Nemzeti Ujság, 1844. július-december (39. évfolyam, 1-104. szám)

1844-10-25 / 67. szám

tartalok. Hazai napló. Korunk ügyei. (Korszakok és egy­letek.) Egyházi tized (folyt.) Országgyűlés. (A v.i és kis káptalani követek beszédei.) Vidéki lev. Esz­tergomból (nevelés-ügy és jótékonyság ), Szegedről (ün­nepély.) — Belföldi telegraph. Külföldi napló. Portugallia. Spanyol-, Franczia-, Angol­ország. Élet, irodalom és mű­vészet. ListEridrik (folyt.) Ikervárosi hírnök. Apróság. Hirdető. HAZAI IWAIPILO. Honuik ügyei. Korszakok és egyletek. Minden kornak van istene, ki zúgolódnék ellene? A költőként mi sem zúgolódunk ellene, miért jön korsza­kunknak saját bálványa a pénz , melly bálvány fény­be öltö­zik s nagyravágyással lépdel és a bálványo­zok a bálványozott eszmények eredeti hű mását képvi­selik ; nem zúgolódunk, hogy gyáva följajdulásunk ered­ménytelen hangozzék pusztába, hanem őszinte lélek­kel alkotunk egyleteket. Mi azon egyleteket, mellyek mint nem mulékony kezdemények a divatos fényűzés paza­rénak rabságától szilárdul kívánnak menekülni, és há­zi isteneikhez térvén vissza, családuknak s a nagy csa­ládnak a nemzetnek jövendőjét viselik szivükön , a mi a nemzet sorsát elhatározóknak tekintjük.­ Nem állít­juk azonban, hogy a pénz hatalmas ereje új s ismeretlen vágy lenne az emberi kebelben, mert tudjuk, hogy a szentírási harmincz ezüst pénz óta uralkodik, de kor­szakunkban a pénzügyi foglalkozás hazánkban nagyobb szerepet játszik mint valaha. Az éjszak-amerikai pénz­zavar figyelmessé téve az embereket pénzviszonyaik rendbeszedésére, s ehez elég a bankjegyek értékének leszállását megemlíteni. Avult törvényeink a tartozási s követelési viszonyokhoz nem illettek, így teremte a törvényhozás szóbeli s vásári bíróságokat ; ezek sem pótolhatván a hi­ányt a rég óhajtott hiteltörvények születtek, mellyeknek némellyek zsirjába fuladtak, mi­­dő­n vele mások boldogságának házi tűzhelyét lobban­ták föl, — és miért? mivel a kényszerítő­ szükségnek máshova nyúlnia lehetlen vala­mint a kínálkozó hitel­hez, s midőn e tér nyíltan állt a visszaéléseknek, e fék­telenség alatt az erkölcsiség hullott áldozatul. — Más honi hiteltörvények egykorúak a büntetéssel; a porosz­­országi törvény, I. Fridriktő­l 1794 ben a váltótörvény szigorúságát akként határozza meg, hogy az adós sze­mélyes fogság terhe alatt is köteles fizetni; — ezen in­tézkedés madjnem minden váltó-rendeletben föltalálható, — csupán Szászhoriban töröltetett el 1831 ben az adós­toronyba záratás iránti perlekedhetek a szelid emberiség kívánatéra. — Minthogy pedig a törvények a nemzet éle­téhez alkalmazottak tartoznak lenni, egy cseppet sem csu­­dálkozunk rajta, ha hiteltörvényeink változást szenved­nek, ső­t hálával tartozunk a törvényhozásnak, midő­n a jó czélra tűzött hiteltörvényekkel visszaélő­k erkölcs­telenségének zabolásáról intézkedik. — Minden váltótör­vények , mikkel az európai tartományok élnek, kisebb nagyobb mértékben eredeti alkotásuk után változást szenved­ek. Leginkább Napóleon törvénykönyve ma­radt meg épségében. — Minden honban többnyire az ipar és kereskedési hitel iránti kedvezésből keletkezett törvények előzték meg a rendszeres váltótörvény szer­kezetét , valamint annak alkotása után mindenütt talá­lunk módosító felsőbb rendeletekre. Austriában az 1763. oc­. jén kiadott nyitott váltótörvény-rendeletet — melly váltótörvényünk szülő­anyjának tekinthető — több mint huszonöt udvari rendelet követte. Bajorhonban az 1795-i váltórendelet az uzsora fölött eltörte a pálczát, egy nyol­­czad kamatot, váltódijt, jutalmat törvényben monda ki. Szászhonban a zsidók uzsorásoknak bélyegzettek, s e miatt lellben kiadott parancs szerint, a zsidók és ke­resztények közti szerződések a pénzmennyiségnek tör­vényszék előtti leolvasása mellett hitelesítetni rendel­tettek. De mind­ezek által a váltóval elérendő czél té­vesztettnek látszik, jelesen a szerződési szabad aka­rat korlátja közt még a gyors kezelés is nyűgözve van. — Rövid életünk sok teendői közt, kereskedő, iparűző, termesztő gazda, a munka végzésére mind­nyájan kímélni kívánják az időt, é s a pénz­kezelés­sel foglalkozók, kik közt adós­levelek szerkesztésé­vel a mellett hogy sok idő telt, azoknak értelmezése többször adott vitákra alkalmat, örömmel nyúltak a törvény kiváltságos pártfogásában részesített váltó után, mert benne mit és mennyit kelljen írni a törvény meg­­határozá, s a megirttak félre nem magyarázhatók, a mellett egy két percznyi mű, s még­is a legjobban szerkezeti kötelezvénynél nagyobb becsü. Továbbá mint papirospénz kerenghet azok közt, kik meg vagynak győződve arról hogy az adós a kitűzött időre pontosan fizetni tud és fizetni fog, vagy vele számíthatnak, t. i. ha rájuk törvényesen átruháztatik, mi ismét csak egy percznyi mű. Az illy világszerte használt váltókat pénzviszonyaink képviselőjévé kellett illeszteni. A gyor­saság eszméjéből s a 2 évi elévülést rendelő törvény után kell következtetnünk, hogy a váltó hosszú idejű kölcsönnek képviselője e minőségben nem lehet,­­ valamint a földbirtok iránti intézkedést vele rögtönírni, s uralma alá bocsátani nem kell. Illy módon születik törvény a váltótörvényi módosítások közt, melly az in­gatlan vagyont a váltójog hatalmától mentesíti. E mű­tétei a váltókra nézve nem uj. Csehországban 1772 ben kiadott nyúlvány szerint hasonló változtatás történt az ott 9 évvel azelőtt létrehozott ausztriai váltórendeleten, melly szerint: azon váltóhitelező, ki valódi biztosítékot nyervén köztörvény útján foglaltat, még váltójogi el­járásban is részesül, három perutat élvez, — minthogy tehát az által hogy ingó vagy ingatlan zálogot nyert, magát a váltójog használatától megfosztotta, köztör­vényi útra utasitatni, az ellenfél költségeiben és ká­raiban marasztatni, s vakmerő perlekedőnek ítéltetni rendeltetik. Hiába a csehek is ragaszkodtak hűségesen ingatlan vagyonukhoz. — De azért ne gondolja senki, hogy már ez­által azt hinném, mintha váltóügy követ­keztében ingatlan vagyonhoz nyúlni nem lehetne? mert valamint a váltótövénykönyvünkben megírttak szerint in­gók nem létében ingatlanra vezettetik a köztörvény sze­rint eszközlendő végrehajtás, úgy van ez minden fon­állá váltórendeletekben is. Hogy az ember ingatlan bir­tokához ragaszkodik, még törvény nem kárhoztató,­­ hogy az adós a becstelenebb ingókat nyújtsa végrehaj­tás alapjául, a törvény őt e kedvező jólétben részesíti, mire nézve mindegy : a hitelező czélja a kielégítés bár­mikép éreztessék el, a törvénynek s méltányosságnak elég van téve. — Nagy­obb aggodalmat szült a társa­ságnak a váltóval! visszaélés szülte erkölcstelenség, csa­lás s rablási mód kétoldalúlag, — vagyis hamis ok­irattal kelle a vagyontalannak sok birtokot színlelni, hogy a pénztőzsért megcsalhassa, kinek ha valaha tán végső esetben is részére az adós személye oda ítél­tetnék — még többet költsön reá? a pénz­kofárnak bi­zalmatlannak s embertelen szivünek kelle lenni, hogy a kölcsön adott öszveget uzsorával többszörözhesse. E tettben mikép vesznek részt? vagynak alkuszok, kik­nek szivökből az emberi érzést számüzöttnek mond­ják, kik pénzért képesek mindent elkövetni, s elké­­szülvék a védelemhez s büntetéshez ha tettük napfény­re lő. — Hazánkban az erkölcstelenség ütötte föl sá­torát, tartozási s pénzügyi vizonyokban terjedő csalási tettekben. A pénztőzsérek nagy sommákról kiadott vál­tókért nem átallnak nehány filléreket dobni a pazarló­nak, mellynek része ismét s többnyire tisztátlan kezek­be hull, s ezért ásitoznak a vagyonos földbirtokára. Az adós azon tudattal, hogy fizetni tehetségében nem áll, gyűjti tartozásai halmazát, s végül a válasz az, ahol nincs,ott Isten vehet. Ilyen erkölcstelenségek, mellyeknek tetőpontja álhitelező általi foglalás az igaz hitelező ki­játszására s a hamis bukások, törvény által fenyitendők, az igaz, de a rabló a jövendővel keveset szokott gon­dolni, s illyenek ellen üdvös az ellenőrködés. Midőn to­vábbá a csalási szándék mások tudtával s hozzájárulá­sával valósittatik, és szóban tettben gyakoroltatik, az erkölcstelenség legnagyobb fokozatára hágott, melly szennyet a nemzetnek tűrni nem lehet. Ennek orvoslá­sa végett lehetlen e lapokban ellenőrködés végett fölho­zott feljelentés eszméjét fel nem élesztenem. Törvény­kezésünknek egyetlen egy hi­ánya az , midőn nyiltan áll, hogy valaki álhitelezőkép foglaltató el az adós vagyonát s az igaz hitelező ezt tűrni kénytelen, mert végre is az adós számára tervezett tagság sem képes e sérelmet eny­híteni, mire nézve a feljelentett álhitelező elleni perle­kedés csődön kívül is megengedhető lenne törvényköny­vünkben. —­u­ly helyzetben tekintsünk egy kevéssé a jövendőbe. Ámbár a földbirtokos ellen betáblázott vál­tónak mint valódi érték­ képviselőnek lehet földbirtokos­ra nézve hitele, mivel az iparűzőnek hitele mellett az, hogy szorgalma után naponként pénzt lát, a kereskedő adásvevéseiből naponként pénzhez jut, mellette harczol, de a földbirtokos idők viszályainak alávetett termékei a szabott időkre kimért hitelnek alapját sem tehetik,mind­­azáltal az ingatlan birtok, melly mint a váltó s keres­kedési hitel által megkivántatnékt, rövid időre szabott kölcsön kielégítéséül, minőnek a váltót kell tekintenünk, rögtön pénzzé tehető vagyonnak nem vétethetik, s csak a könnyebben pénzzé tehető ingóságok nemlétében válhatik kielégítés alapjává. — Igaz, ezen törvényrendelet foly­ ÉLET, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. List Fridrik. (Folytatás). List, egy egyes ember, ki csak önmagára s szelle­mi erejére támaszkodik, olly tisztes és kitűnő helyzetet tudott, kiküzdeni magának, hogy mindenesetre érdemes a fáradságra, személyiségét is közelebbről tekinteni. Hi­szen ne legyünk csak a holtak iránt igazságosak, az élők is bírnak igényekkel részvétünkre s megismerésünkre. Magas állású tisztviselők , státusférfiak, katonák és mű­vészek olly dúsan részeltetnek magasztalásokban , hogy valóban illőnek látszik , egy egyszerű s igénytelen honba­rátot egyszer az előszínre állítani, egy olly férfit, ki csü­g­­gedetlenü­l fáradozik, a nemzeti jólétet emelni, a népva­­gyont gyarapí­tni, a munkásoknak jó bért szerezni, a né­met műipart és kereskedést a lehető legszebb virágzásba hozni , a német hajókázást minden tengerekre kiterjesz­teni , s a németeket a brit műipar és kereskedés fölsősé­­ge alól kiszabadítok E férfi , már mondánk, egészen sa­ját lábain áll, nincs státushivatala, fizetése, nyugpénze, díszjelei sincsenek; s mégis nagy befolyást és olly ható­ságot gyakorol , melly hónapról hónapra terjedtebb lesz. Ő a mi, az egészen­ tudományosan műveit (egykor a nem­­zet­gazdaság tanára volt Tübingenben), s még sem unal­mas és hosszadalmas oktatható, ki talán magános szobá­jából ítélné a világot; nem, őt az élet hányta, vezette és művelte. .Sokáig élt Amerikában, hol érdemeit becsül­ni tildák; ismeri Angliát, Németalföldet, Frank-és Né­met­hont szorosan , a világkereskedés körül szigorú tudo­­mánynyal bír , s a műipari s kereskedelmi viszonyok meg­ítélésére nem a kalmár réfet illeszti, hanem egyszersmind az adomány és történeti tapasztalatok mérlegét. Ő nagyot cselekedett. List F­r­i­d­r­i­két tekinthetni a német vámszövetség alkotójául, legalább a német ke­reskedelmi egység nagy gondolatának valóságos atyja; ő egy nagy német kereskedelmi egylet alapítását már egy negyed század előtt sürgette Bécsben és Darmstadtban. Azonfelül honában Wü­rtembergben követül munkálkodott. Később majd­nem egy évig sánerfogságot kellett szen­vednie. Azon balsors, mellyel Wü­rtembergben kellett kiállnia, mégis szerencsére fordult. List Északameriká­­ba ment, hol őt Lafayette a hon legjobb férfiainak ajánlá s hol látköre szélesbü­lt. Ott kitüntető a kosta o­­politikai gazdálkodás tévelyeit és hátrányos következ­ményeit, s napfénybe állíta a valódi nemzet­gazdaság hasz­nait. Az amerikaiak csakhamar megismerék a derék férfi érdemeit; Philadelphiába egykor ünnepélyes kísérettel vi­tetett be, Pennsylvania status törvényadó házai nem vo­nakodtak tőle a politikai gazdálkodás fölött előadásokat tartatni maguknak, s hálájukat az által tüntetők ki, hogy ünnepélyesen határzatot hoztak: „List Fridrik az amerikai polgár új hona iránt érdemeket szerze magának.“ Jackson tábornagy Párisba külde őt, hogy ott Amerikát illetőleg alkudozásokat végezzen. List volt, ki az ameri­kaiakat a vasutak roppant és fölszámit­hatlan hasznaira fi­gyelmeztető, s a kivitelre terheket alkotó­ Amerika kö­vette tanácsát. Ő volt egyszersmind, ki tizenkét év előtt Belgiumnak egy vasut-rendszer hasznait megfejtegette, s e honban is kivitte Rogier, mit List 1832 ben Clen­­debien előtt kifejte, míg Frankhon nem hallgatott rá, s az általa javasolt vasutak helyett száz milliót és többet pazarló falakra s gátakra. List, ámbár amerikai polgár, egész lelkéből függ német honon, visszasóvárgott s consulul Lipcsébe ment, hol a hely fekvése fontosságát megismerő. Ott egy szász vasut­­rendszert indítványozott egy á­tal­á­nos németnek alap­jául és sükerült neki, azon embereket, kik elejénte hi­­vetlenü­l füleltek s egy milliónyi összeg megkeritését le­­hetlennek tarták, nagy gondolata mellett fölmelegítni. Ez tizenegy év előtt történt. Most Németországban hu­szonhat vasút van, 476 ötórányi hosszban, mellynek építése 136 millió rajnai forintba került. Az első indulási List okozta; ő volt ezen végtelenül gyümölcsöző esz­mének is atyja. S ha a tapasztalt férfit mindenben köve­tendők, a németek már tovább volnának és sok milliót megkíméltek volna. List nen­ gazdag,tán nem is jó birtoka. Amerikában azon földeken, mellyek övéi voltak, virágzó várasok emel­kedtek; ő pedig csapások által elveszte birtokát. Azon­ban daczára ezen és sok más viszontagságnak, daczára hálátlanságnak és némelly ellenségeskedésnek ő fris és erőteljes, mintegy ifjú. A vámegylet él, a vasutak állnak, ellenségei is megvannak még. Nagyon igy gondolkozha­­tik Hutt énnél: „sok ellenség sok becsület!“ a minek végtére is e kitűnő férfi jelmondatának kell lenni. Ő vagy hat év óta, s pedig majd példátlan sükerrel, Némország­­ban is megnyitó a kozmopolitikai gazdálkodás gyakorla­tiatlan és elavult elméletei ellen a harczot, hogy honát a külföld műipari és kereskedelmi túl­nyomóságától föl­szabadítsa. Ő itt is keresztül haland. Fáradoznak ugyan némelly tanszéken és némelly tisztirodában, nem ismerni a világtapasztalt férfit, kit mégis Met térni m­eg sem vonakodott megkérdezgetni. Ide járulnak még azon el­lenfelek, kik gyakorlati s nemzeti javaslatai kivitele ál­tal pillanatnyilag kárt szenvednének érdekeikben. E szem­pontba­ kell tekinteni List ellen a berlini,lipcsei s a ban­zai kikeléseket. (Vége köv.) Harminczkilenczedik év. Megjelenik hetenkint négyszer egy egy ív. NEMZETI ÚJSÁG. Alapító KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiatya Özvegye. 67. sz. Péntek. Tisztán Írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. October hó 25.. 1844. Előfizetési díj félévre postán és hely­ben borítékkal 6 forint, boríték nél­kül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. Előfizethetni minden cs. kir. postahiva­talnál s helyben a szerkesztőségnél , Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban.

Next