Nemzeti Ujság, 1843. július-december (38. évfolyam, 70-172. szám)
1843-10-18 / 132. szám
NEMZETI 132. szám. Test, Mindszent hava 18kán 1843. HAZAI ÉS KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÁSOKBÓL. Alapító Hultschr István táblabiró, feiadja Harmincznyolczadik év. TARTALOM. Hazai napló. Kinev. Megtiszt. Országgyűlés. (72. és 73. Kér ülés : a szab. kir. városok ügye, a zsidók. Egy püspök beszéde.) Vidéki lev. Nyarából (petlékutasitás folyt.). Külföldi napló. Francais, Angolország. Alapvizsga. Jelenkor, Világ, Pesti Hírlap. Társalgási terem. Magyar academia. Jel. a nemz. színháztól. HAZAI NAPLÓ. Kinevezések, Ő CS. s apóst. k. Felsége a nagy-váradi görög egyesült székes káptalannal Cornely János olvasó-kanonokot nagypréposttá; Bőrből a Miklós éneklő-kanonokot olvasó-kanonokká ; Christian Basil nagy-Zétai plebánust éneklő-kanonokká ; Pák János makói plebánust őr-kanonokká; Dobra Sándor nagy-váradi plebánust oktató-kanonokká, és Alexi János Várad-Olaszi mezővárosa plébánusát canczelláriai kanonokká legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Ő cs. s apost. kir. Felsége az eperjesi görög-katholikus székes káptalannál megürült tiszteletbeli kanonokságokkal , Zubriczky Mihály zdobai plébánust, Mihaics György jarembini plebánust, Dudinszky Mihály szentszéki jegyzőt és Stephancsik Mihály somai plebánust jegkegyelmesben fölruházni méltóztatott. Megtiszteltetés. Öcs. sáp. kir. Fölsége Bosics Miklóst a 12. számbeli Nádor ezredi őrnagyot, dij-elengedés mellett, magyarországi nemességgel méltóztatott legkegyelmesebben megajándékozni. Országgyűlés, LXXII. ker. ülés vol. 9. Elnökök: Bács (Lafinovics), Abauj (Semsey). Jegyző: Szentkirályi Naplóvivő: Eischl.) Tárgy: a városok rendezése. A tanácskozás a 85-dik §-sal kezdetvén meg, a 86-dik §-ra nézve, melly azt rendeli , hogy : ,,a városok azon fekvő javakat, mellyeknek jelen törvény kihirdetésekor már birtokában voltak, megtartják , s őket azoknak birtokában nem birhatási czimnél fogva háborgatni nem leheti némelly követeli az amortisationalis törvény megdöntését, mások az egész törvényt fölöslegesnek látták; erre azonban egy megyei követ megfelelt, s megjegyzé hogy ezen törvényrendelet az amortisatiót semmikép sem törli el, hanem igen szükséges , mivel több városok az amortisatio után különbféle birtokokat szereztek , de ezek az az előttiekkel úgy össze vannak zavarva, hogy ha ezen czímnél fogva megtámadtathatnának , akkor csak perhalmaz alakulna ebből , s épen ennek akarta a választmány elejét venni, midőn jelen törvényrendeletet javasja. Egy más megyei követ úgy véli , hogy az illy amortisatio után szerzett birtokok törvényelleni utón szereztetvén, azokat törvényesitni nem lehet. Egy városi követ pedig szabad birtok-szerezhetést kiván a városoknak. Mindezek eredménye az jön, hogy a jegyző a szerkezetet ekként változtatja : a városokat azon fekvő javak birtokában, mellyeknek jelen törvény kihirdetésekor a 85-dik §. értelmében birtokában voltak , nem birhatási czimnél fogva háborgatni nem lehet. A 9 ük §. azt rendeli, hogy a város a lakosokat semmiféle jövedelmeik szaporításában egyedáruság által nem korlátolhatja, még a kisebb királyi haszonvételekre nézve sem. Ez ellen többen szólottak, különösen egy városi követ előadó, mikép ezen törvény által a királyi haszonvételek töröltetnek el a városokban, anélkül pedig, hogy a lakosoknak könnyebbségére lenne , sőt épen a lakosok terhére, és ha minden lakos mészárszéket nyithat, korcsmát tarthathat, akkor a nyereség egynéhány gazdagok kezébe játszatik a szegényebb polgárok világos kárával, mivel ezek a concurrentiát amazokkal kiállani nem foghatják. Eddig a kb. haszonvételekből jövő pénz a város belszükségeire forditatott, s ez által a lakosok az ezen czélra kivetendő adótól szabadultak meg, ha most ezen haszonvételek a várostól elvezetnek ; nincs egyéb hátra, mint vagy egyenes adózás, vagy más adóczikkelyekre, több adókivetés által a szükséges kárpótlást és belszerkezete költségeit eszközölni, minek súlyát a nyereséget a korcsma , mészárszék sat. nyitás által bevevő gazdag érezni nem fogja, de fogja annál nyomasztóbban a szegény polgár. Fölhozatik a törvény mellett, hogy ez az egyedáruságot, mellyet a város gyakorol, megszünteti, úgy de ezen haszonvételek állyak, mellyeket egyedárúság nélkül gyakorolni nem is lehet. Ha a választmányt talán azon nemes czél vezérlé e javaslatában , hogy a curialis beneficiumok legyenek ezután a közönségé , ám legyen , de ha a városok ezeket föláldozni kénytelenek, remény, hogy a nemesi rend is azt fogja tenni, különben igazságtalanság lenne. Mivel tehát ezen törvény világos igazságtalanságot foglal magában, annak megállama nem lehet, hanem kéri úgy módosítatni, hogy a városok a jövedelmek bárminő szaporításában a lakosokat nem korlátolhatják, az előbbi curiális haszonvételekre azonban az előbbi gyakorlatban hagyatnak. Mire egy követ azt jegyzi még meg , hogy hát a vámjogot, ha minden polgár gyakorolhatja, hogy lehet majd szedni ? a minden háznál fölállítandó mészárszékre ki lesz képes fölügyelni ? Mik csakugyan méltányoltatván, egy megyei követ által akkint javallaték módositatni a szerkezet , hogy mint a városi követ kiváná, de egy kis hozzátétellel, t. i. a városok a lakosokat jövedelmeik szaporításában nem korlátolhatják, a kb. haszonvételeket pedig vagy magok gyakorolhatják , vagy tetszésük szerint magánosokra ruházván azokról máskint rendelkezhetnek. A 92 dik§. kimarad. a 98ra, melly igy szól: ,,a városi község minden közdolgokban a polgárok által képviseltetik 44 és a 99re, melly azon qualificatiókat foglalja magában , mellyek megkívántatnak arra, hogy valaki polgár lehessen, egy megyei követ csodálkozását jelenté a fölött, hogy tudott a választmány egyrészről képviseleti rendszert elfogadni, és mégis azt javaslani, hogy csak azok legyenek polgárok , és így a választásokba is befolyók, kik vagy polgári fekvő vagyonnal bírnak, vagy gyárosok, kereskedők, kézmivesek, vagy pedig kik a város nagyságához aránylag 400, v. 300, v. 200 ft. évenkénti jövedelmet tudnak kimutatni; igy a városnak szegényebb része bármiilyen intelligentiával bíró egyéneket foglaljon magában , minden képviseleti rendszer mellett képviselve nem lenne, a választásokba be nem folyhatna , mert polgár nem lenne. Ha a történeteket megtekintjük , ennek példáját sehol föl nem találjuk. Athénében a negyedik vagyontalan osztály kizáratott ugyan a hivatalkodhatásból, de nem a választásokból, s Aristides — a népbarát — ezt is megadá neki; — így volt Spártában is. A rómaiaknál még a gyűlöletes curiatum votumok idejében is a vagyontalan osztály legalább 1 vokssal birt, s még e mellett is a nép ezen osztálya annyira zavargott , hogy tri-I bunus plebiseket kellett adni neki. Igaz ugyan, hogy Európának némelly országában , különösen Francziaországban 300 franknyi évi jövedelem kívántatik a polgári jogok gyakorolhatására, úgy de itt nincsen is képviseleti rendszer. Ha a választmány Illyés valamit képviseleti rendszer nélkül javallana , talán nem kellene csodálkoznia, de ezen kettő együtt meg nem állhat, ez az intelligenta egy részét kizárná a polgári jogok gyakorlatából, és csak a terhekben részesítené, katonáskodtatná anélkül , hogy érdeke képviseltetnék valaki által , ez új elkülönözéseket állít föl , mellyeknek épen ellenkezőjét az egyesülés elvét pártolja minden józan politika. — Magyarország történetei elég tanúbizonyságát adták már annak , hogy a vagyonosság nem garantiája a hazafiságnak, hiszen— kérdi — kik tárták föl Magyarország nemeztiségét egy időben ? egy két protestáns pap , a szegény emberek , de nem a vagyonosok. Igen helyesen mondja Záborszky Lengyelország hanyatlásának okairól írt munkájában, hogy két mód van a nemzeteket megbuktatni — had és mesterségesen szőtt oltalmazgatás. Most is azt eszközöljük-e, hogy az illy polgári jogoktól fosztott osztály oltalmát majd ott keresse, hol nem kellene ? Az mondaték gyakran , hogy ezen városok rendezéséről kidolgozott munkálat majd sinórmértékül fog szolgálni a megyék rendezésének is; hát illy elvek szerint fogjuk-e majd rendezni a megyéket. — Ha képviseleti rendszert akarunk a városokba bevinni, ezen elv meg nem állhat; határoztassék el tehát voks útján , ha képviseleti rendszert akarunk-e , vagy pedig itt is úgynevezett ősnépgyűléseket állítani kívánunk. Mire a szavazat szükségtelennek találtatott, hanem a fölhozott 98ik §. a szerkezetből kihagyatván a tanácskozás a jövő ülésben folytattatik. LXXIX. Ker. ülés oct. 10. (Elnökök, sat. kik elébb.) — Tárgy a városok rendezése. A tanácskozást a 99dik §. nyitá meg, s mivel ennek kezdete mindjárt azt rendeli, hogy a városnak minden tagjai, ha sem atyai, sem gyámi, sem úri hatalom alatt nincsenek, születés és valláskülönbség nélkül, ide értve a zsidókat is, polgárok , ha sat, s itt következnek a megkívánt qualificatiók, t. i. ha polgári ingatlan vagyont birnak , ha kézmivesek , gyárosok , mesteremberek , v.ha nagy városban 400, középben 300, kicsinyben 200 ft. évi jövedelmet kimutathatnak. Az izraelitáknak a munkálatban kimondott polgárosítása volt a kő , mellyen a vélemények egy része megtört, egy része keresztül sikamlott , s czáfolat czáfolatot idézett elő. Először egy város követe emelvén szót, nyíltan kimondá , hogy jelen rendelet az izraeliták emancipatioját teljesen kimondja, mi olly rögtön minden e kérdés sikeres eldöntéséhez szükségkép megkívántató előkészületek nélkül tétetik itt, hogy illy rögtönzésre példát nem mutat a história. Maga Napoleon, ki hol megjelent szabadságot hirdetett, sem látta azt jónak, hogy ezen kérdés a rögtönzés utján döntessék el; ő 1806ban előbb 100 gazdag egyént hivatott elő, kik ebbeli akaratjának rész következmények nélküli sikerülésére tervet készítsenek, s miután ez megtörtént, mondotta csak ki az izraeliták emancipatioját, s még ekkor is mi történt? Kevés idő múlva 1808- ban már arra látta magát kényszerítve Napóleon, ezen nép és szabadság hőse, hogy megszorító rendeletet adjon ki az izraeliták iránt. A porosz és más európai hatalmak szinte nem egyszerre vágták el ezen megoldandó csomót, hanem előbb nevelés, iskolák által igyekeztek ezen néposztályt annyira kiképezni, hogy fölszabadulásuk a státusban zavart ne okozzon. Magyarország mennyi üdvöt várt a váltótörvényektől, sima zsidók uzsoráskodása ezeket jótékony hatásukból mennyire kivetkőztette; talán azon reményből adassék meg az emancipatio, mivel ekkor majd a nemzet érdekeihez fognak simulni ? ezt ugyan mondani nincs okunk, miután ők a törvényeket tharmudják helyben, vagy nem helybenhagyása után mérik , s ha ezen előítéletekkel terhelt könyv valamit kárhoztat , akkor nincs erő, melly őket annak teljesítésére reá bírhassa. Mennyire lánczolja le egy idegen hon a zsidókat, azon példa világosan ma-