Nemzeti Ujság, 1846. július-december (41. évfolyam, 308-411. szám)

1846-09-27 / 358. szám

358. szám- 1846-Előfizetési díj félévre postán és hely­ben borítékkal 6 forint, boríték nél­kül házhoz küldve öt forint ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtö­kön, pénteken és vasárnap egyegy ív Lapjaink mindennemű hirdetményeket fölvesznek. Egyegy hasáb-sorért apró hetükkel öt ezüst ki- számittatik. Negyvenegyedik ev. Alapitó KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiafia Özvegye. Vasárnap sept. 27. Előfizethetni minden cs. kir. postahi­vatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt föld­szint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes le­velezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli Idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem köz­lendőnk. 2 ft. 48 kr A Nemzeti Újság folyó évi október lső napjával kezdendő másod-évnegyedes (október-decemberi) folyamatára Budapesten házhozhordással boríték nélkül­­ kr., postán borítékban küldve 3 ft. 30 krjával fogadtatik el az előfizetés Pesten zöldkertutczai 488dik szám alatt földszint a kiadóhivatalban. TARTALOSI. M**yarország és Erdély. Kinevezés. Névvál­toztatás. Előléptetés. —Erdélyi országgyűlés (VI. or­szágos ülés; tárgy: a lajstrom.) — Törvényhatósági tu­dós­it­ás­ok. Zalából (közgy. vége, a nevelés tárgyában főispáni helyettes szorgalmazó levele fölötti vitatkozás, gö­rög nem egyesültek áttérések, szabolcsi levél, magánügyek.) — Vegyes újdonságok. Külföld. Portugália. Spanyol-, Francziaország. N.Bri­­tannia. Északamerikai egyesült státusok. Társulatok és Intézetek. (Vukovár-fiumei vas­úttársaság. — Az iparműkiállitási sorsjáték iránt. Hirdetések. Gabonaár. Pénzkelet. Lodteriahozások. Dunavízállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ő cs. kir. felsége márkus- és batisfalvi Máriássy An­dort a 37dik számú gyalogezred századosát cs. kir. kama­rásnak legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. ő cs. kir. ap. felsége Hübsch Károlynak kegyelmesen megengedni méltóztatott, miszerint vezetéknevét S­z­é­pjl­a­k­i-ra átváltoztathassa. A nmngu m- kir üdv. Kincstár a vinodoli kincstári vár­­nagyhivatalnál megürült ideiglenes ellenőri vallomásra Mari­as­s­évi­ch Ferenczet, a nuccini várnagyhivatal eddigi ideig­lenes ellenőrködő írnokát alkalmazá. Erd­élyi országgyűlés* VI. országos ülés sept. 17dikón. Tárgy: a lajstrom.*) Az előbbi ülés jegyzőkönyve, minden észrevétel nélkül hite­­lesittelvén, elnök ő amaga fölszólitá a KK. és RR.­­ket, hogy a napirendre tűzött lajstromhoz szóljanak. Zaránd m. egyik követe, megbízólevele be­adásakor kijelentett jogföntartásánál fogva, megyé­jének, mint egyik partiumbeli törvényhatóságnak, a jelen hongyülésen képviselők általi megjelenését kí­vánván indokolni, többek közt ezeket mondá: A test- Vérhoni 1836. 21. t. csikk kelése óta, melly a ré­szek Magyarhonhoz kapcsolását rendeli, Zarándme­­gye mindent elkövetett, hogy az idézett törvény fo­ganatosítása által, bizonytalan és csonka helyzeté­ből kiemelkedve, hajdani erőteljes állapotát vissza­nyerhesse. E czélból az 1837-ki országgyűlésen, mikor a t. KK. és RR. a partium kérdését először tárgyalták, Z. megye követei által óhajtását nyilvá­nította Magyarhonhoz kapcsoltatása iránt, fölfejtette azon diplomatikai és magán okokat, a mellyekért, valamint a föltételeket is, mellyek alatt a visszakap­csolást óhajtja, be akarván egyszersmind általok bi­zony­itni, hogy kivonata nem túlzott. Később az 1839- ki pozsonyi országgyűlésre meg lévén híva, ott is megjelent, a visszakapcsolás tettleges végrehajtása tárgyaltatásának reményében, de olly utasítást adott követeinek , hogy csupán e tárgyhoz szóljanak. Re­ménye azonban meghiúsulván, 1841 ben az erdélyi országgyűlésre ismét követeket küldött; de ekkor már ünnepélyes óvásképen kijelentette , hogy vala­­mi­ kétes állásából ki nem vétetik, sem az erdélyi, sem magyarhoni országgyűlésre nem küld követe­ket. E nyilatkozatához híven, az 1843-diki pozso­nyi országgyűlésen, bár királyi parancs által meg volt híva, nem jelent meg; minek következtében perbe idézték, a per lefolyt, s az ellene hozott el­marasztaló ítéletnek 1844ben végrehajtása is meg lön kísértve. Világos ezekből, hogy bármennyire is óhajtott I. megye precarius helyzetéből menekülni, mindig tisztelte azon viszonyokat, mellyekben Er­déllyel állott: valahányszor a viszakapcsolás szóba jött, mindig a két testvérhen átalános egyesülését sürgetvén. Az 1841beli érd. országgyűlésre meg­jelent; Magyarhonban az 1843ra nem. Perbe idézte­tett; a perhez nem szólott. Az ellene hozott elma­rasztaló ítélet végrehajtását magára hagyatva, a nél­kül , hogy akár az érd. főkormányszéktól, mellynek az ország épsége fölött őrködni alkotmányos köteles­sége, akár a kir. közügyek igazgatójától, kinek a hon és fejedelem igazait védni szintén hivatalbeli fel­­adata , gyámol­tatott volna , megakadályozta. Ezek­ből kiindulva kérdi szóló, nem méltán és következe­tesen tettek volna küldői, ha a jelen országgyűlésre meg nem jelennek? Ők mindazáltal sokkal rokonabb érzettel viseltetnek Erdélyhez, mellynek örömeiben és fájdalmaiban századokon át osztoztak; s hogy e hon fölvirágzására szolgálandó üdvös törvények ho­zatalából, mellyeknek áldását az egykori egyesülen­­désig részükről is élvezni óhajtják, magukat ki ne zárják, elküldök szólót és követtársát. S egyszer­smind kijelentik, miszerint sokkal erősebb biztosíté­kot reményinek, municipális jogaikra nézve, a két hon átalános egyesüléséből, mint a részek vissza­­csatlásából; ez utóbbit csak az első nem sikerülése esetében, s csak is olly föltételek alatt óhajtják, mel­­lyeket több országgyűléseken is elősoroltak. Azon gyöngédség és méltányosság, mellyet Zarándmegye Erdélyhezi viszonyai iránt tanúsított, reménylemn jo­gosítja, hogy valamint e követei által Erdély jóléte előmozdítására a t. KK. és RRkel együtt kíván mű­ködni , úgy más részről a t. KK. és RR. is az unió üdvös eszméjének érlelésére, kormány és nemzet általi megkedveltetésére befolyással leendnek. (E rö­vid vázlatban közölt nyilatkozatát szóló követ jegy­zőkönyvbe kívánta iktattatni.) Fog­ara­s vidék egyik­e. A jegyzőkönyvbe iktatni kívánt nyilatkozatot nem véli minden észre­vétel nélkül hagyhatónak ; azon nyilatkozat szerint u­­gyanis lehetnek olly esetek mellyekben Zaránd megye óhajtja a részek Magyarországhoz csatolását. Szóló nézete szerint legalább annyit szükséges volna e kérdésre vonatkozólag a jegyzőkönyvben kifejezni, miszerint a KK. s RR. föntartják jogukat a partium ügyé­­ről­ nézeteiket akkor fejteni ki,mikor e tárgy napi­renden leend. Középszolnok idősebbik köv. Küldői valamint 1837ben és 41ben, úgy most is kijelentik, hogy Er­délytől, mint partium, elszakadni nem kivánnak. Utasí­tása tartja, hogy ha a részek elszakasztását megakadá­­lyozni nem sikerül, eszközölje az átalános uniót. Fön­­tartja, annak idejében e tárgyhoz szólhatni. Elnök: Úgy látja, hogy a KK. s Rt. a partium kérdéséhez csak akkor kívánnak szólani, ha sor kerül reá: menjünk át a lajstromra. Torda megye egyik követe elősorolta a laj­strombeli sérelmeket. Beszédének rövid tartalma ide megy ki: Az ország­rendei múlt országgyűlésről is föl­terjesztették ő felségéhez a lajstrom iránti sérelmeiket, de nem hogy orvosolva volnának, sőt nevelvék. Ezen sérelmek ügyében fölszólalni, annyival szorosabb al­kotmányos kötelesség, mennyivel kétségtelenebb, hogy minden törvényhozó testületnek legelső teendője magát számbavenni. A lajstrombeli sérelmek kétfélék: régiek és újak. (Szóló követ olvassa a régi sérelmeket a múlt országgyűlés jegyzőkönyvéből.) Illyenek, hogy a r. kath. püspök és a nemes szász nemzet ispánja, mint kir. kormányszéki tanácsosok, úgy állanak a lajstrom­ban, holott törvényszabta módon az ország Rendei ál­tal választva nem voltak. Némelly nevek után olly czí­­mek irvák, mellyek azon egyéneket törvényesen soha sem illették; például „emeritus consiliarius“nak iratik olly egyén, ki országgyűlés által választva soha sem volt, és megyei hivatalnoknak, kit a megyék tör­vényesen választottnak el nem ismertek. Az. kir. tábla elnökét ugyan országgyűlés választotta, de sem kir. ado­mánylevelét be nem mutatta, sem hivatali esküjét a KK. és RR. előtt le nem tette. Vannak továbbá a lajstromban olly egyének, kiket, ha különben alkalmasok, a KKr.és RR. kir. hivatalosoknak igen, de követeknek el nem is­merhetnek, mint a „k. fej­ér­vári káptalan és k. monosto­ri convent követei“ czimet viselők. A kormányszéki ti­­toknokok nem betű- hanem mindjárt a k. tanácsosok u­­tán hivatali rendben sorolvák, miből azt következtet­hetni, hogy ők is a kormányszék nevezete alá foglalt vák, holott a törvény kormányszék alatt csak a „duo­­decemvirale“ consiliumot érti. Régi sérelem ezeken kí­vül, hogy a bevett vallások arányára, a kir. hivatalosok nevezésében nincs tekintet, és mindezeknél súlyosabb, hogy a kir. hivatalosok száma sokkal fölülmúlja a köve­tekét, hogy némelly korábbi országgyűlésekre meghí­vott kir. hivatalosok törvényhozói díszes hivataluktól minden kihallgatás nélkül megfosztanak. Végre, hogy a kir. hivatalosok névsora nem ő felsége k. k. leirata, hanem kormányszéki intézmény mellett közöltetik. Új sérelem a szász nemzet ispánja választása módjának törvényhozási uton kívüli változtatása. Kettős sérelem ez: a kormány és nemzet részéről. Szóló bővebb tagla­lásába ereszkedik. Jóvá lehet azt tenni itt az országgyű­lésen. Adják be t. i. a nemes szász nemzet követei az ispánválasztási uj rendszert az országgyűlésnek, hogy törvényezikkbe iktattassék. Mi az elősorolt sérelmek orvoslása módját illeti, szóló véleménye röviden az, hogy egy föliratban terjesztessenek föl, mint az 1841ki országgyűlésen történt. Egy kir. tbiró illy értelemben nyilatkozott: Vannak országgyűlési tárgyak, mellyek fontosak azért, minthogy egy szerencsésebb jövő kornak jogokat és kötelességeket hagynak fon megoldás végett, de jelen­ben,z a múlt példákból következéseket vonhatni, igen kevés, vagy épen semmi sikerre nem számíthatnak. Ha illy tárgyak körül múlt országgyűléseink hosszas vitat­kozás után szerencsések valának bizonyos utat kijelölni, kötelességemnek tartom most is ezen utat követni, és a vitatkozások terére inkább olly kérdések tekintetében lépni által, miket honunk körülményei s viszonyaink, a jelen s jövendőnek jólléte alapítása végett sikerre ve­zérelnünk engednek. Ez elvből kiindulva, ha a lajstrom körüli sérelmeket, miket nemes Torda vármegye kö­vete elősorolt, tekintem, nagyobb részök ollyan, mik mind az 1837ki, mind 1841ki országgyűléseinken elő­fordultak, és a két országgyűlésen a többség által sé­relmeknek ismertettek. Igen sok van e sérelmek közt, mik az én egyéni meggyőződésemmel most is ellenkez­nek; de én meggyőződésemet vitatni nem kívánom; ma­radjon azokra nézve a t. Kir. és RR. többségének 1841- ki határozata. Minden alkotmányos országban vannak pártok, de vannak eszmék e pártok fölött, miket mind­nyájoknak egyiránt kell több különböző nézeteik mel­lett is becsben tartani; mert a közjólétnek eszközlése minden pártoknak egyiránti czélja. Illy­yense eszmének tekintem én az alkotmányosság föntartását. És ha mi most sérelmeket, miket múlt országgyűléseink sérel­meknek ismertek el, kezdünk vitatni; ha a többség azt, mi eddig sérelemnek nyilváníttatott, nem sérelemnek fogja végezni: hol a határ, minél ezen modorban meg­fogunk állani? Változó minden a nap alatt, változhatnak többszöri országgyűléseinken a többség nézetei, és ha múlt országgyűléseinknek a sérelmi pályán kifejtett né­zeteit megdönteni kezdjük, előbb egy s más sérelmek­ről, utóbb a többiekről mondhatja a többség, hogy nem sérelmek,míg ezen át végre az alkotmánytalanságig alá­­sülyedhet. (Helyes.) Szónok ismétli: igen sok van Tor­da vármegye előadásában, mik nézeteivel ellenkeznek, de kifejlett ezek iránt a KK. és RR.nézete 1841 ben, vi­tatni nem kívánja, hanem joga marad fen azt követni, mit azon országgyűlésen is tett a minoritás, t.i. ha szük­ségesnek véli, külön véleményt adni be a t. KK. és RR. határozata ellen. Egy uj sérelem adatott elé is Torda vármegye követe által; ez a nemes szász nemzet ispánjának választása. Szóló a szász nemzet mostani ispánját törvényesebbnek tartja, mint bár­­mellyik szász ispánt előtte. Mindazonáltal nem tagad­hatja , hogy azon választásmód iránti intézkedést, mit az igazgatás közelebbről tett, óhajtotta volna, hogy törvényhozási úton történjék. És így habár ezen vá­lasztási mód, mind a szász nemzet óhajtásával és állásával, mind az ispáni hivatal mostani fontosságá­­val legösszehangzóbb, de a dolog állandósága. g .) A kir. hivatalosok lajstromát lásd a Nemz. Ujs. idei 326-dik számában. Szerk.

Next