Nemzeti Ujság, 1846. január-június (41. évfolyam, 206-307. szám)

1846-06-30 / 307. szám

307. szám, 1846. Előfizetési díj félévre post-ín és hely­ben borítékkal 6 forint, boríték nél­kül házhoz küldve öt forint­­, pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtö­kön, pénteken és vasárnap egy egy is. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. Egy egy hasáb-sorért apró betűkkel az ezüst kr. számittatik. Alapitá KULTSÁJI ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. Kedd jun. 30. Előfizethetni minden cs.­kir- postahi­vatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt föld­szint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes le­velezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem köz­lendőnk. TARTALOM. filasgorozaság­ra Erdély. Kinevezések. Érdem­­méltánylat. Névváltoztatás. Előléptetések. Nyugalmazás. Halá­lozások. — Politikai programm. (Folyt) — Törvényható­sági tudósítások. Zalából­­­közgyük vége,börtönnagyob­­bitás, jobbágytelkeken ülő nemesek adóztatása, megyei kör­levelek).— Vidéki hírek. (Balaton-Fü­redről)­—V­egy­es újdonságok. Portugália. Spanyol- Olaszország. N.Britannia. Értekező. (A Bethlenek.) Társulatok és Intézetek (M. gazd. egyesület.) Hirdetések. Gabonaár. Pénzkelet. Lotteriahuzások. Dunavizállás. MAOTAROR8SÁO JS8 ERDÉLT. a cs. kir. ap. felsége Bezerédy Miklós veszprémi ka­nonokot és kir. táblai praelatust czimzetes püspökké és a hét­­személyes törvényszék ülnökévé; Jekelfalusy Vincze eszter­gomi kanonokot szinte czimzetes püspökké s magy. kir. hely­tartósági tanácsnokká; Kor­izmi­cs Antal székesfej­érvári ka­nonokot pedig kir. táblai praelatussá kinevezni legkegyelme­sebben méltóztatott. Ő cs. kir ap. felsége Lányi Imre ungmegyei főispánt és hétszemélyes törvényszék ülnökét — ezen utóbbi hivatalánál fogva a megye kormányzásától felmenteni, és Ungmegye főis­­páni helyettesévé Pribék Antal első alispánt kinevezni leg­kegyelmesebben méltóztatott. ő cs. kir. ap. felsége Fejér Jánost, az egri érseki me­gyében egyeki plébánust hold, szűz schlangenmundi prépostja. — Krizsanovszky Józsefet, a kassai püspöki megyében nagytárkányi plébánust pedig szent Gábor főangyal gaborjáni prépostja czimével diszesíteni legkegyelmesebben méltóztatott. Ő cs. kir. ap. felsége az újon felállított pesti ipariskolánál az algebra, elméleti s gyakorlati földmérés és erőtudomány tanárává Arnstein Józsefet; a természeti történettudomány, áru- és terményisme, s a kereskedelmi földleírás tanárává Mi­ll­al­ka Antalt, a német nyelv tanárává Mayer Frigyest,rajz­tanárrá pedig Juh­bál Károlyt kinevezni legkegyelmesebben méltóztatott. (B. H ) , cs. kir. ap. felsége Lestainer Antal sz. kir. Pest városa fősebésze és fiai, vezetéknevüknek „Erén­yimre átvál­toztatását kegyelmesen megengedni méltóztatott. Ó cs. kir. ap. felsége a Michnay András és Lichner Pál pozsonyi evang. lyceumbeli tanároktól beküldött Buda vá­rosa 1244—1421ig terjedő jogkönyvét legfelső magánykönyv­tárába elfogadni s a felnevezett tanároknak ez iránt legfens. kir. tetszését kijelenteni méltóztatott. Ő cs. kir. ap. felsége Athanaczkovics Plato budai görög nem egyesült püspöknek, és Liedemann S. Frigyes pesti nagykereskedőnek a párisi „Istitut d’ Afrique“ czimü tár­sulattól nyert tiszteletbeli tagsági oklevél elfogadhatását s hasz­­nálhatását legkegyelmesebben megengedni méltóztatott. A nagy m. kir. udv. kincstár a komáromi k. sóhivatal­nál megürült mázsamesteri állomásra Granner Antal bánfy­­hunyadi ellenőrködő sómázsálót alkalmazá. De ad da Ferencz dijnok, a nagybányai kir. főbányafel­­ügyelőségi iroda ideiglenes írnokává van érdemesítve. A királymezei erdőmesteri és számtartói állomás — P­is­chl Józsefnek hasonló tisztminőségben Kőrösmezőre lett áthelyeztetésével — megürült. Proh­ászka Károly Ferencz, hradeki elemi iskolatanitó, nyugalmaztatok Vietoris János homonnai k. sómázsáló folyó évi junius 2kán, Horváth János nagybányai k. sómázsáló pedig folyó évi junius 1 jén, meghaláloztak. igazítás». Mait vasárnapi 306dik számunk 402dik lapján a „Totális megtérés“ czimü főczikkben felülről lefelé ol­vasva az első hasáb 35dik sorában e helyet „1844“ olv.,,1845.“ Pest, junius 29. Politikai programon. (Folyt.) A honfiak egy számos részének sajátszerü lo­­gicáját a köztünk s Ausztria közti viszonyok felett már megemlitök. Ha ehez hozzávetjük, hogy azon rajongókifakadásokra, mellyek eddig a szőnyegen le­vő üdvös terveknek életbeléptetését hátrálták, végtére is csak az izgatók által azon ultima ratiokint használt rómaiak s ürügy szolgált táplálékul, hogy a magyar speciális kormánynak az összes birodalmi közös kor­­mánytóli egyenes, és pedig mértéke a tuli függése, való és bizonyos, akkor csakhamar motivált képét adhatjuk: miért cseng a hazafiak nagy része ezer alakba burkolt initiatiói s működéseinél is mindig a képviseleti rendszer után ? E felekezet t. i. csak ez által véli függetlenné tehetni a hazát ama befolyá­soktól , mellyeket az ausztriai birodalom közös kor­mánya részéről kellettnél nagyobb mértékben s ki­terjedésben gyakoroltatni nem annyira lát, mint hisz. Megszűnt ugyan jelenleg már egy felekezet az eszmék s vélemények — hogy úgy mondjuk — ke­resztes háborúját járni, de a képviseleti rendszer s a felelős kormány utáni vágyak — a népnek a politikai jogokbani részesítése czime alatt — igen sok ol­dalról csendes meggyőződéssé váltak már; szerintük a felelős kormány eszméje a mozgató erő, melly a hazát boldoggá teheti. Ők azt tartják, miszerint, hol s a meddig a kormány nem felelős, ott s addig nincs üdv, nincs biztos alkotmányos élet a hazában........ És ezen elvet, ezen állítást, mi, a maga átalánossá­­gában, sem az okos észbe, sem a tapasztalásba üt­közőnek teljességgel nem tartjuk. Igen­is, felelős kormány nélkül szerintünk sincs való alkotmányos élet a földön!__ Azonban a mi s az ő véleményük közt az a különbség , hogy mi nem a képviseleti rendszert vaganalysisében motiváló büntetési sanctio­­val ellátott repressivus felelőségnél, hanem az em­beri hiten, becsületen s lelkiismereten nyugvó fele­lőségnél látjuk a biztosítékot. A mi hullánk­odik czikkében körülírt záradék­nak surrogatuma a felelőség. De valamint a hit, a becsület s a század mivelődése szükségtelenné tette a most idézett záradékot, úgy szükségtelenné tette a poenalis sanction nyugvó felelőséget is. Az ma már — és pedig egyedül félszázados élete után — csak egy kifüggesztett ezagór, melly a nép mystificatio­­jára szolgál. A felelőség ma nem a nyaktilónál, ha­nem a becsület, lélekismeret, és a közvélemény ha­talmánál, a nemzet áldásánál vagy átkánál áll. Mi, még akkor is, ha a képviseleti parlamentáris felelős kor­mányrendszert a nagy birodalom egysége megtűr­né , ezen ezéger kifüggés-­tetésében fekvő illusori­­us előnyért a képviseleti rendszer behozatalára,­­melly tapasztalás szerint több decenniumi succussiók­­kal, és a jelen állapotok, jogok s birtok megrablá­­sával járó­szavazatunkat nem adnék. Nem szólunk mi itt azon esetekről, midőn a kormányok , a né­pek , vagy ministériumok forradalmakat csináltak, és e rémületes után egy vagy más­fél megbuk­ván, vér folyt; azonban, hogy alkotmányos char­tákban gyökerezett bírói eljárások útján minisze­rek megítéltetvén, vérükkel lettek volna kénytelenek kibékíteni a bosszuló igazságot, arra esetet nem tu­dunk. More Tamás, Strafford s mások kivégeztettek, igen is, de nem alkotmányos politikai jog, hanem e­­gyenesen erőszaknál fogva. Ellenben Walpole, War­­ren­ Hasting­ (indiai főkormányzó) alkotmányos széló­­székek által felmentettek, ámbár az első politikai meg­vesztegetésekre 10 év alatt közel 100 millió forintra menő öszveget költött, és azt, hogy vesztegetett, egy nyilvános beszédében egyenesen kimondá, a második ellen pedig annyi, nagy részben olly alacsony vissza­élések fedeztettek fel, miszerint lehetetlen, hogy ha­sonló állású férfiú ellen nagyobbakat már csak felhozni is lehessen. De Walpole-t tündöklő állása s vagyo­na, Hastings-et pedig hosszadalmas pere által jóra le­­olvadott kincsei nem mentek fel a becstelenség his­tóriai átkától. Ez az ő büntetésük.... Kinek, mint ministernek, a büntetés e­leme nem elég súlyos; annak Polignac, Peyronet vagy G. Rauville elitéltetése s ham­i börtönzése sem fog vetni súlyt a boszóló igaz­ság móróserpenyűjébe. — Előttünk az erkölcsi fele­lőség minden; a repressiv-törvény által sanctionált poenalis felelőség pedig puszta hang, melly az életben s gyakorlatban a semminél csak annyival lehet több, mennyiben a konok perversitás általa feltüskéztetve, életre s halálra fogja mindig űzni mesterségét, hogy undok bűnét minden fokozatin keresztül küzdhesse. Mi az erkölcsi felelőség mellett állunk, s határo­zottan tagadjuk, hogy illy értelemben azon kormány nincs a felelőség súlya alatt, mellynek hatalma nem a képviseleti rendszer chartáján nyugszik. Megvalljuk azonban egyenes lélekkel, hogy mi azt, miszerint a hatalom nem egyedül a valóságos felsőbbséggel egye­süljön, hanem hogy azon felsőbbség, melly azt gya­korolja , látható, ismeretes, önálló, specificált, de­signált s nemzeties is legyen, épen ezen erkölcsi fe­lelőség practicabilitásának szempontjából kívánjuk, mert ott, hol a kormány nem designált s nem ismeretes, az erkölcsi felelőség már szerintünk sem létezhetik. De visszatérvén azon véleményhez, mellyet jelen czikkünk kezdetén érintettünk: ha az bár­mi igen tartoznék is az előítéletek sorába, mégis kímélni tanácsos azt inkább, mint megvetni... Nincs és nem lehet itt szó azon téveszmékről, mellyeknek hitével keblükben, a népek vészes és bizonytalan jö­vőnek indultak elébe___Nem; a most idézett előíté­let nem zárja ki a trón s a birodalom iránti legális hűségnek negyedfél századon át fényes mint borongós időszakokban egy iránt contestált érzetét; sőt egye­nesen nem más, mint elfogult keblektől eredő bizonyos neme a gondos csengésnek, mielőbb látni s tapasztalni a hatalomnak olly kímélő, biztositó, felbátorító, elhatá­rozó lépését s nyilatkozatát, melly mint a kegyelem­nek s bizodalomnak záloga, más részről a viszont-bi­­zodalom s a pietas okadatok­ megfenekitését s örö­kítését idézhetné életre . A trón s az összes kor­mány, roppant hatalmának öntudatában, valamelly a bizalom feléltetésére adandó concessio által nem fog a felül érintett előítélet exigentiainak engedelmeskedni; nem! A kormány ezen előítéletet megértendi, kimélően s jóakarólag tisztelendi, és ez által egy uj hatalmas köz­véleményt fog teremteni, nevelni s képezni, melly ön­maga hatóságából emelkedendik ki a tévtanok s tév­eszmék salakjából__ Ezt épen az erejének fény­pólusán álló hatalom szokta tenni, midőn látja, hogy az eszmék (vagy ha akarjuk az előítéletek) súllyal bír­nak , és maguk saját folyásukban , ha bár csak épen az általuk elfogult népeknek is, károsokká válhatnak.... Az erre szolgáló módosak egy: azt.1. ha a magyar speciális kormány olly kárba hozatik,hogy az látható, személy szerint és osztályon­­ként ismerhető legyen, és hogy a haza ér­dekét s igazságos kívonatait az illető e­­gyezkedési adtusoknál minél hatályosab­ban, min­él gyorsabban előmozdít­hass­a; vagy­is, hogy a magyar kormány a nemzet ne­vében vagy egyenesen a trónnal, vagy közvetlenül a legfőbb kabin­eti közös kor­­mányférfiakkal érintkezve, az egész biro­dalmat közösen érdeklő kérdéseknél való­ságos egyezkedő hatalommá váljék.......... Csak ez által fog lehetővé tétetni, miszerint a féltéke­nyek az uj divatú képviseleti rendszeren kivül, a jelen, — üdvös javítások által tökéletesítendő — rend­szernél is találhassanak s reménylhessenek megnyug­vást és jövendőt__Előbb utóbb, de az imént ki­mondottaknak biztositó formákbani nyilvánítása által fog a hazában véget vetni a vélemények harcz-hul­­lámzásinak a királyi lojalitás; pedig emlékezzünk meg, hogy azon idő, melly itt az előbb s utóbb kö­zött fekhetik, sokszor csak az elkésés czimét érdemli ugyan, de még többször egészen veszve van. És em­lékezzünk meg még arról is , hogy a gravaminális politika, e rém, e holtterem, melly az alkotmányos tevékenységet megöli, maga körül sírkerti mozdulat­lanságot, fásulást, elcsontosulást szül, és az összes nem­zeti ügyek megakadását okozza ; a kormánynak illy értelembeni legális nyilatkozatát már csak egymagá­ban is képes megakadályoztatni. (Folyt. köv.) Inyilt levél. A N. U. t. ez. vezetőjéhez. Tisztelt főszerkesztő ur ! Engedje meg önnel tu­datnom , mikép feleletül a zalai casino azon hires végzésére, mellyel a NI. Újságnak körabeli kitiltását elhatározó, meg vagyok bízva a tisztelt szerkesztő­séget felhívni, miszerint egy­előre is: báró Am­­brózy Lajos helyettes főispánunk számára a folyó egész évre — Szabó Antal első alispánunk, báró Ambrózy György másod alispánunk, Oltová­ny­i István Csanádi kanonok, Arczy Károly főügyész Hollósy Mihály főbíró, és Dózsán Adhil szolga­­bíró urak számára pedig a jövő félévre becses lap­jait Temesvárra megküldeni szíveskedjék, egyedül Hollósy Mihály főbíró úré lévén Zsebelyről Csá­­kovára küldendő, az előfizetési díjnak beszedéséről

Next