Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)

1845-11-25 / 186. szám

TARTALOMI. Ifjagyarorzási ém Erdély. Kinevezés. Előléptetés. — Levelek Milotól. I. — Törvényhatósági tudósítások. Nógrádból (közgy. vége, hevesi tisztelgés s a kisgyűlés határzatának megsemmisítése feletti vitatkozás, gróf Széchenyi István kineveztetése, pálinkafőzés, adózók felőli gondoskodás.) Csanádból (tisztujitás.) — Budapesti ujdonságok. Vidéki hírek., (Zalaegerszegből.) Lapszemle. Jelenkor. Külföld. Francziaország. N.Britannia. Svejcz. Olasz- Dánország. Mexico. La Plata státusok. * Társulatok és Intézetek. (Természettudományi társulat jelentésének bevégzése.) Hirdetések: MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. u. cs. ap. kir. felsége Malatinszky Ferencz gömörmegyei táblabirót az eperjesi kerületi táblához tiszteletbeli ülnökké legkegyelmesebben kinevezni méltoztatott. A nmlgy m. kir. udv. kincstár a maszegrai vám és harminczadbeszedői állomásra Refesberg Vilmost, mnischeki harminczad-irnokot ideiglenesen alkalmazá. Jevelek Idilától. I. Kedves barátom! Hosszú szünet után végre ismét érkezett tőled levél, melly valamint egyrészről örömet gerjesztett bennem , hogy mély hallgatásodnak véget vetve, ismét felfogod levelezésünk félbeszakadt fonalát, úgy más részről elszomorított azon elkeseredett csüggedés, melly leveleden átömlik, s melly egész valótan erőt venni látszik. — Te tehát, kedves barátom , hazai ügyeink jobbrafordulásáról kétségbe esve, a politikai küzdelmek teréről végkép visszavonulni készülsz, s csendes nyugalomban akarod bevárni, mit szül a jövendő. — Midőn soraidat olvastam, mellyekben olly komor színekkel fested hazánk visszás állapotját s azokból olly csüggesztő következményeket vonsz, önkénytelenül engem is a csüggedés kebelszorító érzete fogott el, nem mintha osztanám nézeteidet, hanem mert aggasztólag nehezült reám azon félelem, hogy ezen minden tetterőt megzsibbasztó elcsüggedés hazám több fiainak és épen a jobbaknak kebelében is gyökeret verhet még, és akkor csakugyan kétségbe kell esni a szeretett haza jövőjéről, mert ekkor minden veszve van. De én habár hazánk mind inkább sűrűsödő bonyolódásai mentél előbbi megszüntetését óhajtom is, s megszüntetésük iránt magam is aggodalommal vagyok, de a végképi elcsüggedést koránt sem látom motiválva, sőt azt (bocsáss meg barátom őszinteségemért) sem hozzád, sem bárkihez, kinek kebléből a közügy iránti buzgalom, s a férfiui tetterő ki nem halt, nem tartom illőnek. Te s veled mind azok, kik csendes s normális útoni átalakulásunk lehetőségéről már végkép lemondottatok, komor rémeiteket annak meggondolásából idézitek elő, hogy hallatlan eset, miszerint állományban, mellyben olly nagy mértékben találtatik fen a conservativ elem, még is olly vak gyülölség tápláltassék minden fenálló iránt, s olly aggasztóig mutatkozzanak mindenfelől a felbomlás szomorú jelei, mint ezt hazánkban tapasztaljuk. — És e tény, a maga puszta önállóságában tekintve, valóban ollyan, melly az erősebb kebelben is megingatni képes egy szebb jövő iránti bizalmat; — de a politikában ép úgy, mint a természetben, nem léteznek magányosan álló jelenetek. „Alles ist Frucht, und alles ist Saamen.“ Az ok és okozat során ezernemű körülményekkel van itt minden összefűzve, ezektől elvontan valamit vizsgálni nem lehet, anélkül, hogy azonnal tévedésekbe, néha veszélyes tévedésekbe ne keveredjünk. — Vegyük most már röviden szemügyre azon körülményeket, mellyel a tévutakon kalandozó eszmék forrongását, s a democrata radical opposílio jelen politikai jelentőségét előidézték. E század elején a kormány nem lévén áthatva azon vezérigazságtól, hogy bennünket magyarokat csak alkotmányos utón lehet és kell kormányozni, olly intézkedéseket tett, mellyel minden magyar keblét méltó aggodalommal tölthetők el legdrágább kincse alkotmánya iránt, s hála az égnek nem aludt ki a nemzetből annyira az alkotmányos érzelem, hogy némán nézné az alkotmányos léten ejtett sebeket, sőt inkább a sértett jog érzetétől áthatva, férfias bátorsággal lépett fel egy nagy rész az alkotmányos küzdtérre,harczolni a jog, az alkotmányos lét, szóval a fenlevő mellett; ez tehát ellenzék volt ugyan, de valóságos conservativ, aristokraticus ellenzék. — Ugyan ezen idő tájban kezdődött fejleni a literatura körében működő, s ez által a nemzet örök hálájára magokat érdemesítő férfiak buzgósága által a nemzeti nyelv iránti bizony maga idejében ébredező lelkesedés, felkarolva főleg azok által, kik az alkotmány védelmére síkra szállottak. És végre ugyanezen időben egy nagy, az akkori oppositio sorai közt harczoló férfiú, áthatva egy részről hátramaradásunk szégyenítő érzetétől, más részről felmagasztalva a nyugati civilisatio ragyogó eredményétől, tollat ragadva a szellemi erő minden fegyvereivel igyekezett az ébredező elmékben a középkorra emlékeztető hátramaradásunk s az újabb kor igényei iránt figyelmet gerjeszteni, s megrázó szózata ugyan azon táborban , mellyben ő harczolt, sokoldalú viszhangra talált. Az alkotmány integritása, nemzetiség, s korszerű haladás volt tehát azon varázs, melly ezen különböző elemekből álló tábort összetartotta, volt azon 3 jelszó, melly mellett megindult azon elején olly üdvösnek mutatkozó eszmemozgalom, melly azonban a sajátszerü körülmények s azoknak fonák s ferde működései, kik állásuknál fogva hivatvák e honban a pártok működéseit vezérleni, elv s befolyásra nézve olly monstrosussá fejlődött ki, miilyennel? példáját a mostani Európában csal? Svejtzban, s némileg Belgiumban látjuk. A kormány ugyanis illy heterogén tábort látván maga előtt, nem tudott eligazodni annak tendentiáján , s midőn a szigorúan alkotmányos pályára lépett a nemzetiség, s a haladás melletti buzgalmakat maga ellen irányzottaknak vélvén, a helyett, hogy azoknak az alkotmány alapjával öszhangzó kifejlődését előmozdítaná, elnémitásukra intézte lépéseit; az ebből eredő keserű küzdelmekre ki ne emlékeznél? ? — Ezen küzdéseim közepette fejlődtek ki már azon eszmék, mellyeket a kiábrándult nyűgöt, mint a civilisalio, rend és szabadsággal merően ellenkezőket, már rég ellökött magától, és ezen küzdések voltak ismét okai, hogy azok, kik az ébredező nemzetnek a nyugati civilisalió iránti hajlamát hőkebellel üdvözölték , de azon anarchikus eszmék, a franczia forradalom ez elkopott csafrangjai iránt legkevesebb sympathiát sem éreztek, sem a kormányban, sem a csökönyös mozdulatlanság akkor még számos embereiben nem találván : vagy elnémulni kénytelenítettek, vagy ha mind e mellett hatni kívántak, harczolni azok közt és azokkal, kikhez őket az egy párt néven kívül semmi egyéb nem kapcsolta. Az 1840-i országgyűlés a dolgok állását egészen megváltoztatta ; áthatolta végre a kormányt s az egyetemes nemzeti értelmiséget azon meggyőződés , hogy az elavult formákon javítani, s a polgárisodás felé haladni elkerülhetlenül szükséges ; s most mi történt ? a helyett, hogy a haladás azon baráti, kiket a túlzás iránti ellenszenvül, a közügyek aktiv mezejéről eltávolított, s ismét azok, kik más oldalról nem nyervén pártolást, kénytelenségből harczoltak a túlzókkal egy táborban, visszalökve maguktól minden anarchicai fanalismust, s összetömegesedve törekedtek volna a szükséges reformokat az alkotmány alapsúlyával öszhangzólag keresztül vinni, vagy megmaradtak visszavonulásukban, vagy nem bírván elég eréllyel megtagadni az eddig firmájuk alatt működő túlzókat, gyengeségből, most már semmi által nem menthető gyengeségből nem befavouíroztál a valóban aggasztólag feltünedező anarchicus eszméket, s nem véve figyelembe a kormánynak a nemzeti haladás ügye irányában lényegesen megváltozott állását, az oppositio zászlója alatt folytatták küzdéseiket; avagy nem úgy történt mindez ? A kormány az 1840-i diaeta után a sajtónak az eddiginél hasonlíthatatlanul tágasabb tért nyitott, s ezen lépése által alkotmányos érzelmének olly tényleges bizonyságát adá, mellyen a legvakmerőbb gyanúsításnak is el kell tompulnia , s a mérséklet emberei, a conservative!?, mikép használták a tért ? Az alkotmányos életben olly fontos journalismus terén egy férfiú lépett fel magányosan, minden ellenműködés néllül, kinek már sorsával is az oppositio eszméje ugyanazonositva volt, ki ez új pályáján genialis elméjének egész erejével megtámadott mindent, mi ősi alkotmányunkban tiszteletet igényel, annak alapját képezte eddig, s megtisztítva salakjától, kell hogy lépezze ezentúl is, s kinek működése irányát eléggé jellemzi azon a politikai jogok gyakorolhatására vonatkozó elve, „hogy nyomorult politika vagyonhoz kötni a hazaszeretetei.“ Siilly bágyadtan pártolta a conservativ felekezet azon férfiát, ki később ezeknek ellenműködendő, a journalisticai pályán mintegy meteor feltűnt, ragyogott, s leszállóit, csendet s sötétséges hagyva maga után. — Vagy talán a megyei gyűlésekben lépett fel a conservativ erő magához illő eréllyel? Oh nem, a Pesti Hírlap chartista elvei nem maradtak csupán papiroson, hanem ami hallatlan és valóban szomorító , átmentek a megyékbe, csekély ellenzés mellett szellemükben készültek az utasítások, történtek a követválasztások, s szellemükben vajúdott a 18 hónapi országgyűlés, s szellemük miatt hiúsultak meg a nemzet legforróbb vágyai, a conservativ párt által létrehozott birhatási és hivatalviselhetési törvényczikkel nyújtván egyedül reményt egy sikerdúsabb jövő iránt. (Vége köv.) TVÉNYITATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. Megrólból. (közgy. vége.) Míg ezek e képen előadattak, az ellenzék uj szavatokat bűvölt a csatatérre, tombolt, zúgott, rivalgott és csörgette diszszablyáit,szavazást sürgetve és azt óhajtva, hogy a kisgyülés eljárása ne csak roszaltassék, de ezen roszalás Hevesmegyének végzésileg meg is haltassék. Ekkor az ellenzék józanabb, mérsékletesb egyénei, úgymint D. J. E. J. magok elsápadtak , látván a fiatal óriás csattogó kitöréseit ; jelesen E. J. figyelmezteté a rajongókat, miszerint nem illenék Nógrád méltóságához ollyan valami felsőbbséget tulajdonítni Hevesmegyének, mellynek folytában végzésileg ki kellene mondani, hogy határozatunk Hevesmegyének felterjesztendő. Ennyi küzdelmek után végzésileg kimondatott , hogy a megyei rendek az octoberi kisgyűlés tisztelgési határozatát, mint az áprilisi közgyűlés végzésével ellentétben létezőt, nem helyeslik. Azonban a tanácskozási teremből az alispáni étterembe gyülekezvén, mindnyájunk között a legfinomabb, őszintébb, s nyájasabb társalgás szelleme uralgott. Nov. ukén. Hogy az octoberi kisgyűléstől a következetlenség vádja eltávolittassék, egy conservativ szónok jónak látta így okoskodni. Csak azon esetben lehetne többször említett kisgyülést következetlenségről vádolni, ha áprilisi kisgyülésünk az állítólag új rendszer folytában kinevezett főispáni helyettesekre nézve világosan kijelentendette, hogy azok előtt a megyéi? kapui bezáratassanak ; hogy az ő üdvözöltetésekre választmányok ne képeztessenek ; hogy személyeik iránt semmi tisztelgések ne nyilváníttassanak; márpedig ezekről az áprilisi közgyűlés határozatában egy szó sem találta id?: elvitázhatlan igazság, hogy kisgyűlési határozatunk nincs ellentétben közgyűlésünk végzésével. Ezen okoskodás igen kedvező szél volt az ellenzék vitorláira, mert hitelesítés végett felolvastatván a tegnapi, kérdéses kisgyűlésünk factumát nem helyeslő határozat, K. F. előrebocsátva, hogy megyénk tisztikara három évi törvényes pályáját már több hónap elött megfutva, miután a szükséges előzmények bevégeztettek, mélyen tisztelt fökormányzónk ő excellentiája Negyvenedik év. 186. szám 1845. Előfizetó.A díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve 6 forint e. pénzben Megjelenik minden kedden, csütörtökön , pénteken és vasárnap egy egy iv. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. Alapító KULTSÁR ISTVÁN táblabíró, kiadja Özvegye. Kedd nov. 25. Elfüzethetni minden es. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél Zöldkert utcza 488 szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendök. Egy egy hasáb-sorért apró betükkel öt ezüst kr. számittatik.