Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)
1847-02-26 / 444. szám
körüli teendőknek szenteljék; — ezek után fölolvastatott a gyászos intézvény; a megye rendei elhatározák, hogy a magos elnök s megyés püspök előintézkedéseikkel már elrendelt halotti misére egész testületben indulva, fogjuk ajtatos fohászainkat az egek urának bemutatni; egyszersmind végzésül az ő felsége által elrendelt királyi hivatalnokok gyászát a rr. elfogadván, az olly utasítással rendeltetik környékeltetni, hogy a megyei tisztviselők hivatalos működéseiket is gyásszal teljesítsék, és valamint a fenséges özvegy föherczegné, úgy István föherczeg, és az egész fenséges családnak keblünk mélyéből eredt fájdalmas részvétünket fölirások által tudatjuk; — ekkoron elnök e méltósága a riket lelkére, hogy egy testben követnék az anyaszentegyházba, s csak onnét visszatérendök, tárgyalandjuk a többi intézvényeket. — Elindulánk tehát a megyei s városi hatóság, katonai s polgári tisztség kíséretében a templomba, hol minden disz és fény, mit e hatóság tehete, egyesült a hit lakosok érzeteivel; az engesztelő gyászmise G. A. prépost ur által mulattatott föl, mit bevégezve, ismét megyei teremünkbe térénk, hol elnök főispáni helyettes ur ő méltósága a rendeknek igazi honfias részvétükért szives köszönetét mondva, fölolvastatá a nagyméltóságu m. kir. helytartótanács másik intézvényét, melly tudatja a hű jobbágyokkal, hogy felséges urunk királyunk, királyi helytartójává fenséges István főherczeget, atyjának minden erényeiben mássát, jövő országgyűlésig helyettesíteni legkegyelmesebben méltóztatott. — A milly mély vala fájdalma Arad Jr.nek a sújtó veszteségen, olly örömérzet lepé meg kebleinket, midőn a felséges honatya a megye óhajtását megelőzve, eme rendeletét megértőnk, mellyet szűnni nem akaró éljenzés követe; a mire is közmegegyezésü határozatlan: felséges urunk királyunkhoz hála fölirás, hogy a megye óhajtását illy megelőzve teljesítette, azon végzéssel, miszerint országyűlési követeinknek ezennel utasításul adjuk, hogy a jövő országgyűlés alkalmával István fenséges főherczeget minden kijelölés nélkül az ország nádorává kikiáltsák; — azon fényes küldöttségünk pedig, melly keblünkből a magas elhunyt félszázados ünnepélyéhez kinevezve volt, ezennel ujból olly utasítással megbizatik, hogy fenséges István főherczegnek megyénk örömét személyesen megvigye. Ezzel a közgyűlés befejeztetett. Rendes Levelező. Bácsból. Zombor, febr. 14. E hó 13án rendkívül jöttek össze Bácsmegye rendei. A bejövő főispánt legnagyobb csendben fogadá a közönség, előlegesen tudván , hogy e rendkívüli összejövet tárgya a nemzet vesztesége leend. Siri csend közepette kezdő elnök e méltósága az összejövet okát fejtegetni, s a nagy férfiú vesztét rövid, de bánatteljes szavakban adván elő, az összes közönség bánatát is fejezé ki. — De fölvidulánk s örömriadásokra fakadánk, midőn hallók, hogy ő felsége a nagy veszteséget kipótolandó, Istvánt, mint atyja erényei méltó örökösét, — kit e hon nemzetiségében táplált, s ki előtt tudvák honunk minden bajai — addig is, mig a jövő országgyűlésen a törvényes választás megtörténendik, királyi helytartóul kegyelmesen kinevezé. Olvastattak az ide vonatkozó két rendbeli k. k. leiratok, mellyeknek egyike József országunk elfelejthetetlen nádora elhunytat, s a kormányszékek részére 3 hónapi gyászt, és minden vallású egyházi főnökök által foganatba veendő gyászszertartások rendeletét, másika István főherczeg ideiglenes helytartóvá kineveztetését foglalja magában. Mindkettőt a legéberebb figyelemmel hallgatá a jelenvolt közönség. Ezek után Z. J. tb. emelt szót, mint magát kifejező, nem mint párt embere, hanem mint polgár, s polgártársai összes érzelmeinek hű tolmácsa ; elég bőven s hiteles adatokkal támogatván állításait, a boldogult nádor fáradozásait elősoroló, mellyek hosszú sorozatából eléggé kiviláglott, hogy a nagy férfin félszázados hivataloskodása alatt alkotmányunk hű őre, nemzetiségünk s nemzeti nyelvünk leghöbb barátja vala; végzetül emlitetlenül nem hagyá, hogy a vallási súrlódások megszüntetése is neki köszönhető. S mint illyent, méltán kesergi magyar honunk, annál is inkább, hogy él a haladás élén állót épen akkor ragadd el a kérlelhetlen halál, midőn a teendők halmazain éltét s közremunkálását leginkább igénylé. Altért, s rövid vázlatban előadá Europa jelen vészteljes állását. De mindezek közepette reménysugárt lát föltűnni az uj k. k. helyettesítésben, s ezt a nemzet kívánatéval egyesültnek nevező. Végre indítványozó, hogy Bácsmegye rendei is , kiknek kebelében az elhunytnak örök emléke megmarad, ö felségéhez hálás fölirást küldjenek olly rögtönös atyai szorgoskodásaiért. Ő fensége özvegyének, valamint másod alispán ur indítványa következtében István föherczegnek is küldendő résztvevő fölirásban bánatteljes érzelmeiket kijelentsék. István föherczegnek egyszersmind örömfölirást küldjenek. Az indítványhoz kapcsoló végtére, hogy Bácsmegye követeinek utasításul adja, hogy valamint a boldogult, úgy fia is közkikiáltás ábta választassák meg. Olvastattak több megyéknek csak nem rokon tartalmú körlevelei, s kedves tudomásul vétettek. A 3 hónapi gyászt közakaratúlag elfogadók. (Nem ugyan hivatalosan, de hitelesen értesültünk, miképp méltósága a gyászszertartást jövő hó 15én tartandó rendes közgyűlés napjára halasztó, részint azért — mint maga mondó, — hogy az oltár körüli szolgálat ünnepélyes szertartással vitessék véghez, részint hogy több alak röpíthessen buzgó imákat az elhunyt lelke üdvéért.) — Ez alkalommal fölvétetett néhai Szárics József tb. s Szabadka sz. kir. város helyettes-föbirája hátrahagyott árváinak folyamodványa, mellyben az ingatlan örökség eladatását kérik, annál is inkább, mivel a boldogult tömegét adóság is terheli, mellynek kielégítésére kell valamit eladni, s a fönmaradandók kezelése az árvák nagy károsításával vagyon összekapcsolva , mint az a lelettárból s hivatalos tudósításokból kiviláglik. Végre elnöki méltósága fájdalmasan jelenté Gromon Móricz tb. s vajszkai és bodgyáni helységek földesura halálát, ki igen rövid betegség után élte 37dik évében a jobb létre szenderült. Kesergik öt elmaradott özvegye, s egyetlen fia. Szinte e napon szűnt meg élni Bulla Károly megyei főorvos élte 53ik évében,, s tetemei ünnepélyes kiséret mellett a zombori köztemetőbe mai napon eltakarhattak. — — Gyászünnepélyröl lévén említés, érintetlenül nem hagyhatjuk, miként sz. kir. Zombor városa templomában f. hócán nt. Keile Ernészt helybeli lelkész segédszolgálat mellett bemutató az engesztelő áldozatot... Daczára azon kellemetlen időnek, melly e napon dühöngött, számtalan minden rangú, neműs felekezetű ájtatoskodókat hiva össze a bús harang moraja , kik mindannyian , mint éltében úgy holta uitán is hű tisztelet-adói voltak az elfelejthetetlennek. Mint máskor, úgy e gyász ünnepély alkalmával is e város érdemes polgárai azon összhangzó kivonata fejlett ki: bár már egyszer ő felsége vigasztalná meg őket avval, hogy érdemteljes lelkészek illy alkalmakkal a hívek buzgalma emelésére ünnepélyes szertartással mutathatná be a sz. mise áldozatot, miért e sz. kir. város lakói már 22 év óta sóvárognak. A ns közönség részéről költséges előkészület után e gyász ünnepélyre a gyász ravatal a legkiterhelőbben volt előállítva. Vegyes újdonságok. (Épen most jelent meg) egy nagy figyelmet gerjesztett s erre érdemes röpirat, illy czim alatt: „Politikai programm töredékek“. 1847. Gróf Széchenyi Istvántól, nagyvad rétben, 168 lap. nyom. Trattner Károlyi betűivel. E röpirat fölötti saját nézeteinket, jelen számunkban megkezdett s folytatandó föczikkeink tartalmazandják. — (A budai polgári őrsereg tisztikara) fenséges István föherczeg Magyarország királyi helytartójává lett örvendetes kineveztetésének emlékéül, — egy árva ház alapítása által, melly ő fensége pártfogása alatt állami — élő emléket fog emelni, s e czélra rögtön, — valamint a többi egyenruhás polgárság is ezer ezer pstot irt alá, s a megajánlott öszveg nagyobb részét lefizetvén, azt a takarékpénztárba tevé. — Éljenek a derék polgárok!... Illy nemes tettekből veszi életét a valódi polgári érdem. — (A pesti kegyes tanitórend) társháza és kir. gymnasium részéről folyó hó ilkén tartatott halhatatlan emlékű nádor Ő fenségéért ajtatos egyházi szolgálat mellett az engesztelő gyászmise áldozat. (Szalai báró Barkóczy László, székesfejérvári püspök , maga a megyéjebeli papnevelő intézet templomának főoltárára hat ékes bronz gyertyatartót, kitűnő szép gyertyákkal, és ismét két kisebb, hasonló anyagból készült, s igy 424 ft. 15 kr. értékű ékességet,— továbbá mint a tudományosság buzgó követője s előmozdítója, saját könyvtárából, a magyar, német s franczia irodalom újabb szüleményeiből több mint kétszáz darab munkát a papnevelő intézet tanítói s előjáróinak s a növendékpapságnak kegyesen ajándékozni mélóztatott. 130 (Rékas helység lakosit) az utósó években a sors keze legérzékenyebben sújtotta , mert a mellett hogy 1841 ben gabonájuk igen kevés , vagy épen semmi sem termett, kin levő takarmányukat is az árvíz mind semmivé tette; de a szükségben a segedelem sem késett, mert alig következett be az 1842-i ínség, a földes uraság — a váczi püspökség és káptalan — az éhezők szükségét rögtön 4000 főnyi kölcsönnel sietett enyhíteni. — 1845dik évben, noha nem az egész határ , hanem annak csak fele része lett a csapás áldozata , mégis kivétel nélkül elengedvén a 9det, jótékonyságát alattvalóival egyiránt éreztette; — végre 1846ban előre látván már a küszöbön álló nyomort, annak elhárítására, nem csak hogy az öt illetőked gabonának pesti mérőjét 7 vston megváltani engedte, hanem azon fölül, még mind a mellett hogy az éhezők fölsegélésére a birtokosokra Pest megye által kivetett 50.000 pengőforint tőkéhez nem csekély segedelemmel járult: jótékonyságáért elegendően hálát nem adható szegény jobbágyait, — különösen a káptalan — részenként visszafizetendő 7000 váltóforintnyi kölcsönnel segítette meg. — A kegyes földes uraság ezen jobbágyai iránti nemesszivűsége által mindenesetre egyik legszebb virágot tűző érdemkoszorujába. (A közönség idején) mindig találkoznak nemeslelkű emberbarátok, kik a szegények sorsát enyhíteni sietnek. Illy jótékony férfiút s emberbarátot mutatunk be n tele Kovács Pál nógrádmegyei Patak helység lelkészében is, ki éhséggel küzdő híveinek 200 pozs.mérő rozsot osztogatott ki ingyen. Ezen derék egyházférfiu továbbá már két év óta 5 vagyontalan árva gyermeket ruház és neveltet; most uj évtől pedig ismét 3 illy nyomorult árvát karolt föl atyai ápolása alá. A szegényebb sorsú gyermekeknek, hogy iskolába szorgalmasan járhassanak, 30 pár csizmát osztott ki. Patak és Dejtár helységekben az iskolába járó gyermekeket könyvekkel és írószerekkel nagylelkűen ellátja, s a herczeg-primás Kopácsy József nevét viselő balassa-gyarmathi leánynevelő intézetben 3 egymás után következő évre egy szegény falusi jegyző 8 éves lánykáját, évi 60 ott érettéi fizetés mellett, kisebb alapitványos növendéknek nevezte ki. — Vajha a szép példa minél több követőt találjon!!... (Mecklenburgban, mint az odavaló esti lap közli, egy lengyel születésű kezdő színész, barátja lakán agyonlőtte magát, a fölötti szégyenében, mivel egy szolgaszerepet roszul játszott el. — A mieink ellenben az úri szerepeket szokták leginkább roszul eljátszani, és épen ezért megelégszenek azzal , ha ollykor-ollykor jól megpiszegik, pedig urat sokkal könnyebb ám játszani mint szolgát. (Londonban) múlt évi novemberben 900 személy fuladt a Themsébe, 300 pedig szöngőz által fulasztotta meg magát. Egy ezen utóbbi szerencsétlenek közöl következő szavakat hagyott hátra szobájában kis papírdarabra írva : Mivel az utósó napokban folyvást tartó köd nekem nagyon kellemetlenül esett, változatosság okáért széngöznél keresem menhelyem. — /. VIDÉKI HÍREK. Pozsonyból. Febr. 22-én. Méltán szállá meg Pozsony város lakosainak keblét az aggodalom 1. hó 19-én, midőn a tőlük már már elbúcsúzandó jegét ismételve megállani szemlélők, azonban még sem gyanították, hogy makronczáskodása olly károkat okozzon, minőket fájdalom valóban okozott. A jégszabad menetelében ugyanis a városon jóval alul gázoltatván, összetorlódott, mi miatt a viz seblen növekedvén, 20-dikán viradóra rendes medrét meghaladva, a part melletti házakat kezdé mosni.A város alatti csatornák vízzel csak hamar megteltek, s délutáni órákban már a város alantabb fekvő részeit több lábnyi magasságra elöntötte. Öt óra tájban az orosz várság is, hova a jég reggel óta tódult, megtelvén, a Királyhegy mellett iszonyú dühhel iromlottak a roppant jégtáblák városunknak, s a „halász kapun“ de a „hosszu utczát“ is egész a „lőrincz kapuig“ jeges tengerré alakította. Ekkor a víz magassága 20—21 lábnyinak mondatott; azonban a víz egyre növekedett, míg végre éji 2—3 óra közt iszonyú szélvész kíséretében a folyam közepét áttörve, megindult ismét, utczáinkon roppant jégtáblákat hagyván emlékül. — A Landler, Amade-utczában egy ölnyi magasságu víz volt. Az 1809—diki áradás csak valamivel volt nagyobb a mostaninál. Az okozott kár eddig nem tudatik. — Az oroszvári ágban telelő gőzösök, noha fönfarthalásukra kevés volt a remény, szerencsésen