Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)
1845-07-15 / 110. szám
cselekvőleg működött demokratái párt, ha elveitől eltérni nem akar, a negatio terére fog ipso facto szót itatni; 2) a javítások biztosan s csalhatlanul keresztül fognak menni — — — s pedig aristokratai szellemben fognak keresztül menni. — Ezen felhívás az ellenkező oldalra nézve e szerint már igy hangzik „Iparkodjék a demokratái párt a megyei teremekben a majoritást megtartani, és a főrendi táblán magának majoritást szerezni, és akkor a javítások ismét csalhatlanul keresztül fognak menni — de demokratái szellemben. — — — Itt az ultima ratio azonban az, hogy a főrendi tábla, mint aristokratai institutio, soha nem engedheti a demokratás elemek túlnyomóságát, hanem — ha maga kívánná lélekharangját meghúzni.— — — Oly szempontból felvéve tehát már igen világos : 1) mit nyomhat egy alkotványnál a nagy testületeknek milly szellembeni alkotása, azaz: mit nyom egy aristokratai főtábla a mi alkotványunkban ; 2) hogy az alkotványos alapszerkezet, a maga elemeiben önmagát tartja mindig fel, mert próbáljon valaki tiszta csupa aristokratai alkotványt csinálni, de tegye a választásokat tisztán demokratái kezekbe, s vége lesz az alkotványnak; 3) hogy az aristokratia azon részének, melly a főrendi táblát képezi,nem egyedül csak az a hivatása, miszerint a mondott táblánál kiki magáért azon elvnél álljon, melly az ő természetes hivatása, hanem kiváltkép az, hogy „kapunkivüli“ politikai állását oda irányozza , miszerint a megyékben és az által az első táblán az ő természetes politikai elve s iránya többséget nyerjen. És valamint hogy igen szükséges ezt valahára nyíltan kimondani, és az illy komoly és alkotmányos életünk típusában fekvő igazság felett nyílt beszédet beszélni, úgy annyira szükséges azt is kifejezni, hogy a főrendeknek az illy bánásmódját gyanúsítás alá vonni annyit tenne, mint elnyomni s kiirtani akarni az alkotmányból azon súlyokat, mellyek benne vannak, és mellyek mellett, amig az illető felekezetek működnek, mindenkor törvényszerűleg működnek. 4) Hogy valamint egyrészről ha a kormány akarja, hogy a fennebbiekhez képest valami történjék, vagyis hogy a javítások keresztül menjenek, nekik az aristokratai elemeket kímélni, és a demokrataiak ellen alkotványosan szabados utakon megvédeni kell, vagy más részről az aristokratiának, azon javítások ellen, mellyek a kormány által terveztetnek, és mellyek a múlt országgyűlés propositióiban kimondattak, ellenszegülni nem szabad; másként világos, hogy a kormánynak az aristokratiától el, és a demokratához oda kell fordulnia, miután illy állásban,mellyben julius 14-én 1845ben, azaz, ma vagyunk, tovább megmaradni sem a hazának s a nemzetnek, sem az alkotmánynak, sem a kormánynak, sem a külpolitikának, sem az egy dynastia alatt levő nagy monarchiának érdekes tekintete csalhatlan aláásása nélkül, teljességgel nem lehet. TÖRVÉNHATÓSÁGi TUDÓSÍTÁSOK. Árvából. Az annyira elijesztő s sok demokratás elveket fittogtató politikusoknak visszatetsző uj rendszer szerint kinevezett elnökség alatt tartott közgyűlésnek tartalomdús folyamatját s eredményét, nem idézve, tisztemet teljesítendő, a szeretve tisztelt t. cz. szerkesztőségnek ezennel átküldöm. Közgyűlésünk az Árvában lakni szokott értelmiséghez képest aránylag népes volt, meglehet hogy több nem szenvedélyes politikusokat megyeteremünkbe csupán ennek előtte rendkivüli, de most rendes s azért az egész országban zajt okozó elnökség, föispáni helyettesünk csödizett be. Uraim! mindenki, ki jelen volt, meggyőződhetett, hogy föispáni helyettesek más utasítást a kormánytól nem kaptak, mint a rend , jog, méltányosság s hivatalok körüli szigorú pontosság felett szüntelen őrködni. Miután m. főispáni helyettes ur szívből eredő üdvözlő beszéde megelőzte volna tanácskozásunkat , a zöld asztalon halmot képező iroványokból a nm. m. kir. helytartó tanácsnak abbeli intézménye került tárgyalás alá, melly kötelességünkké teszi , hogy megye kebelünkben létrehozandó magtárak minél czélszerűbb felállításáról szorgosan gondoskodjunk, nem más czélból, csak, hogyha ismét a már keserűen tapasztalt nyomorteli idők újólag vállainkra nehezednének, illy számorteli eset előkerültével ínséget szülő , s sok családokat tönkre tevő s romboló elemekkel legalább emberileg daczolhassunk. Ezen intézmény nyomán tehát azonnal egy választmány kineveztetett, melly czélszerű tervet fog kidolgozni a végett, hogy az érintett üdvöt árasztó magtárak életbe léptetését minél előbb elősegítse, miről a nm. htanács is legfeljebb 3 hónap alatt hivatalosan értesítendő leszen, öltek, kik rögtön intézkedni akarónak, s az árvái inségeskedök számára begyült s jelenleg még 6000 forintokból álló öszveget az említett magtárak alapmegvetésére használni szándékolták. De miután ezt hatalmunkban tenni egyelőre nem áll, mivel az, az adakozók intenzióik ellen volna, a 6000 fr. öszveg a legnagyobb fokban ínséggel küzdők közt szétosztatni rendeltetett, legfőbb tekintet mégis azokra leend, kik nem rég az égi háború által vetéseikben tetemes kárt vallottak. Említetett egyszersmind az is , hogy jelenleg , midőn a sorvasztó ínség megyénkben majdnem állandó tanyáját ülve, könyörítletlen szárnyait folyvást kiterjeszti, sok család nem csekély s zavarteljes aggodalmára , hogy miért jelenleg , midőn lakosaink minden keresetmódot nélkülöznek, a nm. h.tanácstól úti munkára szánt annyi ezer nem használtaik az utak csinálására ? Erre úti főbiztosunk kérdőre vonattatván m. főispáni helytartó úr által, válaszolva mondd, hogy, eddigelé a megyei határozatot a jegyzőségtöl meg nem kaphatta , a főjegyző pedig minden hibát az írnokok hanyagságára hárította... A főm. magy. kir. udvari kanczellariának azon levele , melly értésünkre adja, hogy nm. Nádasdy Ferencz e fels. által kegyesen megyénk főispánjává neveztetett — rettenetes vitát idézett elő. Adománylevelében ugyanis , mellyel éber figyelemmel hallgattunk, egyenesen kitétetik, hogy minden hivatalbeli dolgokkal befolyástól felmentetik. A többség meg nem foghatta , minek nekünk ollyan eszmebeli lény, czimzeres főispán, kinek a megye úgy is hasznát nem veendi, annál is inkább, miután már van derék főispáni helyettesünk. S mint tudósításaimból már ismeretes nyomatéktalan oppositionalista kinyilatkoztatta, hogy ez csak a kormány finom taktikája, melly által azt akarja nyerni, hogy a főrendek táblájánál embere legyen; továbbá beszédét folytatva, de elveiről egészen elfelejtkezve , mondá: mikép fogja illy czimzetes főispán, miilyennek törvénykönyveinkben nyoma sincs, megyénkkel nem lévén szoros összeköttetésben, nem ismervén szükségeinket, körülményeink s helyzetünket, miképen fogja ez jogainkat a főrendek táblájánál védeni s javunkra szolgálni. De a szónokot elvei ellen elkövetett botlására m. főispáni hely. ar emlékezteté, hogy jelenleg már nem tudja összeegyeztetni s öszpontosilni politikáját, miután többször kinyilatkoztatta magát életében, hogy bizony főispánok, mint kormány emberei által képviseltetni sohasem akar. Átalján véve az egész tárgy megpenditése ollyan zűrzavart szült, — valójában számosak kedélyére az ingerültség méreg csöpje hullott,— hogy többször nem is vehettem ki az elszavalt beszédek lényegét, — Z. E. pedig furcsának tartja, hogy a kormány pártembereket akarván szerezni, minket —hasznunkat háttérbe szorítva, saját érdekei előmozdítására csupán czimek tárgyaivá tesz, mint jelenlegi esetben, ahol Nádasdy Ferenczet árvái czimzetes főispánná tette. Ezek következtében indítványozta, hogy miután a kormány olly előrelátó s gondos jó emberei szerzésében, s czimek által tud magának jó barátokat szerezni, úgy mink is gondoljunk ki valami hatályteljes czimeket (hát tbirákat választani, ez nem áll hatalmunkban? ez is czim) mellyek által szerezhetünk jóbarátokat. Azonkal még mondatott az is , hogy az a czimzetes főispán hitszege lesz, miután adománylevelében valami főispánhoz tartozó kötelességei előszámláltatnak, s hogyan teljesitendi ezeket, ha minden befolyástól felmentetik. De mindezen szenvedély szülte kifakadásokra csak az mondatott, hogy ez az egész tárgy nem valami újítás, decsak régi szokás; Magyarországban pedig szokás törvényes erővel bír, és ezeknél fogva hódoljunk e felső kegyes parancsának. Erre Z. E. azt mondá, hogy bizony ő más oknál fogva nem egyezik meg a többség véleményében, csak hogy ez olly főispán, ki sem nem árt, sem nem használ. De erre válaszoltatok, hogy ő mint kitűnő hazafi, Magyarország nagyja, főispáni viszonyoknál fogva mégis hasznunkra lehet, szójára egyhangúlag abban állapodtunk meg, ami határozattá is vált, hogy — miután ez a kinevezés olly férfiúra esett, ki országszerte valamint ős nemzetsége, úgy kitűnő a hazára tett érdemeiről ismeretes — választását örömérzéssel vesszük, s egyszersmind arra szólítjuk fel, hogy minél előbb törvény értelme szerint az esküt tegye le, nem más okból,csakhogy olly kitűnő férfiúval, mint ő, minél előbb szorosb összeköttetésbe jöhessünk. — (Vége köv.) Kilőtt2»c«ti iijői»ii»ii^4»k. Egyik közölin lapunk levelet közlött Nagyváradról, mellyben a bihari tisztujitás részletei adatnak elő. Tisztelt levelezőnk e tudósításában a mélt. főispán-helyettes, ur által kinevezett táblabirókról tevén említést, az elősorolt nevek közöl két köztiszteletű férfi nevét kifelejtő, ugyanazon alkalommal t. i. Biharmegye táblabiráinak koszorújába füzettek többen érdemdús íróink közöl, u. m. Fáy András, Fényes Elek, Garay János és Schedel Ferencz.. . Ez elmulasztást a tisztelt honfiak neveinek ezenneli nyilvánosságra hozatala által annál inkább sietünk jóvá tenni, mert az igaz tisztelet, mellyel a tudomány és művészet iránt viseltetünk , nem engedi, hogy netán elhallgatás által érdemlett szemrehányással illessen bennünket valaki akkor, midőn a mélt. helyettes úr épen ebeli megválasztása által méltányló elismerést vívott ki magának mindazok előtt, kik velünk együtt tudják, hogy a fájdalom, nálunk még folyvást kevéssé méltánylott— tudomány és művészet az, mi kiválólag van meghíva , elősegítni bármelly hon vagy nemzet kifejtését, felvirágozását, s igy a miénket is. — Még egyszer vissza kell térnünk a múlt számunkban említett szomorú s rejtélyes gyilkolási eseményre, hogy egy kis új példát hozhassunk fel, milly pontosan és lelkismeretesen szoktak nálunk némellyek a legfontosabb esemény körül is eljárni. Tudja mindenki, hogy egy ismeretlen halottnak valamint tetemei minden részét, úgy minden hozzátartozóját lelkismeretesen kell megőrizni, mert kiléte felfedezésére gyakran a legcsekélyebb körülmény vezérelhet. Egy barátunk az említett főt megtekinteni kiment a Rokus-kórházba , kérdésére elömutattatott neki sajtárban egy hajától egészen megfosztott fő, melly, nem tudjuk, minemü folyadékba volt mártva fül— töviglen. Barátunk nem kevéssé csodálkozott, mind azon, hogy a könnyen romlandó tetem nem rothadás-óvó szeszben tartatik, de még inkább azon, hogy hajától megúsztatott. — kérdést tett a hír szerint ékes hajfürtök után, s kérdezősködés után előállt végre egy szolga s valla, hogy ő — ex privata diligentia — a hajat lenyirta. „S hová teved?“ kérdezteték tőle továbbá , mire felelé , hogy a sajtár vizével együtt kiöntötte... Eltérve attól, hogy nehezen hisszük, miszerint Budapesten nem találkozott volna gondos fodrász, ki a szolgának a szép hajért bő jutalmat ne adjon , kérdjük, ez e a hű őrködés, mellyel egy illy tetem fentartása körül el kell járni ? s hogyan lehet az, hogy akármellyik szolga kedvszottyanása megfoszt-» hatja az ismeretlen főtép azon részétől, melly megismerhetésére bizonyosan hathatós utmutatással szolgált volna ? — Furcsa esemény történt nemrég fővárosunkban egy agg férj, fiatal neje s egy dalnok közt. A fiatal nő bizonyos dalnokot igen kedve szerintinek s lekötelezendőnek talált; e lekötelezés sikeres eszközlése végett ékszerárushoz megy, s a legdrágább, magától ütő zsebórát megveszi 800 vaston, melly összegből 600at azonnal kifizet, 200ért néhány napi várakozásra szólitván fel az árust.Szerzett kincsét örömmel haza takarítván, ékes dobászban asztalára helyzi, midőn a férj a fiatal nőnél véletlen látogatást tesz. Az óra, épen legjobb beszélgetés folytában , teljesíti kötelességét , s ékes hangon verni kezd, min a férj nem kissé megütődik s az óra után tudakozódik. A nő — zavartában is magát gyorsan feltalálva — elmondja, hogy a becses órát dobaszostól együtt kan jártában — találta , s szerencséjének annál szívesben örvend, mert szeretett férjét a talált ajándékkal kedvesen remélte meglephetni. A férj nagyot pillantott nagy hálásan, úgy gondolta azonban, hogy becsületesben lesz cselekedve , a talált órát a városkapitányi hivatalnak átadni, s ajándékul csak akkor fogadni el, ha tulajdonosa meg nem kerülne, így történik,,, s íme, másnap reggel az említett dalnok megjelelt a kapitányi hivatalban , s az óra pontos leírását adván, átveszi a neki szánt tulajdont, a dolgot intéző hölgy nem kis örömére. Történik azonban , hogy a férj —ki ettől fogva forróbban ragaszkodott jószivü nejéhez — e ragaszkodását bebizonyítandó , számára némi ékszerek vásárlása végett ugyanazon általa is jól ismert árushoz megy. Az árusnak nem volt sietősebb dolga, mint az óra állapotja után tudakozódni, miután — maga nőtlen levéli — esze ágában sem volt, hogy ne másnak vehessen ajándékot férjén kívül. Keserű a férjnek rövid szóváltás utáni felvilágosodása, ki a szándékait ékszer-vásárlással felhagyott, s házamon felvakarva, egy tapasztalással gazdagabb, mert tudta óra nélkül is: hányat ütött az óra ! Felszólítás az emberszerető magyarokhoz. A cs. k. főherczegsége fenséges József nádor urunk hivatala félszázados ünnepének örök emlékéül, 444