Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)

1845-08-01 / 120. szám

sem tetszik; bizony még utójára az sem tetszenék, ha baraszkmagot törnének fejünkön , mint Nagy Ig­­nácz mondá a hírlapi ujdonságírókról. Azonban köl­csönös felvilágosítások után még­is oda jött végre a dolog, hogy a többség semmi sérelmet nem látott töb­bé a k. kh­ leiratban, sőt kész lett volna gyűlést is tar­tani de az adózó nép terheltetése nélkül; tehát az illető felek költségükön, a­mi igen igazságos, csakhogy nem vola rá szükség, mert a jelen közgyűlésre beadott szol­­gabírói jelentésből kitűnt, hogy a kérdéses jószá­gokba Vodianer J. S. időközben behelyeztetett, a nevezett grófnő azonban később e jószágokat isméti örökvallás által közelebbi osztályos vérrokoninak el is adta, kik már a gyűlés idején a kérdéses javak­nak birtokában is voltak, visszafizetvén az 500,000 po­ntot Vodjanernek. Sigy az e tárgybani intézkedésre semmi szükség sem volt.­­• Vizáradások által sokat szenvedett s folyvást szenvedő megyénk feliratot in­tézett vala a nm.­htanácshoz, mellyben a Körösök szabályozására megkívántató költségek fedezésére a só felemelt árából segélyt kért; az ezen feliratra jött tagadó válasz olvastatván,újabb felírást határoztak e me­gye rendei, mellyben kimutatják: mennyire szükséges a kért segedelem, miután alig van megye a hazában, hol a szegény adózó nép erejéből csak a közlekedési utak létesítésére s fentartására annyi sok kivántatnék, mint e megyében, mellyben sár és föld az egyedüli útcsinálási anyag, és a megyének lapályos fekvése miatt sokkal több munkát s nagyobb pénzerőt kíván a vizszabályozás, mint más megyében, és igy ha se­gély nem jó, oda jut e megye, hogy közlekedési utai fentarthatlanokká válnak, és legviritóbb s terméke­nyebb vidékei viz alá jutnak. — Takarék magtá­rak mindeddig nálunk nincsenek, most a n. m. h. tanács azon intézvénye következtében, mellyben a takarék magtárak létesítését szorgalmazza; alispáni elnöklet alatt számos tagból álló választmány nevez­tetett ki, mellyé magtárak létesíthetésére nézve czél­­szerű javaslat előterjesztésén munkálkodjék. Minthogy azonban a hason intézetek életbe léptetésénél a már fenállottak körül tett időközi tapasztalások nyújthat­nak legbiztosabb irányt, a n. m. h. tanács megkéretni határoztatott, hogy ha már vannak ott ollyan magtá­rak létrejuthatásának tervei, mellyek hatásukat min­denhol dicséretesen tanussták, azokat használat végett megküldeni méltóztassék. Múlt gyűléséből azon ké­relmét terjesztő e megye a n. m. h.tanács elébe, hogy a legközelebbi országgyűlésen hozott t.czikkeknek a hazában divatozó nyelvekrei áttételétől elállani mél­­tóztatnék, elmondván abban, miként a szándékolt tény a már diplomatikai polctra emelt nemzeti nyelv mél­tóságának elhomályositását s a hazábani terjedését gá­tolni fogná. E kérelmére tagadó választ nyervén, uj felírást határozott, mellyben ismételvén a múlt alka­lommal kérelme támogatására kifejtett fontos okait, abban egyszersmind a helytartósági intézvény azon pontjára nézve — hol az mondatik, hogy annak nyo­ma — mintha ő felsége azon akaratától, hogy a lé­tesülhető t.czikkek több divatozó nyelvekre lefordít­­tassanak, elállott volna, — az az országgyűlési ira­tokban nem találtatik *— azt jegyzi meg, hogy bár ez úgy van is, de annak igen is van nyoma az ország­gyűlési iratokban, hogy midőn a törvényczikkek több nyelvekrei leforditatása a törvénybe igtattatni kiván­­tatott, a törvényhozó testület állhatatos határozottság­gal szegült utóló perczig ellene. Megemlítik továbbá még azt is e megye rendes feliratukban, hogy előt­tük a kormány ezen eljárása csak azért is feltűnő, mert épen most kezdi e fordításokat, s előbb nem tevő, mi­dőn a törvények latin nyelven szerkeztettek, melly nyelv nemcsak egyes néptöredékre, de általában a hazának minden lakóira idegen nyelv volt. Újólag kérik tehát a n. m. h.tanácsot, hogy a kérdéses t.czikkek le­­fordittatásától elállani méltóztassék; s végül kijelen­tik, hogy e megye sem a fordítási s nyomtatási költ­ségekre nézve, sem a forditmányok szétküldésében soha segédkezeket nyújtani nem fog.­­ A közös irá­nyú egyesületekre nézve kelt felsőbb parancs követ­keztében szolgabiráink beadák minden e megyében létező társulatok jegyzékét, azoknak alapszabályai­val együtt, mellyek a h.tanácsnak fel fognak terjesz­tetni.­­ A törvényhatósági körlevelek során Nógrád­­nak az administratorok kinevezéséből eredeti aggo­dalmát tudató levele, bővebb tárgyalás s megfontolás végett az országos ügyekkel foglalkozó választmány­nak adatott át. — Hárs, Győr, Krassó, Sopron , Szabolcs, Ungh­s Veszprém megyék, úgy szinte a Hajdúkerület is elküldők követeiknek tájékozás s czél­­szerű használat végett kért jelentését; valamint vi­szont e megye rendei is ígéreteket teljesítendők, kö­veteiknek a sajtó utján megjelent terjedelmes jelen­tését minden megyékkel, szabadkerületekkel, sőt k. városokkal is közölni fogják. Az utóbbiakat a jelen gyűlésből hasonló közlésre szólítván fel. — A mar­hahús fontja 10 krajczárról 12re emeltetett. Jövő évnegyedes közgyűlésünk October Ohikán veendi kez­detét. C. J. Ylam­mrosból (vége). — Julius 15én Mi­hályi Gábor hod alispánunk, a főjegyző, s levél­tárnoknak föispáni helyettes ö­nsaga által történt ki­­neveztetésök ellen , megyénk nevében óvást tett; mivel azonban föispáni helyettes ez eljárása által e­­lődjei nyomdokait követve, jogát gyakorlottá, az em­lített óvás jegyzőkönyvbe kis módosítással rendelte­tett iktattatni, fentartatván a megye részéről ezen hivatalokral szabadválasztása birtokának törvény ut­­jáni visszaszerzése.­­ Ezután inditványoztatott, hogy a KK. és RR. köztisztelet s szeretetünket kivívta volt első alispánunknak bokros érdemei, hasznos hiva­talkodása elismerése jeléül, azzal a legkitűnőbb meg­elégedésüket , és hő méltánylásukat, az utókor elött örökre fennmaradandó ereklyeként jegyzőkönyvbe ik­tassák , melly igazságos jutalomban valamint ő, úgy az alispánságrai kijelölésről, sok elgördü­lendő zavarok eltávolítása tekintetéből leköszönt Szaplonczay Zsigmond hason erélyű, s buz­­góságu volt föbi­ünk is részesült. Leköszönt u­­gyan hivataláról e nagy férfia megyénknek, szelle­mi magasztosságához illő okból; de szabadjon hinnünk, hogy öt, ki férfi erejének most virágzik teljében, csak mint jelen körülményeknek hódolót, és nem magát a megyei hivatalkodástól végkép elszakasztottat, hanem az elhagyott térre fényes­ díszben ismét fellépendőt nézhetjük s tisztelhetjük. Következő napon­­ ső alispánunk előterjeszté, mi­kép némelly e megyéhez érkezett hivatalos levelek fő­ispáni helyettes ö­nga állal bontattak fel, kérvén a BR, hogy ez iránt kellő intézkedéseket tegyenek; a rendek addig is , mig a hason tárgyakkal foglalkozó bizottmány munkálatait beadandja , azt határzák, hogy mint ezelőtt, az iső alispán tisztéhez tartozandik, a megyéhez intézett levelek feltörése; főispáni helyet­tes e jogot magának tulajdonítván, a megye ezen ha­­tárzata ellenében óvást tett. Óhajtható, hogy ez ér­­detfiben is megalapitassék a bizonyos viszony, mellyel füzet vék a RR. a föisp. helyetteshez; mert bármilly bé­kés után látszassanak is folyni a hason vitatások, rej­lik bennök, ha kis mértékben is, magva a vissza­vonásnak ; jól lehet bátran irhalom, hogy föispáni he-­­­lyettesünk tisztelt személye felejteti Marmarossal a helyettesek ellen tett reclamatiójit; de lehet e másképp midőn tények, mint jelen tisztujitásunk körül tett czél­­szerű­ intézkedései is, nyíltan kitüntetik bölcs tapin­tata üdvös eredményeit. Adja az ég, hogy Marmaros­nak megválasztatott, atalán fiatal bár, de lelkes, szü­lőfölde­s népéhez hőn ragaszkodó tiszti személyzete kezet fogva főispáni helyettes m­ngával, hasznos mun­­kálódása által jólétet terjesszen nagyobb részt sa­­nyar lenyomta népünk között, és 3 évek eltelte után, a múltra visszatekintő tudatunk, hálásan merítendi fel bensőnkből, az iránluki közbizalmunk szózatát. Tiszt­­ujitásunk napja főispáni helyettesünk ö ngánáli ven­dégség , és estve a tisztikar adta fényes tánczvigalom­­mal fejeztetett be. Pest julius 17-én. Minél ritkábbak az úgyneve­zett „zárt körökből“ mellyek közé sokan a tudomá­nyos intézeteket is szeretik sorolni, a nyilvánosság orgánumai hasábjain a viszhangok, annál inkább sietek ígéretemet beváltani, s a pesti egyetem hittani karának próbatételről némi tudósításokat közleni. A „Lelki­­pásztorság“ tudományából fényesen végzett magyar próbatét után folyó hó östén a hittan (Dogmatica) Ildik részéből tartott próbatétel ismét magas jelenlétével di­­szesitette a főméit, primás-herczeg, a mély tisztelet minden kü­ljeleivel fogadtatva; s tanúi valánk, milly alapos ismeretekre vezérletté a hittudományok e fon­tos ágában a nem régiben kanonokságra emelt főt: Szabó nepomuk János ur az egyház fiatal re­ményeit, összekapcsolván a hittant a virálytan (po­­lemica) fontosabb kérdéseivel, mellyben legyőzve tűnt elő a kétkedés s közönbösség ragadó mirigye, s örvendve nézünk a jövő elé, melly e téren edzett hősöket találand. De elhallgathatnám-e, miszerint a prímás h­erczegben bokros hivatala köréhez képest a hajdan és újkor lényeges tanai, virá­gai s rendszerei ismeretét s otthonos jártasságát bámultuk! —­ékén az egyetemi teremben az egyházi jog próbalétére megjelent herczeg-érseket nagys.rector­i elnök szá­mos ifjúság körében, a legkitűnőbb tisztelgéssel fogadta, s látni lehetett a Pázmányok, Ürményiek, Czirákyak arczképei között fényes erkélyen helyt foglaló magyar egyház-nagyot legnagyobb figyelemmel kísérni a nö­vendékek feleleteit, azon tárgyakból, mellyeket egy­kor veszprémi tanszékén szinte fejtegetett. A kor°vi­­tályos kérdéseit, főleg a két főhatalom kölcsönös vi­szonyait érdeklőket, ugyan nagyrészint mellőzve ta­pasztaltuk, de az egyházi közéletbe vágók annál na­gyobb élénkséggel vitattattak meg.—Végre folyó he­lykön ismét a növendékháznak volt szerencséje a magas vendégei körében tisztelhetni „a hittani előz­mények s a hittan isó része“ próbatétén; itt a sz. írás és sz. atyák végtelen idézetei, a katholika tan eme két kútfői ismeretére bő anyagot nyújtottak, s ha olly­­kor ezek közé az egyházi írók tekintélye is, mint nagyobb fontosságú, szövetett a tanulók által, a püspöki méltóságot méltányolni tudó főpásztor nem mulasztotta észrevenni, milly óvatosság szükséges e két tekintély megkülönböztetésében, midőn ez gya­korta az egész egyház összeségét képviseli, soha nem a másik. S ez volt a végső próbatét, mellyen a re­ményteli egyházi sarjadék föpásztora előtt előmene­telét tanusithalá, mert már 11 kén a primás-herczeg korán reggel székvárosába visszatért azon Vágygyal, mint hallánk, hogy nagyszombati növendékei próba­tétét is jelenlétével megörvendeztesse. A forró vágy, mellyet maga után hagyott, azon remény által enyhül a hittani kar tagjai kebleiben, hogy máskor is többször is leend alkalma a mélyen tisztelt vendéget körében tisz­telhetni. Említésre méltónak vélem, miszerint a hittani kar rendes és rendkívüli tanítóit fényes asztalánál is nyájas leereszkedéssel a herczegprimás itt tartóz­kodása alatt megvendégelte, ez által is fényt árasztva azon tiszteletre méltó karra, melly az egyházi nevelés legfontosabb ágával foglalkozik. Az eszmekapcsolat fonalán szeretném honfiaim emlékébe hozni, váljon a miveltebb nemzetek példájára, s annyi országos kül­döttségek javaslata nyomán meddig fog késni a kép­viseleti rendszerben is megadni ezen osztálynak azon helyet, melly a legnagyobb méltányossággal, kivált az intelligentia eme korszakában illetné?—De e kérdés egy kis agitatiói szerepet igényelne, mellyel felválalni ugyan hivatva nem érzem magamat, de talán nem lenne bár kire nézve hálátlan munka. Gyarmathy: VIDÉKI HÍREK* Erdélyből. Kolozsvár. Polgári tár­salkodó s iparmű-kitétel Kolozsvárit.—Ná­lunk , mint a magyar ég alatt sok helyütt, két ca­­­sino áll fen: a nagy vagy szokottabb nevén úri casino, és egy kisebb, az érdemkoszorus főkor­mányzó pártfogása alatti úgynevezett polgári tár­salkodó. Mig amannak közönsége nagyára a ma­gas erdélyi aristokratia, addig ebben a szerény ko­lozsvári középrend keres időtöltést s értelmi öreg­­bülést. S mig amannak befolyásos­ tagjai nagysze­rűbb köveket tudnak haladásunk utában megmozdít­­ni, azalatt emelkedésünk fénytemplomát egy egy ki­sebbnek bele­ épitésével itt is növelik, tudván, hogy „nemcsak dicsőké a haza,“ s területén mun­kálni köteles minden hű fia. — így, múlt évi népes gyűlésén inditványoztatok, hogy jó volna iparmű­­kitételt eszközölni Kolozsvárt, melly honi mai párunk (s szeretném hozzá tenni: iparüze­­m/*) megismerésére vezessen. S ime, e czél­­ra azonnal tánczvigalom rendeztetik, mellynek 74 ft. 37 kr. pengepénzbeli jövedelmét az egylet saját pénztárából 150 ezüst forinttal szaporítva, egyszers­mind felszólításokat bocsáttatott ki, hogy 1 pftnyi részvény letétele mellett, a körén kívül esők is be­folyhassanak a jó szándék létesítésére. A folyó évi augustus elején eső kolozsvári sokadalom alkalmával részvényesi gyűlés is fog már tartatni, mellynek in­tézkedéseiről annak idejében tudósitni fogjuk olva­sóinkat.—Nem hallgathatom el addig is abbeli óhaj­tásom nyilvánítását, hogy bár a gyűlés iránya ne csupán jelesebb műiparosaink kitüntetésére munkál­na, hanem szép szerével eszközölné, hogy közülök azon tudatlan, lézengő , archi-hazudozók is állíttat­nának illő helyekre , kik olly bőven teremnek nálunk naponként elő, mint a silány dudva esős meleg idő­ben. „Lob und Tadel muss ja sein“ mint Göll­e mon­dá , s akkor aztán megeshetik ugyan, hogy nem olly hamar fog m­űiparűző feltűnni, ki például szem­telen fanfarom­criével „mindenféle órák készí­tésére“ ajánlkozzék, de ha majd k­m­ond fel, az— nem mint most — tán­­ul lesz szakmája ábéczéjén, s kezére adott portékánkat drága pénzünkért nem őszi 480

Next