Nemzeti Ujság, 1843. július-december (38. évfolyam, 70-172. szám)

1843-07-15 / 78. szám

TARTALOM. Hazai napló. Névmagyarilán, s kinev. Or­szággyűlés. (Tön­ényjavaslat és üzenetek a főhez). Korunk ügyei (Jobbágyságunk jövendője. III.­ Vidé­ki lev. (közgy. vége: a kir. előadások). Unghból (köegy.[­ kir. leirat, s megyei és városi lev). Hülleid. napló. Spanyol-, Franczia-, An­gol-, Német- , Porosz-, Svédország. Egyptom. Társalatául terem. Ikervárosi hírnök. A­p­r­ó­l­é­k­o­k. — Hirdető. hazai napló. Révmagyaritás. ő cs. s .post király ! Fölsége Szattelberger Ferencz mokrini posta­mester nevének Aranka­y-r­a átváltoztatását megkegy. megengedni méltóztatott. "Kinevezések. Amni. magy. udv. kamara Kraczegh József eddigi sószállitó tisztet szigetin épitő gondnokká nevezni, — Kellner József sugataghi sóbányai mázsálót ugyane hivatalba Tisza-Ujlakra át­helyezni, — az imigyen megürült sugataghi sóbányai mázsáló állomásra Simon Gergely bástyaházi sószál­­lító-hivatali napdíjnokot előléptetni, — végre a sóvári sószállító-hivatali mázsáló állomással Eller Antal ed­digi beszállítási mázsálót fölruházni, annak helyébe pedig B­reg­er Manó tokaji önkénytes gyakornokot kinevezni kegyelmesen méltóztatott. A. nm. m. udv. kamara a nagy- becskereki k. sóhiva­­talnál megürült mázsamesteri hivatalt M­á­h­r Józs.pancso­­vai sómázsálóra , — ennek helyét S­zed­r­a­c­s­e­k Jan. nagy-becskereki sópajtaörre­­ — továbbá ennek állomá­sát K­o­k­i­c­s János ideiglenes helybeli lovasőrre .— végre ez utóbbi helyet Fetter Móricz Ferencz ottani napoijnokra ruházni kegyelmesen méltóztatott. A nm. m. udv. kamara a thurdosi k. sóhivatalnál megürült mázsamesteri állomást Lehoczky Gáspár mázsáiénak, ennek hivatalát pedig Egersperg Jó­zsef kir. sópajta-ernek fokonkinti előléptetés utján ott helyben kegyelmesen megadni méltóztatott. Országgyűlés. Második üzenete a KK. és RKnek, az ország előleges sérelmei és kivonatai fölterjesztésök, és kir. k. előadá­sok tárgyában, a mélóságos fő­rendekhez. A KK és RKnek azon észrevételük folytában, mel­­lyeket az ország előleges sérelmei és kivánati felter­jesztésük, és a kir. kegyelmes előadások tárgyában készített felirási javaslat iránt a mlságos fő­rendek válasz-üzenetekben közlöttek, következőleg nyilatkoz­nak , jelesen . A felirási javaslat 5 d­i­k pontjára a KK és Rendek a vlságos fő­­k által javaslott szónak kitétele szükségét a felírásban, mellyben a kijelölt tör­vényre csak átalános hivatkozás történik , már azért sem látják, mert úgy vannak meggyőződve, hogy mind­azon sérelmeket, mellyeknek felterjesztése iránt a két Tábla akaratja egyesül, a mlságos fő­­k is valódiak­nak s ollyanoknak tartják, mellyeknek minden ország­­gyüléseken­ mulaszthatsan orvosoltatását, az 1792 évi 13. törv.czikkely elrendeli, ennek bővebb fejtege­tésébe mindazáltal nem bocsátkozva, az óhajtott egye­sülés tekintetéből, a magos fő Rk által javaslott s kön­nyen félremagyarázható „igazságos“ szó he­lyett, „igaz“ szónak, a minden sérelmeit szavak közé igtatását nem ellenzik, melly szóval az utolsó két orsz gyűlés alatt, irataikban már több ízben éltek. Mi illeti a magos fő Rknek abbeli felszólításukat, hogy a felírásban a kir­ k. előadásoknak 8. pontja is, mint majdan tárgyalandó, említessék meg, elég példákat hozhatnának fel ugyan a KK és­ok, hogy több országgyűlések valának, mellyek alatt, a kir. k. előadásoknak nem minden pontjai vetettek tárgyalás alá; ezeket azonban ez­úttal mellőzve egyedül azt jegyzik meg, hogy midőn a kir. k. előadások több pontjainak majdani tárgyalás alá vételükről felírási javaslatukban általános kifejezésekkel summás emlí­tést tettek, azok 8. pontjára nézve azért nem tehet­nek a felírásban említést, mert követelést foglalván magában ezen pont, a Kk és Rk képviselői állásuknál fogva , küldőik e részbeni utasítását elvárni kötelesek, s e miatt állásuk a magos fő Rk állásától lényegesen különbözvén, s a mind­két Tábla nevében felterjesz­tendő felírásban a tárgynak tárgyalása mikor smilly kapcsolatbani felvétele iránt általuk bevárandó uta­sítások kénytelenségét meg nem említhetvén, egyéb­iránt biztosítván e cs. kir. fő herczegségét és a magas fő­­ket a felől, hogy ha küldőik utasítását veendik, nem fogják annak idejében ezen pontnak is felvéte­lét elmulasztani; semmit sem kételkednek, hogy ebbeli őszinte nyilatkozásukon a mgos fő Rk is megnyu­godva fentebb érdeklett kivonatuktól elállandanak. Végre A vlságos fő Rknek, az ország előleges sérel­mei és kivánati­adik pontjára tett észrevételek iránt, a Rk és Rk akkér nyilatkoznak, hogy a birtokolás czimje feletti minden vitatkozást, ez­úttal mellőzve , a m­os fő Rk által javaslott szerkezeti módosítást, nem ellenzik. A KK. és RR. üzenete a m. Főrendekhez az országgyűlési szabad újságok iránt. A legközelebb tartatott két országgyűlésnek fo­lyamata alatt, országgyűlési szabad újságok, mint a nyilvánosság leghathatóbb, semmi más által nem pótolható eszközei létesülhetésének szükségét a KK és KR már ismételve kijelentették , mindannyiszor a­­zonban fájdalommal kellett tapasztalniok, hogy tör­vényes kívonataik a m­ Főrendeknél viszhangra nem találtak. Nyilvánosság az alkotmányos életnek lényege és nélkülözhetlen kelléke; kötelességüknek ismerők te­­hát a KK és RR az orsz. gyűlésének megnyitásával kez­dett köz­tanácskozásaiknak elején mindjárt a nemzet­nek ezen általános és változhatlan kivonatát, melly teljesítésének halasztásával nem csak el nem enyészett, hanem mindinkább erősödött, újólag kifejezni, s mi­dőn hivatkozva mindazokra, miket e tárgyban — 1836ik év február 17kén, 1838ik év junius 20kán, October 3akán és november 27én tartott üléseiből kelt üzenetjeikben bővebben előterjesztettek, továbbá is úgy vannak meg­győződve, hogy az országgyűlési szabad újságok iránti intézkedést a törvényhozásnak a sajtó szabadsága fö­lötti általános rendelkezéséig felfüggeszteni azért nem kell és nem lehet, mert a sajtószabadsága már fenálló törvényeink szerint is a nemzet kétségtelen jogai közé tartozik, s a közérdek mindenek felett kívánja , hogy a nemzet a törvényhozó test tanácskozásairól addig is, míg a sajtó szabadsága feletti általános rendelkezés megtörténendik, folyvást és tökéletesen értesíttessék. Mindezeknél fogva újabban is tisztelettel kérik a cs. k. Főherczegségét, a­­­ Főrendeket pedig bizodalma­­san felszólítják, hogy az ide csatolt törvényjavaslat­hoz megegyezésükkel hozzájárulni méltóztassanak. Törvényjavaslat az országgyűlési tudósí­tásokkal foglalatoskodó hírlapok iránt. 1. §. Orsz­gyülési tudósításokat országgyűlési he­lyen, nyomtatás útján , akármelly nyelven, minden megelőző vizsgálat nélkül mindenkinek, ki ebbeli szándékát az országgyűlési testnek bejelenti s 5000 ftra terjedő, akár annyit érő vagyonbeli biztosságot mutatand , vagy maga helyébe e summára nézve biz­tos kezest állít, ön felelőssége mellett kiadni szabad, olly módon mindazonáltal, hogy a szerkesztő, nyom­tató és kezeskedés esetében a kezes nevei minden egyes hírlapon feljegyeztessenek. 2. §. Illyés országgyűlési hírlapokban a szer­kesztőtől eredő rágalmazás, becstelenítés, erkölcste­len előadások, közcsend háborgatására a kormány vagy hazai törvényes intézetnek vagy egyes személyek szántszándékos hazug tudósítás által gyülöletesekké tétele, a félnek magános keresetén felül, a­mennyire közhivatali személy, vagy a közálladalom érdeke vol­na megbántva, a magyar sz. korona ügyvéde felpe­­ressége mellett az alább megjegyzett büntetésnek tár­gyai lesznek 3. §• A büntetés a perbeli és végrehajtási költ­ségeken felül, az elkövetett általhágás vagy bűn mivol­tához képest, 1000 főig, sőt súlyosabb beszámítás ese­tében ezen felül még egyévi fogságra terjedhet, azon esetben pedig, ha a szerkesztő az érdeklett legnagyobb büntetésben történt elmarasztalása után azon bűnt is­mételné, a fent kiszabott büntetés kétszereztethetik, a marasztaló ítélet azonban a marasztalt fél költségén mindig közönségessé lesz teendő. 4. §. Ha a per magános személy sértése követ­keztében indítatott, a pénzbeli elmarasztalás a sértett félnek, ellenkező esetben pedig az ország pénztára ré­szére ítélendő. 5. §. Ezen bíráskodásra az országosan összegyűlt KK és pedig az illető táblák tagjainak voksai több­sége által 25 tagok, részt nem vehetvén a büntető bí­ráskodásban az egyházi rend, a világi főrendek kö­zöl 16., a városok követjei közöl 4., a kiváltságos ke­rületek képviselőiből egyet fognak kijelölni, kik a bírói törvényes hitet letenni köteleztetnek. 6. §• Mind a felperesnek mind az alperesnek sza­bad lészen ezen 25 személyből álló bíróság akár­­melly 5 tagjai ellen, a nélkül hogy annak okát előadni tartozzék, a megjelenés alkalmával kifogást tenni, kik is ezen esetre a bíráskodásban részt nem fognak vehetni. 7. §• Az elnököt az ítéletben eljáró bírák maguk közöl fogják kijelölni: az ítélethozásra legalább 9 tagnak jelenléte szükséges , az elmarasztásra pedig megkívántatik, hogy az elmarasztásra voksolók szá­ma az ellen­véleményünket egygyel legalább felül­haladja. 8. §. A perbeidézés harmadnapi személyes meg­jelenésre irányozandó, a bíróságnak pedig kötelessé­gében fog állani, a pert a megjelenéstől számítandó hónap lefolyta alatt végső ítélet állal, melly minden­esetre okokkal támogatva legyen, befejezni. 9. §. Az illyetén perben az előadás, a megvizs­gálás, oklevelek és tanúk hitelesítése s minden egyéb munkálkodások teljes nyilvánossággal lesznek vezeten­­dők, az ítéletek iránti szavazás pedig egyedül a bírák jelenlétében zárt ajtók között fog történni. 10. §. Semminemű törvényes orvoslatoknak, ide­értvén a feljebb vitelt és ellenállást, sem a pernek fo­lyamata sem végrehajtása alkalmával hely nem fog adatni; a végrehajtás a helybeli illető törvényható­ság által minden halasztás nélkül eszközlendő lészen. 11. §. Ezen rendeletek valamint az országgyű­lési hírlapok szerkesztőire s illetőleg nyomatóira, úgy kereskedési summákra nézve azoknak kezeseire is terjednek. Üzenete a KK. és KR-nek az ország előleges sérelmei és kivonatai fölterjesztése s a kegyelmes k. előadások tárgyában készí­tett fölírást illető szakasza módosításának szüksége iránt a méltóságos fő­rendekhez. A KK és RRek Ő felségének a vallás dolgában folyó évi július 5-kén kiadott k- kegyelmes válasza közbe­jötténél fogva : az ország előleges sérelmei és kivánati felterjesztését, s a kir- kegyelmes előadások tárgyában készített felírás azon szakaszát, melly ime szavakon kezdődik: „A vallásügyi viszalkodások meg­szüntetése m­sat­ azon reményben, hogy a másgs fő­ren­dek a tisztelt kegyelmes válasz tárgyában általok ké­szített, és ide mellékelt felirási javaslatban, s an­nak az első felírással együtti felterjesztésében meg­egyeznek, s következőleg módosítani kívánják­„A vallás­ügyi viszálkodások megszüntetése, és a hon minden vallása polgárai nyugalmának, s örökös egyetértésének eszközlése lévén egyik legforróbb ó­­hajtásunk, kénytelenü­lelünk Felségedet újabban is alázatosan megkérni, hogy mivel a vallás dolgában múlt 1840ik évi május 7-kén fölterjesztett törvény­javaslatunktól, mindazoknál fogva is, miknek elfo­gadására folyó esztendő július 5-én kiadott királyi válaszában Felséged bennünket felhíni méltóztatott , 3.///. alatt ide mellékelt felírásunkban kifejtett alapos okainktól vezéreltetve, el nem térhetünk s az ország nyugalmát továbbá is attól várjuk: említett, szinte ide rekesztve újabban fölterjesztett törvényjavaslatunkat helyben hagyásával megerősíteni, ugyanazon évi május l­ékéről hasonlóul a vallásbeli tárgyakban fel­terjesztett más rendbeli országos felírásra pedig óhajtva várt kir­ válaszát minél előbb kiadni méltóztassék.“ K­­orinak ügyei aJobbágy­sá­gunk jövendője. Ill. Van hazánknak még egy intézménye, melly bár mennyire épül­jön is ész s tiszta természeti igazságon, még is a parasztságra nézve olly vészteljes, hogy a jobb szivnek mélyen kell elszomorodnia, ha annak jövendőjéről csak futólag elmélkedik is ; és csak egy negyed század múlva sem fog jobbágyságunk jobban mozoghatni, mint ithon százezer éhen halái , ha a törvényhozó test saját művét le nem rontandja, vagy leg­alább tetemesen nem módosítandja, a pa­rasztság pedig máris szorongatott szívvel te­kint gyermekeinek jövendője felé. És ez intézmény nem más, mint a melly szerint a jobbágy mind fi, mind leány gyer­mekeinek egyenlő jog­adatik, szüleik nem­csak ingó vagyonaikban , hanem még telkek értékéből is tökéletes egyarányossággal osz­tozhatni. A­ki hazánkban csak egy kissé ismere­tes , tapasztalásból tudja, mikép nálunk a szegény ember egyik legfőbb kincse a saját lak. A kinek pénze van s fizethet városaink- llarmincznyolczadik­ év. 78. szám. Pest, Szent-Jakab hava­lékén 1843. mi­­ min. NEMZETI ÚJSÁG. N­AZAI ÉS KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÁSOKBÓL. Alapító Miultsár István tábleinája

Next