Nemzeti Ujság, 1844. július-december (39. évfolyam, 1-104. szám)
1844-10-25 / 67. szám
tartalok. Hazai napló. Korunk ügyei. (Korszakok és egyletek.) Egyházi tized (folyt.) Országgyűlés. (A v.i és kis káptalani követek beszédei.) Vidéki lev. Esztergomból (nevelés-ügy és jótékonyság ), Szegedről (ünnepély.) — Belföldi telegraph. Külföldi napló. Portugallia. Spanyol-, Franczia-, Angolország. Élet, irodalom és művészet. ListEridrik (folyt.) Ikervárosi hírnök. Apróság. Hirdető. HAZAI IWAIPILO. Honuik ügyei. Korszakok és egyletek. Minden kornak van istene, ki zúgolódnék ellene? A költőként mi sem zúgolódunk ellene, miért jön korszakunknak saját bálványa a pénz , melly bálvány fénybe öltözik s nagyravágyással lépdel és a bálványozok a bálványozott eszmények eredeti hű mását képviselik ; nem zúgolódunk, hogy gyáva följajdulásunk eredménytelen hangozzék pusztába, hanem őszinte lélekkel alkotunk egyleteket. Mi azon egyleteket, mellyek mint nem mulékony kezdemények a divatos fényűzés pazarénak rabságától szilárdul kívánnak menekülni, és házi isteneikhez térvén vissza, családuknak s a nagy családnak a nemzetnek jövendőjét viselik szivükön , a mi a nemzet sorsát elhatározóknak tekintjük. Nem állítjuk azonban, hogy a pénz hatalmas ereje új s ismeretlen vágy lenne az emberi kebelben, mert tudjuk, hogy a szentírási harmincz ezüst pénz óta uralkodik, de korszakunkban a pénzügyi foglalkozás hazánkban nagyobb szerepet játszik mint valaha. Az éjszak-amerikai pénzzavar figyelmessé téve az embereket pénzviszonyaik rendbeszedésére, s ehez elég a bankjegyek értékének leszállását megemlíteni. Avult törvényeink a tartozási s követelési viszonyokhoz nem illettek, így teremte a törvényhozás szóbeli s vásári bíróságokat ; ezek sem pótolhatván a hiányt a rég óhajtott hiteltörvények születtek, mellyeknek némellyek zsirjába fuladtak, midőn vele mások boldogságának házi tűzhelyét lobbanták föl, — és miért? mivel a kényszerítő szükségnek máshova nyúlnia lehetlen valamint a kínálkozó hitelhez, s midőn e tér nyíltan állt a visszaéléseknek, e féktelenség alatt az erkölcsiség hullott áldozatul. — Más honi hiteltörvények egykorúak a büntetéssel; a poroszországi törvény, I. Fridriktől 1794 ben a váltótörvény szigorúságát akként határozza meg, hogy az adós személyes fogság terhe alatt is köteles fizetni; — ezen intézkedés madjnem minden váltó-rendeletben föltalálható, — csupán Szászhoriban töröltetett el 1831 ben az adóstoronyba záratás iránti perlekedhetek a szelid emberiség kívánatéra. — Minthogy pedig a törvények a nemzet életéhez alkalmazottak tartoznak lenni, egy cseppet sem csudálkozunk rajta, ha hiteltörvényeink változást szenvednek, sőt hálával tartozunk a törvényhozásnak, midőn a jó czélra tűzött hiteltörvényekkel visszaélők erkölcstelenségének zabolásáról intézkedik. — Minden váltótörvények , mikkel az európai tartományok élnek, kisebb nagyobb mértékben eredeti alkotásuk után változást szenvedek. Leginkább Napóleon törvénykönyve maradt meg épségében. — Minden honban többnyire az ipar és kereskedési hitel iránti kedvezésből keletkezett törvények előzték meg a rendszeres váltótörvény szerkezetét , valamint annak alkotása után mindenütt találunk módosító felsőbb rendeletekre. Austriában az 1763. oc. jén kiadott nyitott váltótörvény-rendeletet — melly váltótörvényünk szülőanyjának tekinthető — több mint huszonöt udvari rendelet követte. Bajorhonban az 1795-i váltórendelet az uzsora fölött eltörte a pálczát, egy nyolczad kamatot, váltódijt, jutalmat törvényben monda ki. Szászhonban a zsidók uzsorásoknak bélyegzettek, s e miatt lellben kiadott parancs szerint, a zsidók és keresztények közti szerződések a pénzmennyiségnek törvényszék előtti leolvasása mellett hitelesítetni rendeltettek. De mindezek által a váltóval elérendő czél tévesztettnek látszik, jelesen a szerződési szabad akarat korlátja közt még a gyors kezelés is nyűgözve van. — Rövid életünk sok teendői közt, kereskedő, iparűző, termesztő gazda, a munka végzésére mindnyájan kímélni kívánják az időt, é s a pénzkezeléssel foglalkozók, kik közt adóslevelek szerkesztésével a mellett hogy sok idő telt, azoknak értelmezése többször adott vitákra alkalmat, örömmel nyúltak a törvény kiváltságos pártfogásában részesített váltó után, mert benne mit és mennyit kelljen írni a törvény meghatározá, s a megirttak félre nem magyarázhatók, a mellett egy két percznyi mű, s mégis a legjobban szerkezeti kötelezvénynél nagyobb becsü. Továbbá mint papirospénz kerenghet azok közt, kik meg vagynak győződve arról hogy az adós a kitűzött időre pontosan fizetni tud és fizetni fog, vagy vele számíthatnak, t. i. ha rájuk törvényesen átruháztatik, mi ismét csak egy percznyi mű. Az illy világszerte használt váltókat pénzviszonyaink képviselőjévé kellett illeszteni. A gyorsaság eszméjéből s a 2 évi elévülést rendelő törvény után kell következtetnünk, hogy a váltó hosszú idejű kölcsönnek képviselője e minőségben nem lehet, valamint a földbirtok iránti intézkedést vele rögtönírni, s uralma alá bocsátani nem kell. Illy módon születik törvény a váltótörvényi módosítások közt, melly az ingatlan vagyont a váltójog hatalmától mentesíti. E műtétei a váltókra nézve nem uj. Csehországban 1772 ben kiadott nyúlvány szerint hasonló változtatás történt az ott 9 évvel azelőtt létrehozott ausztriai váltórendeleten, melly szerint: azon váltóhitelező, ki valódi biztosítékot nyervén köztörvény útján foglaltat, még váltójogi eljárásban is részesül, három perutat élvez, — minthogy tehát az által hogy ingó vagy ingatlan zálogot nyert, magát a váltójog használatától megfosztotta, köztörvényi útra utasitatni, az ellenfél költségeiben és káraiban marasztatni, s vakmerő perlekedőnek ítéltetni rendeltetik. Hiába a csehek is ragaszkodtak hűségesen ingatlan vagyonukhoz. — De azért ne gondolja senki, hogy már ezáltal azt hinném, mintha váltóügy következtében ingatlan vagyonhoz nyúlni nem lehetne? mert valamint a váltótövénykönyvünkben megírttak szerint ingók nem létében ingatlanra vezettetik a köztörvény szerint eszközlendő végrehajtás, úgy van ez minden fonállá váltórendeletekben is. Hogy az ember ingatlan birtokához ragaszkodik, még törvény nem kárhoztató, hogy az adós a becstelenebb ingókat nyújtsa végrehajtás alapjául, a törvény őt e kedvező jólétben részesíti, mire nézve mindegy : a hitelező czélja a kielégítés bármikép éreztessék el, a törvénynek s méltányosságnak elég van téve. — Nagyobb aggodalmat szült a társaságnak a váltóval! visszaélés szülte erkölcstelenség, csalás s rablási mód kétoldalúlag, — vagyis hamis okirattal kelle a vagyontalannak sok birtokot színlelni, hogy a pénztőzsért megcsalhassa, kinek ha valaha tán végső esetben is részére az adós személye oda ítéltetnék — még többet költsön reá? a pénzkofárnak bizalmatlannak s embertelen szivünek kelle lenni, hogy a kölcsön adott öszveget uzsorával többszörözhesse. E tettben mikép vesznek részt? vagynak alkuszok, kiknek szivökből az emberi érzést számüzöttnek mondják, kik pénzért képesek mindent elkövetni, s elkészülvék a védelemhez s büntetéshez ha tettük napfényre lő. — Hazánkban az erkölcstelenség ütötte föl sátorát, tartozási s pénzügyi vizonyokban terjedő csalási tettekben. A pénztőzsérek nagy sommákról kiadott váltókért nem átallnak nehány filléreket dobni a pazarlónak, mellynek része ismét s többnyire tisztátlan kezekbe hull, s ezért ásitoznak a vagyonos földbirtokára. Az adós azon tudattal, hogy fizetni tehetségében nem áll, gyűjti tartozásai halmazát, s végül a válasz az, ahol nincs,ott Isten vehet. Ilyen erkölcstelenségek, mellyeknek tetőpontja álhitelező általi foglalás az igaz hitelező kijátszására s a hamis bukások, törvény által fenyitendők, az igaz, de a rabló a jövendővel keveset szokott gondolni, s illyenek ellen üdvös az ellenőrködés. Midőn továbbá a csalási szándék mások tudtával s hozzájárulásával valósittatik, és szóban tettben gyakoroltatik, az erkölcstelenség legnagyobb fokozatára hágott, melly szennyet a nemzetnek tűrni nem lehet. Ennek orvoslása végett lehetlen e lapokban ellenőrködés végett fölhozott feljelentés eszméjét fel nem élesztenem. Törvénykezésünknek egyetlen egy hiánya az , midőn nyiltan áll, hogy valaki álhitelezőkép foglaltató el az adós vagyonát s az igaz hitelező ezt tűrni kénytelen, mert végre is az adós számára tervezett tagság sem képes e sérelmet enyhíteni, mire nézve a feljelentett álhitelező elleni perlekedés csődön kívül is megengedhető lenne törvénykönyvünkben. —uly helyzetben tekintsünk egy kevéssé a jövendőbe. Ámbár a földbirtokos ellen betáblázott váltónak mint valódi érték képviselőnek lehet földbirtokosra nézve hitele, mivel az iparűzőnek hitele mellett az, hogy szorgalma után naponként pénzt lát, a kereskedő adásvevéseiből naponként pénzhez jut, mellette harczol, de a földbirtokos idők viszályainak alávetett termékei a szabott időkre kimért hitelnek alapját sem tehetik,mindazáltal az ingatlan birtok, melly mint a váltó s kereskedési hitel által megkivántatnékt, rövid időre szabott kölcsön kielégítéséül, minőnek a váltót kell tekintenünk, rögtön pénzzé tehető vagyonnak nem vétethetik, s csak a könnyebben pénzzé tehető ingóságok nemlétében válhatik kielégítés alapjává. — Igaz, ezen törvényrendelet foly ÉLET, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. List Fridrik. (Folytatás). List, egy egyes ember, ki csak önmagára s szellemi erejére támaszkodik, olly tisztes és kitűnő helyzetet tudott, kiküzdeni magának, hogy mindenesetre érdemes a fáradságra, személyiségét is közelebbről tekinteni. Hiszen ne legyünk csak a holtak iránt igazságosak, az élők is bírnak igényekkel részvétünkre s megismerésünkre. Magas állású tisztviselők , státusférfiak, katonák és művészek olly dúsan részeltetnek magasztalásokban , hogy valóban illőnek látszik , egy egyszerű s igénytelen honbarátot egyszer az előszínre állítani, egy olly férfit, ki csüggedetlenül fáradozik, a nemzeti jólétet emelni, a népvagyont gyarapítni, a munkásoknak jó bért szerezni, a német műipart és kereskedést a lehető legszebb virágzásba hozni , a német hajókázást minden tengerekre kiterjeszteni , s a németeket a brit műipar és kereskedés fölsősége alól kiszabadítok E férfi , már mondánk, egészen saját lábain áll, nincs státushivatala, fizetése, nyugpénze, díszjelei sincsenek; s mégis nagy befolyást és olly hatóságot gyakorol , melly hónapról hónapra terjedtebb lesz. Ő a mi, az egészen tudományosan műveit (egykor a nemzetgazdaság tanára volt Tübingenben), s még sem unalmas és hosszadalmas oktatható, ki talán magános szobájából ítélné a világot; nem, őt az élet hányta, vezette és művelte. .Sokáig élt Amerikában, hol érdemeit becsülni tildák; ismeri Angliát, Németalföldet, Frank-és Némethont szorosan , a világkereskedés körül szigorú tudománynyal bír , s a műipari s kereskedelmi viszonyok megítélésére nem a kalmár réfet illeszti, hanem egyszersmind az adomány és történeti tapasztalatok mérlegét. Ő nagyot cselekedett. List Fridrikét tekinthetni a német vámszövetség alkotójául, legalább a német kereskedelmi egység nagy gondolatának valóságos atyja; ő egy nagy német kereskedelmi egylet alapítását már egy negyed század előtt sürgette Bécsben és Darmstadtban. Azonfelül honában Würtembergben követül munkálkodott. Később majdnem egy évig sánerfogságot kellett szenvednie. Azon balsors, mellyel Würtembergben kellett kiállnia, mégis szerencsére fordult. List Északamerikába ment, hol őt Lafayette a hon legjobb férfiainak ajánlá s hol látköre szélesbült. Ott kitüntető a kosta opolitikai gazdálkodás tévelyeit és hátrányos következményeit, s napfénybe állíta a valódi nemzetgazdaság hasznait. Az amerikaiak csakhamar megismerék a derék férfi érdemeit; Philadelphiába egykor ünnepélyes kísérettel vitetett be, Pennsylvania status törvényadó házai nem vonakodtak tőle a politikai gazdálkodás fölött előadásokat tartatni maguknak, s hálájukat az által tüntetők ki, hogy ünnepélyesen határzatot hoztak: „List Fridrik az amerikai polgár új hona iránt érdemeket szerze magának.“ Jackson tábornagy Párisba külde őt, hogy ott Amerikát illetőleg alkudozásokat végezzen. List volt, ki az amerikaiakat a vasutak roppant és fölszámithatlan hasznaira figyelmeztető, s a kivitelre terheket alkotó Amerika követte tanácsát. Ő volt egyszersmind, ki tizenkét év előtt Belgiumnak egy vasut-rendszer hasznait megfejtegette, s e honban is kivitte Rogier, mit List 1832 ben Clendebien előtt kifejte, míg Frankhon nem hallgatott rá, s az általa javasolt vasutak helyett száz milliót és többet pazarló falakra s gátakra. List, ámbár amerikai polgár, egész lelkéből függ német honon, visszasóvárgott s consulul Lipcsébe ment, hol a hely fekvése fontosságát megismerő. Ott egy szász vasutrendszert indítványozott egy átalános németnek alapjául és sükerült neki, azon embereket, kik elejénte hivetlenül füleltek s egy milliónyi összeg megkeritését lehetlennek tarták, nagy gondolata mellett fölmelegítni. Ez tizenegy év előtt történt. Most Németországban huszonhat vasút van, 476 ötórányi hosszban, mellynek építése 136 millió rajnai forintba került. Az első indulási List okozta; ő volt ezen végtelenül gyümölcsöző eszmének is atyja. S ha a tapasztalt férfit mindenben követendők, a németek már tovább volnának és sok milliót megkíméltek volna. List nen gazdag,tán nem is jó birtoka. Amerikában azon földeken, mellyek övéi voltak, virágzó várasok emelkedtek; ő pedig csapások által elveszte birtokát. Azonban daczára ezen és sok más viszontagságnak, daczára hálátlanságnak és némelly ellenségeskedésnek ő fris és erőteljes, mintegy ifjú. A vámegylet él, a vasutak állnak, ellenségei is megvannak még. Nagyon igy gondolkozhatik Hutt énnél: „sok ellenség sok becsület!“ a minek végtére is e kitűnő férfi jelmondatának kell lenni. Ő vagy hat év óta, s pedig majd példátlan sükerrel, Némországban is megnyitó a kozmopolitikai gazdálkodás gyakorlatiatlan és elavult elméletei ellen a harczot, hogy honát a külföld műipari és kereskedelmi túlnyomóságától fölszabadítsa. Ő itt is keresztül haland. Fáradoznak ugyan némelly tanszéken és némelly tisztirodában, nem ismerni a világtapasztalt férfit, kit mégis Met térni meg sem vonakodott megkérdezgetni. Ide járulnak még azon ellenfelek, kik gyakorlati s nemzeti javaslatai kivitele által pillanatnyilag kárt szenvednének érdekeikben. E szempontba kell tekinteni List ellen a berlini,lipcsei s a banzai kikeléseket. (Vége köv.) Harminczkilenczedik év. Megjelenik hetenkint négyszer egy egy ív. NEMZETI ÚJSÁG. Alapító KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiatya Özvegye. 67. sz. Péntek. Tisztán Írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. October hó 25.. 1844. Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél , Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban.