Nemzeti Ujság, 1846. január-június (41. évfolyam, 206-307. szám)
1846-01-29 / 222. szám
TARTALOM. ^lagyaroraztia és Erdély. Kinevezések.—Viszonzás Kossuthnak a Pesti Hírlapban a körösmegyei ilirpártiak dühöngéseire irt válaszára. (Folyt.) Tudomány és irodalom (Az ausztriai Német-, Gács és Olasz tartományok gyógyászati statistikája). Törvényhatósági tudósítások. Nógrádból (közgy. főispáni helyettes kinevezése, a pseudo honti és erre vonatkozólag a pesti levél feletti vitatkozás, horvát ügy). — Budapesti újdonságok. Smnfi Szemle. Pesti Iiirlap. Jelenkor. szüküik. Francziaország. N.Britannia. Sveicz. Törökország. Északamerikai egyesült státusok. Társulatok és Intézetek. (Magyar gazd. egyesület.) Hirdetések. Gabonaár. Pénzkelet. Lodteriahozások. Dunavizállás. MAGYAROK SZÁD ÉS ERDÉLY. 0 cs. ap. kir. felsége Bengelrod Auguszt cs. k. egyetemes udv. kincstári tisztibeli udv. fogalmazót cs. kir. státustanácsi tiszte legkegyelmesebben kinevezte. Ő cs. ap. kir. felsége a megürült alsó magyarországi főkamaragrófsági ülnökségre és főerdőmesteri állomásra Balasitz Manó idriai főerdészt kegyelmesen kinevezni méltóztatott. Ő cs. ap. kir. felsége Zách János szeredi ellenőrködő sómázsamestert kegyelmesen nyugalmazni méltóztatott. „Viszonzott Kossuthnak a Pesti Hírlapban a Körös megyei Ilirpártiak dühöngéseire irt válaszára*“(Folyt.) Illy lánczszem, a haza jólétéhez megkíván látó alkotó részek lánczolatában a vukovár-fiumei vaspálya; ennek ellenébe állíttatott a Száva és Kulpa folyók hajózása minden hozzátartozóikkal együtt. Ezen két kereskedési út czélirányossága, kivihetősége s egymás feletti elsősége felett, a két indítvány védői által felváltva olly számos értekezések s tárgyalások nyujtattak a nyilvánosság elébe, miszerint feleslegesnek tartjuk az ellene s mellettes alapokokat újra ismételni , — minthogy mindenki, ki ez ügy iránt érdekkel viseltetik s annak tárgyalását némi figyelemmel kisérte, a két kereskedési út elsősége felett tisztában leend, mi mindenkinek főkép gyakorlati tapintatától s nézetétől feltételeztetik, s e szerint vagy a vizi- vagy a vasúti közlekedési válasz mandja. — Minthogy pedig a vaspályakérdés a kivitel valószínűségének pontján áll, így tartózkodni fogunk egy felettes saját véleményt igazolni akarni, váljon a vaspálya érdemel-e elsőséget a tervezett hajózás felett, vagy ez amaz felelt; e közlekedési kérdést csak átalánosan érintve , egyedül azt jegyezzük meg, hogy a vukováriumei vaspálya s az ezzel ellentétben álló Száva és Kulpa szabályozása hozzátartozandóikkal együtt két ugyan egy czélra párhuzamosan haladó eszköz. Mint ollyannak tekintik azokat mindenkor a hajózás barátai, s tett által megtfiutaták , hogy ők a czélt az eszköznek alá nem rendelik , hogy ők a czélt fel nem áldozzák s pártolásukat tőle meg nem vonják, habár egy más, mint az általok jobbnak elismert út vezessen is hozzája. A természetes vizi utat inkább pártoló „ikrek“ s jelesen a körösi rendek , azon pillanatban, midőn a vaspálya kérdés olly korszakba lépett, hol annak létesítése, többé nem olly egészen kétségesnek látszik, a vaspálya vállalkozóknak minden hatalmukban levő segélyt s minden kitelhető pártolást örömmel s készséggel ajánlottak meg; ezen készséges segedelmet a többi közt a körösi rendek is — Kossuth véleménye szerint — a vaspálya legdühösebb ellenei múlt évi nov.kán tartott kisgyűlésükben határozatkép kimondák , melly határzat még jelenleg is teljes erejében fenáll s semmi következő határzat által sem semmisiltetett meg. Most kérdezzük: egy a közös haza érdekében bizonyára csak benső részvétből támadott véleménykülönbség két ugyan egy czélhoz vezető eszközöknek választásában, egy különbség, melly épen úgy Magyarhon legjobb hazafiainak körében , mint Horvátországban uralga, egy különbség, melly Wiagok az „ikreknél“ s Körösmegye rendeinél sem terjedt olly messzire, hogy ők magok, a nézetük szerint sevesbbé gyakorlati eszközt, midőn ez életbe lépni kezdő, a czél végett szívből ne üdvözölték volna; egy illy véleménykülönbség mondjuk, hogy jogosíthatta fel Kossuthot azon szemrehányásra, „hogy a magyarok elleni örült gyűlölség, a szenvedélyesen felizgatott (illr) pártot annyira megvakítá, miszerint kész magát, saját hazájának jövendőjét martalékul oda dobni, csak hogy e gyülölségnek áldozhassák“ , hogy jogosíthatta fel Kossuthot Magyar s Horvátországot együttmunkálásra felhívni, „hogy ezen veszélyes, lázitó állapotnak végeztessék“, „ hogyan igazolhatja itt Kossuth „nyolczszázados nemzeti szabadság megdöntésével“ ezélzását, — miként merészelhető Kossuth a körösieket azzal vádolni, „hogy ők készek saját jólétüket aláásni s nemzeti kereskedelmi önállóságukat feláldozni sál“. — Egy más ellen ellenében e viseletét , ezen minden még látszólagos alapot is nélkülöző vádakat, olly néven neveznénk, mellyel Kossuth ellenében kimondanánk az illendőség tilt. — Kossuth az „ikrek“ s a körösi rendek ellen szótt vádakat tán azzal igazolja , hogy egy szónok szavaira hivatkozik, ki a körösi utósó közgyűlésben azt nyilatkoztatá , miszerint ő szívesebben csatlakozik a bécs—triesti vaspályához , mint a fiumeihez, mellyet Kossuth a horvátok ellensége vezérel.“ — Tehát egyik szónok nyilatkozata az, melly Kossuthnak ez utósó fellépését a horvátok ellen olly erősen fölhevítő , s minden ellen, mi ez utóbbiaktól származik, bizalmatlanná téve, — ezen nyilatkozat, melly olly befolyások között mondatott ki, mellyek azt legalább nagyon menthetik — kérdezzük, egy illy nyilatkozat elég ok-e arra, hogy az „ikreket“ és a körösi rendeket a magyar közönség előtt így rajzolja, miként azt Kossuth teve? Egyes szónok illy nyilatkozata elég ok-e, hogy arra közvetlenül illy felkiáltásra térjön ki: „Az első példa a világon, hogy egy tartomány (Kossuth tehát Körös megye egyes szónokában egy egész tartományt lát) egy hazai vaspályától visszaborzad ! Első példa a világon , hogy egy tartomány a kereskedési önállóság jótéteményét magától visszataszítja s maga javaslatot tegyen, anyagi érdekeit idegen járom alá juttatni!! sat:“ — Mi e kedvező alkalmat nem akarjuk arra használni, hogy Kossuth saját fegyvereit ellene fordítsuk; mi ezen eljárás magyarázgatásába bocsátkozni nem akarunk, elég commentárul szolgál az önmagának. Kossuth fújja bár tárogatóját, s kárhoztató ítéleteit magyarázza s igazolja mint akarja: eső elöl futva csörgő alá jutand! Harmadszor Kossuth azért tartja a fiumei vaspályát olly fontosnak, mivel azt hiszi, „hogy a Magyar- és Horvátország közti kibékülésre, mind morális , mind anyagi tekintetben sikerdúsabb eszközről még gondolni sem lehet, mint épen ezen vaspálya“, mivel azt hiszi, hogy „ha a megkönnyített közlekedés által a magyarok s horvátok gyakoriabb érintkezésbe jövendnek, a horvát látni fogja, hogy a magyarok távolról sem szándékoznak nemzetiséget megsérteni,“ — mivel azt hiszi, hogy „a vaspálya közlekedés által a Magyar-s Horvátország közli feszültségnek engednie kell.“ sat. — Kossuth czikkének majd minden sorából kitűnik, hogy Kossuth magát Magyarországgal ugyanazonosítja; ha Kossuth mondja: „a magyarok“, ő ezalatt legfelebb magát s pártját érti, s ha mondja: „én“ akkor érti a magyarokat. Továbbá: mi nagyon jól tudjuk, hogy nem valamennyi magyar egyenlő érzelmeket táplál Horvátország irányában, s főkép politikai tekintetben két nagy táborra oszlanak, ezek egyikének fejéül Kossuth méltán tekintethetik; azért ha Kossuth a magyarok nevében szól, úgy bizonyára hangját nem a szabad politikai ellenes, a magyar conservatively viszhangjaként vennünk, hanem az legfeljebb párthívei, az úgynevezett „szabadelvű párt“, vagy jobban az „ellenzék“ organjául tekintethetik. Ez mindenütt áll, hol Kossuth politikai érdekeket képvisel, még ott is, hol ő egy „közelebbrőli ismeretségről sat.“ szól a horvátokhoz. — Ezt előrebocsátva, Kossuth kedvezőtlenebb oldalt a fiumei vaspályában nem emelhetett volna ki, hogy azt a horvátok szivére kösse, mint a „közelebbi ismeretséget“ a magyarokkal, azaz vele s pártjával. A magyar ellenzékbeli eddigi ismeretség a horvátok kedvét minden közelebbi ismeretségtől meglehetősen elvette, s Kossuth is kedvezőtlenebb pillanatot nem választhatott volna, hogy kibékülő s hízelgő hangja iránt a horvátok bizalmát megnyerje. — Jelenleg, midőn Magyarország olly számos megyéi Kossuth dictatori szózatától viszhangzanak, melly az ország minden részeiből küldöttséget küldöttségre , felírást felírásra halmoz s küldözget a fővárosba , a kormánynál azt aláásandó, mit a horvátok s slavoniták utósó tartományi gyűlésükben hazafiul s férfias buzgalommal egy mély belátásu kormány védelme alatt törvényes alapra építenek, most, midőn Kossuth minden hatalmában álló eszközöket s erőket megkísért , azon épület lerontására s romokba döntésére, mellynek szentesítését a horvátok forró vággyal s állítattal várják, most merészel Kossuth a horvátoknak „kibékülésről“ s „testvéri szeretesről“ beszélni. Egy lélekjellel hirdeti a háborút Horvátország helyhatósága ellen, s biztossá teszi a horvátokat, hogy helyhatóságukat s nemzetiségüket senki jobban nem tiszteli s nem pártolja , mint ő ! Mialatt egyik kezében a lobogó fáklyát lebegteti, mellyel a szabadelvű kedélyeket Magyarországban a horvátok ellen feltüzelő s őket Bécsbe menni készteti, hogy a horvátokat a kormánynál bevádolják — másik kezét a horvátoknak rokonilag kibékülésre nyújtja, hízelegve szakálukat similgatja s enyelgő hangon ezt súgja füleikbe: „Legyetek csak csendesen barátaim, bizonyára egy ember sem akarja annyira javatokat, mint én. Az mind vak zaj, mit az emberek rólam mesélnek s a hírlapok írnak. Legyünk csak egyszer a vaspálya által közelebbről ismerősök, s tapasztalni fogjátok, milly barátra találtatok bennem, s látni fogjátok, mennyire szeretni fogjuk egymást, mint a kedves angyalkák! Majd tapasztalandjátok, hogy én közelebbről nem látszom olly medveszelindeknek, mint tán engem a pesti gyűlésben magatoknak képzeltetek; nektek engem még egészen szereidre méltónak kell találnotok, —■ s az lesz majd az édeni meghitt élet! S ti kaczagni fogtok, ti esztelen horvátok, miattam táplált előbbi félelmetek s aggodalmatok felett, s bámészkodva kérdezenditek egymást: de miként is gyűlölhetek mi e nyájas, szelíd s jó embert? „s voltaképen miért is támadtuk meg így őt?“* — Mindazonáltal, mint mondok , most kevés kedvet érezhetnek a horvátok Kossuth-al közelebbi ismeretségre lépni, talán máskor sikerülene. — Igazán, a pesti gyűlések feletti tudósítások Kossuthnak a horvátok elleni philippikájával minden gőzmozgony nélkül is elég korán érkeznek Horvátországba. Igen de Kossuth kényelmesebben intézhetné el a vaspályával, igy minden pesti gyűlés előtt egy kis kirándulást tehetne Goricába — hiszen ez csak egy macskaugráslenne — hogy onnan magával tüzes üszköt hozzon, mellyel aztán Magyarország politikai tűzhelyén felélesztené , hogy innen szikráit Pannónia zsíros völgyei s árnyas erdei felett elszórhassa. Kossuth ekép nagyon olcsón szünetnélküli tűzjátékot ápolhatna, melly az embereket legalább foglalatoskodtatná s figyelmet gerjesztene, hiszen gyúanyag hőségben volna jelen, s Kossuth a politikai bombák s röppentyűk készítésében nagy ügyességgel bir. De a horvátok sokkal józanabbak, hogy sem magukat Kossuth csillámfényétől megvakulni engednék, s mint mondók, Kossuth vaspályájának semmi kedvezőtlenebb oldalát ki nem emelhette volna, minthogy azt a horvátoknak ajánlja, mint közelebbi ismeretségének örömét . Most a nagylelkűség és kegyelem fejezeteire jövünk. Kossuth azt állítja, miszerint ő sikeressté, hogy a vaspálya eredeti terve , mellynek Vukovártól egyenesen a Szávához kell vala vezetnie, megvál Negyvenedik év. 222. szám. 1846. Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve 5 forint c. pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egy egy iv. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. Alapitá KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. Csütörtök jan. 29. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán irott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Egy egy hasáb-sorért apró betükkel Öt ezüst kr. számittatik.