Nemzeti Ujság, 1845. január-június (40 évfolyam, 1-101. szám)
1845-01-14 / 8. szám
TART.4lirt TI. Nirtfcystroraz»* és Erdély. fvlnev. Ftj lemények II. Igazítás. Tartományi irodalom. (A magyar nemzet eredeti hona. Folyt.) Törvényhatósági tudósitások. Árvából (közgy. követszám... árvai ínség és védegylet.) Vidéki hírek. TiAiBzemle. Budapesti Híradó. Jelenkor, Társalkodó, Századunk. Külföld. Spanyolország. T’rancziaország. X.Brititannia. Belgium. Társulatok és Intézetek. Hirdetések. Pénzkelet. Gabonaár. NAGIMKORSZtt ét» ERDELT. () cs. kir. felsége által sz. kir. Pest város keblében a városi tanács tagjainak száma a halmazaii, ügyek gyorsabb tárgyalása s intézése okáért három tanácsnokkal megszaporitatván ezen tanácsnoki hivatalokra Neppesváry Antal, Terézi Szilárd, és Gózon Mátyás urak neveztettek, illetőleg mozditattak elő; s ugyanezen jeles egyének díszes hivatalaikra mai napon folyó évi január lakén a szokott eskü letétele mellett hatóságilag fel is avattattak. Pest, jan. 13. Fejlemények. is. Elősoroztuk már múlt számunkban mindazon fordulatokat, mik azt szülték, hogy a hajdan kornál divatozó alkotmányos álladalmakban, általán véve igen sok s nagy tartományok valának alávetve hasonlítólag csak igen kis anyanemzeteknek; megemlítettük nevezetesen azt, hogy ezen tartományok az anyaváros vagy honnak szerkezetében épen nem részesültek; de felvilágosítottuk ellenben azt is, miszerint most már, tartományi bekebelezések s öszvesítések által igen nagy s igen hatalmas nemzetek alakultak egy s ugyanazon honná. Jelen alkalommal tehát idetartozólag azt kell még megemlítenünk, hogy az illy módon alakult nagy nemzeteknél az önkormányzásnak hajdani nemét gyakorlatba venni már csak annálfogva sem lehetett, mivel azoknál a honpolgári képesség minden hazafit egyenkint s egyiránt illetvén, a szóban levő intézkedésnél a fejenkinli szavazatot, és jelesül a népgyüléseknek azon számithatlan mekkoraságát kellett vala behozni, melly ■— ha más tekintetben nem forog — már csak a munka s tevékenység mostani viszonyinál fogva is, a társas lét tökéletes felforgatása nélkül teljességgel kivihetlen. Ezen körülményt, az ellenmondások nagy mestere, Rousseau, — úgy látszik, igen hajlandó volt feledni, midőn a népgyűléseknek szószólójául fellépve, csak röviden vitatja, hogy az, mi már volt, még lehet is, tehát tartathatnak népgyűlések most is, mint tartattak hajdan. Illy viszonyok közt, az önkormányzási élet a Bullákban nyilvánult, miknek erejénél fogva a nemesség, mint mivel több osztályzat tette magát az alkotmányos jogok birtokába. De minekutána a mivelődés azon tényezők utján, miket is a szik cziklünkben elősorolánk csak nem általánosulni kezdett,és ez által az úgynevezett középosztályzat magának szellemi s anyagi független állást s tehát politikai tekintetet szerzett, nála is felébredett a miveltöbb embernek —mint mondók — már természeténél fogva örökségül jutott önkormányzási vágy; és az érintett középosztályok Voltaire, Rousseau, D’Argent, Lamettrie, Svvnfft s más illynemű iratoktól mindinkább ingereltetve, a múlt században kezdettek alkotványi jogok utóéréséért vívni, kormányok s aristocratia ellen, követeléseik igazolására a canalison túli rendszer tündöklő eredményeit mutogatván fel példányul. És ha az okok felett, mik a franczia forradalmat előidézték, eddigelé, bár egész kötetek írattak is már; nekünk azonban mégis nincsen az iránt kétségünk, hogy Európa, ha nem rögtön és szabály elleni szökkenések útján is, de mégis rázkódtatások nélkül vitte volna végbe a kornak igényeitől parancsolt kormányrendszeri módosításokat, és a lefolyt századok elavult formáiból békésen alakult volna fris,erős s vidor életre át,ha az északamerikai tarifkális kérdés fel nem merül, és XVI Lajosnak egy balsors szülte órában eszébe nem jut, az angol kormánynak az által szerezni kétes és bizonytalan állást, ha hogy hadseregét Rochambeau és Lafayette vezérlete alatt, egy függetlenségért vívó népnek segítségére az oceanon túl küldi. Itt már mi a feledés fátyolét vetjük azon nagyszerű rettenetességekre, és szenvedésekre; mik a mivelt világot erény sbőn, honfi szent hév s árulás phasisain keresztül, csak nem 40 évig tartó túl-emberi erőfeszítések s vívások útján nyomaszták, és a régi társas élet viszonyát majdnem egész sarkalapjából kiforgaták, s elég legyen egyáltalában csak annyit megemlítenünk hogy ma már a bullaris alkotmány betűszerinti fentartásának ideje tökéletesen lejárt, és a föladat, melly az idő által és a történet lapjaiból okulás utján reánk szállott, jelenleg az: komoly óvatossággal s okos mérséklettel vinni keresztül az átalakulás munkáját, egy, a kor, s a miveltebb élet viszonyitól parancsolva követeltetett irány felé. És épen ezen igen terhes feladat körüli működésünkre vonatkozólag említettük mi ,k számunkban, hogy vannak némi tekintetek, mellyeket szemügyben tartanunk, s vannak sokoldalú félreértések, mik felett előlegesen tisztába jönnünk, múlhatlanul kell. Ám ezeket sorozandjuk tehát mi elő, s igazitandjuk meg, jelen,s következendő czikkeinkben. Ezen téveszmék s tévtanok, mellyeket a politika pártok, keserű szemrehányások s gyanúsítások utján egymástól megtartandók s elfogadandóknak, a haza érdekében követelnek, ezen téveszmék mondjuk majd azon hiányokban pontosulnak öszve, miket a felekezetek saját különböző irányukkal egyezőleg megigazittatni kívánnak; majd pedig azon nézetek körüli félreértésekbne nyugszanak, mellyek minden pártok által egyiránt kétségteleneknek s igazaknak vannak Ugyan elfogadva, de mellyeknek valóságos ben mivoltuk felett, tulajdonkép egyik felekezet sincsen még tisztában, és mellyek nem ritkán a magok lehető józan benértelmükben, épen az ellenkezőjét jelentik s jelenthetik csak annak, mint a mit bennük, a mi alkotványosan élni s működni még meg nem szokott, a külföld utánzásának viszketegétől azonban hatalmasan izgattatott pártjaink, valósággal feküdni vélnek. Illy körülmények közt tehát már a pártok az átalakításnak s javításoknak lassúd s eredménytelen menetét jelesül a következendő fogyatkozásoknál vélik szemlélni. Legelőször is mindjárt, mi itt egy közös, és minden politikai felekezetiül egy iránt elfogadtatott s napvilágon fekvőnek állíttatott panaszt említünk; egy panaszt — melly minden részről ollyannak tekintetik, minek csalhatlan alapossága felett már valakinek csak kétkedni is teljességgel nem lehet; ez pedig a híres panasz, hogy a kormány nem áll ki a mozgalom élére. Az mondatik továbbá másodszor, hogy a fenálló alkotmányos élet és országgyűlési benoeconomia, sőt az egész közjogi szerkezet, már a maga vitális alapelvében, azaz, az aristocratiában rész; jelesül, hogy a két kamarai rendszer csak fonák institutio, és az ország képviselőinek egy testületben s teremben kellene öszveülniök s tanácskozniok. Panaszoltatik harmadszor, hogy közdolgaink tárgyalásánál nem a kölcsönös capacitatio, hanem alkudozás és transactio gyakoroltatik. 4-szer hogy 10 millióból álló néposztály a megyei termekben és az országgyűlésen képviselve nincsen. 5ször mivel a panaszos urak tana szerint minden mi és institutio — elég már hogy ép és institutio — s azonnal félrevettetni s áldoztatni óhajtatik, azuj divat a politikai eszmék ulópjainak: ennélfogva ezen urak de facto feláldozni kívánják a megyei rendszert a centralisation fonákul felfogott s alkalmazott, és a parlamentáris önkormányt jelenteni akaró kedvencz elvnek, tehát 6szor szigorúan vett képviseleti rendszert s felelős kormányt követelnek. — Ezen panaszok, ezen hiányfelfedezések már most — kivéve az elsőt, mi, mint oda fen mondánk mindkét részről közös — többnyire csak egy oldalról jönnek; míg a másikról igen sűrűen nyilvánulnak az aggodalmak; hogy az ellenzék nagy hévvel s megfeszítéssel viszi politikai működéseit; erős tehát a vélemény hogy azt fékezni kellene. Mellőzvén itt jelenleg azon pontokat, mik az alkotmányos közjognak valóságos életkérdései, és miknek alapos tárgyalása roliansokat, a hírlapi térem meg- s vitatása s felvilágosítása pedig a szerkesztő személyzet részére, időt, még pedig nagy s erős férfiúi elhatározással s önmegtagadással túlélt időt kíván;—mellyeknek megvitatását azonban mi lélekismereti szorgalommal fogjuk fokonkint és érdemleg megkísérlem, —mellőzvén tehát mint mondok ez,en alkotványos életkérdéseket; egyedül azok irányába fogunk most nyilatkozni, mik felett az eligazodás , jelen s jövő egy pár czikkeink keskeny "-hasábjaiban is utolérhető; utolérhető pedig azonnal, mihelyt magunkat a nehézségeknek valóságos ben érdemével meghittebb s tisztább viszonyba fogjuk helyezni. S igy jelen czikkünkben előlegesen véltük megvitatandónak a sik panaszt, hogy t. i. közdolgaink s tárgyalásunknál nem a kölcsönös capacitatio, hanem az alkudozás és transactio gyakoroltatik. Nekünk itt mindenek előtt is azon tételünk felvilágosításához kell visszatérnünk, mellyet mik számunkban csak körvonalakban mondottunk ki, és pedig előlegesen csak azért mondottunk ki, hogy az érdemes olvasónak öneszméletre,s önbírálatra nyújtsunk alkalmat. De mivel alapos okunk van gyanítani, hogy felül idézett tételünk, több oldalról egészen helytelenül fogatott fel, annálfogva örömmel nyúlunk most az alkalomhoz, bővebben kifejteni s felvilágosítni azt. Igen is, mi a politikai első rendű s nagy kérdéseknél, a két egymással ellenzékben levő politikai pártok vitatkozásaiból felmerülni szokott harmadik állás emberei vagyunk; ezt azonban nem kell máskép érteni, mint úgy, hogy nekünk is van ugyan önálló politikai hitünk s független önalkotott elvirányunk, amit valóban mindazok, kik lapjainkat már csak eddig is figyelemmel olvasták, reményljtik, hajlandók lesznek elismerni.—■ de mi mégis világért sem kivánnók, hogy a mi hitünk s elvirányunk, feltéve bár, hogy az, az egész stabilitási politikai párt irányával s nézetével egy s ugyan az, az ellenzékbeli megvitatás s meghányatás nélkül rögtön életbe lépjen. Innen, valóban nem irigyeljük az ellenzéknek azon szerencsét, mellyben, igen sok megyében a stabilitási pártnak elnémitása, s erkölcsi intimidatioja — vagyis őszintén kimondva a mi indolentiánk — által részesülnie már nem egy ízben sikerült. Nem kívánjuk pedig mi azt, hogy a stabilitási pártnak elviránya minden meghányatás nélkül törvénnyé is váljék —• egy részről azért, mert minekünk valóban a chambre introuvablenek **] egyhangúsága, első rendű politikai s nagy életkérdéseknél, olly kevéssé tetszik, mint a conventé, vagy némelly megyékben az ellenzéké, — de nem kívánjuk más részről már csak azért is, mert az ellenzéknek jelen lelkesedése mellett azt teljességgel hiában kivánnók, miután az, jobban ismeri alkotmányos hazafiai hivatását, sem hogy az indolentiának, vagy az úgy nevezett, ,basculer ***) rendszernek — a stabilitási pártnál valóban szomorú kedvességet nyert — czimne, s gyakorlatával beérné; s tehát mindenhez minek történnie kell azonkívül is hozzá nem szólana.• De mentsen is meg a gondviselés, hogy annak erőteljes hozzászólása lehetlenítessék; mert akkor ez már világos jele lenne annak, hogy nincs alkotmány többé ! Mit is a közjogi nagy kérdések körül, egy véleményű, és akár servilis akár túlhevültörvényhozási testületekről a chambre introuvable megemlítésével mondank , az pontosan s szigorúan gyakorlati tétel, s pedig olly tétel, melly egészen tisztán áll azon szakértő státusembereknél, kik nem mindig csak kény s kedvükre kívánnak politikát csinálni, hanem elmélni s tapasztalni is óhajtanak, és kik Decazes politikai iratit és a franczia restauratios forradalom történeteit tanulták; s valóságos politikai szempontból bírálni, értik is akarják is. *) A félel t. i. hogy mi a két ellenvéleményes politikai pártok vitatkozásaiból felmerülő harmadik állásnak, és tehát egyenesen a politikai transactionak emberei vagyunk. Szerk. **) Fellelhetlen páratlan kamara, melly a restauratio alatt a kormány szándékának feltétlenül hódolt, s ez által azt alkotvány elleni lépésekre bátoritá. ***) Decares ministerium alatt egy rendszer, melly az ingadozási vagy hintázkodási, azaz a határozatlan politikai fellépést jellemzi. Harminczkilenczedik év. 8. szám 1845. Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egy egy ív.NEMZETI ig Alapító KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. Kedd jan. 14. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél, Zöldkert utcza 48. szám alatt földszint , a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a’ szerkesztőségnek czimzendők.