Nemzeti Ujság, 1846. január-június (41. évfolyam, 206-307. szám)
1846-02-26 / 238. szám
TARTALO 1. Magyaroraság és Erdély. Könyv-elfogadás. Hivatal-üresedés. — Horvátországnak Magyarországtóli elszakadás-kérdése. (Folyt.) — Törvényhatósági tudósítások. Nógrádból (közgy. tisztelgések a főispáni helyettes székfoglalása alkalmánál, s közügyek elintézése.). Kassáról (tisztujitás). Nagyszebenből (a szász ispánságrai jelöltek megválasztása.).— Budapesti újdonságok. Ti»p«xemle. Budapesti Híradó. Külföld. Francziaország. N.Britannia. Értekező» (Egy paraszt ember nézetei a mezei naptárról. — Folyt) hirdetési. Gabonaár. Pénzkelet. Lotteriahuzások. Dunavizállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. A cs. kir. ap. felsége Vizer István „Szózat a hazához“ czimü munkáját legmagasb királyi kegyelmére méltatni, s szerzőjétől azt legkegyelmesben elfogadni méltóztatott. Az a u k. harminczadosi állomás megüresedett. Horvátországunk Magyarországtóli elszakállás kérdése. (Folytatás.) E czikk első részében, ezen országok tartományi gyűlésének abbeli folyamodását, miszerint a zágrábi püspökség érsekségre emeltessék, mint Magyarországtóli elszakadásra épen nem czélzét, már kimutattuk. Most a másodikra, kétség kívül a tartományi gyűlés legfontosabb határzatára térünk át, melly különösen Horvátország elszakadásai czélzása kifejezésének tekintetik Magyarországban , — a tartományi gyűlés azon határzatára t. i., mellynél fogva ezen országok összegyűlt rendes ő felségénél a horvát-slavoniai helytartótanács ismétt felállításáért, a nagymélt. magy. kir. udvari kancelláriánál ezen országok számára alakítandó különös osztályért, s a született horvátok s slavonitáknak közhivatalokbani aránylagos alkalmazásáért esedeztek. Ha mi a horvát-slavóniai helytartótanács ismétt helyreállítása utáni óhajtás magvát a horvátoknál nyomozzuk, úgy azt a horvát nemzet érte-Midőn a jelen czikket a zágrábi német újság után közrebocsátjuk, épen nem azon okból tesszük azt, mintha a benfoglaltakat tökéletesen saját nézeteinkes megegyezőknek kívánnók vétetni. olvasóink által , hanem közrebocsátjuk azért, hogy azon indokokkal, mellyek a horvát tartományi gyűlést határozataiban főleg vezérlék, megismertessük a magyar közönséget, mert csak ez után jöhet az őszinte barátságos kibékülés__E czikkben igen sok ollyat találunk, mi épen nem öszhangzó azon érzettel, mellyet rokonszenvnek s bizalomnak szoktunk nevezni, s mire, egymással olly kölcsönös érdekek által szorosan egybekapcsolt nemzetnek, mint a magyar és horvát, egymás irányában mindenek felett szüksége van.... A tartományi gyűlésnek ezen czikkben védelmezett egész határzata, főleg a magyarok iránti nemzetiséget féltő bizalmatlanságon alapszik, amin alapulnia legkevésbé kellett vala: mert ha akadtak is egyesek, vagy minoritási párttöredékek e hazában, kik a horvát nemzetiség szentélyébe kíméletlenül sértőleg benyúltak, de a nagy Magyarhaza s nemzet ezt soha nem tévé, és tenni nem is fogja soha... Mi e tartományi gyűlésnek ezen határzatát olly perez szüleményének tartjuk, melly mint egyesek úgy nemzetek életében is gyakran felmerül, t. i. midőn a szenvedélyek viharában felgyulad a lelkesedés, egy szeretett tárgy iránti forró rokonszenv ömli el a kebelt, s az érzelmek felmagasztaltságában eltörpül minden józan számítás , s elenyészik minden mások iránti méltányosság.... Erősen meg vagyunk győződve, hogy a nemes s magas erényi horvát nemzet, látva és ismerve azon szellemet, melly a magyar nemzet hasonlíthatlanul nagy többségében e törvényesség és méltányosság alakjában él, eldobja magától a bizodalmatlanság s kétkedés mirigyét, s megmaradva a törvényesség, méltányosság és bizalom korláti közt, el fog állani azon követelésektől, mellyeket terhesnek vélt óráiban inkább a felingerült képzelődés, mint a rideg valós jogalapjára állított, annál is inkább, miután ezen követelését alkotmányos életünk jelen fejlettebb s biztositottabb állásában, s az időtől s körülményektől szigorúbban mint valaha követelt politikai egység érdekénél fogva, sem czélszerűnek, sem törvényesnek, sem méltányosnak s igy kivihetőnek sem találhatja, sem pedig arra,a magyar országgyűlésen kívül sanctiót nem reménylhet, mialatt a fenálló rokon viszonyok kapcsait ezáltal csak újólag tágíthatja. Szereelem felébredésében találjuk, mi,mint önfentartási ösztön, temészetjogi szempontból kiindulva, egy népnél sem kárhoztatható , s annál nagyobb figyelmet igényel, mennél több életerőt fejt ki az öneszméletre ébredett nemzet, mennél mélyebben gyökeredzik története a múltban, s mennél távolabb terjednek törzsek fájának ágai, Horvátország e tekintetben teljes joggal bír nemzetisége elismerésére. — A horvátok, kiknek nemzeti érzelmük főkép a gyorsan felkerekedő magyar nemzetiség által ébresztőtért fel s ez által hatalmasan fenyegettebtt, fiatal s még alig ébredező, a hatalmasabb magyar elemmeli összeütközéskor kénytelenek voltak természetszerűleg azon aggodalomra jutni, s szorgosan gondoskodni, miszerint nemzetiségük gyenge növényét védhessék s megóvhassák, nehogy a mindinkább kifejlő magyarizmus törzsökének szomszédságában s árnya alatt lassan kint elhervadjon s elenyésszék. Horvátország és Slavonia a magyar korona alatt azon sajátlagos helyzetben van, miszerint nemzetisége egyedüli védfalát s egyetlen garantiáját helyhatósági jogaiban bírja; egyedül garantirozott helyhatósági jogok által különböznek a horvátok a Magyarországbani tótoktól, kiknek nemzetiségük — jóllehet szintazon történeti s származási feltételektől függ, mint a horvátoké — mégis elismerésre nem talál, mivel semmi különös előjogok által nem gyámolittalik és saját helyhatósági szerkezettel nem bir. *) Innen magyarázható , miért ragaszkodnak a horvátok, különösen újabb időkben nemzeti érzelmük felébredése után olly szilárdul régi helyhatósági jogaikhoz, miért védik olly bátorsággal s kilátnólag nemzetiségük ezen ős védfalát; hogy abból még egy követ sem adnának oda, habár a legnemesebb, a legemberiebb czélokra fordittatnék is, — minthogy jól érzik, miszerint ha e védfal egyszer összerombolva leend, akkor e hazai kertbei bemenetelt nem olly könnyen tilthatni el. ( Hogy a helyhatósági jogoknak, a horvát nemzetiség védfalának, különösen a magyar nemzetiség legutabbi felemelkedésének korszakában Magyarország részéről számos és heves megtámadás) Nemrégiben a Budapesti Híradó jeles publicistái czikkeinek egyikében a következő sorokat olvasók: „Mi hallottunk a nemzetiséghez követeléseket ollyak részéről tenni, kik, mint például Magyarország nem magyarul beszélő lakosai, tulajdon nyelvük vagy közös származásuk birtokában a magány élethezi sajátságos helyzetüknek figyelemben tartását követelhetnék ugyan; de mihelyest azt a nyilvános életbe átvivék, feledni látszanak, hogy náluk épen az hiányzik, mi egy szinte olly származású népet nemzetté képez, t. i. egy törvényes önállóság történeti kifejtését! De lehet-e mind e mellett tagadni, hogy az, mi Magyarország nem magyar ajkú lakosaira vonatkozólag áll, Horváts a társországokra nem alkalmazható?“Tehát az is, hogy mi Horváts a társországokra vonatkozólag áll, Magyarország nem magyar ajkú lakosaira nem alkalmazható.) Mi ezen következtetést feltétlenül el nem fogadhatjuk. Mert ha mi a Budapesti Híradóval elfogadjuk, hogy egy nemzet alakításánál , „a törvényes önállóság történeti kifejlése“ conditio sine qua non, s hogy Horvátország ezzel bír, azért nemzetisége fentartására tehet igényt, — jóllehet egyébként (a Budapesti Híradó tulajdon szavai szerint) 80. év óta Magyarország kiegészítő részét képzi ugyanazon alkotmánnyal s történettel (tehát nyolcz század óta a törvényes önállóság közös történeti kifejtésével) bír,—ha ezt elfogadjuk, meg nem foghatjuk, miért nem lehetne azt a Magyarországban levő szlávokra is alkalmazni, minthogy ezeknek épen úgy mint a horvátoknak közös történeti kifejtésük van Magyarországgal.—Hogy a magyarok Magyarország történetét kizárólag maguknak nem tulajdoníthatják, a felett senki sem kételkedik, hogy a magyarok státussá alakulásuk óta Magyarországban főhatalomra s uraságra igényt mindenkor nem tartanak, tanúsítja sz. István király alapelve: „Unius lingvae Regnum imbecille et fragile est,itt tanúsítják több törvények (a többiek között az 1608dik évi I. rend. 13dik czikke, — az 1609ki II. rend. 64dik ez.,— 1613. III. rend. 40. sz.), erősité végre azon körülmény is, hogy a magyar pénzek IVdik Béla királyig e felírást viselők: Rex Pannóniáé. Annálfogva a fentebb (a Budapesti Híradó által is) felállított elv, nem ellenkezik egészen annak elfogadásával, hogy a Magyarországban lakó szlávok is igényelhetik nemzetiségük fentartásának jogát, sokat kell kiállniok, az mindenki előtt tudva van, ki a nyilvános életet némi figyelemmel kiseri s az utósó magyar országgyűlés történetébe némileg beavatva van; ha valaki lények s diplomatikai adatok után kérdezősködnék , azt nem utasítjuk a bizottmány munkálataira, mint Jozipowich úr a Budapesti Híradó szerkesztőségét, hanem csak azon jeles czikkre, melly „horvát bonyodalmak“ czím alatt a Budapesti Híradóból e lapokban is közöltetett; *) ezen czikkben ügyünket illetőleg, számosabb s tökéletesebb adatok találtatnak, mintsem e pillanatban hatalmunkban állanának ; s reánk nézve annál nagyobb fontosságúak , mivel egy politikai vallomásnak alapul szolgálnak, mellyet egy magyar pártja nevében , a magyarok elött s egy magyar lapban tesz ; mi belőle még hiányzik, azt egy részletes harczban kiegészitendjük, ha legközelebbi alkalommal ismét, lándjával kezünkben Kossuth ur ellenében a küzdtéren megjelenendünk. — Bizonyos tehát, hogy Horvátország helyhatósági jogai , a magyarizmus felébredése óta számos s heves megtámadásokat szenvedtek. S igy mi természetesb, mintsem hogy a horvátoknak nemzetiségükérti aggodalmukban gondoskodnak kellett, hogy annak egyetlen védfalát, a helyhatósági jogokat, egy határzolt fenhatalom illy veszélyes megtámadásai ellen, melly legszentebbjüket fenyegető, bátorságba helyezzék. — Minthogy pedig ama hatalom , mellynek védpajzsa alatt Horvátország helyhatósági jogai közvetlenül állanak, már az országbani helyzeténél fogva, s más gátló okok miatt nem képes, a horvát nemzetiség ezen védfala előtt, saját közelebb álló védenczei ellen sükerrel küzdeni, tehát a horvátok azon gondolatra jöttek, azt bármikép kieszközleni, miszerint palladiumjuk védelme olly őrökre bízatnék, kik e harczban érdekelve vannak, s a veszélyezett javakban közvetlenül részesek, s kiket semmi kötelék vagy ellenkező érdekek nem akadályoznak, hogy egész képességüket a rájok bizott ügynek áldozzák. — Hogy ez igy van , s miként függ ez össze a horvát slavoniai helytartótanács ismétt helyreállításával, az a következőkből fog kitűnni. Most tehát egyedüli feladatunk bebizonyítani, hogy ezen országok tartományi gyűlésének a horvát-slavóniai helytartótanács ismétt helyreállítását tárgyazó kérelme nem a Magyarországtóli elszakadás óhajtásában gyökeredzik, annál kevesebbé létezhetik illy elszakadásnak csak magva is ama kérelem minden esetrel betöltésében. Ezt máskép be nem bizonyíthatjuk, mintha mind azon indokokat egész terjedelműkben nyíltan kizárjuk, mellyek a tartományi gyűlés határzatának — a horvát-slavoniai helytartótanács helyreállitásáérti kérelem — alapul szolgálnak. A tény, ti. a tartományi gyűlés ama határzata , elég az hozzá itt van, azt sem elvitázni, sem meg nem történtté tenni nem lehet; pedig ép ezen tény tűnik elő Magyarországban a horvátok elszakadási irányának nyilatkozatául, minthogy ott a lényeges indokok , mellyek a tényt előidézők , vagy épen nem vagy csak tökéletlenül ismertetnek. Ha tehát feladatunkká tesszük, ama Magyarországban uralgó véleményt, mintha a horvátok helytartótanácsuk helyreállítása által Magyarországtól elválni akarnának, megcáfolni, úgy mi ezen feladatot máskép meg nem fejthetjük, mint mindazon együttműködő okok előszámlálása által, mellyek az általuk előidézett eredmény terét tökéletesen betöltik. Ezen okok egy részének eltitkolása által vagy a tartományi gyűlés határzata nem lenne eléggé motiválva, azaz idétlennek látszanék, — vagy pedig a tartományi gyűlés határzata igazolásában s ez által egyszersmind a horvátok elszakadási irányukról megcáfolandó nézet bizonyításában hiány maradna, mi azon a részen, hol a bizalmatlanság van, természetesen a horvátok visszatartásával, azaz eltitkolt indokokkal töltetnék *) Nemkülönben a Nemzeti Újságban is. Szerk. Negyvenedik év. 238. szám, 1946. »I [ Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egy egy iv. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. NEMZETI UJSÁG Alapító KULTSÁR ISTVÁN táblabíró, kiadja Özvegye. Csütörtök feb. 26. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán holt czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendók. Egy egy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik.