Nemzeti Ujság, 1844. július-december (39. évfolyam, 1-104. szám)

1844-10-09 / 58. szám

TARTALON­. Tiaz.új napló. Korunk ügyei. Törvény tisztelete. Országgyűlés. (236. orsz. ülés a KKnál: izenete­s törvény­­javaslata a KKnak az egyházi törv. iránt. 298. ker. ülés: izenetek. 299. ker. ülés: a hajózást gátló akadályok. 237. orsz. ülés a KKnál : több izenetek s törvény­­javaslatok.)— Vid. lev. Nyitrából. (közgyűlés—kézi terhek viseléséről, magán­ügyek.) Tolnából, (rendkivül­­közgyűlés — a három millió, négy egymásutáni évre m­eg­­ajánltatott.) Sopronból, (rendkiv. közgyűlés —a rendek adóztatást sem most, sem jövendőben soha semmi szin alatt el nem fogadnak.) Bel- és külföldi telegraph. Külföldi napló. Spanyol-, Franczia-, Oroszország. I­apvlzgga. Budapesti Híradó. —Pesti Hirlap. Élet, Irodalom és művészet. Angol-ír szövet­ség-egylet. — Ikervárosi hírnök. — Apróságok. Hirdető. HALEZAI IVAPEIO. Iroriuik iisjei. (Törvény tisztelete.) Hal­lottunk sokfélül ,,avas obscuritások“ féle gúnyneveze­­teket újabb időkben törvénykönyvünk ellen elhangzani; azért mégis tagadni nem lehet, miszerint törvényköny­vünk majd valamennyi lapján eleink honszeretetének , nagylelkűségének, valamint bölcseségének csalhatlan tanujeleire találunk ama törvényekben , mellyek e hont nyolczszáz, s több évekig szabadságában, független­ségében föntartották. Midőn még más nemzetek majd nem korlátlan önkény vaslárma alatt nyögve, alkotmá­nyos szabadságról nem is álmodoztak, már akkor an­nak alapját vetették dicső eleink azon törvényekben , mellyeket sarkalatosoknak nevezünk, s mellyek kívül a törvényhozás azóta forogván, a nemzetet önállásában, minden egyest szabadságában föntartott, mindenkinek személyét, s vagyonát védte, biztosította, s a külön kor szükségeit is szem előtt tartva, boldogítólag rendel­kezett. — Bátran állíthatjuk, mikép Európában egy tör­vényhozás sem ment olly nehéz iskolán keresztül, mint a magyar, s mégis, az időnek legfenyegetőbb viharai sem volának képesek a magyar törvényhozást józan ta­pintatában eltántorítani; midőn legirtóztatóbban dühön­gött a vész, valamint, midőn a legderültebb béke ma­­lasztjának örvendett a haza, egyaránt bölcsen rendel­kezett a hon boldogitása körül. — Nyissuk föl bár­hol ezen megvetett avas obscuritást, tekintsünk belé törté­net­tudományi ismeretekkel ellátva, emlékezzünk vissza azon korra , mellyben hozattattak, a környülm­ényekre, szükségekre, mellyek azokra alkalmatosságot adjanak, s a legbölcsebb törvényekre találandunk. E mellett a megyei hatóságok sem mulasztók el, helyzeti szükségeikre tekintve, mennyiben az országos törvények azok iránt nem rendelkeznének, s mennyiben statutárius hatáskörük terjedt, rendező, békítő, boldo­gító határozatokat hozni. Mi oka mégis, hogy olly boldogok nem vagyunk, minek annyi bölcs törvények, üdvös határozatok mellett méltán lehetnénk . — Mi oka­ a szűnni nem akaró pa­naszoknak , mindenütt kiáltva elismert hátramaradásunk­nak ? Mellőzvén ez alkalommal egyébb okokat, mellyek közöl ném­ellyeket álunkból elgördíteni,hatalmunkban nem áll, annak, miszerint még ma ott nem vagyunk, hol annyi bölcs rendelkezések mellett lehetnénk, fő okát ab­ban találom, hogy törvényeink kellő tiszteletben nin­csenek; azok, valamint a megyei határozatok, szigo­rúan meg nem tartatnak. Hogy hosszas ne legyek, csak némellyeket aka­rok itt , s legújabb törvényeink közöl nevezni: azlS07ki 22dik tezikkely, mellynél fogva az egész hazában egyen­lő mértékek valának behozatandók , még ma is csak pa­píron létezik ; úgy szintén némelly megyékben az úrbé­ri telkeken lakó nemesek összeírása , valamint a mezei rendőrtisztek, s rendőrök fölállítása. Megyei határoza­tok közöl pedig ollyanokra bátorkodom hivatkozni, mel­lyek hozatala minden emberbarát keblét örömmel tölték meg. Ki nem örvendett volna egy előkelő megye ama ha­tározatának, mellynél fogva minden helységben halotti há­zak valanak fölállitandók? Ki nem reménytette miszerint az egészséget fenyegető bűzök , levegőt rontó veszedel­mes kipárolgások valahára megszűnnek, midőn az épen tisztelt megye azt határozd: mikép városok, s faluk­ból a vágóhidak kiküszöböltessenek a legelőkre? — De ezen bölcs határozatok jótékonyságát ki sem él­vezhette, minthogy ezek is szintén papíron és így írott malasztok maradtak. Hogy pedig ez így történik, annak nem egyéb oka, mint az, hogy a törvények iránt nálunk kellő tisztelettel nem viseltetnek,­­ csak valljuk meg az igazat. Ha eziránt valamellyik kegyes olvasónak legpa­rányibb kétsége vagyon, legyen szives Angolhon egyik sikjára — csak egy órára követni, hol épen nagyszerű népgyülekezet vagyon készü­lben. Minden irányból lá­tunk véneket, ifjakat közeledni; — a hegység jámbor lakója búcsrút vesz szeretett családja, s regényes tá­jától, — a munkás haszonbérlő elhagyja rendezett gaz­daságát, a kézműves műhelyét, a henyeségből politi­záló, mindent rosszabb ifjoncz kedvelt mulatságát rövid időre, és siet ki a síkra, egy kedvelt szónok beszédét hallgatandó. Rövid idő alatt összesereglik szemünk előtt mintegy húszezer ember. Most föllép a nap szónoka a szószékre, s kezdi nyilait a ministerium a visszaélések ellen lövetni. — Miszerint ügyes szónok , s a kedélyek földuzzasztásához derekasan ért: nem sokára látjuk a hallgatók arczain, mert a homlokok redőkbe vonulnak össze; az ajkak szilárd elszántságot árulva összeszo­­rulnak; a szemek erei bosszús tüzet szikrázva vörö­södnek, és kiált bőszülten a sokaság: le a miniszerek­kel! — Mi a miniszerek sorsán aggódni kezdünk. — Most, midőn busz vagy több ezer ember föl vagyon iz­gatva bosszúra, közeledik egy férfiú, fehér palcza hordván kezében. Ő rendőr, s egyenesen a sokaság felé tart. — Gyámoltalan ember, gondoljuk mi jelen­lévő magyarok, mit akar ez most egyedül fegyveres erő istápja nélkül egy fölingerelt seregnél! — már előre látjuk őt áldozatul elesni a sokaság dühének. Az alatt ő oda ért, s ime , a dühös John Bull helyt enged neki, utjából kitér, s ő egyenes vonalban az ünnepelt szó­nok felé siet, sőt: mellé fölkapaszkodik a szószékre, s onnét fölolvasván a lázadási törvényt, a sokaságot szétosztásra szólítja föl, — s a fölizgatott sereg ellen­mondás nélkül szétoszlik. — Mi eszközli ezt? Mi egyéb, mint a tisztelet, mellyel az angol törvénye iránt vi­seltetik. Most térjünk haza, s tekintsük: valljon igy va­­gyon-e hazánkban is? — Ne adja Isten, nem is épen divat honunkban, de csoportosodjék csak össze há­romszáz cortes olly szándékból, hogy nem kedvelt tisztviselője ellen valami merényt kövessen el: olvas­­tassék föl a corpus jurisnak mind a két kötete, s valljon szétoszlik-e a csoport, fegyveres kényszerités közbe­jötte nélkül? — Nem hiszem. — Mi oka ennek? Mi egyéb, mintsem, hogy minálunk a törvénynek kellő tisztelete nincsen, miért is fölizgatott embernél erköl­csi hatás nélkül hangzik el. Csak ott vagyon boldogság, hol a törvények tisz­teltetnek, s szigorúan megtartatnak. Ez állításom gyámolítására nem szükség ismét Angliába rándulnunk; föltaláljuk azt törvénykönyvünkben , mert az 1827 : 3. 1.czikkben ezt olvassuk : ,,Sua Majestas Sacratissima de eo plene persvasa, quod felicitas Regis et Regni, ex­­acta Legum observantia et incolumitate nitatur.“ sat.— S valóban, csak akkor boldog a király, akkor boldog az ország, ha a törvények pontosan megtartatnak. Vall­juk meg, miként nálunk még igen sok az önkény ott, hol azt a törvény engedi, s ott, hol Werbőczy non de lege , sed secundum legem-jét megvetve, a törvényt tetszésünk szerint avasnak, elavultnak, nem mai időbe valónak mondjuk , s helyébe sokkal okosabbnak vélt édes önkényünket helyezzük. Önkény országokat földúl, nemzetek s egyeseknek boldogságát fölforgatja. A tör­vények pedig azért hozatnak, hogy az önkényt fékez­zék, a cselekvésnek irányt adjanak, rendet behozzanak, s boldogságot áraszszanak nemzetekre úgy, mint egye­sekre. De csak ott szoritlatik ki az önkény , ott nyer a cselekvés biztos, valamint üdvös irányt, ott vagyon rend, boldogság, hol a törvények tiszteltetnek, s meg­tartatnak mindenki által. — Nyugodalmunknak, sza­badságunknak, boldogságunknak, haladásunknak egye­düli biztositéka: a törvények tisztelete!'1') K ü m m e r J. H. ’'■) Fájdalom­­. értekező úrnak igen is igaza van, ná­lunk a törvénynek tisztelete nincs! s ez ÉLET, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Angol-Ír szövetség-egylet. O'Connell a repealegyletben Dublinban szabadon bo­­csáttatása után közvetlenül némelly szavakat ejtett valami szövetség-egyleti parliamentről. Az eszme egy röpiratból vétetett, mellyet egy protestáns, Greg Porter, ferma­­naghi sherif, nem régiben bocsáta ki. Csodálkozást ger­jesztett a nagy izgató szájából diadalmának pillanatában a következő apostroph­óz hallhatni: „Greg Porter urat ezen­nel fölhívom, hogy velünk egyesüljön; nem késem őt biztossá tenni, hogy köztünk a helyet elfoglalandja,­mellyet észtehetség, tekintély s hazafiuság által megérdemel. Még többet, magamra vállalom, ezen egyletet megszüntetni, ha ő szövetségünket rászallaná, vagy csak azt találná, hogy nálunk némelly tekintetben a legális alattvalói hűség hi­ányzik. „Ezekből kiindulva fölhívom őt, velünk a szövet­ségre. Ő talán hall engemet, azonban azt gondolja, hogy még jókor van, én pedig azt mondom, a nap eljövend, melly őt hozzánk vezetendi. Mi jelenleg a kibékülés ko­rában élünk, azért olly férfiakat kívánunk ügyünknek mint Grey Porter. Mit­ nem követnék el, őt rábeszélhet­ni ! Semmi áldozattul nem rettegnék őt áthozni. Az nem becsületes ember, ki nem óhajtja, Grey Portert nemzeti harczunk élén látni. Én nem vagyok olly dicsvágyó , ve­zérnek akarni lenni, sőt a mi több kész vagyok a többi­ekkel vegyesen munkálni, és az egésznek vezérletét Greg Porter kezeibe átadni.44 Az erős­ lélek elöli szerény visz­­szavonulás, valami olly váratlan, hogy magától azon kér­dés támad, hogy mehet O’Connell annyira — kiben már megszoktuk a repealmozgalmakat megtestesültnek szem­lélni—■ egy eddig egész ismeretlen statusm­űvészt a leg­fölsőbb polezra emelni. Angolhonban nem sokat tartanak az „ujonczról44, kit O'Connell minden bővebb megvizsgá­lás nélkül fővezérré emelni akar. Mindazonáltal igazság­talanság lenne olly tervet, mellynek felfedezője az izga­tás felétől olly magasra emeltetett, láthatlanul és vizsgá­­latlanul elmellőzni, azért a ,,Times44 sept. 18. és 19ről kelt legújabb számaiban e kép igyekszik a tárgyat fölvi­lágosítani. Mi a politica-kriticai értekezést lényeges tartal­mánál fogva kívánjuk bonczkés alá venni. Porter szövet­ség-egylet terve Nagy-Britannia és Irföld közt, két igen számolos osztályzattól kedvezőleg fogadtatott: azoknak egyike , elkülönzött nemzetiséget óhajt Ilföld számára, másika pedig szívesen látandn, ha az országos parlament­ből minden véletlen tanácskozások és szónoklatok az ír­ügyet illetők kiküszöböltetnének. Egy tiszta irparliament Dublinban és egy tisztázott brittparliament Londonban — ezek aztán a népkedvelő eszmék mind­két országban. Por­­ter férfias bátorsága ír, ki hivatva nem érzi magát szo­rongva s aggodalmasan gondoskodni a fonál­­­ó érdekek s rendelmények fölött; őt sem politikai előítélettel sem val­lási kétségről nem vádolhatni. Porter az 1801-ki unió föl­­oldozása és két elkülönzött parliament mellett van. Ennyi­ben osztja O'Connell nézeteit. Uj, mi róla tapasztaltatok s mit az izgató eddig világosan ki nem monda — az a kö­telék természete, melly az unió megszűnte után is, a két ország között fönmaradjon. O’Connell megelégszik, a közös elemet az egykori uralkodó nevében elismerni; őszerinte Victoria királynő , mint kocsi-kormánzónő egy­szerre egy omnibusban és hintóban tartja a gyeplőt és pedig egyenlő sebességgel és ellenkező irányba. Illy moz­galom csak egyféleképen lehetséges, t. i. egy tükörhözi lándzsa közelítésnél, melly azonban, mit kiki átlát, csak avval végződhetik, miszerint ezen csalódás a valóságban nem létezhetik. Porter azt véli, hogy a dolgon lehetne segíteni, indítványozva: egy az egyesült északamerikai státusok mintájára létesítendő szövetség-egyletet, egy britt parliamentet a br­itt ügyek számára, s egy ír parliamentet az írföldiekére; az ország közérdekei végett pedig ezen két törvényhozó testületeken kívü­l egy congressust, minden három évben tartandót. Ezen congressusi esz­me már ez előtt többek által , mint számos nehézségek egyedüli megfejtője említtetett. Mi általa kevésbbé nem­zet és inkább ország leendőnk. Egy nagy ország fölötti uralgás és annak fékentartása s egy különös nép kormány­zása, két egészen különböző s össze nem függő műtétéi. Azon tulajdonok, mellyek szükségesek, valamelly bar­­bár nép meghódítására és zabolázására , azok nem hasz­nálhatók, az ország belsejében. Az angol vagy rrpór nem fogja magát m­alatt vesz beleoc­hl­érként vas vesz­­szővel megfenyíttetni. De a parlamenti tárgyak jelen ke­verékében is valami igen nevetséges létezik. Egy óra hosz­­száig tanácskoznak Európa egyensúlya fölött, valami sze­mélyes czivódás fölött pedig három nap egymásután vitat­koznak. Egy nagy tartomány egyesítése (Scinde értetik) fölött semmi észrevétel nem létetett, holott záporként foly­nak a viták ha valami harmad osztályzatú alkalmazás vé­gett panaszok jőnek elő. A parliamentnek sok vasa van egyszerre a tűzben: ugyan egy pillanatban akar parancsol­ni s kivinni; hasonlóan a görög istenekhez le­száll a de­rült magasból, hogy lássa, ha parancsai mindenütt telje­­sittetnek el pártot alkotva s magát beleavatva sokáig időz a pár lakosinál és megfeledkezik magas rendeltetéséről. Még más nehézségek is gördülnek a congressus kivihető­ Harminczkilenczedik Előfizetési díj félévre postán és hely­ben borítékkal 6 forint, boríték nél­kül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. Megjelenik hetenkint négyszer egy egy ív. NEMZETI ÚJSÁG Alapító KULTSAY ISTVÁN táblabiró, klat­ja özvegye. 58. sz. Szerda. Előfizethetni minden cs. kir. postahiva­talnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czim­zendők. October hé­fen 1844. A Nemzeti Újság jelen évnegyedi folyamára az előfizetés minden cs. kir. postahivatalnál 3 fr. p. helyben 2 fr. 30 kr. elfogadtatik. MGXiKisreAKr' »wsts’rw

Next