Nemzeti Ujság, 1845. január-június (40 évfolyam, 1-101. szám)
1845-01-02 / 1. szám
Uj év napján. 1845. Isten! segítsd meg a Magyart. Ki annyi vész között Megálla rendületlenül Az ősi föld fölött. Segítsd meg őt, ki védfalul Állt melle lángival , S megvitt a bősz pogányhadak Sok millióival. Segítsd meg őt, és adj erőt Munkás utódinak, Nyiss győzelemre fényutat Szellemtusáinak. /SlAC A D EMI ti \ \ KO N Y VTAIlAy ír Hatalmas nagy Te! A világ Gigászi sarkait, Mi kint szél űzte porszemet Tartják főn ujjaid. Megdördül villámok között Haragra gyiík szavad, S befutva a menny iveit, Megreng kelet, nyugat. | Intesz: felkéi az Oczeán Orkánok szárnyain , S a végnap rémülése száll Zugó hullámain. S midőn elégled a vihart, Az ég s föld kinait, Kitárod, mint szelid atya, Áldásra karjaid. S szirt ágyaikba nyugszanak A tenger habjai, Inogni szűnnek a magas Hegyeknek ormai. És meghozod lángfényivel Az éltető napot , A csöndes éjt, s az égre szórsz Ezernyi csillagot. * Hatalmas vagy Te, Jehova, Népek nagy istene! Kezedben ember s nemzetek Halála, élete. Adj a Magyarnak szüntelen Erődus életet, Hadd kezdjen, sok borús után, Derűltebb éveket! Császár. » Harminczkilenczedik év. § 1. szám 1845. Eh'ifízetési flij félévre pos'.ín és I.éyben borítékkal 6 forint, boriték nélkül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön , pénteken és vasárnap egy egy iv. Csütörtök jan. 2. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél, Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint , a hivatalban. Alapiá KULTSÁH ISTVÁN táblabíró, kiadja özvegye. Tisztán holt czimeket kérünk. Levelek .1 _ .. Ir ^ n **1 i'\ r A IT n lí í*zÍnizűnHíl/ TARTALOM. Hlagyarország és Erdély. Kinev. Irány és tájékozás. Törvényhatósági tudósítások. Esztergomból (közgyük követtel., párt kibékülés , előfogatok , selyemtenyésztés). Budapesti újdonságok. Vidéki hírek. Külföld. Francziaország. N. Britannia. S veiez. Társulatok és intézetek.—Kereskedelmi hírek. — Pénzkelet. _______ MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. A n.m.m. k. udv. kamra a szucsányi k. sóhivatalnál Petrovich Dávid nyugalmaztatása által megürült sómázsálói állomásra Ulferth Antal bány-hunyadi k. sópajtaőrt alkalmazá. Pest, jan. 1. Irány és tájékozás. Terhes pályánkra kilépve,tisztába kellejönnünk eleve minmagunkkal a fölött, hogy a vállalat —ami már természeténél fogva is rózsákat csak igen gyéren terem — foganatot egyedül akkor ígérhet, ha a közre hatályt gyakorolnia sikerült.Mi e fölött számolánk, és ismét számolánk, és számításunk eredménye az, hogy az azonkívül is uralkodó eszmélek divergentiákat még több ösvények felé szakadásiban fékezni, és az eddig nagy részben sikertelen erőfeszítéseket lankadástól megóvni csak úgy lehet , ha a gyakorlat működéseinek, vezérirányt az elv adand. Mi át vagyunk hatva azon igazságtól, hogy kell létezni körünkben olly iránytűnek , mellynek segítségével a dolgoknak külszínen fekvő kívánatosságát , attól, mi a magasb politikai kivihetőség szabályai szerint eszélyes és czélszerű, megkülönböztetni sikerüljön. Mi teljességgel meg vagyunk győződve az iránt, hogy egyetlen egy specialitási kérdés sem vezet s vezethet a közállomány öszvegébe foglalt érdekek és állások való fölfogásához; mi tökéletesen véljük tudni, és szilárd igazságnak állíthatni, hogy egy specialitási törvény sem lehet jó s üdvös, ha az előbb hogy sem megalkottatnék, a közjogi álláshoz nem viszonyoztatott, s annak öszvegébül nem vette lételének eredetét, nem szenvedhet tehát kétséget, hogy végre is el kell a törvényhozásnak magát határozni, közjogi alapeszmékből mérlegelni a speciális törvények megalkotási czélszerűségét, és nem speciális törvények útján módosítgatni s megtámadni a közjogi állás alapinstitutióit. Így már aztán, véleményünk szerint mindinkább beállott a mellőzhetlen szükség, a politikai kérdések s teendők tervezése s megbírálatánál, a journalismus terén is komolyabb egybevető s okoskodó módszerhez nyúlni, és a napi kérdéseket s a jelen szükségeit mindenkor a jövőnek magasb szempontjából fogni föl. A jövőt s annak biztosítékát mi kiváltkép s mindennél inkább a közjogi állás szilárd megalapításánál, és ha egyszer megállapitatott rendihetlen föntartásánál ítéljük feküdni, és nincs bizonyos!) annál, hogy mindinkább közeledik az idő, mellyben első rendű, mondhatlan fontosságú, a haza alkotmányát közvetlenül érdeklendő közjogi kérdéseknek nyíltan, egyenesen és minden tartalék nélküli tárgyaltatása leszen a napirenden. Ezen egybevető évszámításunk igazságáról annyira meg vagyunk győződve, hogy épen kiváltkép, az alkotványos alapinstitutiok jelene s jövője iránti értekezésink s inditványunknál fognak állani működésink első tenni valói. A mi politikai zászlónk jeligéje tehát, a közjog, és jelesül a nemesség politikai állásának vagy — mi mindegy —az aristocratiának védése; ennek megvitatása után pedig a specialitások. Ezt mibenfoglaltan már kibocsátott programmunkban is kimondottuk, mert higyye meg nekünk azt az érdemes olvasó, hogyha egyszer a közjognak jövője felett tisztába jövendőnk, azonnal tisztán fognak állani a speciális kérdések is, kevesbülni a tervezetek, csendesülni a felekezeti kitörések, szóval meg lesz adva a létesíthető intézkedések iránti egyesülésnek iránya. Igazolandjuk mi ezen, a rendíthetlen meggyőződés szikláira épített elhatározásunknak alaposságát az által, miszerint föl fogjuk mutatni, hogy a múlt hongyűlésen keresztül nem ment, nagy részben igen üdvös törvénytervezetek, egytől egyig, csak a közjogi állás bizonytalan jövője miatt szállottak sírba ; jelesül: azon szabálytalanság miatt, hogy a törvényhozó testületek és a kormány, a specialitási kérdések alkotmányos gyakorlat elleni fegyvereivel vívtak, és a közjogi állások jövőjének érdeme fölött. Sok oldalian jöttek hozzánk figyelmeztetések az iránt, hogy ügyünk elmerülend, mert programmunkban mondánk, miszerint elveket is kívánunk tárgyalni. A díszes motivatio,mi ezen jóslást kisérte—és mi a kornak és nemzetnek épen nem hízelgő — részleteiben az, hogy a magyar okoskodni s elmélkedni nem szeret; hogy a politikai dolgoknak röppenő s csillogó külszínével szokta magát elszórni s gyönyörködtetni; hogy andalog, fenhéjázik, nemzeti álomképekben gyönyörködik; túlbecsüli az erőket, mik a nemzetben fekszenek; a szerény tudományokat s minden elméletet gúnnyal illet.Esim:az optimismusnak a pessimismus nagyító szemüvegén nézett részakaratú gyáva képírása, a magyar névnek, nemzeti jellemnek gúnyos és hazug fertőztetése! ismerjük mi, hogy a nemzetnek legnagyobb mivelt részénél, főleg a szívünknek kedves ifjú nemzedéknél, a kiképeztetési vágy nemes tüze lángol; ismerjük, hogy a tudományos kör és a szellemi emelkedés két évtized alatt honunkban példanélküli zökkenést nyert; ismerjük hogy a magyar bentulajdona nem felszín—felületességmi a könnyelműen heves nemzeteké, hanem ép a komoly magasulás, mi emelkedni — mint Fessler mondja — csak a jóra nemesre tud, és gúnyra más tekintetben sem hajlandó, annál kevésbé a meditativus egybevetések gúnnyal illetésére; tudjuk, hogy a magyar ezen vandalismustól ment: ő nem könyvostromló; — annyi azonban valószínűnek látszik, hogy a constitutionalis politika, főleg pedig ennek azon oldala, melly a nemesség s aristokratiának állását világosítja, átalánosan mindenki előtt ismeretes már annál fogva sem lehet: mert ez a tanodákban nem tanítatik, az onnan kilépő fiatal polgár pedig, azonnal olly térre megyen ki, hol már a constitutionalis élet nem ritkán viharos viszonyiból kifejlő activ működéseknél, azon elv s munkásság hat kiváltkép hajlékony képzelgő tehetségére, melly nagyobb robajjal nyilvánul, s nagyobb dicsőséggel kínálkozik, a népszerűség fényes dicsőségével, e dicsőséggel, mellynek ellentállai, rendesen a politikai higgadt kor feladata, ritkábban a serdülő polgáré. Az időszaki sajtó terén tehát a közjogi okoskodó politikai módszert meghonosítói, a sajtó magas hivatása, mert nem egyedüli feladata a journalismusnak az, hogy az eszmék a nagy számnál eligazodást nyerjenek, hanem feladata főleg az, hogy a jövendő azzal készíttessék elő, miszerint a dolgozatok az értelmes osztályoknál, honnan a törvényhozási initiativa — a mi megyei állásunkat véve — kifoly, meggyőződésekké váljanak, és a magán s közvitatkozásoknál anyagul szolgáljanak. .Minden eszmének s tárgy feletti felfogásnak egy részről igen számos felületes oldalai vannak, mig más részről csak kevés elhatározók s eldöntők. Az első rendűek mintegy önkényt kínálkoznak, a folyó élet viszonyival vannak öszveszőve s azért az eszmék mindennapossági tulajdonuk fölébe nem emelkednek; emezek ellenben magas egybevetést és okoskodást igénylenek. Amazok felfogása munka nélkül jár, míg emezeké szellemi erőfeszítéssel s dologgal. Ha már most csakugyan van hivatásuk a hírlapoknak, és jelesül: ha hivatásuk az, miszerint a közvéleménynek irányt adjanak, és a fogalmakat ha azok bonyolultak, és a kedélyeket ha izgatottak szabályszerinti állásukba igazítsák, átalánfogva pedig a közönséget a vitatkozás alatt lévő tárgyaknak minden oldalával megismertessék, megismertessék jelesül azon távolabb álló tekintetekkel is, miknek a mindennapi élet és működés vonalán lehetlen olly tisztán feltűnni, mint feltűnnek annál, ki az azokkali foglalkozást folytonos öszveegyeztetéseinek feladatául tette, és magát azokkal meghittebb állásba helyzetté, akkor mi is kötelesek valánk felfogni s érdemben tartani ezen hivatásunkat, és itt az e körüli működés csakugyan pályafutásunknak fő feladata. Mivel tehát úgy vagyunk meggyőződve, miszerint ez most a tévedéseknek és a viszáspolitikai lépéseknek oka, egyenesen az elvek feletti tévtanoknak irányadásában fekszik, teljességgel mellőzhetlennek tartottuk: a rosszat kútfejében támadni meg, és a tévesztett elvirányokat a puszta s tiszta igazság keveretlen szembeállításával erőtlenítni meg. Ezt mi annál bizonyosabban véljük czélszerűnek is időszeszerűnek is, mivel a specialitások iránti vitatkozásokra a jövő hengyűlésre adandó utasítások szerkesztéséig még elegendő idő van, és egyébiránt is az lenne legkívánatosb, ha ezen utasítások már a mindkét oldalról fölmutatandó és megtisztulandó elv iránti fogalmak értelmében s vezérlete alatt készülhetnének. Atalán véve, mihelyt mi magunknak a téveszmék megigazítását tűztük ki feladatul, akkor menthetlenül s múlhatlanul épen olly mélyen kell az eszmék s dolgok lényegébe behatnunk, mint azt, a tárgyak s tárgyalások megkívánják. És ha arról kétség nem lehet, hogy a tárgyak fölött, mellyel megoldása a miveit férfinak, lmkeblü hazafinak s fölemelkedett polgárnak legdráevelbet/