Nemzeti Ujság, 1846. január-június (41. évfolyam, 206-307. szám)
1846-02-26 / 238. szám
be, mellyeket ismét máshol nem, mint az elszakadás utáni elrejtett vágyban volnának hajlandók keresni. — Hogy a dolog igy áll, azt tapasztalhatók legközelebb Kossuth úr ékszerkedéséből, s abból egyszersmind megtanulok , hogy a horvátok elszakadási szándékukról elterjedt véleményt máskép nem, mint egyedül a tartományi gyűlés határzatának alapul szolgáló okok kimerítő kifejtése által cáfolhatni meg. Minthogy pedig az említett határzat, mint tény ismeretes s el nem titkoltathatik, sem pedig el nem kerültethetik, mivel az azokból eredményezett indokok öszvegével ugyanazonosítva van, annálfogva semmi ok sincs jelen arra, hogy az elsőt megváltjuk, az utóbbit pedig eltitkoljuk. Nemkülönben az indokul felhozott tények csak az utosó tartományi gyűlést megelőző időszakra vonatkoznak s ennyiben az ezt követő korszakkal semmi érintésben sincsenek. Tagadhatlan, hogy azon tartományi gyűlés határozatának fő alapja nyelv-hely hatósági. — Az 1844ik évi 21k törvényczikk által a magyar nyelvnek tiszti s diplomatikai nyelvvé határzott felemelése Magyarország határain belől kimondatott; a magyar nyelvnek hivatalos nyelvvé történt kizárólagos felemelése következtében minden kormányszéki, bírói s törvényhatósági jelentéseknek, s levelezéseknek e nyelven kell vitelniök, holott ellenben Morvát, Tót s Dalmátországokban az 1805ik évi helyhatósági rendelet szerint, mi az 1715iki 120dik törvényczikk értelménél fogva országgyűlési vitatárgy nem lehet, a diák a diplomatikai nyelv, s mindaddig maradnia kell, mig ama rendelet fenáll. Könnyen megfogható mindezekből, milly zavaroknak, akadályoknak és öszszeütközéseknek kelle ezen országok törvényhatóságainak a Magyarországgali közös legfelsőbb kormányszékhez, azaz a magyar kir. helytartó tanácshozi kölcsönös viszonyukban a hivatali nyelvnek különbségéből következnie, mellyeken egyedül a horvát-slavoniai helytartótanács helyreállításával lehet segíteni. Ezen országok utósó tartományi gyűlése összeveti mindazon következményeket, melyeknek a magyar mint hivatalos nyelvnek kizárólag törvényes behozatalából a közös kormányszékeknél és a közös kormányzásban keletkezniük kellett, azon következményeket, mellyek az eddigi viszonyokban aránytalanságot idéztek elő, mi a horvátokra nézve mindinkább érezhetővé tevő, minthogy nem sokára és pedig nagyon sokszor alkalmuk vala tapasztalhatni, hogy ezen igazgatási után a magyar nyelv hivatalos használata az 1830: 8, 1840: 6 és az 1S I lik évi 2ik törvényczikk világos rendelete daczára, Magyarország határain túl, sőt Slorvát-, Tót- s Dalmátországokra is ki terjesztetik , s majd minden igazgatási ágba behozatik, mi, mint a helyhatósági jogok nyilvános megtámadása s némelly tekintetben a hazai irodalom és nemzetiség kifejtését akadályozó ezen országok törvényhatóságainál sokszoros vádakra s panaszokra szolgált alkalmuk (Folyt. köv.) TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. Nógrárból. Febr. 18. (Folytatása a közgyűlésnek). Bevégezvény méltósága gróf főispáni helyettes ur köztetszéssel koszorúzott kedélyes beszédét, tudósító első alispán F. P. ur a rendeket azon nagyszerű választmánynak eljárásáról, melly kiküldve volt ő excellencziája, az ország fölárnoka s főispánunk e nagyméltóságának a karok és rendek részéről bemutatni a hervadhatlan tisztelet, hála, és szeretet szives adóját, azon meghaló ünnepélyes pillanatban, mellyben a legédesebb hivatalos viszonyok megszünendésének leverő tudata az elérzékenyült szivekre nehezedik, figyelmeztetvén szónok alispán ur a megyei közönséget, melly gyönyörteljes kötelességet teljesít akkor, midőn értesítheti a rendeket ő excellencziájának abeli kinyilatkoztatott meggyőződéséről, miszerint a körülmények hatalma által megszüntetvén a hivatalos viszonyok , ingadozhatlan szilárdságban fenmaradandnak a szeretet és barátság azon kapcsai, melylyeknél fogva magát örökké Nógrádénak, a rendeket pedig és a választmányt fejenkint és összesen kedves övéinek tekintendi. Továbbá F. P. első alispán viszonzólag K. F.nek beszédére megjegyzi, miként igaza volt szónoknak, midőn e napot gyásznapnak nevezé, igaza volt egy tekintetben, mert a kedves hivatalos kapcsolatok megszűnnek köztünk, és azon magas állású férfiú közölt, ki 17 éven keresztül bölcs kezekben tartotta Nógrádmegyének kormányát, melly időszak forgása alatt ő amaga volt boldogító nemlője megyei éltünknek, életünknek ; ő volt politikai örömeinknek fűszerezője és szomorúságaiknak vigasztalója. Azonban még is létezik más tekintet, mellyből mind e mellett is a mai napot örömnapnak lehet mondani; minthogy ő méltóságának gróf főispáni helyettes urnak magasztos jellemét véve fontolóra, nem hiú a remény, melly szerint megfosztatva ugyan egy általunk olly nagyra becsült jótól, az isteni gondviselésnek csodálandó működése mellett egy szinte olly jónak birtokába juthatunk, melly a megyénkben uralgó kölcsönös bizalommal, rend, béke, közmegelégedés kezesé s fentartója leend. Vegyék, — folytató a szónokló alispán — vegyék figyelembe a rendek, miként a megye élettevékenység dicső feladatának kiküzdésére nem lenne elegendő csupán a rideg törvényt szem előtt tartani, mert a törvény épen az által, hogy többféleképen magyarázható, nem mindenkor bírja az elágazó érdekeket a kedélyek jótékony nyugosztalására öszpontosítani, hanem szükséges a törvénynek szoros barátságba fűződve , összeölelkezni a méltányossággal , és ezen két fő,tényező képes azután valamint az egész polgárzatot, úgy az egyes municipiumokat is a társadalmi élet boldogságának minden becsületes élvezeteihez eljuttatni. Tartsák fen és ápolják a rendek kebelükben azon büszke öntudatot, melly szerint nálok vagyon az erő ; e méltóságánál pedig gróf főispáni helyettes urnál van az akarat; ügyeljenek mind az erőnek birtokában létező rendek, mind a legnemesebb legtisztább akarattal ihletett helyettes úr ő méltósága a törvény és méltányosság emberbaráti sugalmaira , és ekkor megyénk jelen nyugalmas és normális helyzete nincs veszélyeztetve, nincs fenyegetve; sőt még egy szerencsésre jövendőnek mosolygó reményeivel is kecsegtethetjük magunkat az erélyesen haladó alkotmányosságnak biztos pályáján. Ezeknek elszavalása, és a közügyek érdemleges tárgyalása után gróf főispáni helyettes ur által befejeztetvén a mai tanácskozás, következett a napnak magas jelentőségéhez alkalmazott székfoglalási gazdag ebéd, melly alatt a méltóságos helyettes ur ő felségük, a király és királynő, az ország nádora , az egész uralkodó legmagasb család dicsőítésére elébb poharát emelvén , serleget ült le a főtárnok főispánunk, úgyis mint gróf helyettes ur kedves bátyjának tiszteletére, melly ildomos ötlet csattogó tetszéssel jutalmaztatott. 19én és 20an folytattuk közgyűlésünket, melly alatt nem csak gróf főispáni helyettesünknek sebes felfogása, udvarias tapintata, biztos tárgyavatottsága , szakbeli ismereteinek gazdagsága, és ítéletének érettsége a legbájosabb világosságban fényeskedtek, de a kölcsönös bizalom, higgadt méltányosság, törvények iránti tisztelet, a rendes felszólalhatásnak arany szabadsága, és a közügyeket a legmelegebb részvéttel tárgyaló buzgalom is egymás közt álalános diadalt ünnepelni látszattak. El nem hallgathatom itt nyilvánítani, miként ezen három nap forgása alatt temérdek sok ügyek intéztettek el, sőt a lelkesedés és működési vágy annyira magasult, hogy a fáradhatatlan jegyzői kart is kímélni óhajtván, mind két alispánaink utósó ülésünknek végóráiban még előadói és jegyzői kötelességeket is teljesíteni méltóztattak, olly ritka ügyességgel, melly a büszkeség érzetét felébresztő mindnyájunkban, kik illy férfiakat mieinknek nevezhetünk. Papp Ferencz. Elte SJ-ma*ofl. Febr. 17k én magos pelrovai és dolhai Pelrovay István kincstári tanácsos sat. mint kir. biztos az Onga elnöksége alatt reggeli 9 órakor a sz. lélek segítségül hívása után, a székes nagy templomból , a véletlen történt hózivatar csapkodásai közt az egész fényes öszveglet as város csinos palotájába gyülekezve, több czélirányosan tartott szép beszédek után a vár.község hiányzott helyeire e következő egyének választottak: Tschida Mihály 31. Mihók Mihály 34. Hauzer Antal 30. Bakos János 40. Majoros Károly 46. Koppi István 40. Arlimovics Tamás 48. Weisz Mihály 26. Kloczko Ignácz 37. Breger Vilmos 57 szavazattal és igy számszerűti tizen. Febr. 18k án a három megüresedett tanácsnoki helyekrőlnekKloczko János volt polgárnők 40; helyettes uj polgárnőknek Török Samu 37; 2iknak Rimanóczy Ferencz volt főjegyző 40; 3diknak Papp József volt lajstromozó 50 , ezentúl a polgárnők mellé bllnoknak : Mihályi Károly ügyvéd 31 szavazattal. Erre következett a közben helyettesitolt mozot felügyelő Gönczy József, ki is 53al elválasztatott. Főjegyzőnek Szojka Sándor kir. biztos urs mga által kineveztetett; az aljegyzők: 1) Gönczy Gábor, és 2) Váron Gábor megmaradtak, ez utóbbi tiszteletbeli főjegyzői czimmel. — Lajstromozóvá lön az o 130 gyik írnok Rothamer Imre; helyette írnokká Fekete János volt járulnok;^Jtülönben az egész irodában más vtems nem töb B; valamint a Tiszti hivatalokban s^p — Föfesz) 191Snkapitányságra : Papp József; polgármesterségre: Rimanóczy Ferencz; föbiróságra Baranyai István urak tengeréljenek kiáltásai közt elválasztanak; egyébkint a legszebb renddel és szép csendesen történt az egész tisztválasztási ünnep.—Végeztetvén a megköszönő beszédek, az egész tanács, választott község és tisztség „Tégedisten dicséretre“ a székes nagy templomba menvén, onnan, szokás szerint a főbírót, polgármestert, kapitányt és polgárnok urakat, haza kísérve, fél két órakor kiki haza sietett. — Megjegyzésre méltó (félretéve ezen szép csenddel véghezvitt lisztujitás minden legkisebb taglalásait) hogy ez alkalommal polgárnőknak református 37 — a választott községbe pedig egy orosz vallásu 48 szavazattal elválasztatott. — Valóban szép , dicséretes példa, mivel orosz vallása még eddig nem volt a választó községben. Ezen tisztújítószék ünnepe az egész polgárság közönséges megelégedésére, holnap este , (20dik febr.) 9 órakor, számos polgári egyének által több fáklyák világítása mellett, díszes ünnepélyességgel, szép arra készülő zenézések közt fog befejeztetni a választott főbiró, polgármester és kapitány urak házaik előtt. De , mindezen megnyugtató ünnep után is hihető , némelly reményüké vesztettek úgy fognak gondolkodni, mint bizonyos hajdani pap a szószékről, midőn a tartós nagy szárazság közben történt nagy zápor után, így fakadt ki: „Adtál uram esőt, de nincs köszönet benne ! mivel már nemcsak a föld színén, de bokáig baktatunk a sárban!“ No de jelenleg nem lehetett különben, hiszen szolgáljon azoknak nyakbakötő orvosságul (amulelum) ezen régi aranymondat : mindennek tetszeni lehetellenség, s akarni együgyüség. — A levelező. Niwgyszebicnból. Folyó hókén történt a nagyszebeni királybíró és szász nemzet ispánságára a 6 kijelöltek megválasztása. Szavazó 114 vala. Szózaltöbbséget nyertek: Rosenfeld Lajos udv. lan. 113at, Salien Ferencz k. lit. 99et, Conrad Ferencz udv. ügy. 76ot, Buckenthal Károly főkapitány 65öt, Bell Sámuel udv. lit. ölet, és Lange Péter Brassó városa tanácsnoka ölet. Legújabb hiteles magános tudósítások szerint (mint a Mull és Jelen írja) a nagyszebeni királybíró és szász nemzet ispánja helyére a nagyszebeni közönség által a hármas , és ő felsége elébe felterjesztendő választás folyó hó fokán történt meg. Többséget nyertek: Rosenfeld Lajos udv. tan. 114— dt, Salmon Ferencz kormányszéki titoknok 105öt, és Brennerberg Sámuel kormányszéki titoknak 51 szózatot, fiatalAipesti ujdonságok. Ilamvaz ó szerda!.. . Igen, midőn e sorokat írjuk, hamvazó szerda van... Mennyi remény és életre nem szór hamvat a név, s mennyi gyásznak és balgaságnak nem vet véget a szó!... Hánynak nem jut a napon eszébe, felébredve a farsang mámorából, hogy „az élet tükör, ki bele néz, az kifelé néz“... Boldog, kinek a tükör erkölcsi szépet mutat, az nyugodtan fordulhat el tőle, mert nem borítandja jégtükör reménye virágait; mig a rút csak addig tetszeleghet hiúságában magának, mig e tükör elött áll, elfordulva azonban tőle, lekopik hiúságának mázza , mint lekopik megfogott lepke szárnyáról a csillogó por... De hova nem ábrándultunk ?! pedig a nap épen a kiábrándulások napja, és pedig hánynak nem keserűbb a kiábrándulás, egy hajdani szerkesztő kiábrándulási czikkénél!... Ha az utczákra tekintünk, hol még tegnap a legelevenebb élet nyügött, most félig kihaltnak látszanak azok; s ha az illőit lézengő alakokra pillantunk, látni fogjuk, hogy ezek vagy azon osztályhoz tartoznak, kiknek nem voló módjukban részt vehetni a farsang úgynevezett elveiben; vagy siető orvosokkal, s gúnyra biggyesztett ajkú szánczos homloku uzsorásokkal találkozunk; az elsők folytatják az őket napról napra tengető munkát ; a másodikak passust írni sietnek a túlvilágra a farsang áldozatinak; míg e harmadikak azt számitgatják, nehogy a betegségi s temetkezési költség elkapja orruk elöl a zsíros uzsora zsákmányait... E nap, álalános bűnbánó nap de egyszersmind örömnapja is az emberek négy osztályának; örömnapja ugyanis az uzsorásoknak, az orvosoknak, a gyógyszerészeknek, és sírásóknak... Ezeknek ma kezdődik farsang-