Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)
1845-08-01 / 120. szám
120. szám 1845. Negyvenedik év. Előzetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve 5 forint o. pénzben. NEMZETI ÚJSÁG Megjelenik minden kedden, csütörtöön , pénteken és vasárnap egy egy év.Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. Alapitá KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. Péntek aiigiistus 1. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Egy egy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számíttatik. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezés. Megtisztelések. Előléptetések. — Tudomány és irodalom. (Magyar nemzetiségi és népnevelési ügykérdések). — Törvényhatósági tudósítások. Békésből (közgy. Eszterházy Antónia grófnő jószág-örökbevallása, vizáradás, takarékmagtárak, törvények más nyelvekrei fordítása sál). Marmarosból (közgy. érdem-méltánylat, főispán helyettesi óvás). — Papnövendékek próbatéte. — Vidéki hirek. (Erdélyből). Lapszemle. Pesti Hírlap. Külföld. Spanyol hirek. Vegyes hírek. Birodalomi iparműkiállás Bécsben (folyt). Társulatok és Intézetek. (Magyar gazdasági egyesület jelentése. Magyar természettudományi pályakérdés). Hirdetések.. Gabonaár. Pénzkelet. Lettek a huzások. Dunavizállás. MAOTARORSZÁG és ERDÉLY. A cs. ap. kir. felsége Czech Jánost a központi könyvvizsgálószékkel egyesitett tanulmányi bizottság első ülnökét, kir. tanácsos czimmel; továbbá Szumrak Jánost Beszterczebánya sz. kir. bányaváros tanácsnokát nagy; Thalvizer Adalbertet m. k. helytartósági nyugalmazott kiadói—jegyzőt pedig kisebb arany érdempénzzel méltóztatott legkegyelmű feldiszitni. Az eperjesi kerületi táblánál megüresült egyik ülnökségre M a 11 y a s o v s z k y Boldizsár Szepes megyének volt országgyűlési követe neveztetett ki. Sziléziában a schweidnicz és jaueri herczegségben, Ilik Frigyes által felállított s még most is virágzó kamarai és mezei gazdasági tudományokkal foglalatoskodó egyesület, fáradhatatlan munkásága hazánkfiát Zipszer András beszterczebányai oktatót, nemcsak tiszteleti tagának nevezte, hanem ezen felül még érdemeinél fogva, az egyesület által kiosztatni szokott érdempénzzel is megajándékozá. A nagy magy. kir. udv. kincstár a pozsonyi k. harminczad hivatalnál megürült első áru-vizsgáló állomásra Rayman Mihály helybeli másod áru-vizsgálót, ennek helyére Somosy József eddigi zimonyi első áru-vizsgálót helyezte. Továbbá Otto Károly sz. kosmói harminczados a Bécsbeni magyar-erdélyországi harminczadkiadó hivatal első kiadójává; — Murgács Mihály pesti harminczadhivatal Írnokát a kassai k. harminczad tisztség írnokává; — és Schneider Frigyes kassai k. harminczad-kezelési gyakornokot pesti harminczadi tiszti írnokká léptette elő. TUDOMÁNY 8 IRODALOM. Magyar is emberiségi és népnevelési ügy kérdések. 1. Das deutsche Element in Ungarn und seine Aufgabe. Eine Zeit frage besprochen von einem Deutschungur Leiplzig 1843. 2. Vertheidigung der Deutschen und Slaven in Ungarn von C. Beda. Leiplzig 1843. 3. Bori folio oder Beiträge zur Beleuchtung ungari scher Zeitfragen von Ed. Glatz. Leiptzig 1844. Az első szám alatti névtelen író azt állítja, hogy Magyarország elömente — akár politikai hatalmát s nagyságát, akár alkotmányos szabadságát, vagy végre anyagi jólétét tekintve is — nem feltételeztetik az által, hogy mindennemű lakossal megmagyarosittassanak, különösen a benlakó németektől erkölcsileg sem követelhetni, hogy nemzetiségeket, nyelvüket s teljes lényöket a magyarság kedvéért áldozatul vigyék, vagyis magokat medializáltassák. Az iró szerint Magyarország német lakossai inkább arra kötelezvék és jogositvák, hogy eredeti nemzetiségöket — mint drága hitbizományt, tovább is fentartsák,s erösbitsék, mert ők a némethoni műveltség közvetítői Magyarországban, mit nem lehet benmegtermeszteni, sem mint posztót vagy franczia borokat csak amúgy gépileg behozni, hanem az, közvetítés által elsajátítható. Németországból mint tőszomszéd földről szivárgott eddig is át hozzánk a nyugati műveltség , különben is tagadhatatlan, hogy ezer év óta Magyarország a német szellem fensőbbsége alatt áll. Hogy a németek tovább is németeknek maradjanak köztünk, a közhaszon is kívánja, mert így— mint eddig — úgy ezután is jobb módjuk lesz a magyarságnak (hát a tólságnak ?) a német nyelvet török megtanulni, s az igy megszerzett szellemi utón elébb haladni. A második szám alatti szó a megszokott régi panaszt melegíti fel, hogy a magyarság igyekszik az idegen nemzetiségeket elnyomni s ultraliberal czólzatokat forgat elméjében. — A külföld egyik tudományos folyóirata e könyvet többek közt illy jegyzetekkel kiséri. ..Magyarország 1825. óta nagy reactiót fejtett ki az ausztriai kormányrendszer ellen, minden országos gyűlés azóta a magyar szellem nüttön növése által elkapatva, határozottabban nyilatkozott a kormány által megkísért transactiok ellenére is, mellyekkel az, békés kifejtést az összes monarchia érdekében kívánt elérni, melly érdektől okosan véve a dolgot, Magyarországé el nem különíthető , s mégis nem tagadhatni, hogy ne léteznék olly nemzeti párt, melly oda törekszik, hogy Magyarország független önálló ország legyen, még pedig a teljes függetlenség szoros következményeire szert téve egyedül a korona által kapcsoltatva a dynastiához,mitsem gondolván az összes monarchiai állásponttal, arról tudni sem akarván semmit. Igen természetes már, hogy a kormány illy irányzatokkal ki nem békülhet,s ha továbbra is makacsul ragaszkodnék e párthoz, és a mérsékleteken felül kerekednék , a kormány is kénteleníttetnék az egyezkedési úttal felhagyni, minek következését aztán nem épen nehéz előre átlátni. Szives kívánságunk abból áll, hogy a veszedelmes irányzat pártfőnökei magokba szálljanak, s gondolják meg, hogy politikai szabadságuknak széles terét, úgyszólván átnyargalták , s a jogkör szélső határvonalán állanak, mellyel ha egyszer áthágják, a kormányhatalom és erőteljességének örvényébe hullnak visszatérhetlenül, mellyben dicsőség nélkül, még Europa részvételére sem számíthatva , okveletlen összezuzatnának. A harmadik szám alatti könyv leginkább a nemzeti népnevelés és tanitásmódról értekezik , mikép e tárgyban a Zemplényi követ Lónyai Gábor 1843. jun. 1. a kerületi ülésben első tett indítványt, nézeteit értelmesen kifejtvén, mellyek a nevelés és tanítás rendszerének javítását szükségessé teszik, minek következésében a terv kidolgozása választmányra bízatott, mellyettek munkáját a szerző jelen könyvében vitatás alá veszi, s legelőbb is a tanítókat képző seminariumokról szól, s ajánlja, hogy a tanítók a külföldi német iskolákban képeztessenek előbb ki, kik aztán jövőre elrendezhetik az illy seminariumokat. Nem helyesli a seminariumok számára kidolgozott tanítástervet is, melly 16 disciplinát sorol fel, a mi egyenes után vezet a felüleges tudásra. Nincs az is ínnye szerint, hogy a gymnasiumokból vétessenek fel a növendékek az illy seminariumokba, mert azokban sokat is, keveset is tanul a jövendőre kiképzendő néptanító. Egyéb iskolákra 15 disciplinát határozott a terv, ami ismét tekintve a magyarországi iskolákat és gyermekeket, igen sok. Minden időnek meg van a maga normális mértéke, mit bírhat el, mennyire terjedhet látköre ? ezen mérték tudásán alapszik, mellyen túl hágni nem lehet, mert szellemi kifejlésünknek törvényei változhatlanok. De ezek mellett maga a kifejlődés is sebesebb vagy lassúbb, bizonyos időszaknak szélesebb vagy keskenyebb látköre van az egyéni természeti tehetségekhez, a kedvező vagy nem kedvező külső körülményekhez képest, mellyeknek befolyása alatt áll az egyéni kifejlődés. Magasabb rangnak gyermekei rendszerint sebesebben fejlenek ki, mert minden, ami környezi őket, képzeleghat rájok, a mit csak hallanak s látnak, bővíti ismeretök és eszmetárukat, és még az illy kellékű növendékeknek is terhes fog lenni a tanítás tervi pensum, kiváltba az, a mint szokott megesni — amúgy népszerüleg tolatik rájok, hogy legyen mit elfelejtniek, mert a mihez a gyermeknek nincs vonzalma, vagy az benne fel nem gerjesztetik, az meg sem marad nála; ha beleverik is, magától elhányja azt, mihelyt a kényszerítő ösztöntől megmenekült. Kilencz évű leányoknak históriát tanulni csak nevetséges quid pro quo. — Tiz éves gyermekeket nem érdekelhetnek a polgári viszonyok,urbárium, mező rendőrségi tanulmányok, mint az tervezve van. — Hát ha még a magyar paraszt gyermekek állását úgy, mint az jelenleg mutatkozik, s hihetőleg még sokágy maradni fog— gondolóra vesszük,mit mondhatunk a tervről ? Ezek a legegyszerűbb életkörülmények közt nőnek fel, házi nevelés mit sem segít kifejtésükre, s mondhatni, hogy hat éves falusi gyerek a négy esztendős városi gyermeknél hátrább áll szellemi kifejtés dolgában, — mi nehéz ezekkel a tanítónak boldogulni, hogy csak figyelmes gondolkodáshoz szokjanak — nem nehéz megítélni, kiket vagy csak írásra és olvasásra megtanulni már nehezebb mint egyéb rendűeknél. Valóban könnyebb feladat azt, ki mindég faczipőben járt, tánczra, vagy a taligás lovat gymnastikusi circusra betanulni, mint a terv penzumát falusi iskolákban a kiszabott idő alatt a növendékekkel foganatosan megtanultatni, ami még akkor sem lenne eszközölhető, ha minden osztálynak külön tanítója lenne, és a tanítás nem csupán magyar nyelven, tehát nem más anyai nyelvek kirekesztésével történnék is meg. A népiskolákban az anyai nyelvekre kell szorítkozni , ha a tanítás hasznos akar lenni, mert az alsó osztály gyermekei kevés ideig tanulhatnak, a tanítási eszközök is csekélyek, ami legszükségesebb kiképezésekre, arra is nagy bajjal oktattathatnak,azért idegen nyelvtanulás csak megcsonkítná azon kevés jó következményt is, amit tán különben elérni lehetne : városi iskolákban s felsőbb tanodákban máskép áll a dolog, hol a magyar nyelvtanítás mind szükséges , mind hasznos; azonban a magyarságnak is igyekezni kell nyelvét alkalmatossá tenni,hogy a tudományok azon tanitathassanak, és jó tanítókönyvek készüljenek minden szakban, mert míg ez nem történik, a német nyelv leend, mint eddig , úgy ezután is a külforrás , mellyböl menthetni, melly azért mindaddig nem is mellőzhető , míg a magyar nyelv ki nem vívta magának azon álláspontot, mellyre más műveit nyelvek felévergődtek. Közli Kállay Perencz. TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. SSékcskül. Gyulájuk 15. Évnegyedes közgyűlésünk jun. 30-án véve kezdetét és szokott csenddel *) öt napig tartott. E gyűlésen szőnyegre került tárgyak leginkább magán- és belügyeinket illeték, azért a nagy közönség figyelmét csak alig igényelhetik. Az érdekesebbek is ezek: Olvastatott ő felségének a n. m. kanczellária utján Vodjáner József Samu folyamodványára kiadott kegyelmes intézvénye, mellyben e megyének meghagyatik, hogy Eszterházy Antonia grófnő és Vodjáner J. S. közölt — az utóbbinak a grófnő által örökvallásnál fogva 500.000 p. forintért eladott, de amannak még valósággal át nem adatott fekvő jószágok érdekében — fenforgó ügy megvizsgálására közgyűlést tartson, s a dolog mibenlétéről jelentését a leküldött irományokkal együtt terjessze fel. Erre jön egy kis háború. Tüszint sérelmet emlegettek néhányan , hogy a kormány egyes emberek ügyeinek elintézésére közgyűlést rendel tartatni, hogy politikai uton a törvényes tárgyakba avatkozik isat. Sőt még az is eszébe jutott valakinek a t. KK. és RR. közöl, hogy a kormány ezt Vodiáner iránti részrehajlásból tette; míg egy másik azt nyilvánítá , hogy ő magát adóssági s más illynómű kérdésekben a közgyűlés végzeményének alávetni soha sem fogja, s ő is e rendeletet a sérelmek sorába kívánja jegyeztetni! És a jó ég tudja, mi nem mondatott még minden. Ezekre derék főjegyzőnk s volt országgyűlési követünk Sz. A. ekként nyilatkozott: „Ita ezt sérelemnek látják a t. Rm, akkor maguk alacsonyítják le municipális rendszerünket , magok szorítják meg annak hatáskörét. Aztán a kormánynak hatalmában is állrendkívüli esetekben közgyűlés tartását rendelni. Vigyázzunk — úgymond tovább — nehogy az önkormányzási megbecsülhetlen jogot, e legfeltöbb kincsünket, illy ellenszegülések által koczkára tegyük! Hiszen a midőn a kormány illy dolgokat biz reánk , akkor a törvény utján jár el, s nincs is más mód , mellyen ezeket elintézhetné; azon ugyan ne örvendjünk , ha erőhatalommal kívánna illy dolgokban eljárni.“ Igaz beszéd. De hiába , mi igen furcsa teremtményei vagyunk az Istennek, így sem tetszik, amúgy *) Mert nálunk már több idő óta pártok nem léteznek. A levelező.