Nemzeti Ujság, 1846. január-június (41. évfolyam, 206-307. szám)

1846-01-13 / 213. szám

tekintjük, nem látunk Horvátországban mást, mint hogy az 1842-i zágrábi tisztujitás után, mellynél befolyása méltatlanul s erőszakosan kijátszatott, a tar­tományi gyűlés irányában a túrmezei s egyéb neme­sek egyéni szavazatjogának követelésével lépett fel, melly követelés iránt, ámbár meggyőződésünk arra nézve határzottan tagadólag áll, e helyen mindazáltal mellesleg nyilatkozni nem akarván, egyedül annyit vélünk megjegyzendőnek, hogy ez eddig legalább a kapcsolt részek törvényhatóságainak többségénél ro­­konszenvre vagy pártolásra nem talált, és azok ál­tal a helyhatósági jogok legveszélyesb megtámadá­sának tekintetik. Ha e pártnak a magyar ország­­gyűléséni fellépését vesszük szemügyre, ta­­pasztalandjuk, hogy annak ha nem is orgánuma, de leg­alább egyik hatalmas tényezője a követi táblánál min­den alkalommal a legtulzóbb ellenzéki szellemben nyi­latkozván, H.országra nézve is szüntelen olly javas­latokat pártolt, mellyeknek a legegyszerűbb politikai számításnál fogva, a kapcsolt részekben visszahatást, s igy nemzeti érdekeink veszélyeztetését felhírnok kelle; ha ezen kijelenté­sekkel ismét azon nyi­latkozatot hasonlítjuk össze, mellyet ezen párt két tisztelt egyénei (a mennyire emlékezünk, gr. Dras­­kovich István és b. Rauch) a zágrábi német újság­ban közhírré tettek, és melly által az ellenpárb­ól ki­zárólag magának tulajdonított „nemzeti párt“ név­­egyedárussága ellen nyilatkoznak, kénytelenek le­­endünk megismerni, hogy e párt közt teljes elv­­egység létezni nem látszik, mert mi legalább ezen nyilatkozatot a sármezei gróf és pártolóinak or­szággyűlési nyilatkozataival összeegyeztet­ni nem tudjuk. De ha ennélfogva feltennünk kel­lene (mit a többször említett párt érdekében nagyon kívánnánk) hogy a lurinezei gróf és közelebb követői ezen pártnak nem valódi képviselői, azt kell ismét kér­denünk: hol fekszik tehát ezen párt azon ereje, melly­­­el hazai érdekűik biztosítását reménylenünk lehessen. Mi nem akarjuk azon kényes kérdést vitatni, mellyik részen áll a birtoknak, az értelmiségnek, a születési vagy polgár­állási tekintélynek túlnyomósága ? de ha egyedül az eredményeket tekintjük, jogosítva véljük magunkat azt állítani, hogy ha (mit részünkről nem hi­szünk) a magyarhorvát párt számszerinti hatalma egyensúlyban állna is a másik párt erejével, azon tulnyomóság mégis, mellyel egy megyében bír, csupán a turmezei nemesek szavazatain alapul! És mert Turmezőnek , a turmezeieknek nemzetiségünk iránti rokonszenvek annyiszor emlék­etik, legyen sza­bad itt honfiaink emlékezetébe visszahíni azt is, hogy ezek, legalább nagyobbrészt, azon szegény nemesekkel egy vonalon állnak , kiket hazánkban korteseknek nevezünk.Mi megismerj­ük ugyan,hogy ezen szegényebb sorsú nemességben sokszor olly tulajdonok találtatnak, mellyeket a mivel több ember is méltánylani kénytelen; hogy egyes kicsapongásaikért nem annyira ők, mint el­­csábitóik felelősek; hogy őket végre hazánkban egy párt szintúgy mint a másik czéljai kivivására szokta hasz­nálni; annyit mégis kétségtelennek hiszünk, hogy olly nemzeti politika, melly befolyásának egyik fő­­tényezőjét olly elemekben találja,mellyek szel­­lemi biztositékot egyáltalában nem nyújtanak, leggyöngédebben mondva előrelátó és a jövendővel számot vető politikának nevét nem érdemli. — Elmel­­lőzzük most­ annak vitatását, várjon mit mondanánk akkor, ha a turmezei nemesek nem az úgynevezett ma­­gyar-horvát, hanem az ilir párton állanának ? nem akarjuk bővebben taglalni, lehetséges legyen-e olly testület meggyőződésére számot tartani, melly, a leg­jobb esetet felvéve, elöljárói személyes nézeteinek elhatározó befolyása alatt áll; de futólagos észrevé­teleink eredményeibül azt bátran állítjuk, hogy a kap­csolt részekben hazánknak valódi érdekét,­­melly, mint már fentebb említettük , nem lehet más , mint a lenálló politikai kapocs iránti rokonszenvnek szilár­dítása , és az adozi ragaszkodás megerősítése) ha annak pártok által előmozdittatnia kell, csak olly párt mozdíthatja valóban elő, mellynek elvei a kapcsolt részek sajátlagos állásának méltány­lásán alapulva, s az ottani politikai s nemzeti igény­leteknek a magyarországiakkali bölcs kiegyenlité­­sére lévén irányozva , visszahatást fel nem­ ró­nak, mellynek eljárása a rend kellékeinek biztos­ságot nyújt, mellynek elemei végre biztos és szel­lemileg erős többség által tartós megnyugtatást, nem pedig bizonytalan eredményű harc­zos vagy köles diadalt ígérnek!—­Ezen kellékeket mind­­azáltal nem találhatjuk olly pártban, mellynek két kitű­nő tagjai kénytelenek Horvátországban olly eljárás híveinek vallani magokat, melly az őket pártoló el­lenzék és a surmezei gróf által hazánkbani rokonszenv ébresztése végett kikürtölt elvekkel egyenes ellen­kezésben áll, mert m­íg p. o. az előbbiek a horvát helytartósági jogok sérthetlensége, azaz a horvát ren­dek megegyezése nélküli változhatlansága mellett felszólalnak, ellenzéki pártolóik azoknak tettleges , a kapcsolt részek akarata elleni változha­tó­s­á­gá­t politikai hitvallásuk egyik főágazatának vall­ják. Olly pártban, melly, ha — mint mondok — egyen­súlyban állana is a másik párt hatalmával, a ténye­ket tekintve mégis, a törvényhatóságokban magának többséget szerezni nem tudott, és azon egy megyében, hol tulnyomósággal bir, azt nagyrészt a kis nemesség mindig ingadozó elemeinek köszöni; mellynek egyes tagjait a párttársaik által követett irányzatért felelősök­ké tenni nem akarunk ugyan, de mellynek egyik ré­sze, mint azt Zágráb megye legutabbi határozatai bizo­nyítják, befolyását egyedül a legszélsőbb magyar ellen­zék lépéseinek majm­olására használj­a, illy párt, nézetünk szerint, az érintett czélra nem bír az általunk el­sorolt tu­lajdonokkal. Ne ámitgassuk magunkat. Ha honi érdeke­inket a kapcsolt részekben biztosítani akarjuk, ez is csak a rend és szabadság magát kölcsönösen feltételező el­veinek alapján történhetik, és ha azokat veszélyez­tetni akarnék, kétségkívül nem választhatnánk h­e­­lyesb eljárást, mint ha a zágrábi végzések nyomán indulva , a veszélyeztetett érdekek számával egy­szersmind a visszaható erők tömegét nevelnék. Szóljunk-e hoszasban az ilir pártról? Rövid szavakban megkísértettük nem annyira eredetét, mint befolyásának ném­elly fő okait elemezni, a­nél­kül, hogy tagadni akarnék, miszerint az a nemze­tiségi viszonyokon kívül még számos más, például vallásos okozatok által szilárd illatik ! Mi nem akarjuk e helyen vizsgálni, mennyi túlság , mennyi indula­tosság jellemzi az ilir párt törekvéseit; mi a Hor­vátországban létező pártok elemzését csak a ma­gyar politika szempontjából kísérleltük meg, s főleg csak azon kérdést akartuk megvitatni: váljon lehet­­ő eljárásunkat Horvátország irányában azon párt dia­dalára építeni, mellynek érdekeivel az ellenzék ha­zánk tartós érdekeinek biztosítását ugyanazonosította, az ilir párt irányában csak azon igazság megisme­rését vélvén szükségesnek, hogy ha törekvései ve­szélyesek lennének is, legyőzésük csak az által esz­közöltethetik , ha minden méltányos követelésük szemügyre vétetvén és kielégíttetvén, követelései­ből számára csak tálságok hagyatnak fel. Meggyőződésünk egyálalában az, hogy a kap­csolt részekben mint mindenüt, a politikai jogokkal felruházottaknak többsége, fenálló viszonyai bizton­­ságánál és természetes lépcsőnkink­ kifejlődésénél egyebet nem kíván ! — Elnyomathatik ezen több­ség, midőn a túlzó pártok személyes érdekekkel vegyült összeütközése a mérsékelt nézetűek véle­ményszabadságát veszélyezteti; de épen ez utób­biaknak pártolására kell építtetve lennie azon politi­kai eljárásnak, melly egy korona különböző részei­nek szellemi és érdek-egységére alapítva számításait, a személyes érdekek harczába nem elegyedik; nem elnyomni, de kiegyenlíteni kívánja az eltérő vélemé­nyeket , és végre a nemzeti erők öszszeségére s nem a pártok szenvedelm­es harczára akarja építeni a ha­za nagyságát. TŐRVMflUVOsifil TUDÓSÍTÁSOK. Verőcééből. Első alispánunk Jankovich László elnöklete alatt, dec. 19én kezdődött s 20 és 22én folytatva tartott közgyűlésünkben a következő tárgyak kerültek szőnyegre : Mindenekelőtt azon legfelsőbb leirat olvastatott fel, mellyben a megyének tudjul adatik, hogy ő felsége Haller Ferencz gróf ő excellensiáját saját kérelmére a báni hivataltól felmenteni s a báni ügyek vezérletével Ha­vlik György zágrábi püspök ö excellensiáját további rendelkezésig megbízni ke­gyeskedett; ezen legfelsőbb leirat felolvasása után Sz. J. volt­ alispán s kir. tanácsos azon indítványt lévé, hogy Haller gróf ö excellensiájához búcsú iratot, a zágrábi püspök­­ excellentiájához pedig üdvözlő iratot intézzenek a rendek, mit el nem fogadtak, ha­nem csupán a jegyzőkönyvben megemlíttetni határzák. Erre az ismeretes k­onk­ levél, mint nem törvényes, hanem magánpecséttel ellátott irat, ugyszinte Zágráb­­megye le­vele is, mellyben E. J. grófnak, mint Varasd­­m­egye kormányzójának hivatalábai visszahelyezését kéri, félretétetett.—Abauj és Békésm­egyéket ille­tőleg, mellyek e megyének diák nyelven írott leve­leit bontatlanul visszaküldők — ő felsége megkéretni határoztatott, az említett megyéket az 1844ik évi 21kt.czikk­eikkának megtartására inteni. Varasdme­­gyének levele , miszerint a báni méltóság a kir. csa­lád valamelly tagjára vagy e haza fiára ruháztassék, továb­bá hogy Dalmátország és a tengerparti vidékek ezen országokhoz csalogassanak , tudomásul vétetett. Pestmegye levelét illetőleg, mellyben e megye fel— hivatik , hogy nádor főherczeg e fenségének közelgő félszázados ünnepélyében részt vegyen, díszes kül­döttség alakíttatott,—mellynek tagjai: Siskovich Jó­zsef, e megye főispánja, mint elnök; Prandau Gusztáv báró, idősb Pejacsevich László gróf, ifjabb Pejacsevich László gróf, Janko­vich An­tal kir. kamarás, Szall­opek János királyi tanácsos, Jankovich László első és Szallopek Lajos má­sod alispán , s többen i­s megbizatott, hogy nádor ő fenségénél legforróbb hálaüdvözletünket tolmácsolva, jelenjék meg. Végre a küldöttség azon jelentése ke­rült tárgyalás alá, miként lehetnének építendők a leg­felsőbb helyen tervezett takarékmagtárak e megyé­ben ? Itt a rendek ezen magtárak felépítésére meg­kívántató eszközök hiányáról meggyőződve, elhatár­­zák a nagy­ítótanáccsal tudatni, miszerint e megye az említett magtárokat felépíteni képtelen, mellyek a nélkül is az óhajtott czélnak alig felelendnek meg. (Agr. Zeit.) 30 (2) LAPSZEMLE. Pesti Hírlap (591 —594. sz.) Főczikké­­ben „Büntető eljárás“ czím alatt értekezés kö­zölte­tik Sz. L. arról, mellyben elmondasik , miszerint a Pesti Hírlap 1844. végétől, szerzőnek egész a szer­kesztésről'­ lemondásáig, s innét egész a jelenkorig, mindent elkövetett, hogy a jövő országgyűlésre mi­nél lelkiismeretesebb készületek történjenek. A meg­jelent czikkek belső érdeméről szerző csak azért vo­nakodik méltó megismeréssel szólani, mivel szeren­csétlenségre közülök egy övezet épen az ő tollából folyt. Megemlíti azután, hogy a büntető törvény­­könyv ügye a múlt országgyűléstől örökségkép szál­lott reánk , s hogy ez ügyben ő is csak azért kívánt előbbi fejtegetéseivel fellépni, mivel reménytelte, mi­szerint ugyan­ezen ügy párhuzamosan a politikai vé­lemények egyéb orgánumaiban is fog tárgyaltatni. Mivel azonban ez nem történt, ő e hallgatást oda ma­gyarázza, hogy nézetei helyeseknek ismertettek, s azért olvasóit felhívja egy új cyclusra, mellynek the­­mája: a büntető eljárás. És a thema körüli néze­teit koránt sem német tudósoktól merité, mert — úgy­mond — „jaj nekünk, ha sokan vannak közöttünk, kik ismereteiket kizárólag német kútfőkből merítették; tettenek legyen ezek bár olly szilárd, olly hazafias lelkű férfiak munkái, mint Rotteck és Weitzel és Pö­litz és Welcher irományai, a mi embereinknek még­is sem státusról, sem alkotmányosságról, sem esküitt­székről sat, soha egészséges testté s vérré válható fogalmaik nem lesznek.“ Ő a felvett tárgy körüli tudományát máshonnan merítette. 0 a pontot, hon­nan fejtegetéseiben kiinduland, azon csalódások le­küzdése után foglalta el: mintha a német tudósok csak egy hajszálnyival is tudósabbak volnának a francziáknál. — (592—593—597. sz.) Főczikké­­ben értekezés közöltetik az ausztriai birodalom ke­reskedési viszonyairól, hasonló czím­ alatt. K fi L F O L D. Spanyolország, Madrid, dec. 23. Az el­lenzéki követek a férjhezmeneteli kérdést a cortesben akármi módon szőnyegre iparkodnak hozni, mivel ab­beli aggodalmuk mindinkább növekszik, nehogy annak megfejtése az ország óhajtásával ellenkezőleg történjék. Ha azt a trónbeszéd­el válaszfeliratban megemlítniök nem sikerü­lene, úgy különös követséget indítványo­­zandnak, illő tekintettel a trón méltóságára s jelen tulaj­­donosnője nemének gyöngédségére. Minden csetre a meglepetést ki akarják kerülni s a ministereket olly hely­zetbe hozni, hogy ezen ép annyira gyöngéd, mint fontos pont felett nyilatkozni kénytelenüh­essenek. Az ellenzék világosan Henrik infánshoz hajlik, ez a leg­népszerűbb kérő, kinél egyébiránt illeni megérkezte­kor a ministerium­ is azonnal udvarlását tévé. A kir. fen­sége tegnap az uj valencziai herczeget látogatta meg, ki e kitüntetése felett nagyon megelégedve lenni látszik. Frn­cziaország, Páris,jan. 2. A pak­­­kamra Roy grófot a válaszfelirati bizottmány el­nökévé nevezte. A követek­ kamrájában holnap már az 1847diki budget, és az 1843. és 1844ki bud­get meghatárzott szabályozására vonatkozó száma­dási törvények fognak előterjesztetni. St. Mar­c- G­ir­ar­d i­n a franczia academia igaz-O

Next