Nemzeti Ujság, 1846. január-június (41. évfolyam, 206-307. szám)

1846-03-26 / 254. szám

most ide nem tartozván, megemlítem inkább azon másnemű nehézségeket, mellyeket elháritni a törté­neti tudománynak leend feladata. Illy nehézségek már a) Hihető-e , s lehet-e bebizonyítani, hogy a maroknyi székelység a hun birodalom feloszlása óta négy s öt századon át a magyarok kijöveteleig épen feltarthatá magát a­nélkül, hogy nyelvében, szokásai­ban csonkulást ne szenvedett volna ? Erdély s a két szomszéd Oláhország történeteiből lehet-e e rendkí­vüli jelenetnek helyes okát kimagyarázni ? midőn más felől tudva van, hogy Erdély birtoka, ámbár azt Tu­­hutum elfoglaló, még sz. István után is sokáig ide­gen fajú nemzetek foglalásainak, ragadozásaiknak volt kitéve, s ha nem volt is épen két­száz évig dubiae possessionis solum, mint Schlötzer állítja, de csak­ugyan a Székelyföld nagyon magára volt hagyatva. Az igen tisztelt író ugyan igyekszik az ellen­vetést némileg az által eloszlatni (I. 70—86) hogy a néphagyomány a nemzeti krónikákban feljegyeztetett, s botorság volna azoknak hitelt nem adni, mivel az úgy is természetes összefüggésben áll az események­kel, mellyek szerint előbb az avarok, majd később a magyarok oltalma alatt háborithatatlanul élhetett a székelység; de ha meggondoljuk, hogy az avarok fő hatalma főleg Pannóniában s Ausztriában központo­sult , a Székelyföldre, Erdély- s Oláhországra cse­kély befolyással voltak, s kevés időre, miért Lowreta az avar b­ánnak kevély választ is adott „Quis ho­­minum est, qui solisradiis lépéseit, qui nostram po­­tentiam possit sibi subigere et donare ? Aliorum enim regionis domination acquirere solemus, non alii nos­­trae, qui nos certo manet, donee sunt bella et ensas“ (Stritter II. 42—46) ha azt is gondoljuk, hogy Den­­gesik szerencsétlensége s az avarok feltünése közt egy század pergettje, melly időszak alatt ostrogothok­­s gepidáknak maradtak martalékul, hogy a gothokat s avarokat is 599 körül nagy pestis fogyaszta meg (Striker 1, 728) hogy a bulgar-szláv országlás azon földekre 678 óta a magyarok kijöveteléig, tehát szin­te két századig annál inkább nyomasztó volt, mivel évről évre megnyittattak a byzantiumi háborúk, mel­lyek nagy részben az alsó dunai részeket a kérdéses vidékekkel együtt érték; ha mind­ezeket meggondol­juk, nem csoda, ha kétségek támadnak a Székelyföld 13. százados békés birtok ellen , midőn más felöl a szláv fajú népeknek elenyészése azon földeken his­­toriailag tudva van, mellyeknek sorsáról Schafmarik bő fettegést tett szláv régiségeiben, még pedig cate­gories hangulattal írván: „Die ehemalige Ansässig­keit dieser Slaven an den Gegenden, wo heut zu Tage Walachen, Seklers und Sachsen wohnen, stellt fest“ (II. 159.) Hogy szent István alatt már meg lett volna comes Siculorum nevezet, (1. 85) azt a királyi czim­­ben használták is, nem bebizonyítható, midőn tudva van, hogy legelőször Báthori István kezdett élni e czimmel, s­­ utána a felséges ausztriai ház is azt megtartó. b) Voltak Vág vize melletti, s Morva határain lakó székelyek is az 1075. és 1247. oklevelek szerint, mellyekre Pray s Palma hivatkoznak ; kérdés — ezek, nyelvökre, szerkezetükre s nevekre nézve állottak-e valami és minő viszonyban az erdélyi székelyekkel? Horváth István szerint a székelység annyi mint őrség, marchionatus (Tud. Gyűjtemény 1828. VIII. I. 86. Rajzolatok 1. 9.) a besenyők is illy őrségre alkalmaz­tattak; azért Pray a Taksony alatt bejött Thomizoba bissenusait vett a vág-székelyeknek, kiket Thuroczi siculi vilissimi, bisseni possimi néven emleget; ámde a Székelyföldön Erdélyben is laktak besenyők, kik olt a XIV. században és elébb jobbágyállapotra jutot­tak. — A Vág-víz mentében lakó mátyusföldi ma­gyarok, és erdélyi székelyek nyelve közt mind a kiejtésben, mind a tájszavakban sok hasonlatosság­ra akadni, a mi azonban még bővebb vizsgálat alá nincs véve —, lehet-e már — kérdem, a vágvölgyi magyarokat besenyők maradékainak venni ? ha igen — lehet e a régi bissenusokat is magyaroknak tar­tani ? vagy tán csak idővel váltak magyarokká ? Meggyőződésem szerint a paczinákok vagy bedschnyá­­kok — s ebben az orientalisták velem tartanak — nem voltak magyarok, tehát Thomizoba bissenusai sem voltak azok , hanem csak idővel váltak­ azokká, miként a székelyföldi bicenusok; igy említik őket az oklevelek; a dolog sarka ott fordulna hát meg, váljon nem enyészlik-e végkép el Thomizoba bis­senusai, mint Pray és Schlötzer gyanítják, mert bir­tokaikra (Berney föld a Tiszáig) később kunok s bosnyák­ok szállíttattak , és igy a vágvidéki magya­rok török egészben elkülönözök , valamint­­Er­délyben is más részről a magyar eredetű székelyek bissenus jobbágyaikkal nem ugyanazonithatók. Az osztón ismét egy más kérdés lenne, a vág-menti és székelyföldi magyarok nyelvjárásának tartós, helybeli vizsgálata minő eredményekre vezetne, mi­nek bevégzése előtt alig lehet valamit biztosan to­vább is most már előre állítni. c) Abból, hogy a székelység fentarthatá ma­gát Erdély észak-keleti szegletében, még nem követ­kezik, hogy a magyarok rokonsági kapcsolatban nem állítatnának a finn ágazatokkal, mert azon előkér­dést kellene mindenek előtt a nyelvtudomány útján eldönteni: váljon a magyar, vagy a székely nyelv is a finn ugor vagy töröktatár nyelvtőkékhez szá­mítható­­ ? Ez pedig épen az Erys almája, miről a tudomány végső ítéletet nem hozott, de nem is hoz­hat , míg a vizsgálatok minden oldalról be nem fe­jeztetnek. Ha már a jövendő azt mutatná, hogy még­is a finnismust pártolók mellett több győző okok szólnak, úgy a székelyekre nézve ebből azon követ­kezés hárulna, hogy ők ha mindjárt az 5dik század óta lakják is Erdélyt, finn­ugor magyar néplöke vala­­mellyik családjából valók, s Altilla hunnusait illető hagyományaik vagy szövetségi vagy pedig hódolá ő­si viszonyokat feltételeznének, minthogy tudva van, hogy Altilla seregeit sok fajú és nyelvű néposztá­lyok tették, kikre, mint Strik­er kimutató, a hunnus név egyiránt kiárasztatott; vagy tán még az is kö­vetkezhetnék, hogy maguk az igaz hunnusok is a finn­ugor tőkéből valók, a minthogy jeles orientalisták, például Klaproth, Remusat, Schott, Arndt s a szláv régiségek egyik fő búvárja SchafFarik e nézetet pár­tolják. Míg az előkérdésekre nézve is a tisztába hozatal folytonos munkát követel, nem is állíthatjuk a szerzővel, hogy a székelység úgy mint finn tribus képes sem lett volna magát annyi századokon át fen­­tartani, mivel előbb azt kell bebizonyítni, a­min épül az állítmány, s jelen esetben is az itt előgördített nehézségeket kell elháritni, hogy egy lépéssel to­vább mehessünk. (Vége következik.) TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSIT­ÁSOK. Eertt Sisnák­­ól. Szilágy-Somlyó mártius 13án. Kicsiny terjedelmű megyénk rendes folyó he­lokén kedden, — főkép az értelmiség osztályából szép szám­mal lévén egybeseregelve tanácskozási teremünk­­ben, — rendes alispánunk egy pár megyei tisztvi­selőt nevezett ki, cs. kir. kamarás mélt. nagy-kál­­lói Kállay Kristóf szeretve tisztelt főispáni helyettes urat, a karok és rendek körükbe tanácskozásuk fo­nalát vezetendésül meghívni, a­ki is a gyűlés kez­detéül kitűzött reggeli 10 órakor , pontban megje­lenvén, s elnöki székét éljenzések közt elfoglalván, rövid de lelkesedés ihlette beszéddel üdvözölte a kö­rébe összejött KK. és Rékel, de reményét fejezvén ki, miszerint, mint eddig­, úgy ezúttal is, a hon szeretetét, fejedelem tiszteletét, s a törvények szent­sége iránti hódolatot teendik tanácskozásuk irány­pontjául; a kellő rendet, mérsékletet, s egymásnak békefürgeni kihallgatását szivökre kötvén, befejezte, mire harsány éljen zengé­be a terem falait. — Mi megvalljuk, kandi s ébredt figyelemmel vártuk al­ispán urnák előterjesztését, az utósó közgyűlés óta , a jelenig történt jelesebb, a közügyét illető ese­ményekre , az adózó nép sürgetőbb viszonyaira, s így a megye belszerkezetére vonatkozólag, — mert ezt szerintünk a megyei kormányrendszer, a nép jó rendbeni tartása, közjólét biztosítása igényli; s melly számadási elősorolás , lelkesedést, ragaszkodást, s bizalmat gerjesztendek­ a hivatalnoki testület iránt a köziekért hordozó szegény nép bensőjében , — látva , a nagyok figyelmét rájuk is és közszolgálati foglalkodásukra kiterjedve!! —Ez nem történvén, közgyűlésünk törvényszerű működését a fensőbb hely­ről leérkezett kegyelmes leiratok olvasása s tárgya­lása által megkezdette. Legelőször olvastatéka nmlgy kir. kormányszék­nek azon rendelete, mellyben a fels. udvar­i főkor­­mányhozi folyamodásokért fizetni kelletett, de még konheverő dijak felszedelése parancsoltat­k— a ren­dek pedig, mivel e semmi törvény által nem támo­gatható rovatok elenyésztetése iránt többszörösen fo­lyamodván , orvoslást nem nyertek, sérelmileg ter­­jesztendik országgyűlés elébe. — 2) Nagyfejedelem­ségünk főorvosának, egy ő felsége elébe terjesztett s helybenhagyott, az orvosi eljárások rendszerét érdeklő utasitványát küldi le a kir. kormányszék, — ennek 12dik pontja a megyei hatóságokat az orvosok vá­lasztására nézve , olly szűk falak közé szorítja, hogy csak a kijelölésre leend némi figyelemmel a főorvos — azt nevezvén ki az ürességbe jött helyekre, kit akarna, — mi azonban, mivel földi javaink ba­rátságos birhatása, s kezelése végett szabadon választhatjuk s választjuk tiszteinket, — egészsé­günk — s ebből folyó életünket egy ember kedé­lyére nem csak nem bízzuk, sőt e pont ellené­ben annyival is inkább óvatosok akarunk lenni, mert példák vannak reá, — jelesen Udvarhelyszékben, hogy lerázhatlan ragállyá, s mintegy malum ne­­cessariummá válik az illy önkényesen kinevezett or­vos , — s akkor sem menekülhetni tőle, ha a ható­ság átalános bizalmát elvesztette, — azért eddig gyakorlott szabad választási jogunkhoz ezentúl is szorosan ragaszkodunk. 3. A hivatalos közlemények napról napra szaporodó halmaza , sok papírt s érszert igényelvén , többszörös felírásunkra, — azon, — már ő felsége által megelőzött kegyelmes kedvez­ményben részesültünk, hogy az eddigi pénzmennyi­ség az írószerekre nézve 45 forintra emeltetik , s ez évi 1-jő januárjától kezdve kiadandó , — de nekünk ez sem elég , — azért egy felvilágosító iromány kíséretében a múlt évi november 13-diki kérelmet, ő felségéhez felküldendjük. ( 4.) A pénztár körüli szükséges őrködés tekintetéből, haj­dúink számát löbbiteni akarván, repr­esentáltunk vala kérelmileg, de a kormány erre nem hajlan­dó , sőt azt parancsolja , hogy a hajdúk, a me­gyeház körüli folytonos szolgálatra kötelesek, mint­hogy fizetősök nem részletes időszakokra, ha­nem egész évre ki van szabva. 5.) Érzékenyen ha­totta meg az egész gyűlést, ő felségének hűt alatt­valói iránt azon atyailag gondoskodó kegye, misze­rint , egy hirtelen leszakadt földomladék által — köz­szolgálattételben halálra zúzott, e megyében kebe­lezett porczi közlakos, néhai Karácson Péter özve­gyének Magyari Máriának, s hét kiskorú árváinak felsegülésére, évenkint mindaddig, mig legkisebb gyermeke is teljes kort érend, 30 ezüst forintot méltóztatik kegyelmesen rendelni a hazai pénztárból, és azontúl is az özvegynek illy állapotbani meg­maradásáig — évről évre 12 pengő forintja já­­rand. E kegyelmes intézvényt a rendek átalános há­laérzetbe mélyedten fogadták. 6.) A felséges kirá­lyi kormányszék által, — ez évi január 26tól kelt kegy.­rendelete kíséretében ballai ref. pap t. Fara­gó Józsefnek, szerinte az 1839-diki magyarhoni országgyűlési követek fizetése fejében, rá ro­vott, s általa bizonyos főszolgabírói comminatio mi­att befizetett , azaz hét pengő forint visszatérilését kérő folyamodása, felvilágosítás végett leküldetik. E folyamodvány megrostálására bizottmány nevez­tetett, mellynek véleményzését maga rendin figye­lemmel kisérendjük. 7) Elnök , mag a törvényszéki táblabirák választását rendelvén, biztosságot neveze ki a szavazatok beszedésére, s ajánlja egyszers­mind, hogy a vallási egyenlőségre illő és törvényszerű figyelmet fordítsunk. 8) A szózatolás megtörténvén, mielőtt a szótöbbséget nyertek nevei felolvastatnának, ő mag a — nem rég — megyénkbe költözött orvostu­dor B. K. mint valóságos megyei birtokost táblabiró­­nak nevezé ki, s azonnal feleskettetik; most már elő­soroltalak az ujonan választott törvénybirók: a de­­rékszékre 12: 2 kath. 10 ref.­12; alsószékre 7: 6 ref. 1 unitárius. S igy az elnök törvényen ala­puló figyelmeztetése, s a törvény bellije ellenére a 19 között; 16 clv. tizenhat református, s ezek közt a most tisztelt orvostudor is, kinek képessége ugyan kétségbe nem vonható, mert szép lelki tulajdonokkal ékeskedő, jeles, törvényt is végzett egyén­i, de ha törvényszékezés alatt, több napot, teszem —*• mert bírja a közbizodalmát— vidéki betegek ágya mel­lett, — a nobilius, s közvetlen hivatás igénye szerint köteles leend tölteni, — a bírói szék addig üresen áll­jon? s néh­a, — ha egy peris döntetlen maradjon? de a szerény férfi ebben is a bizalom méltányla­­tának hódol. — és Kolozsmegye a már 3 év óta nem tartott országgyűlést egybehivatni kérő feiratál, pár­tolhatni kéré,­­ pártoljuk, s egyszersmind a fels. kir. kormányszéktől a rendszeres bizottmány mun­kálatit leküldetni kérjük, követeinknek a szerint a­­dandó utasitványunk elkészithetése végett; óvako­dunk azonban, nehogy e lépésünk gátul szolgáland­­jon az anyahonhozi visszakeblesités útjában. — NII. Kővár vidéke Marmaros átírása nyomán a lólopá­sok megakadályozása tekintetéből, a lovakat egy helyről másra állatszállitók által a lovak tökélyes leírását is szükségesnek vélvén, felszólít bennünket is ennek eszközlésére ; s mi, mivel a mi volt lovaink hátán is sok compassánlatlan rész ember haladott 194

Next