Nemzeti Ujság, 1844. július-december (39. évfolyam, 1-104. szám)
1844-10-09 / 58. szám
TARTALON. Tiaz.új napló. Korunk ügyei. Törvény tisztelete. Országgyűlés. (236. orsz. ülés a KKnál: izenetes törvényjavaslata a KKnak az egyházi törv. iránt. 298. ker. ülés: izenetek. 299. ker. ülés: a hajózást gátló akadályok. 237. orsz. ülés a KKnál : több izenetek s törvényjavaslatok.)— Vid. lev. Nyitrából. (közgyűlés—kézi terhek viseléséről, magánügyek.) Tolnából, (rendkivülközgyűlés — a három millió, négy egymásutáni évre megajánltatott.) Sopronból, (rendkiv. közgyűlés —a rendek adóztatást sem most, sem jövendőben soha semmi szin alatt el nem fogadnak.) Bel- és külföldi telegraph. Külföldi napló. Spanyol-, Franczia-, Oroszország. Iapvlzgga. Budapesti Híradó. —Pesti Hirlap. Élet, Irodalom és művészet. Angol-ír szövetség-egylet. — Ikervárosi hírnök. — Apróságok. Hirdető. HALEZAI IVAPEIO. Iroriuik iisjei. (Törvény tisztelete.) Hallottunk sokfélül ,,avas obscuritások“ féle gúnynevezeteket újabb időkben törvénykönyvünk ellen elhangzani; azért mégis tagadni nem lehet, miszerint törvénykönyvünk majd valamennyi lapján eleink honszeretetének , nagylelkűségének, valamint bölcseségének csalhatlan tanujeleire találunk ama törvényekben , mellyek e hont nyolczszáz, s több évekig szabadságában, függetlenségében föntartották. Midőn még más nemzetek majd nem korlátlan önkény vaslárma alatt nyögve, alkotmányos szabadságról nem is álmodoztak, már akkor annak alapját vetették dicső eleink azon törvényekben , mellyeket sarkalatosoknak nevezünk, s mellyek kívül a törvényhozás azóta forogván, a nemzetet önállásában, minden egyest szabadságában föntartott, mindenkinek személyét, s vagyonát védte, biztosította, s a külön kor szükségeit is szem előtt tartva, boldogítólag rendelkezett. — Bátran állíthatjuk, mikép Európában egy törvényhozás sem ment olly nehéz iskolán keresztül, mint a magyar, s mégis, az időnek legfenyegetőbb viharai sem volának képesek a magyar törvényhozást józan tapintatában eltántorítani; midőn legirtóztatóbban dühöngött a vész, valamint, midőn a legderültebb béke malasztjának örvendett a haza, egyaránt bölcsen rendelkezett a hon boldogitása körül. — Nyissuk föl bárhol ezen megvetett avas obscuritást, tekintsünk belé történettudományi ismeretekkel ellátva, emlékezzünk vissza azon korra , mellyben hozattattak, a környülményekre, szükségekre, mellyek azokra alkalmatosságot adjanak, s a legbölcsebb törvényekre találandunk. E mellett a megyei hatóságok sem mulasztók el, helyzeti szükségeikre tekintve, mennyiben az országos törvények azok iránt nem rendelkeznének, s mennyiben statutárius hatáskörük terjedt, rendező, békítő, boldogító határozatokat hozni. Mi oka mégis, hogy olly boldogok nem vagyunk, minek annyi bölcs törvények, üdvös határozatok mellett méltán lehetnénk . — Mi oka a szűnni nem akaró panaszoknak , mindenütt kiáltva elismert hátramaradásunknak ? Mellőzvén ez alkalommal egyébb okokat, mellyek közöl némellyeket álunkból elgördíteni,hatalmunkban nem áll, annak, miszerint még ma ott nem vagyunk, hol annyi bölcs rendelkezések mellett lehetnénk, fő okát abban találom, hogy törvényeink kellő tiszteletben nincsenek; azok, valamint a megyei határozatok, szigorúan meg nem tartatnak. Hogy hosszas ne legyek, csak némellyeket akarok itt , s legújabb törvényeink közöl nevezni: azlS07ki 22dik tezikkely, mellynél fogva az egész hazában egyenlő mértékek valának behozatandók , még ma is csak papíron létezik ; úgy szintén némelly megyékben az úrbéri telkeken lakó nemesek összeírása , valamint a mezei rendőrtisztek, s rendőrök fölállítása. Megyei határozatok közöl pedig ollyanokra bátorkodom hivatkozni, mellyek hozatala minden emberbarát keblét örömmel tölték meg. Ki nem örvendett volna egy előkelő megye ama határozatának, mellynél fogva minden helységben halotti házak valanak fölállitandók? Ki nem reménytette miszerint az egészséget fenyegető bűzök , levegőt rontó veszedelmes kipárolgások valahára megszűnnek, midőn az épen tisztelt megye azt határozd: mikép városok, s falukból a vágóhidak kiküszöböltessenek a legelőkre? — De ezen bölcs határozatok jótékonyságát ki sem élvezhette, minthogy ezek is szintén papíron és így írott malasztok maradtak. Hogy pedig ez így történik, annak nem egyéb oka, mint az, hogy a törvények iránt nálunk kellő tisztelettel nem viseltetnek, csak valljuk meg az igazat. Ha eziránt valamellyik kegyes olvasónak legparányibb kétsége vagyon, legyen szives Angolhon egyik sikjára — csak egy órára követni, hol épen nagyszerű népgyülekezet vagyon készülben. Minden irányból látunk véneket, ifjakat közeledni; — a hegység jámbor lakója búcsrút vesz szeretett családja, s regényes tájától, — a munkás haszonbérlő elhagyja rendezett gazdaságát, a kézműves műhelyét, a henyeségből politizáló, mindent rosszabb ifjoncz kedvelt mulatságát rövid időre, és siet ki a síkra, egy kedvelt szónok beszédét hallgatandó. Rövid idő alatt összesereglik szemünk előtt mintegy húszezer ember. Most föllép a nap szónoka a szószékre, s kezdi nyilait a ministerium a visszaélések ellen lövetni. — Miszerint ügyes szónok , s a kedélyek földuzzasztásához derekasan ért: nem sokára látjuk a hallgatók arczain, mert a homlokok redőkbe vonulnak össze; az ajkak szilárd elszántságot árulva összeszorulnak; a szemek erei bosszús tüzet szikrázva vörösödnek, és kiált bőszülten a sokaság: le a miniszerekkel! — Mi a miniszerek sorsán aggódni kezdünk. — Most, midőn busz vagy több ezer ember föl vagyon izgatva bosszúra, közeledik egy férfiú, fehér palcza hordván kezében. Ő rendőr, s egyenesen a sokaság felé tart. — Gyámoltalan ember, gondoljuk mi jelenlévő magyarok, mit akar ez most egyedül fegyveres erő istápja nélkül egy fölingerelt seregnél! — már előre látjuk őt áldozatul elesni a sokaság dühének. Az alatt ő oda ért, s ime , a dühös John Bull helyt enged neki, utjából kitér, s ő egyenes vonalban az ünnepelt szónok felé siet, sőt: mellé fölkapaszkodik a szószékre, s onnét fölolvasván a lázadási törvényt, a sokaságot szétosztásra szólítja föl, — s a fölizgatott sereg ellenmondás nélkül szétoszlik. — Mi eszközli ezt? Mi egyéb, mint a tisztelet, mellyel az angol törvénye iránt viseltetik. Most térjünk haza, s tekintsük: valljon igy vagyon-e hazánkban is? — Ne adja Isten, nem is épen divat honunkban, de csoportosodjék csak össze háromszáz cortes olly szándékból, hogy nem kedvelt tisztviselője ellen valami merényt kövessen el: olvastassék föl a corpus jurisnak mind a két kötete, s valljon szétoszlik-e a csoport, fegyveres kényszerités közbejötte nélkül? — Nem hiszem. — Mi oka ennek? Mi egyéb, mintsem, hogy minálunk a törvénynek kellő tisztelete nincsen, miért is fölizgatott embernél erkölcsi hatás nélkül hangzik el. Csak ott vagyon boldogság, hol a törvények tiszteltetnek, s szigorúan megtartatnak. Ez állításom gyámolítására nem szükség ismét Angliába rándulnunk; föltaláljuk azt törvénykönyvünkben , mert az 1827 : 3. 1.czikkben ezt olvassuk : ,,Sua Majestas Sacratissima de eo plene persvasa, quod felicitas Regis et Regni, exacta Legum observantia et incolumitate nitatur.“ sat.— S valóban, csak akkor boldog a király, akkor boldog az ország, ha a törvények pontosan megtartatnak. Valljuk meg, miként nálunk még igen sok az önkény ott, hol azt a törvény engedi, s ott, hol Werbőczy non de lege , sed secundum legem-jét megvetve, a törvényt tetszésünk szerint avasnak, elavultnak, nem mai időbe valónak mondjuk , s helyébe sokkal okosabbnak vélt édes önkényünket helyezzük. Önkény országokat földúl, nemzetek s egyeseknek boldogságát fölforgatja. A törvények pedig azért hozatnak, hogy az önkényt fékezzék, a cselekvésnek irányt adjanak, rendet behozzanak, s boldogságot áraszszanak nemzetekre úgy, mint egyesekre. De csak ott szoritlatik ki az önkény , ott nyer a cselekvés biztos, valamint üdvös irányt, ott vagyon rend, boldogság, hol a törvények tiszteltetnek, s megtartatnak mindenki által. — Nyugodalmunknak, szabadságunknak, boldogságunknak, haladásunknak egyedüli biztositéka: a törvények tisztelete!'1') K ü m m e r J. H. ’'■) Fájdalom. értekező úrnak igen is igaza van, nálunk a törvénynek tisztelete nincs! s ez ÉLET, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Angol-Ír szövetség-egylet. O'Connell a repealegyletben Dublinban szabadon bocsáttatása után közvetlenül némelly szavakat ejtett valami szövetség-egyleti parliamentről. Az eszme egy röpiratból vétetett, mellyet egy protestáns, Greg Porter, fermanaghi sherif, nem régiben bocsáta ki. Csodálkozást gerjesztett a nagy izgató szájából diadalmának pillanatában a következő apostrophóz hallhatni: „Greg Porter urat ezennel fölhívom, hogy velünk egyesüljön; nem késem őt biztossá tenni, hogy köztünk a helyet elfoglalandja,mellyet észtehetség, tekintély s hazafiuság által megérdemel. Még többet, magamra vállalom, ezen egyletet megszüntetni, ha ő szövetségünket rászallaná, vagy csak azt találná, hogy nálunk némelly tekintetben a legális alattvalói hűség hiányzik. „Ezekből kiindulva fölhívom őt, velünk a szövetségre. Ő talán hall engemet, azonban azt gondolja, hogy még jókor van, én pedig azt mondom, a nap eljövend, melly őt hozzánk vezetendi. Mi jelenleg a kibékülés korában élünk, azért olly férfiakat kívánunk ügyünknek mint Grey Porter. Mit nem követnék el, őt rábeszélhetni ! Semmi áldozattul nem rettegnék őt áthozni. Az nem becsületes ember, ki nem óhajtja, Grey Portert nemzeti harczunk élén látni. Én nem vagyok olly dicsvágyó , vezérnek akarni lenni, sőt a mi több kész vagyok a többiekkel vegyesen munkálni, és az egésznek vezérletét Greg Porter kezeibe átadni.44 Az erős lélek elöli szerény viszszavonulás, valami olly váratlan, hogy magától azon kérdés támad, hogy mehet O’Connell annyira — kiben már megszoktuk a repealmozgalmakat megtestesültnek szemlélni—■ egy eddig egész ismeretlen statusművészt a legfölsőbb polezra emelni. Angolhonban nem sokat tartanak az „ujonczról44, kit O'Connell minden bővebb megvizsgálás nélkül fővezérré emelni akar. Mindazonáltal igazságtalanság lenne olly tervet, mellynek felfedezője az izgatás felétől olly magasra emeltetett, láthatlanul és vizsgálatlanul elmellőzni, azért a ,,Times44 sept. 18. és 19ről kelt legújabb számaiban e kép igyekszik a tárgyat fölvilágosítani. Mi a politica-kriticai értekezést lényeges tartalmánál fogva kívánjuk bonczkés alá venni. Porter szövetség-egylet terve Nagy-Britannia és Irföld közt, két igen számolos osztályzattól kedvezőleg fogadtatott: azoknak egyike , elkülönzött nemzetiséget óhajt Ilföld számára, másika pedig szívesen látandn, ha az országos parlamentből minden véletlen tanácskozások és szónoklatok az írügyet illetők kiküszöböltetnének. Egy tiszta irparliament Dublinban és egy tisztázott brittparliament Londonban — ezek aztán a népkedvelő eszmék mindkét országban. Porter férfias bátorsága ír, ki hivatva nem érzi magát szorongva s aggodalmasan gondoskodni a fonáló érdekek s rendelmények fölött; őt sem politikai előítélettel sem vallási kétségről nem vádolhatni. Porter az 1801-ki unió föloldozása és két elkülönzött parliament mellett van. Ennyiben osztja O'Connell nézeteit. Uj, mi róla tapasztaltatok s mit az izgató eddig világosan ki nem monda — az a kötelék természete, melly az unió megszűnte után is, a két ország között fönmaradjon. O’Connell megelégszik, a közös elemet az egykori uralkodó nevében elismerni; őszerinte Victoria királynő , mint kocsi-kormánzónő egyszerre egy omnibusban és hintóban tartja a gyeplőt és pedig egyenlő sebességgel és ellenkező irányba. Illy mozgalom csak egyféleképen lehetséges, t. i. egy tükörhözi lándzsa közelítésnél, melly azonban, mit kiki átlát, csak avval végződhetik, miszerint ezen csalódás a valóságban nem létezhetik. Porter azt véli, hogy a dolgon lehetne segíteni, indítványozva: egy az egyesült északamerikai státusok mintájára létesítendő szövetség-egyletet, egy britt parliamentet a britt ügyek számára, s egy ír parliamentet az írföldiekére; az ország közérdekei végett pedig ezen két törvényhozó testületeken kívül egy congressust, minden három évben tartandót. Ezen congressusi eszme már ez előtt többek által , mint számos nehézségek egyedüli megfejtője említtetett. Mi általa kevésbbé nemzet és inkább ország leendőnk. Egy nagy ország fölötti uralgás és annak fékentartása s egy különös nép kormányzása, két egészen különböző s össze nem függő műtétéi. Azon tulajdonok, mellyek szükségesek, valamelly barbár nép meghódítására és zabolázására , azok nem használhatók, az ország belsejében. Az angol vagy rrpór nem fogja magát malatt vesz beleochlérként vas veszszővel megfenyíttetni. De a parlamenti tárgyak jelen keverékében is valami igen nevetséges létezik. Egy óra hoszszáig tanácskoznak Európa egyensúlya fölött, valami személyes czivódás fölött pedig három nap egymásután vitatkoznak. Egy nagy tartomány egyesítése (Scinde értetik) fölött semmi észrevétel nem létetett, holott záporként folynak a viták ha valami harmad osztályzatú alkalmazás végett panaszok jőnek elő. A parliamentnek sok vasa van egyszerre a tűzben: ugyan egy pillanatban akar parancsolni s kivinni; hasonlóan a görög istenekhez leszáll a derült magasból, hogy lássa, ha parancsai mindenütt teljesittetnek el pártot alkotva s magát beleavatva sokáig időz a pár lakosinál és megfeledkezik magas rendeltetéséről. Még más nehézségek is gördülnek a congressus kivihető Harminczkilenczedik Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. Megjelenik hetenkint négyszer egy egy ív. NEMZETI ÚJSÁG Alapító KULTSAY ISTVÁN táblabiró, klatja özvegye. 58. sz. Szerda. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. October héfen 1844. A Nemzeti Újság jelen évnegyedi folyamára az előfizetés minden cs. kir. postahivatalnál 3 fr. p. helyben 2 fr. 30 kr. elfogadtatik. MGXiKisreAKr' »wsts’rw