Nemzeti Ujság, 1844. július-december (39. évfolyam, 1-104. szám)

1844-07-02 / 1. szám

Harminczkilenczedik i Sz. Jakab hó 2á" 1844. Előfizetési díj félévre postán és hely­ben borítékkal 6 forint, boríték nél­kül házhoz küldve j forint e. pénzben. Megjelenik hetenkinf négyszer egy egy ív. NEMZETI ÚJSÁG. Alapító KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye 1. sz. Kedd. Előfizethetni minden cs. kir. postahiva­talnál s helyben a szerkesztőségnél, Zöldkert utcza í8S szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán irott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. T1BTALOM. Hazat napló. Országgy. (220. kér. ülés: a sérelmek és kivánatok. 167. orsz. ülés a FőRRknéla nem-egyesülf gorög vallás iránti izenef. Yid. lev. Temesből (kozgy. követválasztás, felvilágosítás és helyreigazítás.) Külföldi napló. Törökország. Bel- éi* külföldi telegraph. Élet, Irodalom és művészet. Bevezetés. Irodalmi areopag. Ikervárosi hirnök. Hirdető. HAZAI AAPLÖ. Orszagyűlés. CCXX. kér. ülés jun. 22én. Elnökök: Klauzál, Békássy. Jegyző: Pa- lóczy. Naplóvivő: Botka. Tárgy: a sérelmek és kivánatok. — A sérelmek között egy, hosszasb vitára adott alkalmat. T. i. az esztergami főkáptalan s vele több káptalanok sérelemkép előadják , mikép az egy­házi rend az alsó táblánál az 1608ik lső t.ez. rendelete ellenére o.gyűlési szavazatától meg van fosztva. — Erre az orsz. választmány véleménye az, hogy azt, miszerint ez orvosoltassék, méltányosnak s igazságosnak véli, s igy hogy ezen tárgy az o.gyűlés elrendezésével együtt sőt mivel a dolog sürgetős, előbb is felvétessék , és valamint a kir. városok irányában történt, külön törvény által elintéztessék. A káptalanok és conventek jelen o.gyűlési állásá­ban némelly követek semmi sérelmet nem látnak, sőt azt még kivánatkép sem pártolják, mivel, úgymond, az csak nem lehet, hogy az alsótábla öntettét mint sérel­met terjessze föl ő fölségének, sőt az is lehetlen, hogy azt mint kivánatot kérje ő folsége által teljesíitetni, mit maga sem kiván, és ha kivánna hatalmában áll önmaga által teljesíteni, vagy ha sérelem volna , orvosolni. A más rész azonban , s itt számos követek nyíl­tan elismerek azt , hogy az egyházi rend az alsótáblá­nál jelen gúnyos állásába merő önkény által vettetett, mellynek tovább igy maradni nem lehet. Mert avagy nem valódi gúny-e az, hogy a káptalanok és conventek az o.gyűlésre megjelenni csak úgy kötelesek, mint egyéb hatósági követek, ha meg nem jelennek, csak úgy bün- tettetnek mint a hatóságok, és még is mind ennek ered­ménye az , hogy ők itt teljesen sikeretlenül szólnak, nullificálva ülnek a teremben ? Illő, hogy mondja ki a tábla e fölötti nézeteit, s vagy adja meg nekik azt, mit törvénynél fogva követelnek, vagy mondja ki egye­nesen , hogy adni semmit nem akar, mert ekkor azon tetemes költségeket, mellyeket itteni megjelenési kö- telességök igényel, egyéb a hazának hasznos czélokra fordithatandják. De hiszen a KKnak tetszett a városo­kat, jász-, kun-, hajdú-, turopolyai-, fiumei-, bukkari kerületeket, sőt a községeket is rendezni, és politikai jogokkal fölruházni, de akkor, midőn a káptalanok mint szinte olly morális testületekről tétetik szó , mel- lyek nagy birtokot képviselnek, a rendezésről és sza­vazat adásról hallani sem akarnak; váljon igazság, vál­jon részrehajlatlanság-e ez ? Érzik a tek.KK. és RRek, — szólt a NV . . . . i káp. követe — hogy a szőnyegre került kérdés vitatá­sa mélyebb és talán most discussio alá nem vehető al­kotmányi kérdéseket fogna elő idézni, ezt én is értem; de még a múlt országgyűlésen mondá ama híres követ, kinek szavaira a törvényhozói testület csak nem mindég örömest hajlott t.i. ,,Hogy az illusioknál kellemetlenebb állás nem lehet, kiválta mostani században, mellyben minden materialismus rámájára vonatik.“ Hogy a kápta­lanok o.gyűlési helyzete e táblánál 1825tol fogva il- lusio és olly állapot, melly a törvényhozás szerkezeté­nek rendszerütlenségét e honban eléggé tanusiíja, melly- nek mássát alkotmányos más országokban sehol föl nem találjuk, azt a t. Rendek magok sem fogják tagadni , mert hiszen más alkalmakkal, jelesen a kir. városok hasonló ügyében ezt nem egyszer kimondották, azt pedig mit itt most a szokás vagy gyakorlat föntartásáról hal­lék emlitetni, vagy azon elnöki nyilvánításokat, mellyek felszólalásunkra országos ülésekben történtek, én nyo­mom remediumoknak, sőt merem mondani, jelen állá­sunk kigúnyolásának tartom. Ha a 19dik század köze­pén ezen áltató kifejezésekre elhalgatnánk, hasonlók volnánk ama gyermekekhez, kiknek rivását egy csillámló üveg darab , egy báb megszünteti. E század t. RRek nem az illasiók százada, s e hely méltóságával az illusiók össze nem férnek. Két szempontból lehet és kell tekinteni a káptala­nok és conventek o.gyűlési szavazatát, először: törvé­nyes és históriai, másodszor a jelen politikai ál­lás szempontjából. T örvényink, a nyolez százados alkotmányos élet, a hazai történetek évköny­vei azt bizonyítják, hogy a káptalanoknak a hongyü- léseken nem csak helyük, de külön szavazatuk is volt, és hogy e jogállapot jogszerűen megváltoztatva nincsen, e részét a jelen kérdésnek most bővebben fejtegetni nem akarván, inkább csak némelly előadásokra teszek ész­revételt, mellyek szavazatunk jogszerűségével némi vi­szonyban állanak. Az mondaték, és pedig egy általam igen tisztelt követ ur által, hogy a káptalani voksok iránt tett panaszos kérelmünk, nincs a maga helyén , és nem szük­séges annak mostani megvitatása. Törvényes szempont­ból ezt mondani nem lehet, mért nekünk törvényes jo­gainkat föntartani, gyakorolhatásának akadályait elhá­rítani szent kötelességünk. Szintolly kötelessége a tör­vényhozó (estnek is védeni a külön polgári osztályok meg­sértett jogait, fc£elégiteni az egyesek jogszerű követ eléseit. Szükségesnek nem látja e lépést a tisztelt követ ur,de csak a maga nézetei szerint, mi azt, hogy szavazati jogállapo­tunkba vissza helyeztessünk, nem csak törvényes szem­pontból látjuk szükségesnek, hanem e hon érdekében is. Mondaték az is, hogy a kerületek és káptalanok között párvonalthuzni nem lehet, azok elrendeztettek, s ez uj rendezett alapjára nyertek voksokat: a káptalanok ren- dezetét sem a KK. nem követelik semmi nem kívánjuk, továbbá hogy mi a megyék által úgy is befolyást gya­korlunk a törvényhozásban, mert követek választásában utasítások készítésében részt veszünk. — De t. KK. és RR. e nézetek sem döntik meg kivánatunk törvény- szerűségét. A városok és kerületeknek vissza adott vok­sokat törvényszerűvé nem a rendezés teszi, hanem ma­ga a törvény és a százados gyakorlat, azokat nem a- zért kelle rendezni hogy ezen újabb alakjukban a tör­vényhozói testbe fölvétessenek és szavazati joggal fel- ruháztassanak, hanem azért, mert ők is a törvényho­zás kiegészitő részét tevén, voksaik gyakorlatától tovább is el nem zárathattak, a nélkül, hogy az országos Rendek önkény és zsarnokság vádját ne vonták volna magukra, a t. Rendek elrendezésben csupán a fönálló jog garan- tiáit akarták föltalálni, s a voksok számának leapasz- tásával a városokat a megyékkel illő arányba helyezni. A magyar diaetát négy országos Rend képezi, ezek itt külön osztályokban működnek az egy czélra: a megyék­ben ezen elkülönözés megszűnik , azért ott a külön osz­tályzatok egyetemé alakulnak , minélfogva Statuum et Ordinum Universitásnak neveztetnek, ott a mágnások is részt vesznek a követválasztásban, utasitás készítés­ben , s itt a diaetán mégis külön szavazattal bírnak;nem külömbözteté meg tehát a tisztelt követ ur a törvényho­zói szerkezetet a megyei municipiumoktól, hol nemcsak az egyházi rend es mágnások, hanem mig a szabad ki­rályi városok is küldöttjeik által minden köz-ügyekben részt vesznek; nem a törvényhozást a végre hajtástól és administratiotól. De kivánatunk jogszerűségét maga is elismerni látszok az által, hogy sérelmes panaszunk eligazgatását a diaeta coordinatióig elhalasztatni kíván­ja, egyedül annak mostani fölvételét tartván czélirány- talannak , ugyanis e kettő között, ha most vagy ké­sőbb állitassunk-e vissza jogaink gyakorlatába? nem az a különbség létezik mi a jogszerűség, vagy jogta­lanság közt, hanem csak az, mi a ma és holnap kö­zött. Az igazság és jog elmondhatja magáról: minden nap az enyim, a jogtalanságnak nincs napja nincs ideje. Elismerd kivánatunk jogszerűségét még az által is, hogy szerénységünket rová meg követelésünk ellenében. Mi az igaz ritkábban és nem olly elkeseredéssel köve­teltük szavazatunkat, mint a királyi városok, mi a miatt a megyéket körlevelekkel föl nem bolygattuk, de de váljon e szerény magaviselet kevesebbé vala-e tör­vényszerű ? s ha gyengeségre mutat, illendő-e a gyen­gébbtől megtagadni a jogot? Által megyek t. kerületi Rendek a nézet másik oldalára, e honnak jelen politikai állására. A t. kér. Rendek egy része a képviseleti rendszer eszméjét fogta föl kiindulási pont gyanánt, s azt mondja: mi 10 —15 vagy 20 káptalanbelit képviselünk, hogy illethetne te­hát minket egyes szavazat? Engedjék meg at. Rendek egyenesen kimondhatnom , hogy ezen okoskodás irá­nyunkban nem jogszerű. Nálunk olly képviseleti rend­szer, mint például Francziaországban nem létezik, ná­lunk még folyvást a statusrendszer áll fon, s mi en­nél fogva vagyunk része a törvényhozásnak, ennélfog­va ruháztattunk itt föl üléssel, és szavazattal; van azon­ban a status rendszerben is bizonyos neme a képvise­letnek, mert a magyar constitútio,melly négy osztályra osztotta föl a magyar statusokat, általuk a földbirto­kon kívül a haza minden érdekeit kívánta képviseltetni. A t. Rendek képviselete is még gyenge lábon áll, ha csupán küldőiket fogják számba venni, mert hiszen az ÉLET, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Lapjaink körét: tágítottuk. E tágabb körben uj rovatot nyitánk meg .élet, irodalom és művészet5 számára. A,Nemzeti Újság5 political lap. Fő hasábain a nem­zet-élet kérdései foglalnak helyet, és a tények, mellyek által a nemzet-élet mutatkozik. — Einitt látni fogjuk az életet, mellyet a közönség él, egyesekben és tömegek­ben , leginkább irodalom és művészet irányában; látni fogjuk, miképen testesül köztünk az ige, mellyet a nem­zet— ha nem egészben is— kimondott valahára: hogy a magyar legyen magyar.. . Az igét pedig az irodalom és művészet teendi testté; életet pedig e testbe a közönség élete lehelend. Az irodalomnak és művészetnek nálunk magyarosít- niok kell, a mi annyit tesz, mint nemzetiesitniök... Es hogy magyarosítsanak magyarosulniok kell... Es hogy magyarosíthassanak, szükség a nagy közönségnek mélyen, de nagyon mélyen szívére venni azt: hogy nem lesz nagy- gya fejlett nemzeti azaz magyar életünk nagygyá fejlett nemzeti azaz magyar irodalom és művészet nélkül. Political lapjaink számos olvasókkal bírnak; jele, hogy a nemzet él... Tudományos és szépiralmi folyóira­taink tengettek éstengenek; jele, hogy a közönség nem él... A magyar divatlap p. o. egy pár évet átél panaszok és keservek közt, s azután elenyészik, megszűnt lenni — részvétlenség miatt • a magyar hazában! Pedig a magyar divatlapokban és szépiralmi folyóiratokban élet és erő min­denkor mutatkozott... Van azonban német divatlapunk , melly számos előfizetőkkel kérkedik, pedig belsejében sem élet sem erő , olly kevéssé , mint a közönségben, melly sajátját veszni hagyja, míg idegent pártol.. . Mi ez í Ez szégyen, ez szomorú! Thalia magyar nemzeti temploma sokáig tengett rész­vét nélkül; derék művészei üres padok előtt játszottak ... és pedig magy ar nyelven voltak az előadások — a ma­gyar haza fővárosában !. .. Ugyanazon Thaliának német temploma is van ugyanazon magyar fővárosban, s a közön­ség tömegestül tódult bele sok ideig — mit látni? művé­szetet? német művészetet ? Nem, nem művészetet, de még csak nem is németet, hanem ollykor kötéltánczoso- kat, ollykor oktalan állatokat!... Es ez nem szégyen? S mint áll a társas élet közelebbről?.., Czifra ma­gyar ruhában, kardosán és kalpagosan sujtásos ékes beszé­dek tartatnak zöld asztal körül a nemzetiség mellett, vagy a mi mindegy: a magyarság mellett. A hőkeblü szónok meg- éljeneztetik. . . Azután haza megy, s vélnéd e, hogyma- gyar életet találsz házánál? Bocsánatot kérünk: biz a vi­lágért sem! Idegen nyelven fogadja a nő, s ő maga idegen nyelven társalog-— ollykor még a gyűlés helyén is meghitt barátival! idegen nevelést kapnak gyermekei, idegen ol­vasmánya ... minden , minden idegen körűié, csak a ha­za, melly őt táplálja , csak ez magyar... Mi ez ? Szégyen, gyalázat! Es a kereskedő, és az iparüző — máskép cselckesz- nek e ? — A nemzet a közönség minden osztálya felé ki­terjeszti ápoló karjait; s a közönség mohón kap az adomány után, és marad a mi Volt: önérdekének a közérdekekben vakon lábbal tapodója. Igen : a nemzet fölébredt már és él, legalább élni készül; — a közönség még nem ébredt föl, még szunnyad, még nem él. A közönség egy része ránk nézve nem él, a mint mon­dánk; más része nem él, mert lelkét szívét, ha magyar volna is} falusi lakában agarai, paripái, tajtékai, tengő gazdasága foglalja el. Még most is ? Igen, még most is! * Kf Tarsas-él etünkben a kívánt reformot a szépirodalom és művészet eszközölheti; a hová a törvény karja el nem ér, a téritők és hódítók ezek lehetnek, nekik kell len­niük. — Tegye meg tehát kötelességét a szép irodalom és művészet. Es tegye meg kötelességét a közönség is. író s kö­zönség egymást fejlesztik. Mi pedig figyelemmel fogjuk kísérni mind a kettőt. Szemmel tartamijuk az irodalmat, a tudományost és a köl­tészetit, és a művészetet minden ágaiban... Es szemébe nézünk a közönségnek, s iparkodni fogunk literét ollykor megtapintani, hogy lássuk és ismerjük mind kettőnek életét. Szerk. Irodalmi areopag. Első füzet} Budapesten, Kilián György hizományábun. 1844, Nyomtatta Szilády Károly Kecskeméten. E napokban jelent meg illy czímű könyvecske, aján­latul semmi novet nem hozva homlokán. Az előszóbul

Next

/
Thumbnails
Contents