Nemzeti Ujság, 1844. július-december (39. évfolyam, 1-104. szám)

1844-11-08 / 75. szám

TARTALOM. Hatal napló. Korunk ügyei. (Népnevelés.) Or­szággyűlés.­­259. orsz. ülés : a vallásbeli át­menet. 260. orsz. ülés: az orsz. pénztár segédforrásai és közszükségek. 324. kér. ülés: a katonai élelm, és szállásolás. 260. orsz. 325. kér. 261. orsz. 262. orsz. elegyes­ülés: a gyorsírók és nyomtató — 6 rendbeli k. k. válaszszal.) Vidéki le­v. Szikszó (táborozás.) — Külföldi telegraph. Külföldi napló. Spanyol-, Franczia-, Angolország. Németalföld. — Sveicz. — Társ. és intézetek. — Kereskedelmi h­i­r­e­k. HAKII­MPIÓ. Mórunk ügyei. Népnevelés. Szomorú idők ezek a vágtatva haladók túlságig vitt hajdani reményük­höz, azon magasztos reményhez, hogy mindnyájan ki­vonataik szerint fogunk tánczolni, s alkotmányos joga­inknak általok tervezett romjain arany boldogság üdü­­lend föl, s ekép varázsoltatik édenné a hon. Álmod­tak boldogtalanságról s hátramaradásunk végtelen fokai­ról. Az álmodó dicsősül mámorában ringattatott egy bű­bájos hatalmú indoktól, a szép hangú, a kecsegtetőn csengő kifejezésü korszellem hangjától; s e hatalmas szó varázsereje elég erős­­en fölzavarni majd minden intézetet, s ujonan öntés szükségét tenni korszerűvé, melly vezérlet alatt halomra nőttek a korszellem kivo­­natai. Majd minden létszereit a nemzeti testnek káros ál­lapotban találni dicsőségnek tartatott, hogy a hiszéke­nyek meggyőződjenek arról, mikép rajtokon kívül a ba­jon senki sem segíthet, s elandalítva rohanjanak az általuk kimért ismeretlen ezéi felé, hol új faragatú em­berek kellenek. És a nagy remények meghiúsultak, mint azt tapasztaljuk; nem azért pedig, mintha az értel­miség földjébe vetett mag nem kelt volna ki, hanem, mivel az izgató hangok szirt-kebelekben haltak el. — Voltak, kik mertek benne kételkedni: lehessen-e olly könnyen a nemzetet más formába átalakitani ? kik nem hitték azonnal el, hogy szokásokból, tettekből, mellyeket a őskor lelke lehelt a nemzedékbe, papir gondolatokkal következtessék az anyai tej édessége , a gyermeknek an­nyira felejthetlen apai tanait, mitől legelsőben hevült föl jogot és szabadságot ismerni és érezni; és ezek előtt mindannyiszor a nevelés ügye tűnt föl, mint kezdete min­den olly cselekvésnek , mellyből a miveltség s közér­telmiség malasztja a hazán átözönlik ; és ezek azt hi­szik, hogy alkotmányunk talapzata fölött a nemzet véd­­szelleme őrködék, s nem hagyá annak épületét ledön­teni a korszellem kivonatára, midőn még lakójának új tanyája készületien védfal s bástya nélkül szükölködék a romboló idegen elemek ellen. — Ismerjük mi is a honnak szükségeit, s törekszünk czél felé, hol bizto­sabb a siker; vonzó kebellel öleljük a jó irányt, a ne­mes czélzatot. De az ifjú nemzedék szivében készítes­sék hely a korszellem kivánatinak nevelés által; mert ápolás, mivelés nélkül jó gyümölcsöt nem terem a föld. Korunk miveltséget igényel, mellynek elvárhatlan kö­vetkezményéül üdvös intézkedések létesülése tétetett föl; a miveltséget nevelés szerzi meg, és értelem s mivelt­ség hi­ánya miatt legjobb esetben is szenvedhet a nem­zeti intézkedhetek.— Például: A szabad földbirtok kép­letének leírásához elég egy szoba-tudós gondolatának fölfogása; azonban szabad földbirtokot kezelni erkölcsi­leg mivelt, valamint a polgári tettek nyílt ellenőrkö­dését bíró nemzet képes, hol az értelmiség főn alant nem hi­ányzik, s erkölcstelenség nem rajong. Azt, vala­mint jelenleg nem kivántatott v­agy nem is lenne üdvös alkotmányunkba átültetni, s megengedni, hogy az in­gatlan vagyon örökké megmásithatlanul erkölcstelen s tisztátlan kezek közt elfüléreztethessék. És épen ehez hasonló nézetben osztozott az országgyűlés, midőn a váltótörvények módosítása iránti törvényjavaslatban az ingatlan vagyonra betáblázott váltót a váltójogi gyors eljárás alól mentesíti. Főtámokul szolgálnak a szabad földbirtok ellen: az ingatlan vagyon iránti intézkedés rendszerűtlensége, és kivált az erkölcstelenség gyako­ri példái, mellynek ostora ugyan a büntetés, de mege­lőzőjének a nevelésnek kell lenni. — Hogy pénztelen világban élünk, minden arról panaszkodik, pénz nélkül pedig a hon fölvirágzására semmit sem fogunk tenni,az igaz, ha adót nem akarunk, fizessünk subsidiumot. A közös teherviselésnek el nem vállalása úgy látszik nem onnan származott, hogy kiváltságolt adómentességéről nem tudna lemondani a nemes , mivel az érezni tudók agyában ez olly kiskorú fogalom, mellynek uralkodá­sát a lélek nem birja megszenvedni,­­ hanem számot vet birtok­ ügyével, jövedelmét s tartozását tekintve terhesnek véli az adót; annyival inkább, ha birtoka jövedelmiért tett izzadás után tartozása kamatjait fizetgeti, súlyosnak találja továbbá, hogy olly birtokáért fizessen adót, mellynek hasznát hitelezője lesi, kinek kincsei azonban biztosan nélkülözik a teherviselést. E kép a közös teherviselés gúnya lenne nevezetének. E kérdés inkább csak az adóki­vetés nagy munkája, s előre látott aránytalansága mi­att menekülhetett inkább sziklára, nézetem szerint. Mert inkább viseljük ön terhünket, a bűn javának terhét, mint arra csak gondoljunk is , hogy másnak kelljen terhet viselni. — Iparra s takarékosságra kell előbb a nemzetet fölnevelni, s megnyitni az utat, hogy bir­tokát előbb adósságmentessé tehesse. Neveltessék a nép a hasznos munkásságra, adassék tér az iparnak s mun­kásságnak , neveltessék továbbá a nép erkölcsileg, mi­kép szorgalma gyümölcsét takarékosság ismeretében tudhassa üdvös czéloknak használni; mivel az adómen­tesség melletti harcznak — ha a kivetési kulcs tisztába hozható — csak a köznemesség léphet föl bajnokául, mellynek kebelében nagynak nemesnek érzetét az er­­kölcsiség lobbantó tüzével szükség föléleszteni. — Ab­­bon központositás fölött hallom a helyhatósági szerkeze­tet, vagy a helyhatóság fölött a központositás eszmé­jét magasztaltatni, a vitát arról: lehet-e a központosi­tás eszméjét alkotmányunk művezetébe idomítani? an­nyira elkésettnek tartom, hogy attól már meg sem me­­nekedhetünk, mit e tekintetben bírunk. Tőle különben nincs mit tartani azon úton, mellyen sajátunkká lön , mert valamint a helyhatóság közel áll csak egy lépés­sel hátra az egyik szélsőséghez, a függetlenséghez, de attól a törvényszerűség tartja vissza, — nem kü­lönben a központositás szélsőségeinek féke a törvény. Igazság-szolgáltatási vagyis törvényes kérdésekben a bírói felelőség — melly újabb törvényeinknek alakját a törvénykezési eljárás javára nem kevéssé megváltoz­tató — a függés bélyegét hordja homlokán ; azon tör­vényrendeletben, melly szerint a biró a peres félnek megtérítendő kárpótlással tartozik , látszólagos elté­rést találni a helyhatósági elvektől; az út megtörve az állandó felelős bíróságok rendezetéig. — Központ a törvény, s igazságszolgáltatási kérdésekben e központ felé minden úton törekedni kell, nehogy a perlekedő felek érdekei fölött önkény bíráljon. Növekedjék bár törvénykönyvünk olly halmazzá, minő roppant mun­kákat adtak a középkor szentírás-magyarázó tudósai, a bírói felelőség minden lapjain átvonult legyen, igaz­ságszolgáltatás terén törvénytől függhet a törvényha­tóság és annak végrehajtóitól.­­ Hol azonban nem egyesek perviszonyai, hanem a többség vagy egész alkotmány érdeke forog fen, ott függést kívánni nem igen jut eszünkbe, hacsak előre szolgai formát nem veszünk magunkra. Szolgái vagyunk egyenként a hon­nak , szolgái a törvénynek, de jogainkra s a­mit a törvény adott kiterjesztjük karjainkat, hogy rólunk nélkülünk csak Isten ítéljen. A Törvény vezérli a kor­mányt is a nemzet belügyeinek igazgatásában, hogy a külügyek kormányzatában független legyen, ez csak azon külhon irányában eshetnék meg, melly fölött ma­gyar honunk uralma, jelenleg pedig azok szava, kik kormányunknak külhon iránti függetlenségét kívánják , értelem nélküli hang , hacsak e hon magát a külhon­tól egészen el nem szigetelné, mitől Isten óvja e nem­zetet! mig pedig honunk érdekei a külhoniaktól el­­válhatlanok, köszönjük a kormánynak a közbenjárást. Törvényektől függ minden hatóság , s e függés a nem­zeti jólét s állodalom fönállásának legnagyobb ténye­zője; a kormányzati jogviszonyok között e függés helyt nem foglalhat, — tekintsük a megyei szerkezetet, hol a választási jogban sarkalik a népszabadság drága kin­cse, hol a népnek közvetett befolyása a nemzet aka­ratjának kifejtéséhez, a szabadság élvezetének diadal­íve,— midőn nem ügyfelek érdekéről, kik úgy is a törvény alá vetvék, hanem többség érdekéről s óhaj­tásáról, avagy az egész hon javáról van szó, a me­gyei szerkezetnek e tekintetbeni korlátozása, a vélemény s szabad szó gyilkolása lenne, s elvéve tőle e tekintetben a függetlenséget, más alkotmányi rendszerre idomítva, minek fognánk nevezni azon uralkodást, melly fölötte kelne. Gondoljunk bár örökké a visszaélésekre, mellyekre a népszabadság fajulhat el , mellyekre lehetlen undorral nem tekinteni, a megyei szerkezetet azért föl nem áldoz­hatni, — és ha bár a kor igényei szerint képviseleti rend­szerűvé válnék is valaha , főkellék a népet erkölcsiség­­re nevelni. — De még is nem olly szomorú idők ám ezek i­s a milly örömmel és elégedéssel fogadta a nemzet az irányt adó királyi előterjesztéseket országgyűlés kezdetével, annak végével olly hálásan veendi a sikert. A magasz­tos reményekben csalódottaknak marad hátra — a kor kivánatainak segítségül hívása mellett — buzdításaikat tovább is hősi­leg gyakorlani. — Látni való e szerint, hogy mi sem azok közé nem tartozunk , kiknek min­den legjobb a mint van, sem azokhoz, kik szeretnének rombolni mindent, de épitni keveset s nem elég jól; ha­, nem tiszteletben tartjuk a jó iránynak hazafiságát, min­denesetre pedig a népnevelést hisszük legfőbb szükség­nek. Nekünk is lehetlen — akár az élet, akár az enyé­szet emléke hasson kebleinkre — kicsinynek nem nézni lelkünk porlakát, s emberbaráti szeretetre leghőbb ér­zettel nem buzdulni föl, a nemzeti nagyság érzelmétől föl­­melegülve a haza boldogitásában lehető részt nem venni. Mint ig­az hazafi harsogjuk a haza javának előmozdí­tását minden fülekbe, s meggyőződésünk szerint főkel­­léknek tartjuk a népnevelést, hogy az értelmiség és mi­veltség — nem csak fon , hanem lejebb is, kivált azok közt, kiknek szivökbe szükség erkölcsiség magvait hin­teni, a kor kivánataihoz képest cselekedjék, meg lévén győződve a felől, hogy a hon óhajtott fölvirulásának építésére, az időszaki sajtó legszebb csengésű szavaira sem emelkednek föl a kövek, miként hajdan a mesés Orpheus lantja zengzetére. — 6. Országgyűlés. CCLIX. orsz. ülés a Fe-­RRnél nov. 1 jén. Tárgyak: közmunkák, vallásbeli átmenet, börtönrendszer s több rendbeli üzenetek. A közszükségek mikinti födözése tárgyában ké­szült válaszizenet fölolvastatván , a közmunkák jöttek tárgyalás alá , mi bevégeztetvén csekély módosítások­kal, a vallásbeli átmenet tárgyában kiadott k. k. válasz iránti szenetre s törvényjavaslatra tért át a tanácskozás. A törvényjavaslat bevezető része e kép lévén a KK. által szerkesztve : a római vagy egyesült görög szertar­tásu­ cath. vallásról valamelly törvényesen bevett más vallásra leendő átmenet eseteit illetőleg rendeltetik : sör sat. — az egyházi főpásztoroknál s a főtábla többsé­génél azonnal méltó aggodalmat gerjesztett; a szerke­zetnek e kép alakítása ellen első szólalt prímás e­ligsége. A főméltóságú szónok indítványát különösen két né­zetre öszpontositá; miután t. i. a görög egyesült cath. hit ugyanaz a deák szertartásu cath. hittel, és csak a szertartásokban különbözik emettől, azt a szőnyegen lé­vő törvényjavaslatból kihagyatni s csak a ,,catholica hít£í kifejezést használtatni kivánja; továbbá miután az imént érintett törvényjavaslat bevezető része az 1791: 26. t. czikkről semmi emlitést nem tesz, a k. k. válasszal össz­hangzásban nincs, miután ez a fönemlített t. czikkre nyíl­tan hivatkozik; nincs a szerkezet a k. k. válasszal össz­hangzásban azért is, mivel ez a cath. hitről a törvénye­sen bevett két evangelica vallásra leendő átmenetről ren­delkezik , a szerkezet pedig minden törvényesen bevett vallásbeli átmenetekről szól. Miután tehát a törvényczik­­kek mindig a k. k. válaszok nyomán készülnek, miután az 1791: 26. t. sz. kihagyása által gondoltathatnék , mint­ha a törvényhozás az átmenetről mindeddig sehol nem rendelkezett volna, mindezeknél fogva ő herczegsége a szőnyegen lévő törvényjavaslat bevezető részében az 1791: 26. t. czikk leik­­­át is, mint a mellynek jelen törvényczikk csak magyarázata leend, fölhivatni kivánja. A görög nem egyesült hitű érsek a fölötti fájdal­mát nyilvánítván, hogy a k. k. válasz az átmenet tekin­tetében egyedül a két törvényesen bevett evangelica vallásra nézve rendelkezik, a görög nem egyesülteket abból kihagyván, kéri a m.FeRöket, hogy miután a kir. által javaslott szerkezet ezen görög n. e. vallásra is kiterjeszkedik , azt elfogadni méltóztassanak. Egy gróf a k. k. választ el nem fogadja , miután abban csak a cath. hu­ elvei emeltetnek ki az által, hogy Harminczkilenczedik év. Előfizetési díj félévre postán és hely­en borítékkal 6 forint, boríték nél­kül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. Megjelenik hetenkint négyszer egy egy ív. NEMZETI ÚJSÁG. Alapíts KULTSÁR ISTVÁN­ táblabiró, kiadja Özvegye. 75. sz. Péntek. Előfizethetni minden cs. kir. postahiva­talnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek ezii­tendők. November hó­vi 1844. A közelgető pesti novemberi vásár az előfizetés beküld­hetésére legjobb alkalomul szolgálván t. ez. olvasóinkat minden tisztelettel figyelmeztetni bátorkodunk reá. Lapjaink ára a merre a posta négyszer indul hetenkint, annyiszor küldve, borítékkal 6 írt p.p. Olvashatólag írott czimeket kérünk. A „Nemzet­i Ujság” szerkesztősége. BMMMMMMnataMBWWMMWMHWHBMMMM—Wm—M—xa—a—aa—i—aMBHHWirUlllll ..........gBgggHMag

Next