Nemzeti Ujság, 1846. január-június (41. évfolyam, 206-307. szám)

1846-02-26 / 238. szám

T­A­R­TA­L­O 1. Magyaroraság és Erdély. Könyv-elfogadás. Hi­vatal-üresedés. — Horvátországnak Magyarországtóli elszaka­dás-kérdése. (Folyt.) — Törvényhatósági tudósítások. Nógrádból (közgy. tisztelgések a főispáni helyettes székfogla­lása alkalmánál, s közügyek elintézése.). Kassáról (tisztuji­­tás). Nagyszebenből (a szász ispánságrai jelöltek megválasz­tása.).— Budapesti újdonságok. Ti»p«xemle. Budapesti Híradó. Külföld. Francziaország. N.Britannia. Értekező» (Egy paraszt ember nézetei a mezei nap­tárról. — Folyt) h­irdetési. Gabonaár. Pénzkelet. Lotteriahuzások. Du­­navizállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. A cs. kir. ap. felsége Viz­er István „Szózat a hazá­hoz“ czimü munkáját legmagasb királyi kegyelmére méltatni, s szerzőjétől azt legkegyelmesben elfogadni m­éltóztatott. Az a u­­ k. harminczadosi állomás megüresedett. Horvátországunk Magyarországtóli elszak­állás­ kérdése.­­­ (Folytatás.) E czikk első részében, ezen országok tarto­mányi gyűlésének abbeli folyamodását, miszerint a zágrábi püspökség érsekségre emeltes­­s­é­k, mint Magyarországtóli elszakadásra épen nem czélzét, már kimutattuk. Most a másodikra, kétség kívül a tartományi gyűlés legfontosabb határzatára térünk át, melly különösen Horvátország elszaka­dásai czélzása kifejezésének tekintetik Magyaror­szágban , — a tartományi gyűlés azon határzatára t. i., mellynél fogva ezen országok összegyűlt ren­des ő felségénél a horvát-slavoniai helytar­tótanács ismétt felállításáért, a nagymélt. magy. kir. udvari kancelláriánál ezen országok szá­mára alakítandó különös osztályért, s a született horvátok s slavonitáknak közhivatalokbani arányla­­gos alkalmazásáért esedeztek. Ha mi a horvát-slavóniai helytartótanács ismétt helyreállítása utáni óhajtás magvát a horvátoknál nyomozzuk, úgy azt a horvát nemzet­ érte-Midőn a jelen czikket a zágrábi német újság után közre­bocsátjuk, épen nem azon okból tesszük azt, mintha a benfoglaltakat tökéletesen saját nézeteinkes megegyezők­nek kívánnók vétetni­­. olvasóink által , hanem közrebo­csátjuk azért, hogy azon indokokkal, mellyek a horvát tartományi gyűlést határozataiban főleg vezérlék, megis­mertessük a magyar közönséget, mert csak ez után jö­het az őszinte barátságos kibékülés__E czikkben igen sok ollyat találunk, mi épen nem öszhangzó azon érzet­tel, mellyet rokonszenvnek s bizalomnak szoktunk nevez­ni, s mire, egymással olly kölcsönös érdekek által szo­rosan egybekapcsolt nemzetnek, mint a magyar és horvát, egymás irányában mindenek felett szüksége van.... A tartományi gyűlésnek ezen czikkben védelmezett egész határzata, főleg a magyarok iránti nemzetiséget féltő bi­zalmatlanságon alapszik, a­min alapulnia legkevésbé kel­lett vala: mert ha akadtak is egyesek, vagy minoritási párttöredékek e hazában, kik a horvát nemzetiség szen­télyébe kíméletlenül sértőleg benyúltak, de a nagy Ma­gyarhaza s nemzet ezt soha nem tévé, és tenni nem is fogja soha... Mi e tartományi gyűlésnek ezen határzatát olly perez szüleményének tartjuk, melly mint egyesek úgy nemzetek életében is gyakran felmerül, t. i. midőn a szen­vedélyek viharában felgyulad a lelkesedés, egy szeretett tárgy iránti forró rokonszenv ömli el a kebelt, s az érzel­mek felmagasztaltságában eltörpül minden józan számí­tás , s elenyészik minden mások iránti méltányosság.... Erősen meg vagyunk győződve, hogy a nemes s magas erényi­ horvát nemzet, látva és ismerve azon szellemet, melly a magyar nemzet hasonlíthatlanul nagy többségé­ben e törvényesség és méltányosság alakjában él, eldobja magától a bizodalmatlanság s kétkedés mirigyét, s meg­maradva a törvényesség, méltányosság és bizalom kor­­láti közt, el fog állani azon követelésektől, mellyeket ter­hesnek vélt óráiban inkább a felingerült képzelődés, mint a rideg való­­s jog­­alapjára állított, annál is inkább, miu­tán ezen követelését alkotmányos életünk jelen fejlettebb s biztositottabb állásában, s az időtől s körülményektől szi­gorúbban mint valaha követelt politikai egység érdeké­nél fogva, sem czélszerűnek, sem törvényesnek, sem mél­tányosnak s igy kivihetőnek sem találhatja, sem pedig arra,a magyar országgyűlésen kívül sanctiót nem reményl­­het, mialatt a fenálló rokon viszonyok kapcsait ez­által csak újólag tágíthatja. Szeree­lem felébredésében találjuk, mi,mint önfentar­­tási ösztön, tem­észetjogi szempontból kiindulva, egy népnél sem kárhoztatható , s annál nagyobb figyel­met igényel, mennél több életerőt fejt ki az önesz­méletre ébredett nemzet, mennél mélyebben gyö­keredzik története a múltban, s mennél távolabb terjednek törzsek fájának ágai, Horvátország e te­kintetben teljes joggal bír nemzetisége elismerésére. — A horvátok, kiknek nemzeti érzelmük főkép a gyorsan felkerekedő magyar nemzetiség által ébresz­tőtért fel s ez által hatalmasan fenyegetteb­tt, fiatal s még alig ébredező, a hatalmasabb magyar elemmeli összeütközéskor kénytelenek voltak természetszerű­leg azon aggodalomra jutni, s szorgosan gondoskod­ni, miszerint nemzetiségük gyenge növényét véd­hessék s megóvhassák, ne­hogy a mindinkább ki­fejlő magyarizmus törzsökének szomszédságában s árnya alatt lassan kint elhervadjon s elenyésszék. Horvátország és Slavonia a magyar korona alatt azon sajátlagos helyzetben van, miszerint nemzetisége egyedüli védfalát s egyetlen garantiáját helyhatósági jogaiban bírja; egyedül garantirozott helyhatósági jogok által különböznek a horvátok a Magyarország­­bani tótoktól, kiknek nemzetiségük — jóllehet szint­­azon történeti s származási feltételektől függ, mint a horvátoké — még­is elismerésre nem talál, mivel semmi különös előjogok által nem gyámolittalik és saját helyhatósági szerkezettel nem bir. *) Innen magyarázható , miért ragaszkodnak a horvátok, kü­lönösen újabb időkben nemzeti érzelmük felébredése után olly szilárdul régi helyhatósági jogaikhoz, miért védik olly bátorsággal s kilátnólag nemzetiségük ezen ős védfalát; hogy abból még egy követ sem adná­nak oda, habár a legnemesebb, a legemberiebb czé­­lokra fordittatnék is, — minthogy jól érzik, mi­szerint ha e védfal egyszer összerombolva leend, akkor e hazai kertbei bemenetelt nem olly könnyen tilthatni el. ( Hogy a helyhatósági jogoknak, a hor­vát nemzetiség védfalának, különösen a magyar nem­zetiség legutabbi felemelkedésének korszakában Ma­gyarország részéről számos és heves megtámadá­s) Nem­régiben a Budapesti Híradó jeles publicistái czik­­keinek egyikében a következő sorokat olvasók: „Mi hal­lottunk a nemzetiséghez követeléseket ollyak részéről tenni, kik, mint például Magyarország nem magyarul be­szélő lakosai, tulajdon nyelvük vagy közös származásuk birtokában a magány élethezi sajátságos helyzetüknek figyelemben tartását követelhetnék ugyan; de mihelyest azt a nyilvános életbe átvivék, feledni látszanak, hogy náluk épen az hiányzik, mi egy szinte olly szár­mazású népet nemzetté képez, t. i. egy törvé­nyes önállóság történeti kifejtését! De lehet-e mind e mellett tagadni, hogy az, mi Magyarország nem magyar ajkú lakosaira vonatkozólag áll, Horvát­­s a társországok­ra nem alkalmazható?“­­Tehát az is, hogy mi Horvát­­s a társországokra vonatkozólag áll, Magyarország nem magyar ajkú lakosaira nem alkalmazható.) Mi ezen kö­vetkeztetést feltétlenül el nem fogadhatjuk. Mert ha mi a Budapesti Híradóval elfogadjuk, hogy egy nemzet ala­kításánál , „a törvényes önállóság történeti kifejlése“ con­ditio sine qua non, s hogy Horvátország ezzel bír, azért nemzetisége fentartására tehet igényt, — jóllehet egyébként (a Budapesti Híradó tulajdon szavai szerint) 80. év óta Magyarország kiegészítő részét képzi ugyan­azon alkotmánnyal s történettel (tehát nyolcz század óta a törvényes önállóság közös történeti kifejtésével) bír,—ha ezt elfogadjuk, meg nem foghatjuk, miért nem lehetne azt a Magyarországban levő szlávokra is alkal­mazni, minthogy ezeknek épen úgy mint a horvátoknak közös történeti kifejtésük van Magyarországgal.—Hogy a magyarok Magyarország történetét kizárólag maguk­nak nem tulajdoníthatják, a felett senki sem kételkedik, hogy a magyarok státussá alakulásuk óta Magyarország­ban főhatalomra s uraságra igényt mindenkor nem tarta­nak, tanúsítja sz. István király alapelve: „Unius lingvae Regnum imbecille et fragile est,it­t tanúsítják több törvények (a többiek között az 1608dik évi I. rend. 13dik czikke, — az 1609ki II. rend. 64dik ez.,— 1613. III. rend. 40. sz.), erősité végre azon körülmény is, hogy a magyar pénzek IVdik Béla királyig e felírást vi­selők: Rex Pannóniáé. Ann­álfogva a fentebb (a Buda­pesti Híradó által is) felállított elv, nem ellenkezik egé­szen annak elfogadásával, hogy a Magyarországban lakó szlávok is igényelhetik nemzetiségük fentartásának jogát, sokat kell­ kiállniok, az mindenki előtt tudva van, ki a nyilvános életet némi figyelemmel kiseri s az utósó magyar országgyűlés történetébe némileg beavatva van; ha valaki lények s diplomatikai adatok után kér­dezősködnék , azt nem utasítjuk a bizottmány mun­kálataira, mint Jozipowich úr a Budapesti Híradó szerkesztőségét, hanem csak azon jeles czikkre, melly „horvát bonyodalmak“ czím alatt a Budapesti Híradóból e lapokban is közöltetett; *) ezen czikk­ben ügyünket illetőleg, számosabb s tökéletesebb adatok találtatnak, mintsem e pillanatban hatalmunk­ban állanának ; s reánk nézve annál nagyobb fon­tosságúak , mivel egy politikai vallomásnak alapul szolgálnak, mellyet egy magyar pártja nevében , a magyarok elött s egy magyar lapban tesz ; mi belőle még hiányzik, azt egy részletes­ harczban kiegé­­szitendjük, ha legközelebbi alkalommal ismét, lánd­­jával kezünkben Kos­suth ur ellenében a küzdté­­ren megjelenendünk. — Bizonyos tehát, hogy Hor­vátország helyhatósági jogai , a magyarizmus feléb­redése óta számos s heves megtámadásokat szenved­tek. S igy mi természetesb, mintsem hogy a hor­­vátoknak nemzetiségükérti aggodalmukban gondos­kodnak kellett, hogy annak egyetlen védfalát, a helyhatósági jogokat, egy határzolt fenhatalom illy veszélyes megtámadásai ellen, melly legszen­tebbjüket fenyegető, bátorságba helyezzék. — Mint­hogy pedig ama hatalom , mellynek védpajzsa alatt Horvátország helyhatósági jogai közvetlenül állanak, már az országbani helyzeténél fogva, s más gátló okok miatt nem képes, a horvát nemzetiség ezen védfala előtt, saját közelebb álló védenczei ellen sü­­kerrel küzdeni, tehát a horvátok azon gondolatra jöttek, azt bármikép kieszközleni, miszerint palladi­­umjuk védelme olly őrökre bízatnék, kik e harcz­ban érdekelve vannak, s a veszélyezett javakban közvetlenül részesek, s kiket semmi kötelék vagy ellenkező érdekek nem akadályoznak, hogy egész képességüket a rájok bizott ügynek áldozzák. — Hogy ez igy van , s miként függ ez össze a hor­vát slavoniai helytartótanács ismétt helyreállításával, az a következőkből fog kitűnni. Most tehát egyedüli feladatunk bebizonyítani, hogy ezen országok tartományi gyűlésének a hor­vát-slavóniai helytartótanács ismétt hely­reállítását tárgyazó kérelme nem a Magyaror­szágtóli elszakadás óhajtásában gyökeredzik, annál kevesebbé létezhetik illy elszakadásnak csak magva is ama kérelem minden esetrel betöltésében. Ezt más­kép be nem bizonyíthatjuk, mintha mind azon indoko­kat egész terjedelműkben nyíltan kizárjuk, mellyek a tartományi gyűlés határzatának — a horvát-slavo­niai helytartótanács helyreállitásáérti kérelem — ala­pul szolgálnak. A tény, t­i. a tartományi gyűlés ama határzata , elég az hozzá itt van, azt sem el­vitázni, sem meg nem történtté tenni nem lehet; pe­dig ép ezen tény tűnik elő Magyarországban a hor­vátok elszakadási irányának nyilatkozatául, minthogy ott a lényeges indokok , mellyek a tényt előidézők , vagy épen nem vagy csak tökéletlenül ismertetnek. Ha tehát feladatunkká tesszük, ama Magyarország­ban uralgó véleményt, mintha a horvátok helytartó­­tanácsuk helyreállítása által Magyarországtól elválni akarnának, megc­áfolni, úgy mi ezen feladatot máskép meg nem fejthetjük, mint mindazon együttmű­ködő okok előszámlálása által, mellyek az általuk előidézett ered­mény terét tökéletesen betöltik. Ezen okok egy részének eltitkolása által vagy a tartományi gyűlés ha­tárzata nem lenne eléggé motiválva, azaz idétlen­nek látszanék, — vagy pedig a tartományi gyűlés határzata igazolásában s ez által egyszersmind a hor­vátok elszakadási irányukról­ megc­áfolandó nézet bi­zonyításában hiány maradna, mi azon a részen, hol a bizalmatlanság van, természetesen a horvátok vis­szatartásával, azaz eltitkolt indokokkal töltetnék *) Nemkülönben a Nemzeti Újságban is. Szerk. Negyvenedik év. 238. szám, 1946. »­I [ Előfizetési díj félévre postán és hely­ben borítékkal 6 forint, boríték nél­kül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtö­kön, pénteken és vasárnap egy egy iv. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. NEMZETI UJSÁG Alapító KULTSÁR ISTVÁN táblabíró, kiadja Özvegye. Csütörtök feb. 26. Előfizethetni minden cs. kir. postahi­vatalnál s helyben a szerkesztőségnél Zöldkert utcza 488. szám alatt föld­szint, a hivatalban. Tisztán h­olt czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendók. Egy egy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik.

Next