye­sülés tárgyalása bízva volt, hogy ez megtörténhes­sék, mind az 1790. 67. mind az 1827.8. törvényezik. meghagyásába készített tudósításában Erdélylyel a köl­csönös értekezést találta szükségesnek, — a KK és RR biztosan reményük, hogy ő Felsége az 1836- évi április 18-án és 1839ik évi october 3l­k napján kelt felírá­saikban felterjesztett kérésüknek elvégre engedni fog, annyival inkább, mivel magának az 1840ik évi május lső napján kelt kegyelmes leiratnak teljesítésére is e­­­yéb módot gondolni nem képesek, és e reménytől el­tetve a kiküldendő országos választmány iránt külön törvényjavaslatot fognak felterjeszteni. V. Az ország határai iránt még függőben lévő kérdések elintézésével megbízott küldöttségek mun­kálatai , hogy legfelsőbb helybenhagyás után a kül-­löttségek befolyásával hajtassanak végre, s ezen végrehajtás miképen tett eszközléséről az országos gyű­lésnek jelentés tétessék. ő Felsége az 1840 évi május lső napján költ kegyeim, leiratában megegyezni mél­­tóztatott; óhajtva várják a KK és RR, hogy ezen annyi idő óta függőben lévő munkálatok fejeztessenek be ; mert ámbár nem tagadják, hogy lehetnek olly körül­mények, mellyek miatt hasonló kérdések felett,­­az értekezés hoszszasabb időt kíván; által nem látják mégis, mikép történhetett, hogy bár külön kormány de u­­gyanazon egy fejedelem alatt lévő országok között azok­nak elintézése illy hosszú időre haladt.­­ Óhajtanák tehát, hogy a küldöttségek nemcsak munkálataik befe­jezéséről, hanem az időközben teljesítettekről is tudó­sításaikat az országgyűlésnek mélhatlanul mindig be­adják. A­mi az 1827. évi 16 törv. által a gallicziai ha­társzélek felé kirendelt biztosságot illeti, az idézett tör­vényben kinevezettek közös elnöki hatósággal egy tag sem lévén felruházva, a KK és RR annak, hogy a küldöttség elnöke pótoltassék ki, szükségét nem lát­ják ugyan , figyelmeztetve mindazáltal az idézett kir. leiratra gondoskodni fognak, hogy mind ezen, mind pedig más hasonló küldöttségek elnökök nélkül ne ma­radjanak, és az e részben alkotandó törvényjavaslatot annak idejében fölterjesztendik. VI- Segnia városának és révpartnak a katonai ha­tóság alóli felmentésére és polgári állapotjába telje­sen leendő visszahelyeztetésére a ketthelyi és répási határoknak Somogy vgyéhez visszacsatolására; a va­­rasdi tábornagyságnak, miután több mint száz év óta Czkreno mezővárossal egyetemben határszél lenni megszűnt, nem különben a Károly, és József nevezetű urak között fekvő vidéknek a katonaságtóli függetlení­­tésére és a polgári törvényhatóságnak alávetésére to­vábbá a véghelyeken lakó nemeseknek a megyei ható­ság alá rendelésére, úgy szinte a véghelyeknek a ná­dori és illetőleg báni hatalom alá adására nézve az 1840. évi május lén költ kegyeim. kir. válasz által a dolog eddigi h­elyezete nem változott, sőt némellyek ezen sérelmek közöl abban meg sem emlittetnek. A mi az 1802. 11. tervez. nyomán Segnia váro­sának határai iránt kirendelt kir. biztosságot, úgy szinte a Kerthely és répási határok iránt kirendelt kir. biztosságot, s az illető kormányszékek közötti értekezé­seket illeti, a KK és RR figyelmeztetni bátorkodnak ő Felségét, hogy az értekezések befejezésének sietteté­se , úgy szinte a biztossági munkálat hova hamarábbi bevégzése legnagyobb részben ő Felsége kegyelmes akaratától függ- Azon ok tehát, melly ezen kérdések­nek eddig is el nem intézésekre nézve felhozatik, olly nyomatékkal, hogy a KK és RR aggodalmát megszün­tethetnék, annyival kevesbbé bir, mivel a KK és RR ezen olly sokszor sürgetett régi kívánságának igazsága és törvényessége ő Felsége kegyeim, leiratai által is alaposan már meg van ismerve. Végre a véghelyeknek a nádori és illetőleg báni hatalom alá leendő visszabocsátására nézve azt jegy­zik meg, hogy az 1741ik, 18. törv. 5- szakasza a KK és RR által legközelebb az 1839ik évi october 3 -én sürgetett rendelkezést ki nem zárván, azon törvé­nyes okok ellen, mellyeket az 1836. évi április 18-án és az előbbeni országgyűlésekből felterjesztett felírá­saikban bőven kifejtettek, sikeressen hivalik fel. Mind az itt előadottakra nézve tehát törvényes ki- zánataikhoz továbbá is ragaszkodnak. VII. Vili. IX. X. XL pontok alatt a só, az egy­házi javakat használók taksáltatása, a magyar kama­rának függetlensége, a pénzügynek egyenesen az alá rendelése, az arany és ezüst kivitelének megszünte­tése, a tárnokmesternek és pénztárnak teljes hatásá­ba visszahelyeztetése , a pénz formájának, és érté­kének országgyűlésileg leendő meghatározása és a zengi kikötő­helynek a fiumei igazgatóság alá rende­lése , a forgásba hozott papirospénz és a fizetésbeli viszonyoknak törvényes kiegyenlítése iránt előterjesz­tett sérelmekre nézve nem nyughatnak meg a KK és RR ö Felségének az 1940ik évi május­­ napján költ ke­gyeim. leiratában, sőt érzékeny fájdalommal tapasz­talják, hogy számtalan felírásokban felterjesztett okaik figyelembe épen nem vétettek, azokhoz tehát általá­nosan most is ragaszkodnak. XII- Azokat, miket a magyar nyelv virágzásának, és terjedésének előmozdítására , és a törvényhozás , és közigazgatás körében teljesen leendő megállapítá­sára nézve az 1841 ik évi 26 ik törv. czikkben foglal­takon kívül a KK és RR még szükségesnek látnak, mint ezt már a felírásban kijelentették, különösen fog­ják felterjeszteni. XIII Ámbár a KK és RR el nem ismerhetik, hogy a névtelen feladások eddig sem használtattak, meg­nyugodnak mégis az 1840ik évi május lén költ ke­gyelmes leiratban foglalt azon kir. ígéretben, hogy ő Felsége az 1­715. 7, 1741. 26. és 1705 . 5. törvények rendeleteinek szoros megtartását eszközölni fogja, és biztosan elvárják ezen fejedelmi szó szentségétül azt, hogy e részben újabb sérelem többé okoztatni nem fog. Korunk ügyei. (Jobbágysá­gunk jövendője. I. Valamint jobbágya­ink egészen elhagyatva, sőt mondhatni, több oldalról még rendkívül nyomatva is voltak: úgy jelen szelidebb korunk legbuzgóbb tö­rekvése azoknak a haza többi polgárai közt illő állást szerezni, sorsukat biztositni s igy tények által azon szent érzetre gerjeszteni, hogy a hon , mellynek szülöttei, nem mos­toha, hanem édes anyjok, mellyet nemcsak hűn szeretniük, de szükség esetében még él­tük föláldozásával is védeniük kell. A szép törekvés annyival szentebb, dicsérendős­!), mivel épen azon osztályból jő, melly őket valaha leginkább megvetette, méltatlansággal is illette volt. De nemcsak illő, hanem szükséges is, hogy a törvényhozó test a jobbágyság helye­­zetét folyton szemmel tartva s a kedvező kö­rülményeket lehetőleg használva , úgy ipar­kodjék intézkedni , miszerint az hova előbb olly korba tétessék, min­t részére nemcsak a hon legszentebb érdeke igényel, de maga is magának a hazától méltán követelhet; mert a jobbágyság hazánk legszámosabb néposztálya és ha talán családjával összevéve a haza egész népességének felét nem is ütné föl, az összes nemesség, polgárságot bizonyosan akkor is fölül múlja, ha minden honorátiorokat hozzájok szá­mítunk is. Már pedig nemcsak illő, hogy illy iszonyú néptömeg, melly a haza védelmére legtöbb katonát állít, terheinek legnagyobb részét viseli, és véres verejtékével folyvást százezereknek keres kenyeret, szerez jólétet, ne legyen örökké szegény s nyomom ; de szükséges is , mert a nemesség és polgárság a hazát minden veszély ellen védeni nem ké­pes, a jobbágyság pedig csak akkor védendi azt oroszláni elszántsággal, ha benne magát boldognak érzendi. Különben, nem is mond­hatni azon hazát boldognak, soha, bár a vi­lág minden kincseivel bírna is, mellynek fele népességet tevő néposztálya boldogtalan. Nem akarunk itt azonban oda értetni, mintha a magyarországi jobbágyságot legbol­dogtalanabbnak tartanak , sőt inkább hisszük, hogy a többi európai országok már régóta nem robotoló jobbágyságánál semmivel sem boldog­talanabb , részint azért, mivel még a külföld csemegéit meg nem ízlelvén , a hon szokáso­s tápszereivel megelégszik , könnyen megsze­rezhető csekélységgel vágyait kielégítheti, s így kevés szükséggel kell megküzdenie ; ré­szint, mivel tudjuk, hogy más országokban is aránylag épen annyi a szegény paraszt mint nálunk, épen oly nehezen fizetik adójukat, mint a mieink, épen olly kevés jót élveznek mint itt, a­mi csak annyiból mondok bol­dogtalannak a magyarországi jobbágyságot, mivel körülményeinket tekintve, sorsa sokkal boldogabb lehetne még s jobbat érdemelne is, holott a külföldieknek nagy része elérte már azon lépcsőt, mellyen túl az anyagi jólétet il­letőleg , alig mehetni tovább. Ki ott kétezer p.­f. ér épen olly szegény, mint nálunk az , kinek értéke hat­százra alig rúghatna, mert nálunk még most több becse van 20 vtznak, mint ott húsz ezüstnek. A készség tehát a parasztságon segitni megvan, de a módok és eszközök, mellyek által ezért érhetni vélünk, nem ajánlkozók.

Next