Nemzeti Ujság, 1844. július-december (39. évfolyam, 1-104. szám)
1844-09-27 / 51. szám
ami h harminczkilenczedik év. Megjelenik hetenkint négyszer egy egy ív. NEMZETI I .IS Mf. Alapító KULTSÁSI ISTVÁN táblabiró, Klatyja Özvegye. 51. sz. Péntek. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. September hó IV*844. Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. TIHTAiOIM. Hazai napló. Korunk ügyei. (Uzsoráskodás. II.) Országgyűlés. (227. 228. orsz. ülések: a váltótörvényben tett módosilások.) Jótékonyságok. Vidéki lev. Ugocsából (közgy. fölsőbb intézv. t.hatósági lev.) Nyitrának átalakulása (az utóbbi közgy.) II . I- és kill. telegraph. Külföldi napló. Szerb-, Spanyol-, Olasz-, Angolország. Élet, Irodalom és művészet, gyár ember. (vége.) — Apróságok. Nincs többé ma- NA/IAI IVAPLÓ. Korunk ügyei. Uzsoráskodás. II. Hogy nem pénz szűke, hanem más valami szüli az uzsoráskodást, bizonyítja az is , mert vannak országok, mellyekben aránylag még kevesebb pénz van mint nálunk, s az uzsoráskodás mégis húsz fokkal áll alantabb ott mint köztünk, így hazánkban is egyik vidék sokkal pénzetlenebb a másiknál, sőt némelly vidékeink, hol a keresetmód hiányzik , olly pénzszegények , hogy a köznép a pénzt is alig ismeri, s mégis az uzsoráskodások sokkal ritkábbak köztök mint azok közt, hol aránylag sokkal több pénz vagyon. Az ausztriai széleknél például bizonyosan sokkal több pénz kering a köznép kezében mint máshol, mert ott a keresetmód sokkal több s jutalmazóbb mint például Szabolcsban, könnyebben kereshetvén ott a szegény ember magának három forintot mint itt egyet; de azért az uzsoráskodás mégis nagyobb azoknál mint ezeknél. S én ezt a köznépre nézve, melly pénzt nemcsak költeni, hanem keresni is szokott, szinte természetesnek találom, mert mindenesetre könnyebben ígérhet s adhat a százra ötvent, ki azt két hét alatt is megkeresheti, mint az huszonötöt, ki tudja, hogy egész év alatt sem kereshet annyit. Ha a gondviselésnek úgy tetszett volna, hogy mi magyarok ázsiai fészkünkből soha ki ne mozduljunk , bizony igen valószínüleg most az egyszerű természethez sokkal közelebb állanánk mint álltnak,— igen hihetőleg pénzünk még annyi sem volna mint van jelenleg; de azt még szinte bizonyosnak mondhatjuk , hogy az uzsoráskodás kevesebb pénz mellett sem dühöngne köztünk annyira ott mint dühöng most itten. Minél hűbb fia valaki a természetnek, annál egyszerűbb annak életmódja is , minél egyszerűbb az élet, annál kevesebb a szükség, minél kevesebb a szükség, annál szükségtelenebb aránylag a pénz , következőleg annál kikerülhetőbb az uzsorás pénz fölvevéséve a vetemülés. Avagy csak pillantsunk egy kissé vissza a legközelebb lefolyt századra, s azonnal meggyőződünk róla, hogy nem a pénz szűke szüli hazánkban azon förtelmes uzsoráskodást, mellynek napjainkban folyton szemtanúi vagyunk; mert bár még jelenleg is rész gazdák vagyunk s sokkal kevesebbet termesztünk mint valójában termeszthetnénk , bár termékeinket még most is csak csekély áron adhatjuk el, s így bevételeink aránylag még mindig csekélyek, mégis tagadhatlan, hogy a 1edik században már sok mocsárokat kiszárítottunk, sok erdőt kiirtottunk, még több holmi hasztalan hevert tereket haszonvehetőkké tettünk, minek következtében nemcsak többet termesztünk mint termesztettünk , hanem bevételeinknek is márcsak ez okból is s pedig annyival inkább meg kelle szaporodniok , mivel valamicskével még drágábban is eladhatjuk azokat, mint adhattuk a múlt században — s mégis akkor azon ezernemű botrányos uzsoráskodásokról keveset hallottunk - mellyek napjainkban hazánk minden zugában kimondhatlan arczátlansággal űzetnek. Avagy nem igaz-e, hogy most ugyanazon birtokon háromezer birkát tartunk, s legalább negyven mázsa gyapjút adunk el, hol hajdan legfölebb 600at tartottunk, s alig 12 mázsa gyapjút adhattunk el , s mégis most a 40 mázsás gazda uzsorára szed föl pénzt, s csinál tömérdek adósságot; mig hajdan a 12 mázsás gazda még 5 — 60centes adósságot is keveset csinált;— s valljon mikép állíthatni, hogy a pénz szűke szüli az uzsoráskodást? Én tehát az uzsoráskodás igazi s eredeti okának nem a pénz szűkét, hanem a következendőket tartom: 1)mert bevételeink és kiadásaink közt kellő arányt nem tartunk; 2) mert a pénz szaporodásához képest igen aránytalanul megszaporodtak hazánkban egy idő óta a honoratiorok, s mert) fölötte elvallástalankodtunk. Annak bebizonyítására , hogy bevételeink és kiadásaink közt kellő arányt nem tartunk, csak egy példát legyen szabad fölhoznom, melly minden lehető kétkedést annyival inkább eloszlathat, minél világosabban tapasztaljuk a példa valóságát országszerte mindazoknál, kik pénz szűke ellen panaszkodnak, s uzsorás pénzeket fölszedni szoknak. Nem akarok a múlt századra hivatkozni, bár akkor a szóban levő aránytalanságot még világosabban kitüntethetném , hanem csak 3 évtized előtti időre hivatkozandom, mikor t. i. váltópénzünknek körülbelül épen olly becse volt mint jelenleg van. Ekkor, vagyis 1813—14ben ismertem egy földesurat, kinek birtoka most, ha együtt volna, 300 ezer pengőt bizonyosan megérne , mert vagy 6000 holdra terjedt, s 40 egész telkes jobbágy mellett még 16 bérese s 2 konyhakocsisa is volt. E roppant birtokhoz val 1 paraszthus ispánja s 2 hajdúja, kik a terjedelmes gazdaságban segédekül szolgálták neki ; volt továbbá egy erdőse , ki az erdőre ügyelt, egy kertésze, ki a konyhára valókat termesztette, egy, 100 váltó forintos, jól, magyarosan főző szakácsnéja, egy szobaleánya, majorosnéja, 2 szolgálója, egy ezüst paszomántos inasa s hasonló parádés kocsija. S mije volt még? Egy közönségesebb s egy drága nemzeti ruhája, melllyek fiaira is örökül maradtak, egypár közönségesebb és díszesebb kaputja, frakkja, vagy 3 igen közönséges fánkka, mellyek közül egyet, mikor nyári napokban gazdaságát megtekinteni szándékozott, közönségesen vállaira akasztott; volt vagy 20 cserép-pipája— a tajtékpipákat nem kedvelte— mellyek százaikkal együtt vagy 1 pgo ftba kerülhettek, s mellyekből egész nap pipázott ; volt egy kis szekerecskéje, mellybe akkor fogatott, mikor mezejét megjárni szándékozótt, egy rongyos vagy 100 váltót érő két tolla s félfedelü kocsija, mellyben közönségesen a közelebb városokba s gyűlésekre járni szokott,és egy vagy 400 váltót érő csinosabb hintája,mellyben csak akkor paradirozott, mikor nevezetesebb látogatásokra ment; volt 3 iskolába járó fia, kikre egyenkint évről évre vagy 500 váltót költött. S hogyan élt e földesur? Többnyire hon gazdasága után látott, gyűlésekre járt, néha atyafiai vagy mások látogatására ment, de Bécsben, Pesten életében csak valami háromszor volt; a zens asszony a konyhában, éléstárban foglalkozott, rendelkezett, miszerint semmi hiba, pazarlás, zsákmánylás ne történhessék, az éléstár pedig folyvást jó karban legyen stb . a szakácsné a teni asszony rendelete szerint főzött délben öt jó tál ételt, estve pedig a déli leves és főzelék-maradékokhoz kettőt — a hat tál étel csak akkor dukálván ki, mikor vendég volt, valamicskével több pedig csak azon esetben , ha igen nevezetes vendég váratott, a névnapokat természetesen ide nem értve , mellyek fényesen szoktak megtartatni ; az ételek persze nem boltban vagy piaczon vásárlóit holmiból , hanem többnyire a határ vadaiból, a szorgalmas majorosné productumaiból s a falubeli mészárszék busából készültek úgy , hogy naponkint csak igen kevés pénzre , t. i. a mészárszékbe viendőre volt szükség stb. És a földesur e szerint becsületesen megélt a nélkül hogy adósságot, annál kevésbbé pedig uzsorás adósságot csinált volna, sőt inkább néhány ezer váltót hagyott is maga után, mit fiai az osztály befejeztéig természetesen könnyelmüleg s szerencsésen elköltötték. S mi történt halála után ? A birtok három részre osztatván, a fiatalabbik urfi az atyai házban maradván s két fivérének belőle egyenkint két ezer—persze kölcsön vett — pengőt fizetvén, a két laknélküli uracs mindenik külön úri lakot építtetett magának, mellyek belső bútoraikkal együtt egyenkint körülbelül husz ezer — persze ismét kölcsön vett — váltóba kerültek, s igy bár a pénzt hat pcentra kapták , mégis tetemes adósságba merültek. A csak harmad részből állott jövedelmeiket nem adósságuk fizetésére, hanem gazdaságra s érelmükre használván, egyre másra pedig mindig, mig kaptak, új 60centes kölcsönöket szedvén föl, folyvást mélyebben sülyedtek; mert mindenik egy szekerecskét 140, egy födeles hintát 300, egy határt 500 , négy szép lovat pedig 800 pengőn vásárloltak; a lovakat minden két három évben teljesen s többnyire bravourából lejártak, a kocsikat pedig minden második harmadik évben elcserélték, a szekerecskén száz váltót, lintán száz, határon pedig legalább kétszáz ezüstöt vesztvén mindenkor. Mindenik tartott liberiás inast, kocsist szintúgy mint apjok , azon egy különbséggel, hogy ezek ezüst paszománt helyett aranyt s különféle finomabb ruhát adtak nekik; mindenik tartott egypár paripát s melléjük egy lovászt, mikre apjoknak szüksége nem volt; mindenik tartott ispánt, s pedig úribbat mint apjok, kik persze szemesebben tudtak csalni, lopni; tartottak drágább kertészt, kik ananást s virágokat termesztettek, a konyhába valót pedig gyakran venni kellett; tartottak száz váltó forintos szakácsné helyett 129 ezüst forintos — perse ruhán kívül — szakácsot, kik két annyit pazarlottak mint szakácsnék szoktak, a házi cselédet pedig ÉLET, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Egy széksértési díjban elmarasztalás eset a 16. századból, s annak következései. (Vége.) Anno Domini 1606. Junii 13. in oppido Németh-Lypsche ratio arendae sancti Michaelis a commissione Specfabilis, ac Magnifici Domini Stephani Illéshá/.i comitis Comitafuum Trenchiniensis, et Liptoviensis ect. revisa. Et primo ut liíeras súae Spectabilitatis, ac Magnificentiac sigillatas, et conventionales, oppidani Német-Lypschenses producerent institimus; verum cum responderint se prorsus hujusmodi literas suae Magniíicentiae nullás habere, nec scirent uhi locoruin essent, recordarentur tarnen apud olirn Leonhardum Makoschinum eas fuisse , nihilominus ex quorundam Regestorum productione illám arendain eis collatam fuisse comperimus Anno Domini 1596. Quod num omnino eo Anno Arendam illám ncceperint, inagis idoneo ducuinento eis probandum esse, pronunciave ramus. Anno Domini 1596. Fungenfe officio Judicis Paulo Puchala Arenda florenorum 82.—Quod hoc Anno Arenda nonnisi 82 erant, fuisset próba necessaria; séd ex rationibus eorum patet, fnisse Arendam flór. 110, a qua quid solvere debeant, in replicationibus rationis eorum reperies. Erogatio Percepta Proventu Anno 1597. Ilicit ex Commissionibus Magnifici Dni pro scandulis Ad tempi um Sancti Michaelis erogasse . . l() fl. Pro claviculis ferreis ad idein templom . . 6 „ In toto facit 68 fl. Ad haec ad varias e suo proprio nutu exposuisse 14 ,, Summám in toto facientem 82 fl. Quantum ad fl. 5 operariis datos tempore faclae rationis istius nullám fecerant rationein. Parocho Sancti Michaelis in suis rationibus ponunt datos fl. 7 , tempore datae rationis istius posuerant fl. 5 solummodo. II e p l i c a t i o rationis eiusdem Judicis. Ex quo nec Commissionibus suae Magniíicentiae nec Instantiis sufficientibus has crogationes liquidavit, eas solvere debere . . . . . 68 fl. — d. Et interessé cum accrescentiis singulornm annorum . . . . . 92 ,, 33 ,, Ad varia expositos proprio nutu rependi debere . I i . . . 14 ,, — ,, Et abillis interessé cum accrescentiis singuloruin annorum . . . . 16 ,, — ,, Pro hocce Anno in toto solvendo existit 119 11. 33 d. Disputant Cives contra interessé. • , Quoad Interesse: Oppidani disputant contra Interesse praetendentes se non accepisse ad interessé illa hona, séd ad aedificationem Scholae, Deliberatio. Quoad Erogationem Scholae, si quae ex Commissione Magnifici Domini producenda accidit, merilo earn acceptari debere , quae verő erogata sunt extra utilitatem Scholae , idque non connivente Commissione Magnifici Domini, super tali Erogatione inutili eos merítő interessé solvere debere, de reliquis similibus idem Judicium. Anno Domini 1597. Fungente Officio Judicis olim Brictio Srnoth. Arenda fl. 110. Erogatio ejus Anno 1598. Relicta illius Judicis dicit se ex Commissione Magnifici Domini dedisse Tabellario Vittenbergam in negotio olim Leonhardi Mokoschini eunti • • . . 25 fl. Parocho S. Michaelis . • • • . . 7 ,, Scbolasticis Lypcsensibus . • • . . 33 ,, in toto facit 65 fl. Ad Oppidanoruin diversas necessitates exposuisse 26 ,, apud ipsam restare 19 ,, Summám in toto facientem 110 fl. Replicatio Rationis ejus: quoad fl. 65. Cilin nec Commissiones Domini Magfici, nec Quietantias producit, eamsolvere debere . . . . . 65 fl. — d. Interesse ab eisdem una cum accrescentiis 74 ,, 25 ,, Quoad necessitates oppidanoruin expositos, eos ab oppidanis illis, ad quorum necessitates exposuit prose e\igat, loco eorum interim numeret , 20 — Parocho Sancti Michaelis . Ludirectori Lypschensi Cantorí Bohoflan Cantori Succedentij Diversis scbolasticis Lypschensibus • 5 55 . 10 „ . 6 fl. • 5 ,, . ,26 „