Nemzeti Ujság, 1843. július-december (38. évfolyam, 70-172. szám)
1843-11-08 / 144. szám
NEMZETI UJSAjI HAZAI ÉS KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÁSOKBÓL. Alapítá Hultschr István tór Harmincznyolczadik év. 144. szám. Pest, szent András havaskán 1843. Közeledvényi novemberi országos pesti vásárai. ez. előfizetőinkét, kik kipjutiikíit ezent.úl is pártolásra méltatják, teljes tisztelettel bátorkodunk ez alkalom általi előfizetésre figyelmeztetni. Lapjaink ára postán borítékban 6 stpp. Előfizetni lehet Idesten Zöldkert utczában 488. szám alatt, a tulajdonosnő házában. Tisztán írott czimekért esedezünk. A Nemzeti Lisas szerkesztéseibe. IllMAI.Die. Hazai napló. Kinev. Országgyűlés. ("Válasza a m. FőRst. az egyh. szertartásoknak a v. házasságoktóli megtagadása tárgyában. Negyedik izenete a Kir., fölirási és törvényjavaslat a magyar nyelv és nemzetiség ügyében.) Vidéki r e v . Hornból (közgy.: pótló utasítások), Sz. Fejérvrából (jótékonyság ) Külföldi napló. Spanyol- , Franczia- , Angolország. Aapvizsga. Jelenkor, Pesti Hirlap. Társalgási terem. Jel. a kisded-óvó-int. egylettől. Aprólékok. — Hirdető. HAZAI NAPLÓ. Kinevezés. A nm.m.k. u. kamra Udránszky Lajos marmarosi kamr. igazgatósági lajstromzót soovár .fő-só-igazgatósági tollnokká nevezé ki. Országgyűlés. Válasza a mélt. Fő- Rendeknek a t. Kir. és RRhez a vegyes házasságoktól az egyházi szertartásoknak a magyarországi római kat. papság által tett megtagadása tárgyában közlött izenetre. Teljes hazafiui készséggel osztoznak ugyan a cs. kir. Fegsége és a még. Fő-RR. a Kir. és RR. törvényszerű gondoskodásukban , valahányszor azt a törvényeken ejtett sérelem orvoslása és a megsértett törvények szentségének helyreállítása megkivánják ; azonban a vegyes házasságoktól az egyházi szertartásoknak a magyarorországi római catholica papság által tett megtagadása tárgyában közlött üzenetükre a t. KK. és RRnek ki kell jelenteniük, hogy mivel az áldásnak a vegyes házasságoktóli megtagadásában törvénysértést , valamint mára nagyváradi deák szertartása volt megyés püspöknek ismeretes körlevele fölött folyt tanácskozás alkalmával a múlt országgyűlésen azon okoknál fogva nem láttak, mert az áldás mind átalában, mind pedig a házassági kötésnél mint csupán egyházi szertartás , kizárólag az egyház sajátja lévén , a polgári törvényhozásnak tárgya nem lehet, a mint is az 1790/1 26ik tezikk határozottan csak azt rendeli , hogy a vegyes házasságok a kát. lelkipásztorok előtt köttessenek, s ebből a szertartásokra, mellyekről az egyébként sem szól, következtetést vonni annál kevésbé lehetne, minthogy a lelkipásztor és a szükséges bizonyságok jelenlétében csupán a kölcsönös szabad megegyezés kijelentésével kötött házasságok, amint a múlt országgyűlésről fölterjesztett törvényjavaslat is elismeri, mind egyházi, mind polgári következéseikre nézve azon tulajdonokkal bírnak , mellyek egyedül lehettek és voltak az említett törvény czéljai, és végre a vegyes házasságok megáldásában az 1790/1 óta az egyházi rendnél divatozó gyakorlat csupán egyházi szertartásbeli foglalatosságot illetvén , azt egy polgári szabály törvényes magyarázatának tekinteni nem lehet, úgy ezen okok jelenleg az ország prímásának és a megyés püspököknek a t. KK. és RR. üzenete szerint is a nagyváradi körlevélhez hasonló körlevelük mellett szinte rendíthetetlenül állván , ezeknek nyomán ezen utóbb említett körleveleket is törvénybe ütközőknek nem tekinthetik, s e szerint a t. KK. és RR. vélekedését nem oszthatván, a t. KK. és RRket a kitűzött sérelmi téren annál kevésbé kisérhetik, minél inkább továbbá is meg vannak győződve, hogy az egyházat önkörében és jogaihoz alkal maztatott gyakorlatában, míg törvényt nem sért, s gátolni vagy ellene illy esetükben a polgári hajtalom részéről kényszeritőleg föllépni törvényesen nem lehet. Valamint arról sem győződhetnek meg a mélt. Fő RR., hogy az áldás megtagadása által a vegyes házasságoknak olly akadályok léteznének, mellyek a törvény által tilalmazvák; mert egyrészről az áldás és szent szertartások nélkül a közelebb múlt három esztendők alatt kötött házasságoknak több százakra menő száma eléggé bizonyítja, miképen az akadály hathatósan elhárít—tatik azzal, hogy a vegyes házasságokat a kath. lelkész előlegesen kihirdetvén, közbejöttével érvényesekké teszi ; más részről az áldás és szent szent szertartások nem olly természetűek , hogy azokat a polgári hatalom, mint körébe tartozókat, akár közvetlen akár közvetve , vagyis akadály tekintetéből kényszerítő rendelkezései alá vonhatná. Nem foglalnak e körlevelek mást magokban, mint azon tanítást, mellyet a vegyes házasságokra nézve nemcsak Magyarországnak, de az egész világnak római cath. clerusa egyhangúlag hirdet, — nem terjeszkednek ki semmire , mi a vallásos oktatás és egyházi hatóság határain túl menne, és midőn illy módon a polgári törvényhozás körébe nem vágván, egyedül az egyházi szertartásokról rendelkeznek, nem sértik az azok felől nem intézkedhető világi törvényt, jelesen az 1791: 26.czikket, mellyre nézve az egyházi rendnél eddig divatozott gyakorlat, csupán egyházi szertartásbeli foglalatosságot illetvén , a polgári szabály törvényes magyarázatának nem tekintethetik. Nem gyöngítik a tiszta vallásosságot, midőn a vegyes házasságokra nézve egyetértőleg egy olly hatalommal nyilatkoznak, mellyeket a kath. egyház vallásos ügyeire nézve idegennek tekinteni nem lehet, és csak akkor csonkitatnék a fönálló törvények tisztelete , csak akkor gyöngittetnék a hozandó törvények tekintélye is , ha országgyűlésileg kimondatnék, hogy polgári törvényeink a polgári törvényhozás körén túl a vallásos szertartások rendelkezésébe is bocsátkoznak, és igy összeütközésbe jőnek a különböző egyházak függetlenségének azon méltó igényleteivel, mellyeket hazánk evang. lakosaira nézve maga az 1791. 26dik t. ez. megismert és biztosított, midőn egyházi ügyeikben minden más hatalom kizárásával a szükséges intézkedéseket ő reájuk hagyta, és nyilván kikötötte , hogy vallásos elveikkel ellenkező cselekedetekre és szertartásokra soha sem kényszerittethetnek. Méltán kívánhatja tehát a kath. clerus is, hogy ugyanezen minden üdvös vallásbeli intézkedések egyik lényeges talpkövét képező elv, az ő irányában is kellő tekintetbe vétetvén , föntartassék, — és valamint a mélt. FORR. semmit sem kételkednek, hogy avval ellenkezőleg rendelkezni az 1791-ki törvényhozásnak szándékában nem is lehetett, úgy annak további föntartását annál inkább vélik jelenleg is kívánatosnak, minthogy a tapasztalás és a történet évkönyvei tanúsítják, és hogy épen az egyháznak irányában is világi hatalom határainak kellő fölfogása és szigorú megtartása a fönálló vagy hozandó világi törvények tiszteletének mellőzhetetlen föltétele, legbiztosabb erje , minek uj bizonyságára szolgálhatnak azon a t. KK. és RR. által is megemlített, Európa csaknem minden országaiban mutatkozó vallásos mozgalmak , mellyek az ujonan fölébredő vallásos érzelemmel párosulva, a korszellem egyik legkomolyabb és jelentősebb irányzatát képezik, és szoros kötelességévé teszik a törvényhozónak gondos előrelátása és óvatos intézkedései által elkerülni , hogy a vallásos buzgalom vallásos vakbuzgósággá ne fajuljon. De midőn ő cs. kir. főhűsége és a mélt. főrendek ezen törvényhozói föladásuknak fontosságától mélyen áthatvák , nem titkolhatják el, hogy a tek. Kir. és RR. által kijelölt orvoslási módon véleményük szerint a kitűzött czélnak meg nem felelnek , és előidézik inkább azon veszélyeket , mellyeket kikerülni kellene, mintsem hogy azokat eltávoztatnák. Valamint tehát ő cs. kir. Fehgsége és a m. főRR. a fölemlitett okoknál fogva a magyar főpapság és a kormány ellen is fölhozott törvénysértés valóságát meg nem ismerhetik, úgy azon véleményben sem osztozhatnak, hogy ő Fölsége a kath. clerusnak szigorú eszközökkel a törvény megtartásának való kényszerítésére, a papi körlevelek rászalására és megsemmitésére, és a pápai brevére adott tetszvényének visszavonására kérettessék. — Elmellőzvén, hogy ő Fölségének vallásos igazságszeretetéről föltenni sem lehet, hogy a világi hatalom határain túl menvén , a lelkismereti szabadságot, mellyet minden alattvalói irányában szentül föntart , épen csak a kath. clerusra nézve szintolly szorosan megőrizni nem kivánná: abbeli aggodalmaikat sem titkolhatják el ő cs. kir. főhűsége és a mélt. főrendek, hogy illy mind a két tábla részéről tett országgyűlési indítványozás által örökittetnének inkább , mintsem megszüntetnének a vallásos súrlódások , növekednék a kölcsönös idegenkedés, öregbittetnék a kedélyek fölhevülése, és végre könnyen akámelly részről olly vallásos visszahatásnak szolgáltatnék alkalom, mellynek eltávoztatása a törvényhozás legszentebb föladásaihoz tartozik. Sokkal inkább megfelelőnek vélik tehát törvényhozási állásuknak ő cs. kir. főhgsége és am. fő.RR., ha minden vallásbeli súrlódásoknak és azon aggodalmaknak megszüntetésére , mellyeket a kérdéses lépések hazánk sok lakosaiban ébreszthettek és mellyek iránt méltánylattal viseltettetni a mélt. főrendek hazafias kötelességüknek ismerik, a t. Ki. és RKet a múlt országgyűlés nyomán bizodalmasan fölszólitják, hogy velük együtt ő Fölsége eleibe , a történtek rövid megemlítése mellett, azon kérelemmel járulni szíveskedjenek, mikint a vallás tárgyában kiadandó k. kir. válasza s a fölterjesztett törvényczikk nevezetesen 3. és 4dik szakaszának, mellyek szerint az áldásnak megtagadása esetei többé képzelhetők nem lehetnének, elfogadása által mindezen súrlódásoknak minél előbb véget vetni kegyeskedjék. Mi a kérdéses fölirás többi pontjait illeti azon pörökre nézve , mellyek némelly egyházi személyek ellen az 1617: 14. t.czikknél fogva több törvényhatóságok által megindittattak , és a nm. kanczellaria utján fölkéretvén, addig vissza nem küldettek, ő cs. kir. főhgsége és a m. főrendek mellőzve jelenleg azon kérdésnek vitatását, vall-