Nemzeti Ujság, 1846. január-június (41. évfolyam, 206-307. szám)

1846-06-30 / 307. szám

s megküldéséről magam fogok gondoskodni. — Mi a zalai casino esetét, — melly a szokásos ellenzéki türelmetlenség bélyegét is viselé, — úgy tekintjük, hogy a zalai hősök tisztelt főszerkesztő úrral szelle­mileg meg nem mérkőzhetvén , becses lapjait phy­­sice dobták ki, mihez valóban igen kevés tulajdo­nok kívántainak, — quantum potes , tantum aude! s hogy az ellenzéki férfiaknak illy kétségbeesettség­­böl származott lépései az elgyengült ellenzéknek kö­zel bukására mutatnak! — taxit Deus ! — Csíki Emanuel. TÖRTESTHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOM. Zalából. (Közgy. vége.) Főispáni helyettes úr még múlt évben némelly építéseket és javításokat indítványozván, azoknak terveit most a közgyűlésnek be is mutatta. Sok szónok nyilatkozott , a terveket kivihetőknek csak akkor állítván, ha helyettes úr a költségek fedezésére pénzforrásokat teremteni. D. F. azon elvből, hogy a szükségest a kényelmesnek elé­be kell tenni, a börtönök nagyobbítását ajánlotta. És ezen utóbbira választmány is neveztetett, úgy azonban, hogy ha a többi tervekre valami pénzala­pot volna szerencsés a választmány felfedezni, azokra is adjon javaslatot. Ezen választmány elnökéül föispáni he­lyettes ur kérte magát, de kérése visszautasitatott, s elnöknek hod alispán ur választatott. N­. J. kamarás ki­­mondá, hogy a föispáni jogokat nem széleszteni, ha­nem megszorítani szükséges. Cs. P. pedig, hogy ha elnök ur a főpapoktól és nagy uraktól pénzt nyerend, szívesen fogadja, de a választmányi elnökséget neki nem adja. Mire főispáni helyettes úr kimondá: miként valamint a rendek jogait csorbítni nem akarja, úgy magáéiból egy hajszálnyit sem engedend. A könyvtár építésére nézve is az mondatott, hogy nincs pénz; pe­dig főispáni helyettes úr más­nap a főadószedős hiva­­talos kivonatából kimutatta, hogy a könyvtárnak 3.000 forintja van, és még építési anyagok is van­nak ígérve. Azonban a végzés csak az maradt, hogy könyvtár építetni nem fog. A balaton­füredi szín­ház és aréna igazgatójává Bogyai Lajos főbíró úr vá­lasztatott. A nm. hlótanácsnak azon intézvényére nézve , mellyben azon per, mellyel Zalamegye Somogygyal a még franczia háborúkor történt élelmezések miatt keletkezett, és Somogy által még máig is meg nem téritett 10 ezer forintnyi tartozásra nézve a kerületi tábla elött kezdett, megsemmisittetik, és a dolog ki­egyenlítése politikai útra utasíttatik; végeztetett, hogy az intézvény félre tételével a per folytattatni fog, sem­­mit sem nyomván az 1741:12. tczikk, mellyre az intéz­­vényben hivatkozás történik. — Gr. Apponyi Gy.nek másod főkanczellárrá történt kineveztetését tudató levél tudomásul vétetett. Szabolcs levele, mellyben a me­gyék a lengyel zavarok megszüntetése tekintetéből idöelötti országgyűlés kieszközlésére kéretnek, szin­te tudomásul vételeit. S. M. urnak egy igen hosszú, a szabolcsi levélre vonatkozó beszédét némelly za­­lavölgyiek már a gyűlés előtt kéziratban olvasták — azonban minket a gyűlésben vele nem szerencséltetett. Sajnáljuk, Békés és Bihar megyék levelei, mellyek­­ben a zalai körlevélbeni osztozás tolmácsoltatik, meg­­tapsoltattak; de Bihar levelének azon része, melly­ben a zavaroknak a királyi biztos működése általi megszűnése jelentetik — hallgatással elmellöztetett! Posony levele, mellyben a hivatalos jelentésekra nézve egy értesítő lap nyomatása, és minden hazai újság­­lapokhoz csatolása terveztetik , pártoltatik — ámbár D. F.nem tagadá, miként a h. tanácsnak joga van vala­­melly lapot hivatalosnak kijelölni. Zaránd megye ér­tesíti a megyét, hogy a zalai körlevélről, kétes ál­lása miatt, nem nyilatkozhatik. Turopolya számos mel­lékletekkel ellátott levele, mellyben jogai megsérté­séről panaszoskodik és a kir. biztos ellen hatalma­san szót emel, türelemmel hallgattatott és pártolt látott. — Még egy kényes tárgyat nem hagyhatunk érin­tés nélkül, t. i. a jobbágyi telkeken lakó nemesek adózását, és a desertákat. Mult évi januári közlésünk­ben az elsőre nézve meg volt említve, miként a me­gye D. F. indítványára , és különösen L. E. ügyvéd , és K. F. főadószedő urak azon nyilatkozatára, hogy ők már két évtől fogva polgári birtokuktól nem csak egy fillért sem fizettek, de még fizetésre sem szó­­líttattak, (történtek nyilatkozatok még más több hely­ségben lakó nemesekre nézve is) rendeltetett, hogy a közönséges adószedők az egész megyében a ne­mesektől is szedjék be az adót. A megyének ezen végzéséből vett magának alkalmas a­d­ótanács jelen­leg a megye hanyagságát megróni, és újra szolgálni a jobbágy­ nemes urak megadóztatását. Főadószedő úr e tárgyra nézve javaslá, hogy miután a megye ezen hiányért hírlapokban is kikürtöltetett, a baj orvosol­va lévén,szinte hírlapok útján czáfolat tétessék közzé. A múlt évi januári végzés felolvastatván, abbból csak­ugyan kisült, hogy a h.tanácsnak figyelmeztetése ezen végzésen méltán alapulhatott. De hát mit tegyen a megye ? most neki megy, és kimondja: miként azon végzés hibás adatokon alapult. D. F. ur megbocsát, ha kinyilatkoztatjuk, hogy mi L. E. és K. F. urak ak­kor történt szabad nyilatkozatait, ha más adatok nem lettek volna is , elégségeseknek tartottuk, és tartjuk most is az említett végzés hozatalára. S hogy ama végzés után is a dolog rendén volna, szabad legyen kétkednünk ! A desertákra nézve , ha némellyek be­­népesíttettek is , de magunk tudunk számos telkeket, mellyeket épen azon tisztviselők, kikre a benépesítés eszközlése bízatott, via facti elfoglaltak ; kérdés: be lesznek-e ezek népesítve? Vagy talán ezek nem szá­míttatnak a deserták közé? — Egy igen örvendetes hir is megfordult jelen gyűlésben a zöld asztalnál, az t. i. hogy az „Inkey“ család, sok ezerre menő tartozá­sait a nemesi pénztárba be fogja fizetni; — ezen hir ör­vendetes volt kivált azokra nézve, kik belőle kölcsönöz­ni akarnak!! Végre a rendek jövő törvényszékeinkre, mellyek aug. 24én kezdetnek, az ülnökök közé (akar­va, vagy nem akarva? nem tudatik) egy nem tábla—­bírót is választottak, mit helyettes ur megtudván, az egyént, J. J. urat, táblabírává másnap kinevezte. Jövő évnegyedes közgyűlésünk sept. 14-én veendi kez­detét. — 406 VIDÉKI HÍREK.­ ­Balaton-Füred, június 21. Ritka fényű, s mind a nyári szép természet illatos virágokkkal s ízletes gyümölcsökkel kedveskedő kellemei, mind a válogatott s ezerekre menő vendégsereg öröm­­élvezete által diszesült szent ünnepélynek valánk a mai napon örvendő tanúi; ugyan­is: e napon szen­teltetett fel fényes egyházi szertartással főtiszte­­lendő s széles tudományu Brestyenszky Béla tihanyi apát ur által ama remek alakú szép rotun­­d­a , mellynek alapjábóli felépítésén, s Isten házához illő feldíszítésén az ernyedetlen buzgalmu földesur szinte öt éven át szüntelen fáradozott. A felszente­­lési szivemelő ajtatosságot — mint mondánk — maga a fentisztelt apát ur tartotta többmegye s szerzet­beli áldozatok fényes segédlete mellett; az ünne­­pies nagy misét követte az egyházi sz.­beszéd, mellyet az ünnep dicső czéljához alkalmazva, az egyházi re­mek szónoklatáról ismeretes a.tiszt, s tudós Ve­sz­er­le Ignácz hittanár ur, s a veszprémi nö­vendék papság egyik érdemdús tanítója olly meg­­hatólag tartott, hogy az ujonan beszentelt ima­he­lyet majdnem mindnyájan könyezö szemekkel hagy­ták el. Nem kevéssé emelte mind a templomnak dí­szét , mind az oda seregletteknek örömérzetet ama remek ecsettel festett s pompásan sikerült szép oltár­kép , melly isteni megváltónkat a samaritai nővel a kutnál beszélgetve, s az igaz istenimádásra oktatva, ábrázolja, s mellyet a szerény s ritka művészi te­hetségeiről már több lapban magasztalt Krlig- J i­n­g Henriette kisasszony, pesti festésznő ké­szítet­t, s az oltár fölibe saját felügyelete alatt fel­állított.. . A jelenlevő számos egyházi és világi ven­dégek, úgy­szintén a­nságos apát úr is nem győzök több ízben kinyilatkoztatott tökéletes megelégedésü­ket a jeles művésznő iránt, sőt a magasztalás minden nemeivel koszoruzák ... Mi a szép jellemű szerény művésznőnek önvallomása szerint is minden kincset meghaladó legbecsesb jutalma volt. A sz. szertartás végével a nyájas kedélyű apát ur vendégeit Tihanyba viteté, s ott mintegy 40 terítékű asztalánál igaz magyar barátsággal megvendégelő.*) Vegyes újdonságok. (Az emberi kegyeletek egyik legszen­tebbje) t. i. a hálaérzelem ülte meg tegnapelőtt (jun. 28-án) diadalünnepét. Az egyetemi tanuló if­júság ugyanis gyászünnepét tartó elhunyt köztiszte­­letű tanítójának, roppant tudományu H­o­r­v­á­t­h I­s­t­­vánnak, s magasztos s honfiérzelmü hazánkfia dicső emlékének. A boldogoknak őszinte tisztelőiből össze­­sereglett szép számú hallgatóságot, szép hölgyko­­szoru is diszesítő, jelen­l annak, hogy a valódi hon­­fiérdem­et, s a tudomány és szűz­tiszta akaratot, mellyben, ha valaki olly szent lelkesedéssel él hazá­jának és az emberiségnek mint Morvát István, ki­vétel nélkül üdvözli és méltányolja a férfi úgy. *) Beküldetett, mint a gyöngédebb nőkebet. Az ünnepélyt legin­kább a dicsőültnek érdemes, lezajlott vihar teljes éle­te , munkássága, tudományos búvárkodása, hazafias lánghere, s a honszeretet és múlandóság felett tar­tott ékes beszédek és alkalmi versek elszavalása érdekesíték leginkább. Kiemelendő ezek között fő­­kép Fejér Pál első évi jogtanulónak tartalomdús s terjedékeny emlékbeszéde s jeles előadása , melly­ben a dicsőült elhunytnak életkörülményei s irói pálya­futása olly jellemzetesen eleven, és szivetható vo­násokban ecsetelvék, s a tárgy annyi bensőség s ne­mes lánggal adaték elő, hogy a gyászoló t. ez. hallgató­ságot köz­ellágyulás lepné meg, s többeknek arczait a baharmai árja öntené el. Említést érdemel ezenkí­vül még Bobics Pál Czuczor Gergely „Nemzeti ének“ ének jeles szavalata, valamint Gajzágó Sári jeles kis emlékbeszéde s mély érzelmű előadása, mit a közönségnek teljes meglepetésére főtiszt. Fejér György prépost, nagyváradi kanonok­­­nagysága fe­­jeze be rögtönzött búcsúszavával. A beszédek jeleslejei, nevezetesen F­ej­é­r P­á­ltól kettő,G­a­­­z­á­g­ó Sali,és K­i­­rályi Istvántól kinyomulván, több példányban szét­oszlattak. A hálás érzelmű tanulókkal mi elmond­hatjuk a boldogult szelleméhez : Eredj nyugodni nagy polgárhalott! Nem megysz magad, a’ honba megy veled, — Sírodhoz küldünk minden gyermeket! (Budapesti műkedvelők.) Szerdán, azaz július hó 1-ső napján a budai nyári színkör­ben a m. gróf Teleki László elnök­ pártfogása alatti műkedvelőtársulat — Szigligeti „Rab“ cztíhű nép­színművét dalokkal lesz szerencsés, — a már több ízben hírlapok utján megemlített jótékony czélokra előadni. Melly alkalommal, Lakatos Somatáncz­­művész ur — a műkedvelők czélja iránti részvét­ből , a legújabban általa szerkesztett magyar tár­sas „S­o­r t­á­n­c­z á­t,“ — a nemzeti színház táncz­­növendékei által elrejtetni, — és a Rózsavölgyi ked­velt népzenésztársasága kísérete mellett maga a fen­­emlitett művész ur, ,magány Csárdást, tán­­czolni szives leend. Jegyek iránt a szokott áron előre rendelkezhetni: a nemzeti színház pénztáránál,— és a ,Pesti divatlap 4­­. szerkesztőségi hivatalánál — Se­­bestény tér 294 sz. a. 2d. emeleten. (Iskolaügy.) Méltóságos Deáky Zsigmond, győri kerületi iskolák főigazgatója, minden távolság daczára Bácskánk rónáján keresztül folyó hó 1dán déli 12 óra után Bajáról Szabadkára érkező. Másnap reggeli 8 óra elött a Ferencziek templomában tartott isteni szolgálaton jelen lévén, ennek bevégezte után az iskolák megtekintését nem annyira hivatalosan, mint inkább atyailag, megkezdé. — Buzdultak kebleink, látván, miily lelkesedést ébresztő­ férfiú jelenléte a zsenge keblekben. Mindenhol ugyan a legcsinosb szó­noklatokkal s kielégítő feleletekkel fogadtatott; de még­is többi közöl kitűntek a 6ik iskolában mondott, s nyomott példányokban is kioszott „Örömdal“; szinte a 4ik iskolában mondott s kiosztott „Hálaérzet.44 A feleletek adásában vetélkedő erélyesség volt ész­revehető, s mind ezt ezen tiszteletre méltó férfiú je­lenléte eszközlé. A merre járt, mindenhol szelíd s nyájas jelleme emlékét hagyá.. Bár csak láthatta vol­na Bácsmegyénk azon szónoka, ki az utósó közgyű­lésen nyilatkozott, hogy csak azért irtózik az új, ele­mi iskolákat szabályozó rendszertől, mivel a nevelés a papságra bízatott, é­s látta volna, mint lelkesült e főkom­ányzó tisztjét teljesitni, s mint törekszik a kor­mánynak, ezen a c­erusban helyzeti bizalmának meg­felelni. Tegnap d. u. az egész tanuló ifjúság „éljen“ harsogásai közt vált el tőlünk. (Beküldetett.) (A párisi nagy dalszínház bír 8 első énekesnővel) — 4 első tenorista, s 6 bassistával. Ezek közöl mindenik 30—70,000 franknyi dijt húz évenkint. Már illy fizetésért aztán vígan dúdolhatni! (A szülői vigyázatlanságot ismét egy irtózatos esemény­ boszulta meg. Németország egyik helységében egy 16 hetes gyermek ugyanis magára hagyatva szenderegvén bölcsőjében , midőn egy fias kocka a nyitott ajtón beczammogott — és a csecsemőnek fejét leharapta. (A „France Algorienne“ beszéli, hogy­ bizonyos asszony valamivel távolabb a többiektől, az erdő szélén egy sátorban magánosan lakott gyerme­keivel. Történik egykor, hogy éjszakának idején sá­torába egy mérges oroszlány ront be, s gyermeké­hez rohan s azt szájába veszi. A bámuló a­­nya erre előragad egy botot, utána dobja a rabló állatnak, és kiált: „Graur, add vissza gyermekemet!“ Az oroszlány megrettenve erre, kiereszti szájából

Next