Nemzeti Ujság, 1846. január-június (41. évfolyam, 206-307. szám)
1846-03-26 / 254. szám
most ide nem tartozván, megemlítem inkább azon másnemű nehézségeket, mellyeket elháritni a történeti tudománynak leend feladata. Illy nehézségek már a) Hihető-e , s lehet-e bebizonyítani, hogy a maroknyi székelység a hun birodalom feloszlása óta négy s öt századon át a magyarok kijöveteleig épen feltarthatá magát anélkül, hogy nyelvében, szokásaiban csonkulást ne szenvedett volna ? Erdély s a két szomszéd Oláhország történeteiből lehet-e e rendkívüli jelenetnek helyes okát kimagyarázni ? midőn más felől tudva van, hogy Erdély birtoka, ámbár azt Tuhutum elfoglaló, még sz. István után is sokáig idegen fajú nemzetek foglalásainak, ragadozásaiknak volt kitéve, s ha nem volt is épen kétszáz évig dubiae possessionis solum, mint Schlötzer állítja, de csakugyan a Székelyföld nagyon magára volt hagyatva. Az igen tisztelt író ugyan igyekszik az ellenvetést némileg az által eloszlatni (I. 70—86) hogy a néphagyomány a nemzeti krónikákban feljegyeztetett, s botorság volna azoknak hitelt nem adni, mivel az úgy is természetes összefüggésben áll az eseményekkel, mellyek szerint előbb az avarok, majd később a magyarok oltalma alatt háborithatatlanul élhetett a székelység; de ha meggondoljuk, hogy az avarok fő hatalma főleg Pannóniában s Ausztriában központosult , a Székelyföldre, Erdély- s Oláhországra csekély befolyással voltak, s kevés időre, miért Lowreta az avar bánnak kevély választ is adott „Quis hominum est, qui solisradiis lépéseit, qui nostram potentiam possit sibi subigere et donare ? Aliorum enim regionis domination acquirere solemus, non alii nostrae, qui nos certo manet, donee sunt bella et ensas“ (Stritter II. 42—46) ha azt is gondoljuk, hogy Dengesik szerencsétlensége s az avarok feltünése közt egy század pergettje, melly időszak alatt ostrogothoks gepidáknak maradtak martalékul, hogy a gothokat s avarokat is 599 körül nagy pestis fogyaszta meg (Striker 1, 728) hogy a bulgar-szláv országlás azon földekre 678 óta a magyarok kijöveteléig, tehát szinte két századig annál inkább nyomasztó volt, mivel évről évre megnyittattak a byzantiumi háborúk, mellyek nagy részben az alsó dunai részeket a kérdéses vidékekkel együtt érték; ha mindezeket meggondoljuk, nem csoda, ha kétségek támadnak a Székelyföld 13. százados békés birtok ellen , midőn más felöl a szláv fajú népeknek elenyészése azon földeken historiailag tudva van, mellyeknek sorsáról Schafmarik bő fettegést tett szláv régiségeiben, még pedig categories hangulattal írván: „Die ehemalige Ansässigkeit dieser Slaven an den Gegenden, wo heut zu Tage Walachen, Seklers und Sachsen wohnen, stellt fest“ (II. 159.) Hogy szent István alatt már meg lett volna comes Siculorum nevezet, (1. 85) azt a királyi czimben használták is, nem bebizonyítható, midőn tudva van, hogy legelőször Báthori István kezdett élni e czimmel, s utána a felséges ausztriai ház is azt megtartó. b) Voltak Vág vize melletti, s Morva határain lakó székelyek is az 1075. és 1247. oklevelek szerint, mellyekre Pray s Palma hivatkoznak ; kérdés — ezek, nyelvökre, szerkezetükre s nevekre nézve állottak-e valami és minő viszonyban az erdélyi székelyekkel? Horváth István szerint a székelység annyi mint őrség, marchionatus (Tud. Gyűjtemény 1828. VIII. I. 86. Rajzolatok 1. 9.) a besenyők is illy őrségre alkalmaztattak; azért Pray a Taksony alatt bejött Thomizoba bissenusait vett a vág-székelyeknek, kiket Thuroczi siculi vilissimi, bisseni possimi néven emleget; ámde a Székelyföldön Erdélyben is laktak besenyők, kik olt a XIV. században és elébb jobbágyállapotra jutottak. — A Vág-víz mentében lakó mátyusföldi magyarok, és erdélyi székelyek nyelve közt mind a kiejtésben, mind a tájszavakban sok hasonlatosságra akadni, a mi azonban még bővebb vizsgálat alá nincs véve —, lehet-e már — kérdem, a vágvölgyi magyarokat besenyők maradékainak venni ? ha igen — lehet e a régi bissenusokat is magyaroknak tartani ? vagy tán csak idővel váltak magyarokká ? Meggyőződésem szerint a paczinákok vagy bedschnyákok — s ebben az orientalisták velem tartanak — nem voltak magyarok, tehát Thomizoba bissenusai sem voltak azok , hanem csak idővel váltak azokká, miként a székelyföldi bicenusok; igy említik őket az oklevelek; a dolog sarka ott fordulna hát meg, váljon nem enyészlik-e végkép el Thomizoba bissenusai, mint Pray és Schlötzer gyanítják, mert birtokaikra (Berney föld a Tiszáig) később kunok s bosnyákok szállíttattak , és igy a vágvidéki magyarok török egészben elkülönözök , valamintErdélyben is más részről a magyar eredetű székelyek bissenus jobbágyaikkal nem ugyanazonithatók. Az osztón ismét egy más kérdés lenne, a vág-menti és székelyföldi magyarok nyelvjárásának tartós, helybeli vizsgálata minő eredményekre vezetne, minek bevégzése előtt alig lehet valamit biztosan tovább is most már előre állítni. c) Abból, hogy a székelység fentarthatá magát Erdély észak-keleti szegletében, még nem következik, hogy a magyarok rokonsági kapcsolatban nem állítatnának a finn ágazatokkal, mert azon előkérdést kellene mindenek előtt a nyelvtudomány útján eldönteni: váljon a magyar, vagy a székely nyelv is a finn ugor vagy töröktatár nyelvtőkékhez számítható ? Ez pedig épen az Erys almája, miről a tudomány végső ítéletet nem hozott, de nem is hozhat , míg a vizsgálatok minden oldalról be nem fejeztetnek. Ha már a jövendő azt mutatná, hogy mégis a finnismust pártolók mellett több győző okok szólnak, úgy a székelyekre nézve ebből azon következés hárulna, hogy ők ha mindjárt az 5dik század óta lakják is Erdélyt, finnugor magyar néplöke valamellyik családjából valók, s Altilla hunnusait illető hagyományaik vagy szövetségi vagy pedig hódolá ősi viszonyokat feltételeznének, minthogy tudva van, hogy Altilla seregeit sok fajú és nyelvű néposztályok tették, kikre, mint Striker kimutató, a hunnus név egyiránt kiárasztatott; vagy tán még az is következhetnék, hogy maguk az igaz hunnusok is a finnugor tőkéből valók, a minthogy jeles orientalisták, például Klaproth, Remusat, Schott, Arndt s a szláv régiségek egyik fő búvárja SchafFarik e nézetet pártolják. Míg az előkérdésekre nézve is a tisztába hozatal folytonos munkát követel, nem is állíthatjuk a szerzővel, hogy a székelység úgy mint finn tribus képes sem lett volna magát annyi századokon át fentartani, mivel előbb azt kell bebizonyítni, amin épül az állítmány, s jelen esetben is az itt előgördített nehézségeket kell elháritni, hogy egy lépéssel tovább mehessünk. (Vége következik.) TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSITÁSOK. Eertt Sisnákól. Szilágy-Somlyó mártius 13án. Kicsiny terjedelmű megyénk rendes folyó helokén kedden, — főkép az értelmiség osztályából szép számmal lévén egybeseregelve tanácskozási teremünkben, — rendes alispánunk egy pár megyei tisztviselőt nevezett ki, cs. kir. kamarás mélt. nagy-kállói Kállay Kristóf szeretve tisztelt főispáni helyettes urat, a karok és rendek körükbe tanácskozásuk fonalát vezetendésül meghívni, aki is a gyűlés kezdetéül kitűzött reggeli 10 órakor , pontban megjelenvén, s elnöki székét éljenzések közt elfoglalván, rövid de lelkesedés ihlette beszéddel üdvözölte a körébe összejött KK. és Rékel, de reményét fejezvén ki, miszerint, mint eddig, úgy ezúttal is, a hon szeretetét, fejedelem tiszteletét, s a törvények szentsége iránti hódolatot teendik tanácskozásuk iránypontjául; a kellő rendet, mérsékletet, s egymásnak békefürgeni kihallgatását szivökre kötvén, befejezte, mire harsány éljen zengébe a terem falait. — Mi megvalljuk, kandi s ébredt figyelemmel vártuk alispán urnák előterjesztését, az utósó közgyűlés óta , a jelenig történt jelesebb, a közügyét illető eseményekre , az adózó nép sürgetőbb viszonyaira, s így a megye belszerkezetére vonatkozólag, — mert ezt szerintünk a megyei kormányrendszer, a nép jó rendbeni tartása, közjólét biztosítása igényli; s melly számadási elősorolás , lelkesedést, ragaszkodást, s bizalmat gerjesztendek a hivatalnoki testület iránt a köziekért hordozó szegény nép bensőjében , — látva , a nagyok figyelmét rájuk is és közszolgálati foglalkodásukra kiterjedve!! —Ez nem történvén, közgyűlésünk törvényszerű működését a fensőbb helyről leérkezett kegyelmes leiratok olvasása s tárgyalása által megkezdette. Legelőször olvastatéka nmlgy kir. kormányszéknek azon rendelete, mellyben a fels. udvari főkormányhozi folyamodásokért fizetni kelletett, de még konheverő dijak felszedelése parancsoltatk— a rendek pedig, mivel e semmi törvény által nem támogatható rovatok elenyésztetése iránt többszörösen folyamodván , orvoslást nem nyertek, sérelmileg terjesztendik országgyűlés elébe. — 2) Nagyfejedelemségünk főorvosának, egy ő felsége elébe terjesztett s helybenhagyott, az orvosi eljárások rendszerét érdeklő utasitványát küldi le a kir. kormányszék, — ennek 12dik pontja a megyei hatóságokat az orvosok választására nézve , olly szűk falak közé szorítja, hogy csak a kijelölésre leend némi figyelemmel a főorvos — azt nevezvén ki az ürességbe jött helyekre, kit akarna, — mi azonban, mivel földi javaink barátságos birhatása, s kezelése végett szabadon választhatjuk s választjuk tiszteinket, — egészségünk — s ebből folyó életünket egy ember kedélyére nem csak nem bízzuk, sőt e pont ellenében annyival is inkább óvatosok akarunk lenni, mert példák vannak reá, — jelesen Udvarhelyszékben, hogy lerázhatlan ragállyá, s mintegy malum necessariummá válik az illy önkényesen kinevezett orvos , — s akkor sem menekülhetni tőle, ha a hatóság átalános bizalmát elvesztette, — azért eddig gyakorlott szabad választási jogunkhoz ezentúl is szorosan ragaszkodunk. 3. A hivatalos közlemények napról napra szaporodó halmaza , sok papírt s érszert igényelvén , többszörös felírásunkra, — azon, — már ő felsége által megelőzött kegyelmes kedvezményben részesültünk, hogy az eddigi pénzmennyiség az írószerekre nézve 45 forintra emeltetik , s ez évi 1-jő januárjától kezdve kiadandó , — de nekünk ez sem elég , — azért egy felvilágosító iromány kíséretében a múlt évi november 13-diki kérelmet, ő felségéhez felküldendjük. ( 4.) A pénztár körüli szükséges őrködés tekintetéből, hajdúink számát löbbiteni akarván, representáltunk vala kérelmileg, de a kormány erre nem hajlandó , sőt azt parancsolja , hogy a hajdúk, a megyeház körüli folytonos szolgálatra kötelesek, minthogy fizetősök nem részletes időszakokra, hanem egész évre ki van szabva. 5.) Érzékenyen hatotta meg az egész gyűlést, ő felségének hűt alattvalói iránt azon atyailag gondoskodó kegye, miszerint , egy hirtelen leszakadt földomladék által — közszolgálattételben halálra zúzott, e megyében kebelezett porczi közlakos, néhai Karácson Péter özvegyének Magyari Máriának, s hét kiskorú árváinak felsegülésére, évenkint mindaddig, mig legkisebb gyermeke is teljes kort érend, 30 ezüst forintot méltóztatik kegyelmesen rendelni a hazai pénztárból, és azontúl is az özvegynek illy állapotbani megmaradásáig — évről évre 12 pengő forintja járand. E kegyelmes intézvényt a rendek átalános hálaérzetbe mélyedten fogadták. 6.) A felséges királyi kormányszék által, — ez évi január 26tól kelt kegy.rendelete kíséretében ballai ref. pap t. Faragó Józsefnek, szerinte az 1839-diki magyarhoni országgyűlési követek fizetése fejében, rá rovott, s általa bizonyos főszolgabírói comminatio miatt befizetett , azaz hét pengő forint visszatérilését kérő folyamodása, felvilágosítás végett leküldetik. E folyamodvány megrostálására bizottmány neveztetett, mellynek véleményzését maga rendin figyelemmel kisérendjük. 7) Elnök , mag a törvényszéki táblabirák választását rendelvén, biztosságot neveze ki a szavazatok beszedésére, s ajánlja egyszersmind, hogy a vallási egyenlőségre illő és törvényszerű figyelmet fordítsunk. 8) A szózatolás megtörténvén, mielőtt a szótöbbséget nyertek nevei felolvastatnának, ő mag a — nem rég — megyénkbe költözött orvostudor B. K. mint valóságos megyei birtokost táblabirónak nevezé ki, s azonnal feleskettetik; most már elősoroltalak az ujonan választott törvénybirók: a derékszékre 12: 2 kath. 10 ref.12; alsószékre 7: 6 ref. 1 unitárius. S igy az elnök törvényen alapuló figyelmeztetése, s a törvény bellije ellenére a 19 között; 16 clv. tizenhat református, s ezek közt a most tisztelt orvostudor is, kinek képessége ugyan kétségbe nem vonható, mert szép lelki tulajdonokkal ékeskedő, jeles, törvényt is végzett egyéni, de ha törvényszékezés alatt, több napot, teszem —*• mert bírja a közbizodalmát— vidéki betegek ágya mellett, — a nobilius, s közvetlen hivatás igénye szerint köteles leend tölteni, — a bírói szék addig üresen álljon? s néha, — ha egy peris döntetlen maradjon? de a szerény férfi ebben is a bizalom méltánylatának hódol. — és Kolozsmegye a már 3 év óta nem tartott országgyűlést egybehivatni kérő feiratál, pártolhatni kéré, pártoljuk, s egyszersmind a fels. kir. kormányszéktől a rendszeres bizottmány munkálatit leküldetni kérjük, követeinknek a szerint adandó utasitványunk elkészithetése végett; óvakodunk azonban, nehogy e lépésünk gátul szolgálandjon az anyahonhozi visszakeblesités útjában. — NII. Kővár vidéke Marmaros átírása nyomán a lólopások megakadályozása tekintetéből, a lovakat egy helyről másra állatszállitók által a lovak tökélyes leírását is szükségesnek vélvén, felszólít bennünket is ennek eszközlésére ; s mi, mivel a mi volt lovaink hátán is sok compassánlatlan rész ember haladott 194