Nemzeti Ujság, 1846. január-június (41. évfolyam, 206-307. szám)

1846-01-13 / 213. szám

213. szám. 1846. Negyvenedik év. NEMZETI ÚJSÁG. Alapító KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. Kedd jan. 13. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czittizendők. Egy egy hasáb-sorért apró betűkkel Öt Előfizetési díj félévre postán és helybeli borítékkal (5 forint, boríték nélkül házhoz küldve 5 forint ). pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egy egy év. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. TARTALOM. Mlagyarország és Erdély. Előléptetés.—A horvát bonyodalmak. I. —Törvényhatósági tudósítások. Verőczéből (közgy. helytartósági intézmények, s megyei körlevelekre hozott határzatok.). Liazoliile, Pesti Hírlap. Hülföld. Spanyol. Francziaország. N.Britannia. Értekező. (Viszhang a mezei hangokra.) Társulatok és Intézetek. (Nemzeti színház. Hivatalos felszólítás a Pesten állítandó reform, főiskola tárgyában. Barsmegyei gazdasági fiók-egyesület). Hirdetések Gabonaár. Pénzkelet. Lotterahuzások. Dunavízállás. SNAGTARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Mooser István gyakornok budai főposta-igazgatósági járulnékká lan kinevezve. A A sizkvát bonyodalmak I.) *) A kapcsolt részek viszonyai napról napra fontosabbakká válnak. Azon erő, mellyel hazánk, kifejlődésük, elelakulásuk és szoros ragaszkodásuk által anyagi és szellemi tekintetben nyerhet; azon bonyodalmak, mellyeknek szükségkép bekövetkezniük kell, ha az ott mutatkozó nemzeti és politikai elemek ránk nézve ellenséges irányban fejlődnek ki, méltán híják fel minden hazafinak figyelmét. Bekövetkezettnek hiszszük tehát az időt, e kérdéseknek egész öszvegekbeni tárgyalására, de mielőtt ezt komolyan megkísérthetnék, szükségesnek véljük. Horvátország mostani állapotjára pillantani, s az ottani viszonyok szenvedelmes megbomlásának ellenében a higgadt megfontolás komoly szózatát felemelni. Az ellenzék ugyanis szükségesnek tartotta, azon féltékenységet, mely nemzetiségünkhez, ragaszkodásunknak természetes következménye , e kérdések iránt is fellőni, ugyanazonosítni nemzeti érdekeink ottani fentartását a Horvátországban létező pártok egyikének diadalával, s igy a magyar érdekek kérdését H.országban némileg pártkérdéssé alakítani! Szükségessé válik tehát részünkről annak megfontolása: váljon H.ország mostani állapotra ollyanné, mellyre a magyar politikának számításit tartósan építeni lehet ; az ott létező pártok a valódi alkotmányos párt eszméjének megfelelnek-e annyira, hogy azok egyikének vagy másikának érdekeit a nemzet valódi érdekével ugyanazonosítani kelljen; végre lehetséges-e, üdvös-e, hogy nemzeti politikánk kizárólag azon pártok iránti rokon- vagy ellenszenvünkre alapítassék, és pártolásuk vagy elnyomatásuk szűk körére szorítassék ? Azok után, mik a turmezei viszonyok s a tárt. gyűléshez a nemesség számára, annak álbarátai által követelt egyéni szavazatok tárgyában érkezett kir. leirat iránt e lapokban mondattak, felesleges az említett kérdésre visszatérni; de nem felesleges a közönséget arra figyelmeztetni, hogy az ellenzék ezen kérdést, melly egyenesen a kétes lénynek , a kölcsönös jogkövetelésnek, a gyakorlatnak s igy a legnyugodtabb jogi és történeti kutatásnak kérdése, a legélénkebb politikai szenvedelmesség terére vitte át, és igy száműzte a vitatkozásból épen azon elemet, mellynek arra eldöntő befolyást gyakorolni kellett volna; t. i. az ellenkező jogkövetelések és állítások alapjának gondos és részrehajlatlan méltánylatát. Ezen irányzat az, mellyel mi veszélyesnek és károsnak tartunk; vessen hazánkban minden számot önmagával azon politikára nézve, mellyet, H országot illetőleg, követendőnek hisz ; ezt kívánjuk , ezt reméljük; de vessen számot komolyan, részrehajlatlanul, a dolgok valódi állása kimerülő ismeretének alapjára, nem pedig a szenvedélyesség s a felhevülés sugallásainak vezérlete alatt ! Mi kényteleneknek valljuk magunkat kijelenteni, hogy nézetünk szerint Horvátországnak mostani állapotra hazánk figyelmét méltán felhíja , s részünkről a leggondosabb intézkedéseket igényli ugyan; de hogy az ott létező pártok küzdései, mint legnagyobbrészt múlékony körülmények szinte oly múlékony eredményei, a magyarhoni politikának tartós alapjául nem szolgálhatnak! Azokra építeni számításunkat nem tesz mást, mint munkájunkra az ottani zavarokat örökíteni, táplálni a kölcsönös ellenségeskedés és szenvedélyesség tüzét, és hosszú időre zárni ki a végképeni megnyugtatás és kibékülés lehetőségét. Egy nagy nemzet politikájának elveken kell alapulnia, mellyek alkalmazását a fenálló körülmények módosíthatják , de mellyeket teljesen elmellőzni s a pillanat igényidőinek feláldozni mindig vészteljes kísérlet maradjon. És mellyek hát az.országban létező pártok azon általános elvei, mellyeket egész kiterjedésükben pártolni vagy elutasítani lehetne ? mellyek azon tetteik s lépéseik, mellyeknek solidaritását a haza előtt magára vállalhatná az , ki a közélet mezején nem a rokonvagy ellenszenvek, hanem a törvény, a méltányosság, az igazság alapján indul ? Mi tulságokat látunk túlságok irányában, személyes érdeket személyes érdekkel, szenvedélyt szenvedéllyel összeütközésben; pártoskodást látunk, de nem nagyszerű, következetes politikai pártokat; szóval: az ellenségeskedés és összeütközés szomorú tényezőit, nem pedig a közélet rendes mozgalmának egészséges elemeit. Vessünk egy pillanatot Horvátország mostani állapotának történeti kifejlődésére. Horvátország s a kapcsolt részek szelleme mindig főképpentartónak (conservativ) mutatkozott. Híven ragaszkodva törvényes fejedelmükhöz és régi alkotmányos jogaikhoz, a közélet ott is, mint az ország más részeiben,inkább az előjogok és kiváltságok rendszerének, mint az újabb politikai jogeszmék szellemében fejlődött ki, és olyas maradt hosszabb ideig, még akkor is, midőn Magyarországban a nemzetiség eszméje kezdé lelkesíteni a kebleket, a különböző politikai nézetek összeütközése pedig felzavarni az elmék nyugalmát. A nemzetiségnek hazánkban újólag felébredt érzete terjeszteni kívánta befolyásának határait; a szabadelmű iskola tanítványai nem képzelhettek nemzeti nagyságot a fenálló állapotok anyagi egysége nélkül; gyakorolta befolyását azon rokon vagy ellenszenv is végre, mellyet Horvátország egyes, p. o. a protestánsok irányában fenálló municipalis törvényei ébresztettek; és ezen elemekből alakultak azon tervezetek, mellyek némellyek által a kapcsolt részeknek törvény általi magyarosítására, jogosan fenálló municipális igazaik hozzájárulásuk nélküli eltörlesztésére s a báni hatóság alatti kapcsolatok feloldozására irányoztattak. Ezen törekvések Horvátországban ugyan a fellendített fentartó szellem befolyásánál fogva találtak ellenzésre , de valódi visszahatást mindaddig fel nem hiztak , míg egy részről a megtámadó erőkhöz mérvén a védelem kellékeit, azt szándékosan egyesek nem ébresztették, s míg más részről Horvátországban is a dolgok természeténél fogva nem kezdett azon szellemi mozgalom kifejlődni, melly a nemzetiség eleven érzetén alapulva, századunk egyik legjellemzőbb tulajdonát képezi, és mellyet egyes nemzet kiváltságaiból tekinteni, anyagi határok közé szorítani, a magyaroknál vagy németeknél magasztalólag a felhőkig emelni, a horvátoknál pedig szigorúan kárhoztatni, vagy elnyomni akarni a legnagyobb politikai tévedésekhez tartozik. Igaz, a nemzetiség bal felfogása hazánkban is mint mindenütt sok zavart szült; azon hibás elvnél fogva, hogy a nyelv, melly ugyan minden nemzetiségi érzelemnek hatalmas tényezője, mellőzhetlen feltétele, magában már a nemzetiség fogalmával felér. Hallottunk nemzetiségi követeléseket ollyanok részéről is, kik mint p. o. Magyarországnak nem magyar ajkú lakosai, tulajdon nyelvvel vagy közös származással bírván , ezen sajátlagos állások méltánylását követelhették ugyan a magánélet körében , de azokat a közélet mezejére vivén át, elfelejtkeztek arról, hogy épen azt nélkülözik, mi az egy származású népet nemzetté alakítja: t. i. tulajdontörténeti kifejlődést és közjogi önállást! Azonban lehet e tagadni, hogy az, mi Magyarország nem magyarajkú lakosira nézve áll, Hországra s a kapcsolt részekre nem alkalmazható? lehet tagadni, hogy ámbár Ilorváthon fiai alkotmányunk minden jótéteményeiben részesülnek , ámbár a kapcsolt részek Magyarországnak kiegészítő részét képezik , ámbár történetük és alkotmányuk a mienkkel közös, mind a mellett saját nevezetök, kivételes jogaik, önügyeiknek külön kezelése mégis az évek hoszszú során át mindig fentartattak legyen. Ezen érzelmek ébredésén épül az ilirismus első kezdete; sokan azt máskép magyarázzák; külbefolyásról, orosz propagandáról szólnak, addig mindazáltal, míg azon állítások be nem bizonyíttatnak, a legális vitatás méltóságával megegyezhetőbbnek, sőt a politikai ildomosság szabályainak inkább megfelelőnek hisszük a dolgok állásának természeti kútfejét fogadni el véleményünk alapjául. De akármint álljanak is ezen körülmények, annyi bizonyos, hogy ámbár az ilirismus messzeható törekvésén M.országban itt ott némi féltékenység kíséretében már előbb is megemlíttettek, H.országban mégis a jelenleg létező pártok csak 1842ben, t.i.a zágrábi tisztujitás alkalmával, léptek ki nyíltan a csatatérre. Mi ennyi idő lefolyta után, nem akarjuk vizsgálni a zágrábi tisztujitási kicsapongásokban mi legyen személyes érdekeknek vagy szenvedélynek, mi pedig mélyebb hajó politikai irányzatnak tulajdonítandó? egyedül azt véljük a dolog természeténél, és mi atapasztalásunk alapján kétségbevonhatlan igazságként állíthatónak, hogy ott, hol a politikai vagy nemzeti pártok választások körül jönnek összeütközésbe , a politikai irányzathoz majdnem mindig a személyes érdek befolyása is vegyül, hogy leginkább ha az egyik résznek joga a másiknak anyagi erőszakoskodása által elnyomatott, a győztesben szintúgy mint a legyőzöttben ösztönszerűleg a sértett jogérzelemhez vagy az erőszakosan kivívott diadal megőrzésének kívánatéhoz a szenvedélyesség sugallásai is szoktak járulni. Az illy szerencsétlen körülmények közt, a nyilvános csatatérre legelöl kilépő pártoknál, a mindig kerülendő kölcsönös idegenkedés, gyűlölségi indulatosság nem azért szoktak keletkezni, mert politikai vezérelveik megtámadtatvák vagy veszélyeztetvék, hanem ellenkezőleg , politikai elveik gyakran csak azért tűzetnek ki, azért terjesztetnek a kellő határokon túl, hogy személyes indulatosságuk és szenvedélyességek mentségéül szolgáljanak. Ezen szomorú jellemeit viselik meggyőződésünk szerint a horvát pártok küzdelmei. A felállított elvek gyakorta nem a czélt, hanem az eszközt képezik egy pillanatnyi czél elérésére, és hiába keressük azon következetesen megállapított és fentartott irányzatot, melly e véghetlen bonyodalmakban nekünk vezércsillagként szolgálhatna. Mi hazánkban szüntelen „magyar pártot“ hallunk emlittetni, mellynek lépései és viszályai sokak által élénk figyelemmel kísértetnek. De ha illy párt Horvátországban létezik, természetes azon kérdés: ollyanok e elvei, hogy általok hazánknak valódi tartós érdekeit,mellyek nem állhatnak másban, mint a kapcsolt részeknek alkotmányunk s fenálló kapcsolatunk iránti hit ragaszkodásában, érdekeink iránti rokonszenvekben) biztosítva vélhessük ? ollyanok-e alkotó elemei, hogy e tekintetben megnyugtatva érezhessük magunkat? ollyanok e lépései, hogy irántunk rokonszenvet, nem pedig idegenkedést, vagy ellenszegülést támasszanak? — E tekintetben megvalljuk, némileg sötétben vagyunk, és kedvező felelettel szolgálni nem tudunk. Ha az úgynevezett magyar vagy magyar-horvát vagy valódi horvát párt (mi azon nevet kívánnák használni, mellyel a párt maga élni szeret) tetteit .) Jelen czikket, s még következő hármat, egy nagy tekintetű s nagyérdemű geniális szerzőtől, kit mi méltán a haza , politikai kapacitásainak fénycsillagai közé sorozunk, és ki egyébiránt is csaknem egyedül képes a horvát bonyodalmakat tisztán s kimerítőleg a haza itélőszéke elébe terjeszteni, s csak egyedül képes azok felől tökéletes informatiót adni, a B. III. után annál nagyobb örömmel közöljük, mentül nagyobbra becsüljük a lángeszű szerzőnek azon szívességét, mellyel, nagyjelentőségű czikkeinek lapjainkban is közzétételére beleegyzk. Szerk.