Nemzeti Ujság, 1846. július-december (41. évfolyam, 308-411. szám)
1846-11-19 / 388. szám
sek a fenyitó törvényszékeknél divatozó szokásnál fogva kellő kezesség mellett a börtönből kieresztessenek, hogy igy szabad lábon védelmezhessék magukat; mire a megye részéről fölirás intéztetett a nmlgy udv. kancelláriához, mellyben ki jön nyilatkoztatva, hogy: mivel alperesek fölött a fenyító törvényszék monda ki a kezességre nem bocsáthatás ítéletét, tehát a bírói ítélet függetlenségének veszélyeztetése tekintetéből, de azért is, mivel alperesek ellen újabban fölmerült váltó hamisítások gyanúja miatt újabb vizsgálat tételekre lenne elkerülhetlen szükség; a k. rendelvény parancsát sikeresíteni átalában lehetlen; és ezen megyei föliratra most érkezett ujabban egy kanczelláriai leirat, mellyet J. aljegyző fölolvasván, annak tartalmából ismét megértem azt, hogy rosszaltatván ugyan a megye által felsőbb helyre intéztetett daczos fölirat, mindazonáltal, mivel ő fölsége a megkegyelmezési jogot érdemetlennek juttatni nem akarja, meghagyatik a megye főispáni helyettesének, hogy magának a dolgok mibenállásáról kimerítő tudomást szerezvén, a k. rendeletét mind maga, mind a megye kellően foganatosítsa. És erre fölkelt, és pedig ismét Ny. P. másodalispán, és szokásos modorában kitérőleg és eltérőleg, de mindig csak a kormány s annak működési teré körül forgolódva, elszavalt hosszasan olly beszédet, mellynek ha egyenkint értelmezném is szavait lehetlen volna az egészből egyebet kipréselnem, mint azt, hogy a kormány mindig csak törvénytelenül intézkedik, hogy a jelen kormány iránt nincs semmi bizodalma, hogy a kormánynál levő hivatalnokok őfelsége nevét tudtán kívüli törvénytelen intézkedésekre használják sat, s ezek elszavalása közben élt olly gúnyszavakkal is, melylyeket minden jó szándékom mellett — csak hogy a t. szónokot saját fénykörében ismertethessem meg — sem lehet e helyt megnevezni; olly szép hasonszavakra nem is egy könnyen akadhatni. De menjünk tovább, miután maga szóló is hosszu beszédénél csak most véve észre, hogy még sokan volnának, kik a tárgyhoz szinte szólani akarnak; s indítványt tön, hogy ezen ujabban érkezett k. rendelet ellen újabb fölirás intéztessék, mellyben ki legyen mondva, miszerint a megye rendei szorosan ragaszkodván elöbbeni föliratukhoz, ezen újabb rendeletet sem, — mint melly a főispáni helyettest a megye fölibe helyezi, fogadhatják el, s valamint ezt, úgy az illy értelemben fogalmazottakat is soha el nem fogadandják. Most E. S. tb. szólt, s szavai ügyesen viszhangzottak az előtte szólott másodalispán értelmében, azon különbséggel, hogy ő a felség megkegyelmezési joga fölött is nyilatkozott, valamint a kormánynak tiszta, jó, és törvényes szándékáról is, és hol védokai súlyában nem bizakodott, ott mindig a corpus jurist ránta elő szükségben segítő jó barát gyanánt, mellynek avatag lapjai közös törvényczikkeket idézgetett elő, azok tekintélyével támogatandó kormány elleni bizalmatlanságának alapokat; pártolja előtte szólott másodalispán indítványát. — Ezután Sz. F. kir. alap. igazg. emelt szót,s előadá, miként a jelen esetben ő is föliratni kíván ugyan, miután azonban a kérdéses perben a dolgok azon ponton állanak, miszerint a még hiányzó vizsgálatok megtétele után legfölebb 4 hét alatt végső ítélet lehetne hozni, s így az ügyet végképen eldönteni, czélszerűnek látná ezt is szorgalmazni. Egyébiránt a szőnyegen lévő rendeletre vonatkozólag alaposan s a gyakorlati életből merített indokokkal kifejté , miszerint ha valamelly törvényhatóság valakit törvényesen befogathat, ugyanazon törvényhatóságnak — a körülmények szerint joga van azt egyszersmind börtönéből ki is bocsátani, főleg ha az alperes elegendő fekvő vagyonnal bir, s a mellett kellő biztosítékot is állít elő maga helyett kezességül, s ez által a megszökhetési gyanút magáról elhárítja. Ezen szokás rég gyakoroltatott a fenyitó törvényszékeknél, gyakoroltatik jelenleg, s gyakoroltatni fog jövendőben is. Abban tehát törvénytelenséget nem lát, ha a nölgy m. k. udv. kancellária az alperesek kezességrei kibocsátását parancsolja, mivel ez által csak azt szorgalmazta, mit a megye folytonos s igy törvénnyé vált szokás által eddig elé mindig hábortllanul gyakorlott a nélkül, hogy találkoznék valaki, ki ezen törvényes szokás ellen följajdulni, vagy azt csak némileg is korlátozni szükségesnek hitte volna. Továbbá szinte gyakorlati elvekből kiindulva,megmutató, miként minden föliratot, melly egyes hatóság által felsőbb kormányhatósághoz intéztetik, már csak azért, mivel fölirat, közvetlenül még nem lehet egyszersmind törvényesnek is tartani, mivel a tapasztalás egészen ellenkezőt bizonyít. A kormánynak pedig kötelességében áll, mind az ellen erélyesen föllépni, s azt megakadályozni, mi a fönálló alkotmánnyal s annak törvényeivel s törvényes szokásaival merőben ellenkezik. Szavait végezve megőrülle még azt is, miszerint nagyon csalatkoznak , kik azt hiszik, hogy a kormány iránt bizalmatlansággal szükség viseltetni, mivel az törvénytelen föliratok irányában rendeletek által intézkedik, mert szóló azt csak igen következetesnek látja, hogy egyes hatóság, miután törvénytelenül cselekvők, a főfelügyelői jognál fogva a törvényes utáni haladásra visszautasitassék. (Folyt. köv.) Nem rendes levelező. Kolozsmegyében Főispánunk mólt. Macskási Pál urnak díszes hivatalábai beigtatása a f.nov. 19. kezdődő közgyűlésen fog történni. Ugyan e megye közelutasitó bizottmánya november első napjaiban öszvegyülvén tanácskozásait folytatta, s az urbért illető munkálkodását bevégezte, még pedig a mint halljuk, bizonyos részben hátramenő szellemben; mert jelesen — a mit helyeselni lehet és kell — nem csak a commassalio elve megbukott, de a mi ennél több — a liberális és haladó Kolozsmegye — bizottmánya a föld népének birtokszerezhetési jogot engedni nem akar. Mit fog ezekre a megye közgyűlése mondani ? nem sokára megtudjuk, azonban ha megtörténni találna, hogy a kormánnyal szembe ellenzéki vagy liberális megye , melly a tisztújítás kérdésében a törvényt és törvényes gyakorlatot megszegte , ő feleségének a törvényes rend helyreállítását parancsoló kir. leiratát nem teljesitette, s az Erdélyt nem érdeklő — úgynevezett horvát-ügyi sérelmet hevesen pártolta — a föld népére nézve kissé az illiberalismusba esnék, s a míg anyagi érdek nem forgott föl— a vezetők előtt gyűlöletes conservativismusnak hódolna most már, még pedig tán mértéken túl, s conserválni akarná azt, a mit sem az idő lelke, sem a legjobb fejdelem akaratja szerint conserválni úgy mint van, nem, de javítni kell, még pedig okosan és czélszerüleg, *) —‘ha ilyen ellenmondás történnék — az tán csoda volna? Koránt sem, illy csodák történhetnek e holdalatti világon. Örvendeni lehet azonban , ha a megyék, mint egyes emberek jobb s helyesebb meggyőződésre jönek: a politikában nyargalok, a mérsékelt haladás becsét ismerni kezdik, a kormánnyali egyetértés, egyedül idvezité s hazánk jobb jövendőjét biztosító útjára visszatérnek, s ha a megyék az ellenzéki, nem sok hasznot adó gyámság alól magukat kiveszik — de két végsőben járni, sem egyes ember, sem megye jelleméhez nem illik. Ha liberálisok vagyunk a kormány irányában, legyünk legalább igazságosak a földnépre nézve... Boldog,aki megérti az időt, melynek sem elibe vágni, sem tőle elmaradni nem szabad. De ma haladni az idővel, mert a kormány ellen árülunk, s holnap maradni, mert tőlünk áldozatot kívánnak, ez az „amo incipit ab ego“elvének kissé meszszeűzése. A középúton járni legtanácsosabb. — — A hunyad-zarándi ref. egyházkerület odob. 28. és 29én tartó Déván őszi és részletes zsinatát , mint levelezőnk megjegyzi „egy időben az országos baromvásárral.“ Absit omen ! (M. és J.) 0 fl£iidnpes$3 inidonsságok. Jó napot kívánunk!__ Ne essenek kétségbe kegyetek, csak egy kis hiba, de semmi szerencsétlenség sem történt.... Ám itt vagyunk ismét s még egyszer jó napot kívánunk.... A hiba annyiból áll, hogy már rég (?) nem irtunk , s ezt ismét a hirtelen beállott hideg okozó , minek következtében restalláljük meztelen kezünket kinyújtani, hogy bizonyos dolgoknak és embereknek elevenére tapstunk.... Azonban ember a szokás rabja, s ez által hideget meleget végre egyiránt jó kedvvel tűr. igy mi is lassan kint hozzá kezdünk szokni a hideg csipőséhez, s a legmardosóbb ellenszelet is káprázás nélkül kiállják szemeink--azért is újra és harmadszor is jó kedves jó napot kivánunk!....... Azokhoz, mellyek lapjaink legközelebbi számában a „Gyürdó“ről elmondottak, tudjuk miszerint szívesen voendnak kegyelek még némi adalékot.... S kit is ne érdekelné kegyetek közöl e társulat állapota? melly a milly meglepő volt föltünésében, épen olly meglepő szilárdulásában........melly egy oldalról annyi nemes pártfogásnak, s más oldalról annyi félelemnek, gúnynak és rágalomnak szolgált alapjául.... A megjelent „Gyüd e könyv“ szerint, a társulat tagjainak száma 404-et teszen, ez időtől azonban e szám már ismét több mint hússzal szaporodott ... A társulat rendes bevétele a múlt évben 4757 ft. 30 krt tett pengő pénzben , melly összegnek a tagok számáhozi aránytalansága onnan magyarázandó , hogy t. i. a tagok közöl többen a második fél évben léptek a társulatba s igy csak fél évi dijt fizettek.... A kiadás 4097 ft 42 krt tesz pp, melly ismét az okból rúgott olly csekélyre , mivel a társulat fél évi, másod elnökének szállásán lévén , szállásbérért mit sem űzetett.... E rendes jövedelmen s kiadásain kívül, a társulati lak fölbútorozására különös ajánlatok s kiadások történtek, és pedig a bútorozás már eddig is 5500 p.fiba került, s még nem csekély szükséges eszközök vannak hátra beszerzendők.Minda mellett is azonban, hogy a társulatnak első évben saját léte megalapításáról kellett gondoskodnia , nem tévesztette szeme elöl azon czélt, mellyet alakulásának kitűzött; minél fogva már ez első évben, részint nagy reményekre jogosító zenésztehetségek kiképzésének elősegülésére, részint megjelent zene s egyéb művek jutalmazására , s zenészek serkentésére több mint 400 pfttal áldozott, ide nem számítva a „Gyülde-tagoknak“ adott okleveleket, mellyek készítőjüknek, Engel Móricz kőnyomda tulajdonos urnak valóban becsületére válnak, s az iparműkiállitásban is nem csekély figyelmet gerjesztettek.... E valóban művészi tervvel s kézzel dolgosott oklevelek egyik oldalán, a Gyülde egész szelleme, melly az ismert „Gyülde dal“-ban kifejezve van, a legérthetőbb emblemesekben díszült, míg másik oldalán S ujá nszky remek Gyülde dalszövege s Them Károly által e dalnak zongorára alkalmazott hangjegyei lepik meg a nézőt...........Ezeken kívül már előlegesen két évre 200 pontot ajánlott a társulat a kis Theindl kiképezésének gyámolitására... E geniális bimbóról, legközelebb Liszt Ferencz úgy nyilatkozott, miszerint „örvend, hogy utóda is magyar lészen“----Az előadottakhoz csak annyit vélünk mi kérdőleg megjegyezni: váljon azon társulatok, mellyek kebelében annyi ellenszenv szíttatik s annyi gúny gyártatik a Gyülde ellenében , tudnák e évi életükből csak felét is fölmutatni azon resultatumnak, melly a Gyülde egy éves életéből az itt előadottak szerint fölmerül?.... Chinából ismét érdekes tudósítás érkezett hozzánk , melynek hitelességéről chinai levelezőnk kezeskedik . A napokban ugyanis Chinának fővárosában bizonyos egyén, bizonyos Ragnu nevü lap által megsértve érezvén magát, egyenesen a lap szerkesztőjéhez megy, ki — t. i. a szerkesztő — nem tartozik a Chinában törvényesen bevett vallásuak közé__E bizonyos egyén; ezen bizonyos szerkesztőt saját modorában megszólítván, az az, kezét olly érintkezésbe hozta arczával, hogy az illető szerkesztő merő hódolatból azonnal íróasztala alá borult.... E hódolat annnyira megindítá az izmos karú chinesert, miszerint a szerkesztőt az asztalalós saját ölébe vette, s bambus palctájával hátát a legszeretetre méltóbban simogatta......Ez érdekes jelenetet mintegy 10, mondjuk tíz bajtársa nézdete a szerkesztőnek, kik gágogás által adák jelét jelenlétüknek.... Halljuk miszerint e jelenet legközelebb élethü freskó képben az Ungar mellett fog megjelenni. — Pest városa legközelebb azon üdvös rendekezést tevő, miszerint rabjait ezentúl semmi kívül teendő közmunkákra nem fogja alkalmaztatni, hanem a dolgozó házban látja el őket foglalkozással... E rendelkezés legközelebbi következménye az, miszerint a rabok önmagukat fogják eltartani,h így a városnak terhére nem lévén, az e szerint megtakarított pénzösszeget más czélra lehet fölhasználni; ezenkívül pedig a mi arabok tartásából saját keresetük után fölmarad, töltésü ítelni, s a büntetési idejét kiállott egyennek kézbesittetni fog... Ezenkívül még azon jót is eszközlendi, miszerint a többnyire henyélésből rész útra térteket munkára s szorgalomra, s miután minden szeszes itallal való élés, sőt még a pipázás is, a dolgozó házban tiltva leend, mértékletességre is szoktatván, ez által gyoritani fogja a gonosztevők számát.... Ejdos rendelkezéséért a ns város köszönetét s hálát érdemel. — Nemzeti irodalmunk, melly ez előtt még csak nehány évvel ismeretlenebb volt legközelebbi szomszédaink előtt is, mint a Sanskrit vagy chinai, naponként örvendetesebb terjedésnek indult_így legközelebb és legújabban olly jeles s méltó hirre kapott Kolmánfy László „Meghasonlott kodályok“ czimű regénye Dux Adolfban fordítóra talált, s nem sokára a német közönség saját körtében fog örvendhezni *) Hát nem épen ebben áll a conservatisms?.. Úgy látszik , erdélyi testvéreink még nem értik a conservativ szó jelentőségét, min azonban nem igen van okunk csodálkozni , miután Magyarországban is sokan vannak, kik e tekintetben velük egy hajóban eveznek. Szerk. 730