Nemzeti Ujság, 1843. július-december (38. évfolyam, 70-172. szám)
1843-07-04 / 71. szám
NEMZETI ÚJSÁG tlarmincznyolcztMlk. év. II. szám. Pest, Szent-Jakab havankén ■ ■ ■ 1ERCEBBBB 1843. HAZAI ÉS KÜLFÖLDI TUDÓSITÁSOKRÓL. Alapító Kultsár István táblabiró, Mattia Üzvegye TARTALOM. Hazai napló. Országgyűlés (Ffilirási javaslat az előleges sérelmek és kívánatok tárgyában. Magyarország és hozzákapcsolt részei KK. és akinek előleges sérelmei és kivánatai). Korunk ügyei (Jobbágyságunk jövendője. I.) Vidéki lev. Szabolcsból (közgy. folyt. ; a k. k. előadások második pontja, Zalából (Válasz Forintos Györgynek). Viüilföldi napló. Austria , Szerb- , Spanyolország. Alapvizsga. Jelenkor , Világ. VIA KAI RAPTÓ. Megtiszteltetés. Az egri főkáptalan f. évi ápril 28-án m. b. Bemer László volt egervári kis prépost nagyváradi püspöki székre történt kitüntetésével, az igy megürült kis prépostságra Kovács Mátyás kurzi apát, s kanonokot választó meg. Országgyűlés Fölírási javaslat az előleges sérelmek, és kivártatok tárgyában. Felséges s at. A nemzet azon elöleges sérelmei és kivánatai tárgyában, mellyek az 1839dik évi October 31 ik napján Felségednek felterjesztettek, az 1840dik évi május lső napján költ kegyeim. kir. válasz az országgyűlés végnapjaiban érkezvén, akkor már az idő rövidsége miatt tanácskozás alá nem vétethetett, hanem több tárgyakkal együtt ezen országgyűlésre maradt. A kegyelmes leirat által sérelmeink orvosolva, kivonataink teljesítve nincsenek, és az idő sem volt képes elcsüggeszteni a nemzet állhatatosságát, mellyel azokat országgyűlésről országgyűlésre ismételve szorgalmazta. Felterjesztjük tehát azokat újólag Felségednek azon kéréssel, hogy az idő elforgása által e részben mindinkább súlyosodó aggodalmainkat kegyelmesen megszüntetni méltóztatnék. Kik egyébiránt s a t. Magyarország és hozzákapcsolt részei KK és RRinek előleges sérelmei és kivonatai. I. —IV. A Dalmátországhoz tartozó részeknek és szigeteknek az anyaországba leendő bekebeleztetések, úgy szinte Galliczia visszakapcsolása végett az 1830. 5. t. sz. által kirendelt biztosság némelly elholt tagjainak kipótolását és a küldöttségi munkálatnak akkénti siettetését, hogy a jelen országgyűlésig befejeztessék , ő Felsége az 1840ik évi május lső napján költ kegyelmes leiratában megígérni méltóztatott. — Nem kételkednek a Kir. és R. hogy ő Felségének az ország ezen olly régen sürgetett kivánata helyesitését ezélze ebbeli kegyelmes szándéka sikeresítve is jön; óhajtva várják tehát az igért kegyeim, kir. választ , és kérik, hogy mind ezen részeknek, mind Gallicziának és Lodomeriának visszakapcsolása még ez országgyűlés alatt voltakép és tettlegesen eszközöltessék, egyszersmind az 1838. évi április 18-án , és 1839i. évi October 31 dikén felterjesztett felírások folytában azt is, hogy a horvát és Dalmátországok közt még fenálló harminczadok eltöröltessenek, a biztosság által eljárásáról teendő tudósítás pedig az országgyűlés elibe terjesztessék. II. Kraszna, Középszolnok és Zaránd vgye, nem különben Kővár vidéke az 1836 évi XXL törvény által teljesen és tökéletesen Magyarországhoz visszacsatoltatván, azokat, mik e törvény tökéletes teljesítésére megkivántatnak, különös felírás által fogják a KK. és RR felterjeszteni. III. Erdélynek Magyarországgal szorosabb egyesülésére nézve ő Felsége az 1792 k. törv. rendeletét kívánja megtartatni. Jelenleg a KK és RR sem óhajtanak egyebet. Hanem épen azért, mivel ugyanazon választmány is, mellyre az idézett törvény által az egyesülés tárgyalása bízva volt, hogy ez megtörténhessék, mind az 1790. 67. mind az 1827.8. törvényezik. meghagyásába készített tudósításában Erdélylyel a kölcsönös értekezést találta szükségesnek, — a KK és RR biztosan reményük, hogy ő Felsége az 1836- évi április 18-án és 1839ik évi october 3lk napján kelt felírásaikban felterjesztett kérésüknek elvégre engedni fog, annyival inkább, mivel magának az 1840ik évi május lső napján kelt kegyelmes leiratnak teljesítésére is eyéb módot gondolni nem képesek, és e reménytől eltetve a kiküldendő országos választmány iránt külön törvényjavaslatot fognak felterjeszteni. V. Az ország határai iránt még függőben lévő kérdések elintézésével megbízott küldöttségek munkálatai , hogy legfelsőbb helybenhagyás után a kül-löttségek befolyásával hajtassanak végre, s ezen végrehajtás miképen tett eszközléséről az országos gyűlésnek jelentés tétessék. ő Felsége az 1840 évi május lső napján költ kegyeim, leiratában megegyezni méltóztatott; óhajtva várják a KK és RR, hogy ezen annyi idő óta függőben lévő munkálatok fejeztessenek be ; mert ámbár nem tagadják, hogy lehetnek olly körülmények, mellyek miatt hasonló kérdések felett,az értekezés hoszszasabb időt kíván; által nem látják mégis, mikép történhetett, hogy bár külön kormány de ugyanazon egy fejedelem alatt lévő országok között azoknak elintézése illy hosszú időre haladt. Óhajtanák tehát, hogy a küldöttségek nemcsak munkálataik befejezéséről, hanem az időközben teljesítettekről is tudósításaikat az országgyűlésnek mélhatlanul mindig beadják. Ami az 1827. évi 16 törv. által a gallicziai határszélek felé kirendelt biztosságot illeti, az idézett törvényben kinevezettek közös elnöki hatósággal egy tag sem lévén felruházva, a KK és RR annak, hogy a küldöttség elnöke pótoltassék ki, szükségét nem látják ugyan , figyelmeztetve mindazáltal az idézett kir. leiratra gondoskodni fognak, hogy mind ezen, mind pedig más hasonló küldöttségek elnökök nélkül ne maradjanak, és az e részben alkotandó törvényjavaslatot annak idejében fölterjesztendik. VI- Segnia városának és révpartnak a katonai hatóság alóli felmentésére és polgári állapotjába teljesen leendő visszahelyeztetésére a ketthelyi és répási határoknak Somogy vgyéhez visszacsatolására; a varasdi tábornagyságnak, miután több mint száz év óta Czkreno mezővárossal egyetemben határszél lenni megszűnt, nem különben a Károly, és József nevezetű urak között fekvő vidéknek a katonaságtóli függetlenítésére és a polgári törvényhatóságnak alávetésére továbbá a véghelyeken lakó nemeseknek a megyei hatóság alá rendelésére, úgy szinte a véghelyeknek a nádori és illetőleg báni hatalom alá adására nézve az 1840. évi május lén költ kegyeim. kir. válasz által a dolog eddigi helyezete nem változott, sőt némellyek ezen sérelmek közöl abban meg sem emlittetnek. A mi az 1802. 11. tervez. nyomán Segnia városának határai iránt kirendelt kir. biztosságot, úgy szinte a Kerthely és répási határok iránt kirendelt kir. biztosságot, s az illető kormányszékek közötti értekezéseket illeti, a KK és RR figyelmeztetni bátorkodnak ő Felségét, hogy az értekezések befejezésének siettetése , úgy szinte a biztossági munkálat hova hamarábbi bevégzése legnagyobb részben ő Felsége kegyelmes akaratától függ- Azon ok tehát, melly ezen kérdéseknek eddig is el nem intézésekre nézve felhozatik, olly nyomatékkal, hogy a KK és RR aggodalmát megszüntethetnék, annyival kevesbbé bir, mivel a KK és RR ezen olly sokszor sürgetett régi kívánságának igazsága és törvényessége ő Felsége kegyeim, leiratai által is alaposan már meg van ismerve. Végre a véghelyeknek a nádori és illetőleg báni hatalom alá leendő visszabocsátására nézve azt jegyzik meg, hogy az 1741ik, 18. törv. 5- szakasza a KK és RR által legközelebb az 1839ik évi october 3 -én sürgetett rendelkezést ki nem zárván, azon törvényes okok ellen, mellyeket az 1836. évi április 18-án és az előbbeni országgyűlésekből felterjesztett felírásaikban bőven kifejtettek, sikeressen hivalik fel. Mind az itt előadottakra nézve tehát törvényes ki- zánataikhoz továbbá is ragaszkodnak. VII. Vili. IX. X. XL pontok alatt a só, az egyházi javakat használók taksáltatása, a magyar kamarának függetlensége, a pénzügynek egyenesen az alá rendelése, az arany és ezüst kivitelének megszüntetése, a tárnokmesternek és pénztárnak teljes hatásába visszahelyeztetése , a pénz formájának, és értékének országgyűlésileg leendő meghatározása és a zengi kikötőhelynek a fiumei igazgatóság alá rendelése , a forgásba hozott papirospénz és a fizetésbeli viszonyoknak törvényes kiegyenlítése iránt előterjesztett sérelmekre nézve nem nyughatnak meg a KK és RR ö Felségének az 1940ik évi május napján költ kegyeim. leiratában, sőt érzékeny fájdalommal tapasztalják, hogy számtalan felírásokban felterjesztett okaik figyelembe épen nem vétettek, azokhoz tehát általánosan most is ragaszkodnak. XII- Azokat, miket a magyar nyelv virágzásának, és terjedésének előmozdítására , és a törvényhozás , és közigazgatás körében teljesen leendő megállapítására nézve az 1841 ik évi 26 ik törv. czikkben foglaltakon kívül a KK és RR még szükségesnek látnak, mint ezt már a felírásban kijelentették, különösen fogják felterjeszteni. XIII Ámbár a KK és RR el nem ismerhetik, hogy a névtelen feladások eddig sem használtattak, megnyugodnak mégis az 1840ik évi május lén költ kegyelmes leiratban foglalt azon kir. ígéretben, hogy ő Felsége az 1715. 7, 1741. 26. és 1705 . 5. törvények rendeleteinek szoros megtartását eszközölni fogja, és biztosan elvárják ezen fejedelmi szó szentségétül azt, hogy e részben újabb sérelem többé okoztatni nem fog. Korunk ügyei. (Jobbágyságunk jövendője. I. Valamint jobbágyaink egészen elhagyatva, sőt mondhatni, több oldalról még rendkívül nyomatva is voltak: úgy jelen szelidebb korunk legbuzgóbb törekvése azoknak a haza többi polgárai közt illő állást szerezni, sorsukat biztositni s igy tények által azon szent érzetre gerjeszteni, hogy a hon , mellynek szülöttei, nem mostoha, hanem édes anyjok, mellyet nemcsak hűn szeretniük, de szükség esetében még éltük föláldozásával is védeniük kell. A szép törekvés annyival szentebb, dicsérendős!), mivel épen azon osztályból jő, melly őket valaha leginkább megvetette, méltatlansággal is illette volt. De nemcsak illő, hanem szükséges is, hogy a törvényhozó test a jobbágyság helyezetét folyton szemmel tartva s a kedvező körülményeket lehetőleg használva , úgy iparkodjék intézkedni , miszerint az hova előbb olly korba tétessék, mint részére nemcsak a hon legszentebb érdeke igényel, de maga is magának a hazától méltán követelhet; mert a jobbágyság hazánk legszámosabb néposztálya és ha talán családjával összevéve a haza egész népességének felét nem is ütné föl, az összes nemesség, polgárságot bizonyosan akkor is fölül múlja, ha minden honorátiorokat hozzájok számítunk is. Már pedig nemcsak illő, hogy illy iszonyú néptömeg, melly a haza védelmére legtöbb katonát állít, terheinek legnagyobb részét viseli, és véres verejtékével folyvást százezereknek keres kenyeret, szerez jólétet, ne legyen örökké szegény s nyomom ; de szükséges is , mert a nemesség és polgárság a hazát minden veszély ellen védeni nem képes, a jobbágyság pedig csak akkor védendi azt oroszláni elszántsággal, ha benne magát boldognak érzendi. Különben, nem is mondhatni azon hazát boldognak, soha, bár a világ minden kincseivel bírna is, mellynek fele népességet tevő néposztálya boldogtalan. Nem akarunk itt azonban oda értetni, mintha a magyarországi jobbágyságot legboldogtalanabbnak tartanak , sőt inkább hisszük, hogy a többi európai országok már régóta nem robotoló jobbágyságánál semmivel sem boldogtalanabb , részint azért, mivel még a külföld csemegéit meg nem ízlelvén , a hon szokásos tápszereivel megelégszik , könnyen megszerezhető csekélységgel vágyait kielégítheti, s így kevés szükséggel kell megküzdenie ; részint, mivel tudjuk, hogy más országokban is aránylag épen annyi a szegény paraszt mint nálunk, épen oly nehezen fizetik adójukat, mint a mieink, épen olly kevés jót élveznek mint itt, ami csak annyiból mondok boldogtalannak a magyarországi jobbágyságot, mivel körülményeinket tekintve, sorsa sokkal boldogabb lehetne még s jobbat érdemelne is, holott a külföldieknek nagy része elérte már azon lépcsőt, mellyen túl az anyagi jólétet illetőleg , alig mehetni tovább. Ki ott kétezer p.f. ér épen olly szegény, mint nálunk az , kinek értéke hatszázra alig rúghatna, mert nálunk még most több becse van 20 vtznak, mint ott húsz ezüstnek. A készség tehát a parasztságon segitni megvan, de a módok és eszközök, mellyek által ezért érhetni vélünk, nem ajánlkozók.