Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)
1847-02-23 / 442. szám
Erdély és a résziek között semmi különbség, szintúgy a fejedelemség és királyság’ közt semminemű feudális alattvalóság, sem pedig felsőség, csupán csak kölcsönös védelem és annak igérése, hogy mint maga Erdély, úgy a részek is a koronától el nem fognak idegeníttenni; ismét új bizonyítéka annak, hogy a részek Erdéllyel ugyan azon egy vonalra voltak állítva. Ezen kikötött föltétel egyébiránt az 1613- diki szerződésből sem lévén kifelejtve. A Bethlen Gáborral kötött békék mit sem változtatván a korábbi 1606, 1608, 1610, 1611, 1613—diki kölcsönös szövetségeken, — Magyarország követei a linczi gyűlésben maguk kívánták, hogy Erdély az annyiszor biztosított választási jogában sértetlenül meghagyassék. Igaz ugyan, hogy az úgynevezett nagyszombati (1615.) békedik pontja azt rendelte, miszerint Bethlen Gábor a részeket úgy bírja, mint eldödei azokat bírták; azonban meg kell itt jegyezni, hogy először is már Bethlen közvetlen eldödei, t. i. Bocskai s Báthory Gábor e részeket — mint ahogy csak imént láttuk — már úgy mint Erdélybe olvadtakat bírták, azután pedig, hogy a nagyszombati békénél a helybenhagyás mind a két részről elmaradván, ezen békeszerződés, — mint ahogy már emliténk is , — soha teljesedésbe nem jött, hanem a háború mindkét részről még nagyobb elkeseredéssel tovább folytattatok. Ezt a békekötést ama cardinalis béke, t. i. a nikolsburgi, egészen ignorálja s róla egy szóval sem emlékezik. Az 1617-diki julius 3dikán Nagyszombatban kelt szerződés által a határok, úgy mintázok Báthory Zsigmond békességes birtoka korában valának, megismertetvén , ezen kifejezésből nem az foly , mit Kölcsey követel, hanem egyenesen az, hogy a részek az erdélyi fejedelemség határai közé tartoztak. Az 1620diki január 16-kán kelt szerződés , mellynél fogva Bethlen Gábornak Szatmár, Szabolcs, Beregh, Ugocsa örökösen, ezek fölött kilencz megye ideigesen engedtetett át, nem teljesülhetett, mivel a feltételnek, melly a háborúnak megszüntetésében állott, Bethlen Gábor részéről elég nem létetett. De ha teljesült volna is, az csak oda mutatna, hogy ezen 4 megye örökös átadatása, szinte úgy mint Bocskai alatt, épen azt bizonyítaná , miszerint e 4 megye a visszacsatoltatás tekintetében Erdélytől s a részektől egészen megkülönböztetett. A sarkalatos, és az egész ügyet kormányzó nikolsburgi béke (1622.) mind a két ország rendei által codificáltatott, melly szerint Bethlennek a fölebb örökösen engedett 4 megye más hárommal együtt már csak ideiglen adattak, de sem a partiumok, sem maga Erdély mégsem említetvén, e birtok a Bocskai-féle bécsi s Báthory Gábor féle kassai béke provisioja mellett maradott, s ami különös, ebben Magyarország már arról sem kért biztosítást, hogy Erdély és a részek a koronától ele idegenítessenek, hanem egyedül arról, hogy a fejedelemség Bel Klén Gábor halála után a hét megyéhez semmi jogot követelni nem fog. Az 1624 és 1626diki, valamint szinte Rákóczyval 1631 , 1633 és 1645ben kelt békekötések által sem változtattak meg az 1622dikinek elvei, az ideiglen Rákóczynak is átadott hét megye — halála után — visszavétetett, de a részek visszakérése, vagy az azokhozi jognak óvás melletti föntartásáról szó sem volt, sőt az 1638: 41. t.czikk szavai szerint: „In vicino Marmaros comitatu Transsylvaniáé“ a nevezett megyének Erdélyhez örökségképenn tartozása megismertetett. A rendszerinti vámvonalak s a harminczadok is az 1655beli 42 és 83 törvényczikkelyek szerint a részeknek Magyarország felül fekvő szélein határoztatak. Itt tehát jelenleg még csak két észrevételt. Az első, hogy a részek már Báthory Gábor idejében a hatósági visszakapcsolás szempontjából Erdélytől nem csak hogy megkülönböztetve nem voltak, hanem az 1613. 5 t. sz. által a parliumok is szintúgy mint Erdély világosan fölszólítanak ezen szerződés megerősítésére. Ezen szerződés 4-ik pontja pedig tisztán mondja, hogy a magy. kir. kötelezi magát, mint utódjait is, Erdélyi és a részeket minden ellenség ellen segíteni „in quo Transylvaniam et partes Hungáriáe e idem subjectas, in sito principalii juribus privileges.“ s. a. — A második észrevétel az, hogy 1687 ben Oct. 27-kén a lotharingiai berezeggeli egyezkedés szerint a hadi adós érelem kiszolgáltatása azon télre némi elkülönözést tett véyen a részekre nézve, de az egyezség azt mondja „nactamen expressa condition©: no haeo ipiarlerio........«•./» illitimdilionis aut jurisdielionis cuiuscunque Separationen inducere, aut juribus transylvanicis praejudicare possit.“ S igy befejezzük jelen értekezéseinket azon végfigyelmeztetésünkkel, hogy a jelen nemzetjogi casuistica komoly tárgyalásánál, melly kellő világosságot csak a századokon át kifejtett diplomatikai adatok s foederalis adták összeegyeztetéséből nyerhető, feladatunknak azt ismertük, miszerint az úgy szerkeztessék , hogy az oppositionak bármelly ellenvetésére is az olvasó rögtön felelhessen; figyelmeztetünk végtére arra is, hogy végtámokunk mindig csak az, miszerint, ha nem számítanánk is semmit a Bocskai s Báthory Gábor féle szerződésekre, mellyek által ezen ügy a tulságig föltűnő világosságot nyert; az azonban minden esetre áll, hogy Bethlen Gábornak a bécsi 1620 cikiszerződés örökös joggal adott még 4 megyét és ideiglenes jogczim alatt hetet. Ha tehát ezen szerződés valóságos békeszerződés (mint ahogyan azt a magyar országos rendek is annak vették), akkor bizonyos, hogy benne a partvugokról szó sem tétetvén , sőt még örökös czim alatt más megyék is Bethlen s fia maradékiban Erdélynek átadatván, annál biztosabbnak tekinthető, hogy a partvnsoknál az örökös czim szinte meghagyatott. Ha pedig ezen szerződés diplomatikai erővel nem bir — akkor világos, hogy a vezérszerződésnek az 1622diki nikolsburgi békekötés tekintendő; és akkor ismét, mivel az föltétlen, s benne a részek visszacsatlásáról szó sincs, — minden netalán döbbent szerződésekben kifejezett jogföntartás — ezen későbbi béke által mint elenyészettnek tekintendő. TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. Hevesből. (Közgyűlés folytatása). Olvastatott továbbá a nagyméltóságu kancelláriának azon kegyelmes rendelő levele a parádi botrány tárgyában, mellyben előadatik, „hogy mivel a parádi botrányos kihágás tekintetében, a múlt évi december 7-én tett fölirásban is előadott, e megyének eljárása eléggé tanúsítja, miszerint miután az érintett ügyben, e megye részéről egy évnegyeden túl mi sikeres lépés sem történt, nehogy az igazság, a közbátorságnak tetemes veszélyeztetésével, akár késedelmesen, akár pedig kellő foganat s nyomaték nélkül szolgáltassák ki, múlhatatlanul legfelsőbb helyről való szükség az iránt a czélszerű intézkedést megtenni, noha pedig a törvényhatósági kötelességnek ennyire lett elhanyaglása már magában is szigorú megrovást von maga után, mégis ennek betudását még inkább súlyosbíta e megye a legfelsőbb parancsok iránti engedetlenség és tiszteletlenség azon nyilvános jelével, hogy a vizsgálandó küldöttség iránt hozzá bocsátott két rendű határozott rendeleteknek azon helytelen ürügy alatt, mintha az időközben tett fölírásaira kiadandó felsebbi válasz leérkezéséig, a dolgot maga helyezetében hagyni kellene, folytonosan ellene szegült, sőt újabban a már előtte hitelesen tudva volt k. k. leirat daczára egy rögtönözve bevégzett vizsgálat, és annak törvényszéki tárgyalása által, a legfelsőbb nevében működendő kir. biztosnak e részbeni munkálkodását vakmerően gátolni, vagy legalább lehetőleg nehezíteni törekedett. — Valamint tehát, a megye érintett merész eljárásának , a cs. kir. felsége legkegyelmesebb szándéka szerint komoly rászólása mellett , múlt év decerab.ékén hozott törvényszéki határozatnak azon része, mellyben nem tekintetvén a k. kinevezett k. biztosság, törvényes hatósága, szolgabirónak a vizsgálat további folytatása újra meghagyatott, ezennel megsemmisiltetik; úgy e megyének egyszersmind szigorúan meghagyatik , hogy a föntemlitett k. k. leirathoz magát jobbágyi hódolattal alkalmazva , ezen ügybeni minden további cjárással súlyos felelőség terhe alatt hagyjon föl, — és a vizsgálattal megbízott k. biztos irányában mind maga, mind pedig törvényszéke, és tisztviselői által tartozó engedelmességgel viseltessék, és nekik mindenben segédkezet nyújtani mellőzhetlen kötelességének ismerje,— a vizsgálódó szolgabíró által a megyei törvényszéknek bemutatott irományokat pedig, valamint az ezek következtében nemalántán megindított tiszti ügyészi pereket, bármi további lépéseknek fölfüggesztése mellett, további rendeletek kiadása végett haladék nélkül mutassa föl.“ Prosit! mondá a conservativ párt magában, nyugton szemlélve, ami fog vajúdni azon nép serege, melly ezen tárgyat ennyire vezette, — a melly tanácsvezérek megérdemlőnek , ha minden politikai indignalio egész súlyában részesülnének; — de halljuk csak, mikép érte el a túlzó oppositio e tekintetben is azon pontot, ahol egész súlyában fogja a világ bírálatának kárhoztató ítéletét elvenni. Ezen keleiratnak fölolvasása után L. J. tiszti alügyész hivatalosan jelenté, hogy ő a jelen bűntény tárgyában egyik egyén ellen a pert föl is vette, de kettejének megidéztetéséről szóló kézbesítési bizonyítvány meg nem érkezése miatt, azok ellen a pert folyamatba tenni nem lehetett, — utóbbi megidéztetésük azonban f. évi mártius 3ára elrendelve van. Elnök, magában értetődik, hogy amilly karban állnak a perek, úgy kell azokat felküldeni. B. F. két tárgyat lát a k. leiratban, mellyet érintetlen hagyni nem lehet — rászalja a kormány t. i. a hamarkodást, és egyúttal hanyagsággal is vádol bennünket, továbbá az eljárást megakadályozza azzal, hogy a folyamatban levő pereket fölküldetni kéri. — Szóló nincs ellene e fölküldésnek, de mégis sérelmet lát abban, hogy a megyét eljárásában a kormány gátolja — nehogy ismét engedetleneknek mondassunk, azon kijelentéssel véli fölküldetni az irományokat, miszerint jelentessék ki, hogy a két egyén ellen elmaradott perfölvétel, a kézbesítésről szóló bizonyítványok meg nem érkezése miatt történt. P. P. egyetért B. F.-el, de minthogy meg van győzettetve, miszerint az udv. kancelláriának jelleméhez nem férhetnek olly szavak, mellyek a leiratban foglalvák, mint p. o. vakmerő sat. legalább őt nem vonhatják azon udv. kancellária iránt kellő tiszteletre illyetén megrovó szavak— írjunk föl, s jelentsük ki ebből eredő fájdalmunkat. — Elnök figyelmezteti a szónokot, hogy az udvari kancellária ő felsége k urunk nevében szól, az iránt kellő tisztelettel tartozunk; a mi a megrovó szavakat illeti: azok ugyan nem complementirozók , de nem is újak, ha a régi diák leiratokat megolvassuk, csak hogy régibb időkben nem olly gyakran adtunk arra alkalmat, hogy illy súlyos megrovásban részesüljünk, ne adjunk újabb kellemetlenségre okot — engedjünk a felsőbbi parancsnak. S. L. A. K. e leirat kettős fájdalmat szül a szólóban, kíméletlenül fujtatunk, és fölirati okaink megczáfolva nincsenek, csak vádakat hord föl ellenünka leirat — nehogy azonban hasznosabb dolgaink hátra maradjanak, küldjük föl a periratokat, nehogy erőszakot használjanak ellenünk; egyébiránt jegyezzük föl országgyűlési sérelmeink sorába, a megyékkel pedig e sérelmet jókor előre tudatván, köröztessük, ha vakmerő szó miatt fájdalmunkat fölirásunkban fejezzük ki, okát adván, miért nem vétetett két egyén ellen föl a bűnper. Csak rajta csak igy juthatunk a pontra, hova ez ügynek följutandását — a dolog kezdetével mindjárt megjósoltuk. — Ugyan engedjenek meg a másik oldalon, ha kérdést teszünk, hiszik e azt, hogy az ország régtől borzad a parádi gátolhatlan botrányoktól, — hiszik e, hogy illy ismételt vád kinyomozásának szokatlan , s csak nem ezen egyetlen ügyben változtatott módja miatt — a haza minden lapjai egyiránt megróvták tényét megyénknek, — és azt hiszik e, mikép magunk adtunk okot arra, hogy ez ügyben szigorúan rovassunk meg felsőbb helyről, — hiszik e azor urak, kik ezen ügy barátinak képzelik magukat, hogy épen ők álliták ez ügyet élre, s vitték non plus ultrára? — és most még azzal tetézik a bajt, hogy némelly ifju kevés tüzzel föllobbant, de jó reményű honpolgárod neveit országunk gyűléskönyvének lapjaiba idézi herostratusi dicsőség fénye közé, a megyének pedi ebbeni eljárását országosan kívánják taglaltatni, hog az ország többsége elött még inkább megrovassunl Lássuk tehát, mit mond majd az országgyűlésenk többsége, melly a virulásnak indult haza jövője fölött komolyan tanácskozandó , a parádi pofozkodj ügye fölötti sérelemről mondandja ki ítéletét, a drága időnek vesztével, és erősen hiszem, kárunkkal, bi kásánkkal. — A P. első alispán pártolja a köröztetést sérelmes szavak miatti fájdalmunkat jelentvén ki. 31 nekulána e kérdésben a conservativ párt ex proses; nem szólalt föl, nehogy mélyebben süllyedjünk e túra vitatása miatt, az ellenzéket hagyván egyedül a trca. — Végre elnöki sokoldalú tanuságos capacitások után határoztatott. Azon sérelem, miszerint megye törvényhatósági eljárásának felfüggesztései kb. biztos működik országszerte körözte sok, s a legközelebbi országgyűlésre küldendő k vetőinknek orvoslás végeit utasítás adassák, a fölterjesztetni kívánt irományok pedig, egy fájdaléi teljes felírás mellett fognak fölküldetni, melly kijelent hogy a leérkezett k. leirat, az azt megelőző fölirásurban elősorolt fájdalmunkra, nem hogy nem szi