Nemzeti Ujság, 1846. január-június (41. évfolyam, 206-307. szám)

1846-01-29 / 222. szám

TARTALOM. ^lagyaroraztia és Erdély. Kinevezések.—Viszon­zás Kossuthnak a Pesti Hírlapban a körösmegyei ilirpártiak dü­höngéseire irt válaszára. (Folyt.) Tudo­m­á­n­y é­s i­r­o­d­a­l­o­m (Az ausztriai Német-, Gács és Olasz tartományok gyógyászati statistikája). Törvényhatósági tudósítások. Nógrádból (közgy. főispáni helyettes kinevezése, a pseudo honti és erre vonatkozólag a pesti levél feletti vitatkozás, horvát ügy). — Bu­dapesti újdonságok. Smnfi Szemle. Pesti Iiirlap. Jelenkor. szük­üik­. Francziaország. N.Britannia. Sveicz. Török­ország. Északamerikai egyesült státusok. Társulatok és Intézetek. (Magyar gazd. egyesület.) Hirdetések. Gabonaár. Pénzkelet. Lodteriahozások. Du­­navizállás. MAGYAROK SZÁD ÉS ERDÉLY. 0 cs. ap. kir. felsége Bengelrod Auguszt cs. k. egye­temes udv. kincstári tisztibeli udv. fogalmazót cs. kir. státus­­tanácsi tiszte legkegyelmesebben kinevezte. Ő cs. ap. kir. felsége a megürült alsó magyarországi fő­­kamaragrófsági ülnökségre és főerdőmesteri állomásra Bala­­sitz Manó idriai főerdészt kegyelmesen kinevezni méltóztatott. Ő cs. ap. kir. felsége Zách János szeredi ellenőrködő sómázsamestert kegyelmesen nyugalmazni méltóztatott. „Viszonzott Kossuthnak a Pesti Hírlapban a Körös m­egyei Ilirpártiak dühöngéseire irt válaszára*“(Folyt.) Illy lánczszem, a haza jólétéhez megkíván látó alkotó részek lánczolatában a vukovár-fiumei vaspálya; ennek el­lenébe állíttatott a Száva és Kulpa folyók hajózása minden hozzátartozóikkal együtt. Ezen két kereske­dési út czélirányossága, kivihetősége s egymás fe­letti elsősége felett, a két indítvány védői által fel­váltva olly számos értekezések s tárgyalások nyuj­tat­tak a nyilvánosság elébe, miszerint feleslegesnek tartjuk az ellene s mellettes alapokokat újra ismétel­ni , — minthogy mindenki, ki ez ügy iránt érdekkel viseltetik s annak tárgyalását némi figyelemmel kisérte, a két kereskedési út elsősége felett tisztában leend, mi mindenkinek főkép gyakorlati tapintatától s né­zetétől feltételeztetik, s e szerint vagy a vizi- vagy a vasúti közlekedési válasz mandja. — Minthogy pedig a vaspályakérdés a kivitel valószínűségének pontján áll, így tartózkodni fogunk egy felettes saját véle­ményt igazolni akarni, váljon a vaspálya érdemel-e elsőséget a tervezett hajózás felett, vagy ez amaz felelt; e közlekedési kérdést csak átalánosan érint­ve , egyedül azt jegyezzük meg, hogy a vukovár­­­iumei vaspálya s az ezzel ellentétben álló Száva és Kulpa szabályozása hozzátartozandóikkal együtt két ugyan egy czélra párhuzamosan haladó eszköz. Mint ollyannak tekintik azokat mindenkor a hajózás barátai, s tett által megtfiutaták , hogy ők a czélt az eszköznek alá nem rendelik , hogy ők a czélt fel nem áldozzák s pártolásukat tőle meg nem von­ják, ha­bár egy más, mint az általok jobbnak elis­mert út vezessen is hozzája. A természetes vizi utat inkább pártoló „ik­rek“ s jelesen a körösi ren­dek , azon pillanatban, midőn a vaspálya kérdés olly korszakba lépett, hol annak létesítése, többé nem olly egészen kétségesnek látszik, a vaspálya vállal­kozóknak minden hatalmukban levő segélyt s min­den kitelhető pártolást örömmel s készséggel aján­lottak meg; ezen készséges segedelmet a többi közt a körösi rendek is — Kossuth véleménye szerint — a vaspálya legdühösebb ellenei múlt évi nov.­­kán tartott kisgyűlésükben határozatkép kimon­dák , melly határzat még jelenleg is teljes erejé­ben fenáll s semmi következő határzat által sem sem­misiltetett meg. Most kérdezzük: egy a közös haza érdekében bizonyára csak benső részvétből támadott véle­ménykülönbség két ugyan egy czélhoz vezető eszközöknek választásában, egy különbség, melly épen úgy Magyarhon legjobb hazafiainak körében , mint Horvátországban uralga, egy különbség, melly­ Wiagok az „ikreknél“ s Körösmegye rendeinél sem terjedt olly messzire, hogy ők magok, a nézetük szerint s­evesbbé gyakorlati eszközt, midőn ez élet­be lépni kezdő, a czél végett szívből ne üdvözölték volna; egy illy véleménykülönbség mondjuk, hogy jogosíthatta fel Kossuthot azon szemrehányásra, „hogy a magyarok elleni örült gyűlölség, a szenve­délyesen felizgatott (illr) pártot annyira megvakítá, miszerint kész magát, saját hazájának jövendőjét mar­talékul oda dobni, csak hogy e gyülölségnek áldoz­hassák“ , hogy jogosíthatta fel Kossuthot Ma­gyar s Horvátországot együttmunkálásra felhívni, „hogy ezen veszélyes, lázitó állapotnak vég­­eztessék“, „ hogyan igazolhatja itt Kossuth „­­nyolczszázados nemzeti szabadság megdöntésével“ ezélzását, — miként merészelhető Kossuth a kö­rösieket azzal vádolni, „hogy ők készek saját jó­létüket aláásni s nemzeti kereskedelmi önállóságukat feláldozni sál“. — Egy más ellen ellenében e vise­letét , ezen minden még látszólagos alapot is nélkü­löző vádakat, olly néven neveznénk, mellyel Kos­suth ellenében kimondanánk az illendőség tilt. — Kossuth az „ik­rek“ s a körösi rendek ellen szótt vádakat tán azzal igazolja , hogy egy szónok sza­vaira hivatkozik, ki a körösi utósó közgyűlésben azt nyilatkoztatá , miszerint ő szívesebben csatlakozik a bécs—triesti vaspályához , mint a fiumeihez, mellyet Kossuth a horvátok ellensége vezérel.“ — Tehát egyik szónok nyilatkozata az, melly Kossuthnak ez utósó fellépését a horvátok ellen olly erősen föl­hevítő , s minden ellen, mi ez utóbbiaktól szárma­zik, bizalmatlanná téve, — ezen nyilatkozat, melly olly befolyások között mondatott ki, mellyek azt leg­alább nagyon menthetik — kérdezzük, egy illy nyilatkozat elég ok-e arra, hogy az „ik­reket“ és a körösi rendeket a magyar közönség előtt így rajzolja, miként azt Kossuth teve? Egyes szó­nok illy nyilatkozata elég ok-e, hogy arra közvet­lenül illy felkiáltásra térjön ki: „Az első példa a vi­lágon, hogy egy tartomány (Kossuth tehát Kö­rös megye egyes szónokában egy egész tartományt lát) egy hazai vaspályától visszaborzad ! Első példa a világon , hogy egy tartomány a kereskedési önállóság jótéteményét magától visszataszítja s maga javaslatot tegyen, anyagi érdekeit idegen járom alá juttatni!! sat:“ — Mi e kedvező alkalmat nem akar­juk arra használni, hogy Kossuth saját fegyvereit ellene fordítsuk; mi ezen eljárás magyarázgatásába bocsátkozni nem akarunk, elég com­mentárul szolgál az önmagának. Kossuth fújja bár tárogatóját, s kár­hoztató ítéleteit magyarázza s igazolja mint akarja: eső elöl futva csörgő alá jutand! Harmadszor Kossuth azért tartja a fiumei vas­pályát olly fontosnak, mivel azt hiszi, „hogy a Ma­gyar- és Horvátország közti kibékülésre, mind mo­rális , mind anyagi tekintetben sikerdúsabb eszközről még gondolni sem lehet, mint épen ezen vaspálya“,­­­ mivel azt hiszi, hogy „ha a megkönnyített köz­lekedés által a magyarok s horvátok gyakoriabb érint­kezésbe jövendnek, a horvát látni fogja, hogy a magyarok távolról sem szándékoznak nemzetiséget megsérteni,“ — mivel azt hiszi, hogy „a vaspálya közlekedés által a Magyar-­s Horvátország közli feszültségnek engednie kell.“ sat. — Kossuth czikkének majd minden sorából kitűnik, hogy Kos­suth magát Magyarországgal ugyanazonosítja; ha­ Kossuth mondja: „a magyarok“, ő ezalatt legfe­­lebb magát s pártját érti, s ha mondja: „én“ akkor érti a magyarokat. Továbbá: mi nagyon jól tudjuk, hogy nem valamennyi magyar egyenlő érzelme­ket táplál Horvátország irányában, s főkép politikai tekintetben két nagy táborra oszlanak, ezek egyi­kének fejéül Kossuth méltán tekintethetik; azért ha Kossuth a magyarok nevében szól, úgy bizo­nyára hangját nem a szabad politikai ellenes, a ma­gyar conservatively viszhangjaként vennünk, hanem az legfeljebb párthívei, az úgynevezett „szabadelvű párt“, vagy jobban az „ellenzék“ organjául tekin­tethetik. Ez mindenütt áll, hol Kossuth politikai ér­dekeket képvisel, még ott is, hol ő egy „közelebb­rőli ismeretségről sat.“ szól a horvátokhoz. — Ezt előrebocsátva, Kossuth kedvezőtlenebb oldalt a fiumei vaspályában nem emelhetett volna ki, hogy azt a horvátok szivére kösse, mint a „közelebbi is­meretséget“ a magyarokkal, az­az vele s pártjával. A magyar ellenzékbeli eddigi ismeretség a horvátok kedvét minden közelebbi ismeretségtől meglehetősen elvette, s Kossuth is kedvezőtlenebb pillanatot nem választhatott volna, hogy kibékülő s hízelgő hangja iránt a horvátok bizalmát megnyerje. — Jelenleg, midőn Magyarország olly számos megyéi Kossuth dicta­­tori szózatától viszhangzanak, melly az ország min­den részeiből küldöttséget küldöttségre , felírást fel­írásra halmoz s küldözget a fővárosba , a kormány­nál azt aláásandó, mit a horvátok s slavoniták utósó tartományi gyűlésükben hazafiul s férfias buzgalom­mal egy mély belátásu kormány védelme alatt tör­vényes alapra építenek, most, midőn Kossuth minden hatalmában álló eszközöket s erőket megkí­sért , azon épület lerontására s romokba döntésére, mellynek szentesítését a horvátok forró vággyal s állítattal várják, most merészel Kossuth a horvá­­toknak „kibékülésről“ s „testvéri szeretesről“ beszél­ni. Egy lélekjellel hirdeti a háborút Horvátország helyhatósága ellen, s biztossá teszi a horvátokat, hogy helyhatóságukat s nemzetiségüket senki jobban nem tiszteli s nem pártolja , mint ő ! Mialatt egyik kezében a lobogó fáklyát lebegteti, mellyel a sza­badelvű kedélyeket Magyarországban a horvátok el­len feltüzelő s őket Bécsbe menni készteti, hogy a horvátokat a kormánynál bevádolják — másik kezét a horvátoknak rokonilag kibékülésre nyújtja, hízelegve szakálukat similgatja s enyelgő hangon ezt súgja füleik­be: „Legyetek csak csendesen barátaim, bizonyára egy ember sem akarja annyira javatokat, mint én. Az mind vak zaj, mit az emberek rólam mesélnek s a hírlapok írnak. Legyünk csak egyszer a vaspálya ál­tal közelebbről ismerősök, s tapasztalni fogjátok, milly barátra találtatok bennem, s látni fogjátok, mennyire szeretni fogjuk egymást,­­ mint a kedves angyalkák! Majd tapasztalandjátok, hogy én közelebbről nem lát­szom olly medveszelindeknek, mint tán engem a pesti gyűlésben magatoknak képzeltetek; nektek engem még egészen szereidre méltónak kell találnotok, —■ s az lesz majd az édeni meghitt élet! S ti kaczagni fogtok, ti esztelen horvátok, miattam táplált előbbi félelmetek s aggodalmatok felett, s bámészkodva kér­­dezenditek egymást: de miként is gyűlölhetek mi e nyájas, szelíd s jó embert? „s voltaképen miért is támadtuk meg így őt?“­* — Mindazonáltal, mint mondok , most kevés kedvet érezhetnek a hor­vátok Kossuth-al közelebbi ismeretségre lépni, ta­lán máskor sikerülene. — Igazán, a pesti gyűlések feletti tudósítások Kossuthnak a horvátok elleni phi­­lippikájával minden gőzmozgony nélkül is elég korán érkeznek Horvátországba. Igen de Kossuth ké­nyelmesebben intézhetné el a vaspályával, igy minden pesti gyűlés előtt egy kis kirándulást tehetne Gori­­cába — hiszen ez csak egy macskaugrás­­lenne — hogy onnan magával tüzes üszköt hozzon, mellyel aztán Magyarország politikai tűzhelyén felélesztené , hogy innen szikráit Pannónia zsíros völgyei s árnyas erdei felett elszórhassa. Kossuth ekép nagyon olcsón szünetnélküli tűzjátékot ápolhatna, melly az embere­ket legalább foglalatoskodtatná s figyelmet gerjeszte­ne, hiszen gyúanyag hőségben volna jelen, s Kos­suth a politikai bombák s röppentyűk készítésében nagy ügyességgel bir. De a horvátok sokkal józa­nabbak, hogy sem magukat Kossuth csillám­fényé­­től megvakulni engednék,­­ s mint mondók, Kos­suth vaspályájának semmi kedvezőtlenebb oldalát ki nem­ emelhette volna, minthogy azt a horvátoknak ajánlja, mint közelebbi ismeretségének örömét . Most a nagylelkűség és ke­gyelem fejeze­teire jövünk. Kossuth azt állítja, miszerint ő sikeressté, hogy a vaspálya eredeti terve , mellynek Vukovár­tól egyenesen a Szávához kell vala vezetnie, megvál­ Negyvenedik év. 222. szám. 1846. Előfizetési díj félévre postán és hely­ben borítékkal 6 forint, boríték nél­kül házhoz küldve 5 forint c. pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtö­kön, pénteken és vasárnap egy egy iv. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. Alapitá KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. Csütörtök jan. 29. Előfizethetni minden cs. kir. postahi­vatalnál s helyben a szerkesztőségnél Zöldkert utcza 488. szám alatt föld­szint, a hivatalban. Tisztán irott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Egy egy hasáb-sorért apró betükkel Öt ezüst kr. számittatik.

Next