Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)

1847-02-26 / 444. szám

körüli teendőknek szenteljék; — ezek után fölolvasta­tott a gyászos intézvény; a megye rendei elhatáro­­zák, hogy a magos elnök s megyés püspök előintéz­­kedéseikkel már elrendelt halotti misére egész testü­letben indulva, fogjuk ajtatos fohászainkat az egek urának bemutatni; egyszersmind végzésül az ő fel­sége által elrendelt királyi hivatalnokok gyászát a rr. elfogadván, az olly utasítással rendeltetik környé­­keltetni, hogy a megyei tisztviselők hivatalos mű­ködéseiket is gyásszal teljesítsék, é­s valamint a fenséges özvegy föherczegné, úgy István föher­­czeg, és az egész fenséges családnak keblünk mélyéből eredt fájdalmas részvétünket fölirások által tudatjuk; — ekkoron elnök e méltósága a ri­ket lelkére, hogy egy testben követnék az anyaszentegyházba, s csak onnét visszatérendök, tárgyalandjuk a többi intézvé­­nyeket. — Elindulánk tehát a megyei s városi hatóság, katonai s polgári tisztség kíséretében a templomba, hol minden disz és fény, mit e hatóság tehete, egyesült a hit lakosok érzeteivel; az engesztelő gyászmise G. A. pré­post ur által mulattatott föl, mit bevégezve, ismét megyei teremünkbe térénk, hol elnök főispáni he­lyettes ur ő méltósága a rendeknek igazi honfias részvétükért szives köszönetét mondva, fölolvas­­tatá a nagyméltóságu m. kir. helytartótanács másik intézvényét, melly tudatja a hű jobbágyokkal, hogy felséges urunk királyunk, királyi helytartójává fen­séges István főherczeget, atyjának minden eré­nyeiben mássát, jövő országgyűlésig helyettesíteni leg­kegyelmesebben méltóztatott. — A milly mély vala fájdalma Arad Jr.nek a sújtó veszteségen, olly öröm­érzet lepé meg kebleinket, midőn a felséges honatya a megye óhajtását megelőzve, eme rendeletét megér­tőnk, mellyet szűnni nem akaró éljenzés köve­te; a mire is közmegegyezésü határozatlan: felsé­ges urunk királyunkhoz hála fölirás, hogy a megye óhaj­tását illy megelőzve teljesítette, azon végzéssel, misze­rint országyű­lési követeinknek ezennel utasításul adjuk, hogy a jövő országgyűlés alkalmával István fen­séges főherczeget minden kijelölés nélkül az ország nádorává kikiáltsák; — azon fényes küldöttsé­günk pedig, melly keblünkből a magas elhunyt fél­százados ünnepélyéhez kinevezve volt, ezennel uj­­­­ból olly utasítással megbizatik, hogy fenséges Ist­ván főherczegnek megyénk örömét személyesen megvigye. Ezzel a közgyűlés befejeztetett. Rendes Levelező. Bácsból. Zombor, febr. 14. E hó 13án rend­kívül jöttek össze Bácsmegye rendei. A bejövő fő­ispánt legnagyobb csendben fogadá a közönség, elő­­legesen tudván , hogy e rendkívüli összejövet tárgya a nemzet vesztesége leend. Siri csend közepette kez­­dő elnök e méltósága az összejövet okát fejtegetni, s a nagy férfiú vesztét rövid, de bánatteljes szavak­ban adván elő, az összes közönség bánatát is fejezé ki. — De fölvidulánk s örömriadásokra fakadánk, midőn hallók, hogy ő felsége a nagy veszteséget kipóto­landó, Istvánt, mint atyja erényei méltó örökö­sét, — kit e hon nemzetis­égében táplált, s ki előtt tudvák honunk minden bajai — addig is, mig a jö­vő országgyűlésen a törvényes választás megtör­­ténendik, királyi helytartóul kegyelmesen kinevezé. Olvastattak az ide vonatkozó két rendbeli k. k. lei­ratok, mellyeknek egyike József országunk elfelejt­­hetetlen nádora elhunytat, s a kormányszékek ré­szére 3 hónapi gyászt, és minden vallású egyházi főnökök által foganatba veendő gyászszertartások rendeletét, másika István főherczeg ideiglenes helytartóvá kineveztetését foglalja magában. Mind­kettőt a legéberebb figyelemmel hallgatá a jelenvolt közönség. Ezek után Z. J. tb. emelt szót, mint ma­gát kifejező, nem mint párt embere, hanem mint polgár, s polgártársai összes érzelmeinek hű tol­mácsa ; elég bőven s hiteles adatokkal támogatván állításait, a boldogult nádor fáradozásait elősoroló, mellyek hosszú sorozatából eléggé kiviláglott, hogy a nagy férfin félszázados hivataloskodása alatt al­kotmányunk hű őre, nemzetiségünk s nemzeti nyel­vünk leghöbb barátja vala; végzetül emlitetlenü­l nem hagyá, hogy a vallási súrlódások megszünte­tése is neki köszönhető. S mint illyent, méltán ke­­sergi magyar honunk, annál is inkább, hogy él a haladás élén állót épen ak­kor ragadd el a kérlel­­hetlen halál, midőn a teendők halmazain éltét s köz­­rem­unkálását leginkább igénylé. Altért, s rövid váz­latban előadá Europa jelen vészteljes állását. De mind­ezek közepette rem­énysugárt lát föltűnni az uj k. k. helyettesítésben, s ezt a nemzet kívánatéval egyesültnek nevező. Végre indítványozó, hogy Bács­megye rendei is , kiknek kebelében az elhunytnak örök emléke megmarad, ö felségéhez hálás fölirást küldjenek olly rögtönös atyai szorgoskodásaiért. Ő fensége özvegyének, valamint másod alispán ur in­dítványa következtében István föherczegnek is kül­dendő résztvevő fölirásban bánatteljes érzelmeiket kijelentsék. István föherczegnek egyszersmind öröm­­fölirást küldjenek. Az indítványhoz kapcsoló végté­re, hogy Bácsmegye követeinek utasításul adja, hogy valamint a boldogult, úgy fia is közkikiáltás ábta választassák meg. Olvastattak több megyéknek csak nem rokon tartalmú körlevelei, s kedves tudomásul vétettek. A 3 hónapi gyászt közakaratúlag elfoga­dók. (Nem ugyan hivatalosan, de hitelesen értesül­tünk, mikép­p méltósága a gyászszertartást jövő hó 15én tartandó rendes közgyűlés napjára halasztó, részint azért — mint maga mondó, — hogy az ol­tár körüli szolgálat ünnepélyes­ szertartással vites­sék véghez, részint ho­gy több alak röpíthessen buz­gó imákat az elhunyt lelke üdvéért.) — Ez alkalom­mal fölvétetett néhai Szárics József tb. s Szabadka sz. kir. város helyettes-föbirája hátrahagyott árvái­nak folyamodványa, mellyben az ingatlan örökség eladatását kérik, annál is inkább, mivel a boldo­gult tömegét adóság is terheli, mellynek kielégíté­sére kell valamit eladni, s a fönmaradandók keze­lése az árvák nagy károsításával vagyon összekap­csolva , mint az a lelet­tárból s hivatalos tudósítá­sokból kiviláglik. Végre elnök­i méltósága fájdal­masan jelenté Gromon Móricz tb. s vajszkai és bod­­gyáni helységek földesura halálát, ki igen rövid be­tegség után élte 37dik évében a jobb létre szenderü­lt. Kesergik öt elmaradott özvegye, s egyetlen fia. Szin­te e napon szűnt meg élni Bulla Károly megyei fő­orvos élte 53ik évében,, s tetemei ünnepélyes ki­séret mellett a zombori köztemetőbe mai napon el­takarhattak. — — Gyászünnepélyröl lévén említés, érintetlenül nem hagyhatjuk, miként sz. kir. Zombor városa templomában f. hócán nt. Keile Ernészt helybeli lelkész segédszolgálat mellett bemutató az engesztelő áldozatot... Daczára azon kellemetlen időnek, melly e napon dühöngött, számtalan minden rangú, nemű­s felekezetű ájtatoskodókat hiva össze a bús harang moraja , kik mindannyian , mint éltében úgy holta ui­tán is hű tisztelet-adói voltak az elfelejthetetlennek. Mint máskor, úgy e gyász ünnepély alkalmával is e város érdemes polgárai azon összhangzó kivonata fejlett ki: bár már egyszer ő felsége vigasztalná meg őket avval, hogy érdemteljes lelkészek illy al­kalmakkal a hívek buzgalma emelésére ünnepélyes­ szertartással mutathatná be a sz. mise áldozatot, mi­ért e sz. kir. város lakói már 22 év óta sóvárog­nak. A ns közönség részéről költséges előkészület után e gyász ünnepélyre a gyász ravatal a legkiter­­helőbben volt előállítva. Vegyes újdonságok. (Épen most jelent meg) egy nagy figyel­met gerjesztett s erre érdemes röpirat, illy czim alatt: „Politikai programm töredékek“. 1847. Gróf Széchenyi Istvántól, nagy­vad rétben, 168 lap. nyom. Trattner­ Károlyi betűivel. E röpirat fölötti sa­ját nézeteinket, jelen számunkban megkezdett s foly­tatandó föczikkeink tartalmazandják. — (A b­u­d­a­i polgári ő­r­s­e­r­e­g tisztikara) fenséges István föherczeg Magyarország királyi helytartójává lett örvendetes kineveztetésének em­lékéül, — egy árva ház alapítása által, melly ő fensége pártfogása alatt állami — élő emléket fog emelni, s e czélra rögtön, — valamint a töb­bi egyenruhás polgárság­ is ezer ezer pstot irt alá, s a megajánlott öszveg nagyobb részét lefizetvén, azt a takarékpénztárba tevé. — Éljenek a derék polgárok!... Illy nemes tettekből veszi életét a va­lódi polgári érdem. — (A pesti kegyes tan­it­órend) társháza és kir. gymnasium részéről folyó hó ilkén tartatott hal­hatatlan emlékű nádor Ő fenségéért ajtatos egyházi szolgálat mellett az engesztelő gyászmise áldozat. (Sza­l­ai báró Barkóczy László,­ székes­­fejérvári püspök , maga a megyéjebeli papnevelő intézet templomának főoltárára hat ékes bronz gyer­tyatartót, kitűnő szép gyertyákkal, és ismét két ki­sebb, hasonló anyagból készült, s igy 424 ft. 15 kr. értékű ékességet,— továbbá mint a tudományosság buzgó követője s előmozdítója, saját könyvtárából, a magyar, német s franczia irodalom újabb szülemé­nyeiből több mint kétszáz darab munkát a papnevelő intézet tanítói s előjáróinak s a növendékpapságnak kegyesen ajándékozni mélóztatott. 130 (Rékas helység lakosit) az utósó évek­ben a sors keze legérzékenyebben sújtotta , mert a mellett hogy 1841 ben gabonájuk igen kevés , vagy épen semmi sem termett, kin levő takarmányukat is az árvíz mind semmivé tette; de a szükségben a sege­delem sem késett, mert alig következett be az 1842-i ínség, a földes uraság — a váczi püspökség és káp­talan — az éhezők szükségét rögtön 4000 főnyi köl­csönnel sietett enyhíteni. — 1845dik évben, noha nem az egész határ , hanem annak csak fele része lett a csapás áldozata , még­is kivétel nélkül elen­gedvén a 9det, jótékonyságát alattvalóival egyiránt éreztette; — végre 1846ban előre látván már a küszöbön álló nyomort, annak elhárítására, nem csak hogy az öt illető­ked gabonának pesti mérőjét 7 vston megváltani engedte, hanem azon fölül, még mind a mellett hogy az éhezők fölsegélésére a bir­tokosokra Pest megye által kivetett 50.000 pengő­­forint tőkéhez nem csekély segedelemmel járult: jótékonyságáért elegendően hálát nem adható sze­gény jobbágyait, — különösen a káptalan — ré­­szenként visszafizetendő 7000 váltóforintnyi kölcsönnel segítette meg. — A kegyes földes uraság ezen jobbágyai iránti nemesszivű­sége által mindenesetre egyik legszebb virágot tűző érdemkoszorujába. (A közönség idején) mindig találkoznak nemes­­lelkű emberbarátok, kik a szegények sorsát enyhí­teni sietnek. Illy jótékony férfiút s emberbarátot mu­tatunk be n­ tele Kovács Pál nógrádmegyei Pa­tak helység lelkészében is, ki éhséggel küzdő hí­veinek 200 pozs.­mérő rozsot osztogatott ki in­gyen. Ezen derék egyházférfiu továbbá már két év óta 5 vagyontalan árva gyermeket ruház és neveltet; most uj évtől pedig ismét 3 illy nyomorult árvát ka­rolt föl atyai ápolása alá. A szegényebb sorsú gyer­mekeknek, hogy iskolába szorgalmasan járhassa­nak, 30 pár csizmát osztott ki. Patak és D­ej­tár helységekben az iskolába járó gyermekeket könyvekkel és írószerekkel nagylelkűen ellátja, s a herczeg-primás Kop­ács­y József nevét viselő balassa-gyarmathi leánynevelő intézetben 3 egymás után következő évre egy szegény falusi jegyző 8 éves lánykáját, évi 60 ott érettéi fizetés mellett, ki­sebb alapitványos növendéknek nevezte ki. — Vaj­ha a szép példa minél több követőt találjon!!... (Mecklenburgban,­ mint az odavaló esti lap közli, egy lengyel születésű kezdő színész, ba­rátja lakán agyonlőtte magát, a fölötti szégyenében, mivel egy szolgaszerepet roszul játszott el. — A mi­eink ellenben az úri szerepeket szokták leginkább roszul eljátszani, és épen ezért megelégszenek az­zal , ha ollykor-ollykor jól megpiszegik, pedig u­­rat sokkal könnyebb ám játszani mint szolgát. (Londonba­n) múlt évi novemberben 900 sze­mély fuladt a Themsébe, 300 pedig szöngőz által fulasztotta meg magát. Egy ezen utóbbi szerencsét­lenek közöl következő szavakat hagyott hátra szo­­­bájában kis papírdarabra írva : Mivel az utósó na­pokban folyvást tartó köd nekem nagyon kellemetle­nül esett, változatosság okáért széngöznél keresem menhelyem. — /. VIDÉKI HÍREK. Pozsonyból. Febr. 22-én. Méltán szállá meg Pozsony város lakosainak keblét az aggodalom 1. hó 19-én, midőn a tőlük már már elbúcsúzandó jegét ismételve megállani szemlélők, azonban még sem gya­nították, hogy makronczáskodása olly károkat okoz­zon, minőket fájdalom­ valóban okozott. A jég­szabad menetelében ugyan­is a városon jóval alul gázoltatván, összetorlódott, mi miatt a viz seblen növekedvén, 20-dikán viradóra rendes med­rét meghaladva, a part melletti házakat kezdé mos­ni.­A város alatti csatornák vízzel csak hamar meg­teltek, s délutáni órákban már a város alantabb fekvő részeit több lábnyi magasságra elöntötte. Öt óra tájban az orosz várs­ág is, hova a jég reggel óta tódult, meg­telvén, a Királyhegy mellett iszonyú dühhel iromlottak a roppant jégtáblák városunknak, s a „halász kapun“ de a „hosszu­ utczát“ is egész a „lőrincz kapuig“ jeges tengerré alakította. Ekkor a víz magassága 20—21 lábnyinak mondatott; azonban a víz egyre növekedett, míg végre éji 2—3 óra közt iszonyú szélvész kísé­retében a folyam közepét áttörve, megindult ismét, utczáinkon roppant jégtáblákat hagyván emlékül. — A Landler, Amade-utczában egy ölnyi magassá­­gu víz volt. Az 1809—diki áradás csak valamivel volt nagyobb a mostaninál. Az okozott kár eddig nem tudatik. — Az oroszvári ágban telelő gőzösök, noha fönfarthalásukra kevés volt a remény, szerencsésen

Next