Nemzeti Ujság, 1846. január-június (41. évfolyam, 206-307. szám)

1846-03-26 / 254. szám

254. szám, 1846. Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egy egy év. Negyvenedik év. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. Alapító KULTSÁR ISTVÁN táblabíró, kiadja Özvegye. Csütörtök martz. 26. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán irott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Egy egy hasábsorért apró betükkel öt ezüst kr. számittatik. _ _ * A „Nemzeti Újság“ folyó évi april-juniusi évnegyedes folyamára előfizethetni helyben 2frt 48krral, postán borítékban 3 irt 30 krjával. Előfizetni lehet a kiadó hivatalban, zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, és minden cs. kir. postahivatalnál. tartalom. Magyarország és Erdély. Kinevezések. — Nyílt levél Zabó Lajos h. ügyvédhez. — Tudomány és irodalom. (Észrevételek de Gerandó magyarok eredetéről irt munkája felett). — Törvényhatósági tudósítások. Krasznából (küzgy. kormányszéki rendeletek, törvényszéki táblabirák választása , megyei körlevelek).— Budapesti újdonságok. — Vidéki hírek. (Kalocsából. Ausztria. Külftud. Spanyol-Francziaország. N.Britannia. Krakó. Tursilatori ém Intézetek, (Reguly-társaság). Hirdetések. Gabonaár. Pénzkelet. Lolteria huzások, Dunavizállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ő cs. ap. kir. felsége a szombathelyi székes káptalanban a következő kanonokokat u. m. Laky Károlyt olvasó,Krancsics Józsefet éneklő, Németh Jánost őrkanonokká, Septey Vinczei kanonokot pedig pápóczi perjellé; továbbá Misiin Jakab áldozottrégi czimzetes apáttá, úgy szinte Máczy Imrét a kassai papnövendékház gyóntatóját a kassai kir. akadémia aligazgatójává kinevezni legkegyelmesebben méltóztatott. Ő cs. ap. kir. felsége Pyrker László egri patriarchaérseknek a jénai egyetemtől nyert bölcsészet-tanári oklevél, ugyszinte Kardhordó József chinoroni ellenőrködő sómázsamesternek a frauendorfi kertművelő-társulattól neki megküldött levelező-tagsági oklevél elfogadhatását kegyelmesen megengedni méltóztatott. N nyilt levél Kalló Lajos k. ügyvédhez« Jász-Ladány, márt. 14kén.—T. ez. ügyvéd ur! Örömteli kebellel vettük t. ez. uraságodnak a Nemz. Ujs. 241 dik számában kelt azon nyilatkozatát, miszerint Zalamegyében kebelezett Sümeg m.városbani lakását tudtul adni szíveskedett; ez úttal nem mellőzhetem el azon hazafius szives óhajtásomat,mikint uraságodnak„Világszerte érthető irás mód'4 remekműve—ha a puszta jellemzés következtében, melly a Nemz. Ujs. 223dik számában olvasható, remekműnek mondani lehet — a nagy világánál méltóképen pártoltassék. Előre bocsátván ezen őszinte kívánságomat, bátor vagyok uraságodat még egy nyilatkozatra felhívni, mellyben művét pártoló közönségének — bővebb e tárgybani felvilágosításául — megmutatandja: váljon a személyes" megkeresésen kívül,— miután az a távolság, s egyéb akadályok miatt is majd nem lehetlen —mi módon, és mi áron (miután erről az első nyilatkozatban is semmi említés sincsen) juthatunk *) az említett remekmű óhajtva várt leírásához. Mihálkovics Elek: TUDOMÁNY ÉS IRODALOM. És arcvételek le Geramb magyyarok eredetéről irt munkája felett. **) Cassai historique sur V origine des Itongrois. Paris 1844.) Miután a kiczimzett könyv közhirlap alján máráltalam, ugy hiszemegész méltánylattal de csak általjában van megismertetve, (1. Világ 1844. 30 szám) a tárgy fontossága hozza magával, hogy annak részletei is szoros figyelemre vétessenek. Mit és mennyiben bizonyított be az iró, mit mondott újat, a mi elötte s utána elmondva még nem volt; az eredmények, mellyeket előállít, kutató vizsgálatinak biztos folyadékai-é, vagy egyik mint más részben azokat idővel pótolgatni is kell — hogy és mikép? — ezek, látni való, reánk nézve mind olly fontos kérdések, mellyek ha minél többek által s minél több oldalról megérintetnek, a kérdés végképeni eldöntése is az által elő fog segíttetni, — mert hogy az már végkép el volna döntve, senki okszerűleg nem mondhatja. Miután a tisztelt írónak jeles tehetségei, s azon buzgósága, mellyel eddig is fáradozott nemzeti történeteink leghomályosabb pontjai körül, s azon általa nyújtott remény, hogy Ázsiában viselt dolgainkról egykor még bővebb fejtegetést is leend (1. 34.) a már érintett álalános ismertetésben kiemelve vannak; jelen taglalatnak egyedüli czélja, kétségeimet állításainak némelly pontjai felett igen egyszerűen, de mindig okokkal támogatva rendre felhordani, s mind a fő mind a mellékes nézetekben híven követve a könyv tartalmát, megilletni az olly körülményeket, mellyek felett szerény véleményem szerint a vizsgálatokat korántsem lehet még bevégzetteknek vallani. Ezen az utón, s illy bánásmód által csak az ügy fog nyerni, mert mások is felserkentve lesznek a történeti és nyelvészeti momentumok becsének elhatározásában, úgy mint azok a könyvben összefűzve s előállítva vannak. Mellőzve itt a finnismus orosz politikai szagát, a mi ugy sem tartozik a históriához, mellybe Schlöszer ok nélkül kovertelell (1.5—6),rendre elősorolom azon pontokat, mellyekről vitatkozni a tudomány érdeke hozza magával. A fő kérdés, mellyel magának az érdemes író munkája első felében feleletül kitűzött, a magyar s finn nemzetek összerokonulása körül forog, s e czélra megmozdít minden követ, mellyel az állítmány ellenébe gördíthetni. Az ok erősségek közt, mellyeket felhasznál, lényegesen újat, ollyat mi még megpendítve nem volt, nehéz volna találni, még a keleti gazdagsági szakra s képes beszédre (1.58, 59) utalást sem véve ki (I. Die Magyaren Sprache in ihren Grundzügen beleuchtet von P. Wien 1833.); de az összeállítás és kihozásmód érdeme tagadhatatlan annyiban, hogy az újabb ösztönül szolgál egyik mint másik felekezetnek a közép után meg nem állapodni, hanem folytonosan tovább menve, a végezél megközelítését, amennyiben azt helybeli tapasztalások nélkül tehetjük, elősegítni az által, hogy a pro et contra szóló körülmények, védokek összeillesztését ismét átvizsgáljuk, azoknak hiányait újabb anyagokra utalással kimutassuk, ami még jövendőre bővebb vizsgálat végett megtenni való, feljegyezzük azoknak számára, kik a jelen s múlt időszakokban letelteken tovább is épülni akarnak. Tollat e szándékból fogtam kézbe, s most már a tárgy lényeges érdekében szólok. I. Abban igaza van írónak, hogy Volga eredeténél nem kell a magyarok ősi hazáját keresni (1.15), de hogy Nestor előadása Kipvv melletti ujjukról az Ugor hegyekről, nem volna hitelre méltó (1.10,16,17,19) abban méltán kételkedünk, miután Béla névtelen jegyzője is kiprvsultakról, ott viselt csatáikról még bővebb említést tesz, mint maga Nestor. Csupán vélemény az is, ami ez alkalommal álliitalik (1. 11), hogy a moldvai magyarok, székelyek, a magyarországi puszták lakói nem egyszerre jöttek ki Almuss Árpád magyarjaival, hanem századok folytak és teltek el kijövetelekig; legfeljebb is a székelyekről lehetne illyes valamit elmondani, kik némelly krónikákban humus maradványoknak hirdettetnek; de hogy még e pontban is tetemes kifogásokat lehelni, alább majd látni fogjuk; a később kivándorlóit s befogadott kunok, jászok, besenyők és ismacsilák felett pedig, ha ezeket akarja érlelni a puszták lakóiban, hiteles bizonyítványokkal szinte nincs kivíva az állítás, hogy azok mindnyájan magyarok lettek volna; a critica itt is többet követel, mint a mi eddig elmondva van, midőn főrangú orientalisták egész más eredményekre jutottak, kiknek deduclióit még félre tenni nem lehet; a moldvai magyarok pedig legnagyobb részben Erdély s kivált a Székelyföld fiai lévén. II. A tisztelt iró magyaroknak vélte s állitja azon altai hegyeken lakott törököket is, kikhez Justinian Zemarchos nevű követét küldő a VI. században (1 18), e tekintetben ellene szólnak a kútfők, s általában minden nevezetesb búvárjai a néptörténeteknek; már lakók neve (Ektag) nem magyar, hanem liszlán török, melly arany hegyet jelent; mind Simocalta, mind Menandor igy magyarázzák azt „sedes babe bánt in monte Eklel, valót autem Eklel nurum. (Stritter III. 52) Est autem logo receptum apud Turcos, potensiori diagano montem auroum cedoro (Stritter III. 69.) Ha pedig Aklagot kell olvasni, mint Schott olvassa, ugy is az fejér hegyet jelentne törökül. E török nemzet hatalma alá kerültek a finn vagy Volga ogorok némelly osztályai, mint ugyancsak az akkori iré Simacolla irja QTaa Oyiuq exei Quodro Traura?) nevezetesen a várkonyiak ellen, kik Európába (I. 7. c. 7.) átjöttek, panaszt is tétetett a török chagan a görög udvarnál, miért pártoltatnak ott szökevényei. Maguk a franczia orientalisták egy Klaproth, Remusat, Saubert, Qualtemre felvilágosíthaták vala a szerzőt e pontban, kik rég nyilatkoztak e tárgyban, ha már a német íróknak nem akart hinni. Azt is megjegyezzük ez alkalommal, hogy komolyan — t. i. Dugonilsot kivéve — senki sem is vitatta azt, hogy őseink Lappföldről vagy Kardiából vándoroltak volna ki, pedig e thema irányában sokat elmond, amit ugyan köszönettel veszünk, de a felek rég tisztában állunk. III. Egyik fő erőssége az írónak, hogy a magyar nem finn tőkéből való; a székelyekre utalás, kiknek magyar származáljok tagadhatatlan, kikről szerinte történetileg be van bizonyítva ? (1. 22.) hogy az 5dik század óta lakják Erdélyt, ami, ha az finn faj lett volna, hihetetlennek mutatkoznék. — E kérdésre, melly egyszersmind ellenvetés — lehetetlen úgymond felelni is. Bíráló is ugy hitte és tanulá egykor, hogy a székelység hun maradvány, mert Rózának, Turóczinak, Anonymusnak, Bonfinnak, sőt magának Werbőczynek bizonyságtételeikből mást nem is lehet következtetni; a mellett olly sok mellékdolgok szólnak ez állítás mellett, hogy bajos is e históriai véleménnyel egykönnyen felhagyni. Előttem legfőbb erősség az, mit az érdemes szó is kiemel, hogy ez népszerű hagyomány maguk a székelyek közt is, és maguk a magyarok is azt hitték és vallották a XIII. század óta, mikor első krónikáink írattak, mellyek tehát a hagyományt még régibb századokból vették át. Megvallom, hogy most is ezt eldöntő körülménynek nézem, miután az egymást felváltó honi írók bizonyításai századokon keresztül elhatározólag szólnak a dolog ugyvolla felöl; de más felöl maradtak még il fen nehézségek , mellyeket idővel le kell küzdenünk, hogy a hagyomány a maga épségében és tisztaságában tovább is fentartassék, miután képesek leszünk a critica ostromait minden oldalról győztesen visszaverni. E nehézségek közöl már némellyek ollyanok, mellyek most is elháríthatók, mások felett pedig csak az idő és folytonos kutatás adhatnak az eddigieknél biztosabb felvilágosításokat. Hogy Schlötzer a székelységet szolganépnek kun maradványunknak tartja, mellyet később szállított át Erdélybe valamellyik királyunk — azon fen nem akadok, mert az illy állítás magán hordja egyszersmind alaptalansága bélyegét, miután az hiteles okokkal nem is támogattatik; különben is az illy szállitványnak kellett volna adománylevelének lenni az uj földről, mint miilyennel az aranyos-székiek, a szász, kun, bissen, olasz, orosz és német telepek ellátvák, de arról mit sem szólnak a krónikák és oklevelek. Hogy legujabban Schaffarik is szláv régiségeiben (B. II. 202—204—222.) a székelyeket magyarokká vált szlávoknak adja ki, a régi székely írásmódot kyrill betűkké változtatja át, mert sakulatok Thessalonika körül is laktak; azon szinte nem akadok fen , mert ez is csak puszta vélemény, melly meg nem döntheti az átalános hagyományt, a minthogy a nyelvtudomány utján a székely névszó felett könnyű leend Schaffarik észrevételeire felelni; de az *) Talán bérmentes levelek által. M. E. (H'*) Jelen bírálat mindjárt a munka kitelte után készült a Tudománytár számára, mellynek folytatása azonban fölfüggesztetvén, azt szabad rendelkezése alá visszanyerte az iró.