Nemzeti Ujság, 1845. január-június (40 évfolyam, 1-101. szám)

1845-01-02 / 1. szám

Uj év napján. 1845. Ist­en! segítsd meg a Magyart. Ki annyi vész között Megálla rendületlenül Az ősi föld fölött. Segítsd meg őt, ki védfalul Állt melle lángival , S megvitt a bősz pogányhadak Sok millióival. Segítsd meg őt, és adj erőt Munkás utódinak, Nyiss győzelemre fényutat Szellemtusáinak. /SlAC A D EMI ti \ \ KO N Y VTAIlA­y ír Hatalmas n­agy Te! A világ Gigászi sarkait, Mi kint szél űzte porszemet Tartják főn ujjaid. Megdördül villámok között Haragra gyiík­ szavad, S befutva a menny iveit, Megreng kelet, nyugat. | Intesz: felkéi az Oczeán Orkánok szárnyain , S a végnap rémülése száll Zugó hullámain. S midőn elégled a vihart, Az ég s föld kinait, Kitárod, mint szelid atya, Áldásra karjaid. S szirt ágyaikba nyugszanak A tenger habjai, Inogni szűnnek a magas Hegyeknek ormai. És meghozod lángfényivel Az éltető napot , A csöndes éjt, s az égre szórsz Ezernyi csillagot. * Hatalmas vagy Te, Jehova, Népek nagy istene! Kezedben ember s nemzetek Halála, élete. Adj a Magyarnak szüntelen Erődus életet, Hadd kezdjen, sok borús után, Derűltebb éveket! Császár.­ ­» Harminczkilenczedik év. § 1. szám 1845. Eh'ifízetési flij félévre pos'.ín és I.é­­­y­­ben borítékkal 6 forint, boriték nél­kül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtö­kön , pénteken és vasárnap egy egy iv. Csütörtök­ jan. 2. Előfizethetni minden cs. kir. postahi­vatalnál s helyben a szerkesztőségnél, Zöldkert utcza 488. szám alatt föld­szint , a hivatalban. Alapi­á KULTSÁH ISTVÁN táblabíró, kiadja özvegye. Tisztán h­olt czimeket kérünk. Levelek .1 _ .. Ir ^ n **1 i'\ r A IT n lí í*zÍnizűnHí­l/ TARTALOM. Hlagyarország és Erdély. Kinev. Irány és tá­jékozás. Törvényhatósági tudósítások. Eszter­gomból (közgyük követtel., párt kibékülés , előfogatok , selyemtenyésztés). Budapesti újdonságok. Vidéki hí­rek. Külföld. Francziaország. N. Britannia. S vei­ez. Társulatok és intézetek.—Kereskedelmi hí­rek. — Pénzkelet. _______ MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. A n.m.m. k. udv. kamra a szucsányi k. sóhivatalnál Petrovich Dávid nyugalmaztatása által megürült só­­mázsálói állomásra Ulferth Antal bány-hunyadi k. só­­pajtaőrt alkalmazá. Pest, jan. 1. Irány és tájékozás. Terhes pályánkra kilépve,tisztába kellejönnünk eleve minmagunkkal a fölött, hogy a vállalat —a­mi már termé­szeténél fogva is rózsákat csak igen gyéren terem — fo­ganatot egyedül akkor ígérhet, ha a közre hatályt gyako­rolnia sikerült.Mi e fölött számolánk, és ismét számolánk, és számításunk eredménye az, hogy az azonkívül is ural­kodó eszmélek­ divergent­iákat még több ösvények felé szakadásiban fékezni, és az eddig nagy részben siker­telen erőfeszítéseket lankadástól megóvni csak úgy le­het , ha a gyakorlat működéseinek, vezérirányt az elv adand. Mi át vagyunk hatva azon igazságtól, hogy kell létezni körünkben olly iránytűnek , mellynek se­gítségével a dolgoknak külszínen fekvő kívánatossá­gát­ , attól, mi a magasb politikai kivihetőség szabá­lyai szerint eszélyes és czélszerű, megkülönböztetni sikerüljön. Mi teljességgel meg vagyunk győződve az iránt, hogy egyetlen egy specialitási kérdés sem vezet s vezethet a közállomány öszvegébe foglalt érdekek és állások való fölfogásához; mi tökéletesen véljük tudni, és szilárd igazságnak állíthatni, hogy egy specialitási törvény sem lehet jó s üdvös, ha az előbb hogy sem megalkottatnék, a közjogi álláshoz nem viszonyoztatott, s annak öszvegébü­l nem vette lételének eredetét, nem szenvedhet tehát kétséget, hogy végre is el kell a tör­vényhozásnak magát határozni, közjogi alapesz­mékből mérlegelni a speciális törvények meg­alkotási cz­élszer­űségét, és nem speciá­lis törvények útján módosítgatni s megtá­madni a közjogi állás alapinstitutióit. Így már aztán, véleményünk szerint mindinkább beállott a mellőzhetlen szükség, a politikai kérdések s teendők tervezése s megbírálatánál, a journalismus terén is komolyabb egybevető s okoskodó módszerhez nyúlni, és a napi kérdéseket s a jelen szükségeit min­denkor a jövőnek magasb szempontjából fogni föl. A jövőt s annak biztosítékát mi kiváltkép s mindennél in­kább a közjogi állás szilárd megalapításánál, és ha egyszer megállapitatott rendi­hetlen föntartásánál ítél­jük feküdni, és nincs bizonyos!) annál, hogy mind­inkább közeledik az idő, mellyben első rendű, mond­­hatlan fontosságú, a haza alkotmányát közvetlenül ér­­deklendő közjogi kérdéseknek nyíltan, egyenesen és minden tartalék nélküli tárgyaltatása leszen a napiren­den. Ezen egybevető évszámításunk igazságáról annyira meg vagyunk győződve, hogy épen­ kiváltkép, az al­­kotványos alapinstitutiok jelene s jövője iránti érteke­­zésink s inditványunknál fognak állani működésink első tenni valói. A mi politikai zász­l­ónk jeligéje tehát, a közjog, és jelesül a nemesség po­litikai állásának vagy — mi mindegy —az aristocratiának védése; ennek megvitatá­sa után pedig a specialitások. Ezt mi­ben­­foglaltan már kibocsátott programmunkban is kimon­dottuk, mert higyye meg nekünk azt az érdemes olvasó, hogyha egyszer a közjognak jövője felett tisztába jö­vendőnk, azonnal tisztán fognak állani a speciális kér­dések is, kevesbülni a tervezetek, csendesülni a fele­kezeti kitörések, szóval meg lesz adva a létesíthető intézkedések iránti egyesülésnek iránya.­­ Igazoland­­juk mi ezen, a rendíthetlen meggyőződés szikláira épí­tett elhatározásunknak alaposságát az által, miszerint föl fogjuk mutatni, hogy a múlt hongyű­lésen keresztül nem ment, nagy részben igen üdvös törvénytervezetek, egy­től egyig, csak a közjogi állás bizonytalan jövője miatt szállottak sírba ; jelesül: azon szabálytalanság miatt, hogy a törvényhozó testületek és a kormány, a specialitási kérdések alkotmányos gyakorlat elleni fegyvereivel vívtak, és a közjogi állások jövőjének érdeme fölött. Sok oldalian jöttek hozzánk figyelmeztetések az iránt, hogy ügyünk elmerülend, mert programmunkban mondánk, miszerint elveket is kívánunk tárgyalni. A díszes motivatio,mi ezen jóslást kisérte—és mi a kornak és nemzetnek épen nem hízelgő — részleteiben az, hogy a magyar okoskodni s elmélkedni nem szeret; hogy a politikai dolgoknak röppenő s csillogó külszí­nével szokta magát elszórni s gyönyörködtetni; hogy andalog, fenhéjázik, nemzeti álomképekben gyönyör­ködik; túlbecsüli az erőket, mik a nemzetben feksze­nek; a szerény tudományokat s minden elméletet gúnnyal illet.Esim:az optimismusnak a pessimismus nagyító szem­üvegén nézett részakaratú gyáva képírása, a magyar név­nek, nemzeti jellemnek gúnyos és hazug fertőztetése! is­merjük mi, hogy a nemzetnek legnagyobb mivelt ré­szénél, főleg a szívünknek kedves ifjú nemzedéknél, a kiképeztetési vágy nemes tüze lángol; ismerjük, hogy a tudományos kör és a szellemi emelkedés két évtized alatt honunkban példanélküli zökkenést nyert; ismerjük hogy a magyar bentulajdona nem felszín—felületesség­mi a könnyelműen heves nemzeteké, hanem ép a komoly magasulás, mi emelkedni — mint Fessler mondja — csak a jóra nemesre tud, és gúnyra más tekintet­ben sem hajlandó, annál kevésbé a meditativus egy­bevetések gúnnyal illetésére; tudjuk, hogy a magyar ezen vandalismustól ment: ő nem könyvostromló; — annyi azonban valószínűnek látszik, hogy a constitu­­tionalis politika, főleg pedig ennek azon oldala, melly a nemesség s aristokratiának állását világosítja, átalá­­nosan mindenki előtt ismeretes már annál fogva sem lehet: mert ez a tanodákban nem tanítatik, az onnan kilépő fiatal polgár pedig, azonnal olly térre megyen ki, hol már a constitutionalis élet nem ritkán viharos vi­­szonyiból kifejlő activ működéseknél, azon elv s mun­kásság hat kiváltkép hajlékony képzelgő tehetségére, melly nagyobb robajjal nyilvánul, s nagyobb dicső­séggel kínálkozik, a népszerűség fényes dicsőségével, e dicsőséggel, mellynek ellentállai, rendesen a poli­tikai higgadt kor feladata, ritkábban a serdülő polgáré. Az időszaki sajtó terén tehát a közjogi okoskodó politikai módszert meghonosítói, a sajtó magas­ hi­vatása, mert­ nem egyedüli feladata a journalismusnak az, hogy az eszmék a nagy számnál eligazodást nyer­jenek, hanem feladata főleg az, hogy a jövendő azzal készíttessék elő, miszerint a dolgozatok az értelmes­ osztályoknál, honnan a törvényhozási initiativa — a mi megyei állásunkat véve — kifoly, meggyőződésekké váljanak, és a magán s közvitatkozásoknál anyagul szolgáljanak. .Minden eszmének s tárgy feletti felfogásnak egy részről igen számos felületes oldalai vannak, mig más részről csak kevés elhatározók s eldöntők. Az első rendűek mintegy önkényt kínálkoznak, a folyó élet viszonyival vannak öszveszőve s azért az eszmék min­dennapossági tulajdonuk fölébe nem emelkednek; eme­zek ellenben magas­ egybevetést és okoskodást igény­lenek. Amazok felfogása munka nélkül jár, míg emezeké szellemi erőfeszítéssel s dologgal. Ha már most csak­ugyan van hivatásuk a hírlapoknak, és jelesül: ha hi­vatásuk az, miszerint a közvéleménynek irányt adjanak, és a fogalmakat ha azok bonyolultak, és a kedélyeket ha izgatottak szabályszerinti állásukba igazítsák, átalán­­fogva pedig a közönséget a vitatkozás alatt lévő tár­gyaknak minden oldalával megismertessék, megismer­tessék jelesül azon távolabb álló tekintetekkel is, miknek a mindennapi élet és működés vonalán lehetlen olly tisztán feltűnni, mint feltűnnek annál, ki az azokkali foglalkozást folytonos öszveegyeztetéseinek feladatául tette, és magát azokkal meghittebb állásba helyzetté, akkor mi is kötelesek valánk felfogni s érdemben tar­tani ezen hivatásunkat, és itt az e körüli működés csakugyan pályafutásunknak fő feladata. Mivel tehát úgy vagyunk meggyőződve, miszerint ez most a té­vedéseknek és a viszáspolitikai lépéseknek oka, egye­nesen az elvek feletti tévtanoknak irányadásában fekszik, teljességgel mellőzhetlennek tartottuk: a rosszat kút­fejében támadni meg, és a tévesztett elvirányokat a puszta s tiszta igazság keveretlen szembeállításával erőt­­lenítni meg. Ezt mi annál bizonyosabban véljük czélsze­­rűnek is időszeszerűnek is, mivel a specialitások iránti vitatkozásokra a jövő hengyűlésre adandó utasítások szerkesztéséig még elegendő idő van, és egyébiránt is az lenne legkívánatosb, ha ezen utasítások már a mindkét oldalról fölmutatandó és megtisztulandó elv iránti fogalmak értelmében s vezérlete alatt készülhet­nének.­ Atalán véve, mihelyt mi magunknak a téveszmék megigazítását tűztük ki feladatul, akkor menthetlenül s múlhatlanul épen olly mélyen kell az eszmék s dol­gok lényegébe behatnunk, mint azt, a tárgyak s tárgya­lások megkívánják. És ha arról kétség nem lehet, hogy a tárgyak fölött, mellyel­ megoldása a miveit férfinak, lmkeblü hazafinak s fölemelkedett polgárnak legdrá­evel­bet/

Next