Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)
1847-01-29 / 428. szám
Küldői segítni akarnak a nép sorsán, de úgy, hogy minden oldalról segítsenek. A nép terhei sokfélék. Ki nem ismeri az ezrekre menő deperditákat, fuvarozást, postálkodást, ingyen gazdálkodást. Hogy tehát az a jótékonyság, mit az úrbér fogna eredményezni az úrbéres osztályra nézve, más terhek növekedése által meg ne hiúsuljon, küldői azt kívánják, hogy az urbér mindaddig föl ne küldessék, mig a kk. és rt. az adóval is készen lévén, a kettőt együtt terjesztik föl azon óhajtással, hogy ö ilge mindkettőt egyszerre kegyeskedjék megerősitni. Azon állítás ellenében, miszerint a földadó a jelenlegi rendszer behozata óta nem növekedett, szóló példákat idéz Küküllő megyéből, hova a tartományi biztos némelly adóbeli egyenetlenségek tárgyában kiszállván, nem azt kérdezte, kinek mi marhája vagy fölkelhetője van, hanem hogy mennyi földet bir, s ahoz képest íratta adó alá. Ismétli küldői kivonatát, el nem fogadtatása esetére óvást jelentvén. Egy kr. t. biró.: Azon aggodalomra, hogy az úrbéres föld növekedtével az adó is fog szaporodni , kérdi: nincs-e biztosítékunk arra, hogy az adó ne növekedjék? Ha nincs, az a mi hibánk. A régi törvények biztosítnak s a törvényeknek nem tud-e elég érvényt adni a municipális élet? Sok helyen nem növekedett az adó, hanem apadott; többször figyelmeztette örlge a kormányszéket, hogy vigyázzon, nehogy az adó alatti föld változzék. Hogy az adó egyik helységben apad, s másban nő, az adóirók hibája, de van itt, mellyen kiigazítást eszközölhetni. Nem lehet azt tehát állítani, hogy a rendszerből következik az adó szaporodása. Ezért az úrbért, fönálló törvény és sürgető körülményeknél fogva előlegesen kívánja tárgyaltatni, s minthogy az adótörvény által van biztosítva, a kapcsolatot nem kívánja. Elnök: Minthogy az idő már igen messze haladt s még húszan vannak fölirva szólani kívánók, a tanácskozás folytatását holnapi ülésre halasztja. (E.H.) TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. Esztergomból. Folyó évi jan. 26án jegyzőkönyvhitelesitési közgyűlésen fölolvastatott ő felségének k. leirata, mellyben felejthetlen nagy nádorunk halála fölötti gyászt a kir. hivatalnokokra három hónapra terjesztettnek jelenti, s azon reményét fejezi ki, miszerint a nagy halott iránti tiszteletből — felséges példáját a gyászolásban e megye is követendi. Megnyugtatólag hatott a rikre, hogy ő felségének ezen kegyes érzelméből eredt reményét a dicsőült nagy férfiú iránti hálás kötelességeknél fogva önkint megelőzék, midőn közgyűlésük folytán f. h. 4. — e leverő hír hallatára tüstént két hétre teljes, általában pedig a megyei hivatal körében a jövő nádorválasztásig gyászt határoztak, melly határozatukhoz annál inkább ragaszkodnak, minthogy azt ő felsége magas szándékával is annyira egyezőnek látják. — A másik kegy. kir. leiratban tudtul adja ő felsége, miként a boldogult helyébe annak fiát—mint szép tulajdoninak is örökösét, István főherczeget helyettesíté. Elnök alispán ur ő felségének azon atyáskodó gondoskodásáért és kegyelmes intézkedéséért, mellyel a nemzet keserű fájdalmát enyhíteni sietvén, az elhunyt magas erényeinek örökösét, honunk nagy fiát István főherczeget, kibe atyjának honboldogító szellemét átszállva, s megkezdett nagyszerű átalakulásunk szerencsés folytatására mintegy köztünk maradottnak hisszük — hazánknak visszaadni, s kir. helytartójává kinevezni méltóztatott, alázatos köszönő földírást, föns. István föherczegnek pedig üdvözlőt indítványozott, mi közfölkiáltással elfogadtatván, mind két fölirás még e gyűlés folytán jelesen föltétetve, föl is olvastatott. — Gyászmisénk f. h. 27dikére határoztatott, mellyet prímás önge fog megholt nádorunk lelkéért a mindenhatónak bemutatni; melly határozat tüstént köröztetni is rendeltetett. — Nógráditól. Balassa-Gyarmath. Január Ilikén. A múlt novemberi közgyűlésünkön hozott határozatunk következtében mai napon összesereglettünk a föltűnt uj évben első közgyűlésünket tartandók. Az összes rendeknek szive szerinti nemes gróf főispán-helyettes de Lamotte Antal e méltósága elnöki székét harsány éljenek között elfoglalván, megnyitó a tanácskozást azon kijelentéssel, hogy valamint a múlt évben az isteni gondviselés őrködése alatt a tekintetes korok és rendekkel együtt fölhasznált minden alkalmat felséges urunk és királyunknak törvényszabta intézkedéseit teljesíteni, hazánk boldogításán és a magánjólét emelésén sikerdúsan működni, úgy jövőre is törvényeink iránti föltétlen hódolat, tiszta szándék, és körültekintő méltányosság hasonszellemű eljárásra fogja őt lelkesíteni, ajánlván magát a rendeknek becses jóvoltukba és szives bizodalmukba. — Mire Frideczky Lajos jeles főjegyzőnk a helyettes főispán iránti mély tiszteletünknek, őszinte vonzalmunknak és bizalomteljes ragaszkodásunknak hő gerjedelmeit ékesen tolmácsolván, bemutatta fenséges nádorunk ötven éves hivataloskodásának megörökítésére készült emlékpénzeket, három, úgymint: arany, ezüst és bronz példányban, mellyek a levéltárba tétetni rendeltettek. Idő közben kisgyülések nem tartatván, K.F. fölkelvén tüzesen pattogott a magy. kir. kincstárnak dohánykereskedése és szivar-árulása ellen, mondván: miszerint a jóakaró kormánynak kötelessége az ipart előmozditani;de az kormány ezt nem teljesíti, mert dohánykereskedése, szivargyártása és árulása által az ipart inkább elölti a kormánynak derogál boltot nyitnkmidőn a kormány ezt teszi, eljárása alkotmányos jogokba ütközik. Autótanács utján szólítsuk föl ő felségét, hogy aggodalmunkat szüntesse meg, azt is kinyilatkoztatván, hogy itt jogsértés létezik. — Gr. F. A. A kinek tetszik, aggódjék saját hajlama vagy véleménye szerint, és ha e részben fölirni akarnak a rendek, az ellen kifogása nincs , de ő itt jogsértést nem lát. A kincstár nyithat boltot, mint más magyar birtokos gyártmányainak eladására. A kincstár dohányt termeszt iradalmaiban, ebből szivarokat gyárthat; bort termeszt, ebből szítést készíthet; gabonát termeszt, ebből lisztet öröltethet; ennek mindeddig gyakorlatában volt a kormány; ha eddig több rendbeli boltjai és gyárai a kincstárnak jogsértést magukban nem foglaltak; ezen gyakorlatnak folytatását jogsértésnek mondani most sem lehet. Szónak a kormánynak eddigi tényeiben sem monopóliumot, sem monopóliumra törekvést nem lát. Aki itt státusgazdászati szempontból veszélyt gyanít és aggodalomra hajlandó , annak aggodalmát nyilvánítani szabad. Ha valaha, itt az idő, hogy kiengesztelő politikát kövessünk, midőn hazánk jótékony nemzetének, azország nádorának végórái közelegnek. — H. K. A kincstár részéröli dohányárulás és szivarkereskedés, ha némelly kebelekben aggodalmat gerjeszt is, az magában nem ártalmas; a Buda-Pesti Híradónak vezérczikke tette látszólag azt veszedelmessé,mintha ez által a kormány maga részére monopolizálni kívánná a dohánykereskedést és szivargyártást ; akár mit mondjanak a dohánytrafika szóról, e szavakkal nem bíbelődik, jogsértést ez ügyben még eddig nem lát, a kincstárnak eddigi eljárása a termesztésre nem ártalmas, mert mindenki tetszése szerint termeszthet, a kereskedésre sem ártalmas , mert a kereskedés szabad. Az legfőbb aggodalma, hogy idővel magánosok a concurrentiát ki nem állhatják, vagy monopolisálhatja a külszivarokat; de ez örömére válik, mert ebben látja a védegyletnek pártolását. A dohánymonopolium indirect adóztatás lenne; de szóló hajlandóbb a közadózásra mint az indirect adóztatásra, melly a többségnél sympathiára nem talált. Gr. F. S. A kincstár közel 700,000 mázsa dohányt termeszt, ennek természetes alakbani használásából kevés a jövedelem; a mi magánosoknak szabad jövedelmeik szaporításának tekintetéből, az szabad a kincstárnak is; ez okból gyártatja és pedig igen okosan a szivarokat , mitől ölet eltiltani nem lehet; ha valakinek e részben van aggodalma, azt ellenzeni nem fogja, de ő részéről a kincstárt jogsértés miatt ez ügyben vádolhatónak nem tartja. R. F. A dohány monopóliumot senki részéről sem látja hasznosnak; a kincstárnak ezen czélzata mellett a védegylet minden esetre veszteni fog , itt jogsértés történik, és fölszólalni tartozunk, a dolgozó néposztály és ipar érdekében. J. M. Itt jogsértés nem létezik és a honi ipar a kincstári szivargyártás által csak emelkedni fog. N. E. A dohánymonopólium által erősíti magát a kormány, ha gyáraiban német hivatalnokokat alkalmaz, kik a magyar nemzetiségnek is veszedelmesek lehetnek; ő ismer helységeket, mellyekben a kormány sokkal terhelőbb kötéseket telt a termesztőkkel, mint más magánosok. A kormány szivargyárai ellenkeznek az 1836. és 1840-dik törvénnyel. K. J. Némelly szónok urak a trafika szóra építik okoskodásukat, mintha ebben valami nagy fontosság léteznék; trafika csak annyit jelent mint kereskedés, tehát a trafika szótól meg nem ijed; a ki ezen tárgyban monopóliumot lát, annak igen elfogultnak kell lennie; jogsértés sincsen e tárgyban, ha csak azon elferdített eszmét alapul nem tekintjük, hogy a kormánynak nem szabad az, ami minden egyéb privátusnak szabad. Sőt szónok meggyőződése szerint a kormány gyárat építhet, boltot nyithat akármennyit az 1840ik évi törvény értelménél fogva. Nincs és nem is lehet itt szó , mint mondatott, más a kormányról, hanem szó vagyon a magyar királyról és a kincstárról , miután bizonyos öszveg a magyar király részére országosan meghatározva nincs , okosan cselekszik a kormány, hogy a kincstár jövedelmét a termesztés és ipar útján becsületesen szaporítani igyekezik; szomorú dolog volna, ha a kincstár birtokait jövedelmessé tenni nem törekednék; a szegény kormánynak szomorú az állása; jobban szereti hallani szónok, hogy a kormány öt milliót nyert, mint hallani, hogy 20 millió adóságot csinálni kényteleníttetett. Cs. K. ez ügyben mindenki meggyőződhetik arról, hogy a kormány monopóliumot akar behozni , és gyárakat állítva nyerészkedni akar; ebben pedig világos a jogsértés, mert minden jogok a nemzetnek sajátjai, miket a nemzet világosan át nem adott a kormánynak. M. I. Azt mondani, hogy itt aggodalom lehet de jogsértés nincs, ez ellentét; ha alapos az aggodalom, úgy van jogsértés is ez ügyben. A nemzet jogai időjártával fejlődtek ki, ha nincs is világos törvény, mégis lehet jogsértés, valamint jogsértés volna, ha a kormány egy újonnan fölfedezett tengeren hajókázást magának tulajdonítva másoknak tilalmazná. Ha lisztet árultat a kormány , ez nem fajulhat monopóliummá, mert ez elkerülhetlen kellék, de a dohánnyali kereskedés, nem lévén ilyen, az ausztriai kormánynak használ. A magas kormánynak nem competál a kereskedés, nem illő hozzá. Látjuk, hogy a conservativ párt egyesül az ellenzék elnyomására,(citálja a programaiból a szavakat) és épen az, kinek nevét látjuk a programm alatt, mondja hírlapjában, hogy a kormány dohánymonopóliumot akar. Gróf de Lamotte Antal helyettes. Mit mivelnek a conservativek, ide nem tartozik. A Buda-Pesti Híradó okoskodása minket sem nem reguláz, sem nem kötelez. A kincstári eljárás még státusgazdászati szempontból sem gáncsolható és semmi esetre nem méltatlan. A kelet-indiai kereskedő társaság az angol kormány fölügyelése alatt áll, és mégis az angol kereskedés óriási magasságra és bámulandó virágzásra emelkedett. Hol létezik liberálisabb kormány a francziáénál, mégis vannak porczellán, szőnyeg és dohánygyárai, világos bizonyságául annak, hogy a kormány jövedelmét növelheti anélkül, hogy abból a honi ipar és kereskedés elnyomása következnék ; itt nincs jogsértés. K. F. nem ismer magyar kormányt, de osztrák kormányt igenis. Nem illik boltot nyitni a kormánynak, kezdetben talán még el lehet ezt nézni, de később be kell csukni. Látjuk, hogy a vámtarifák Bécsben készülnek. Egy Ali basa gyárakat uríít, de csak azért, hogy övegye hasznát nem a nép; ha valaki vele versenyezni akar, annak zsineget küld. Ezen kormánnyal nem boldogulhatunk, amit tesz, mind szemfényvesztés. T. F. Vannak férfiak, kik mindent elkövetnek, hogy a kormány iránti bizodalmatlanság megörökíttessék. Göröghonnak egy nagy publicistája szomorúságba merülve bizonyos gondolat fölött merengett, mit egy ifjú észrevevén, kére, hogy közölné vele aggodalmának tárgyát; először az ifjú azon észrevétellel utasitatott vissza, hogy ö illyen ügyben nem képes tanácsot adni, de kérésének többszöri ismétlése után megvallá az öregebb publicista, miként ö azon aggódik, hogy a nemzetnek kincseit elköltvén, most számot adni nem képes; mire az ifjú azon tanácsot adá , hogy nem lévén képes számot adni, ne azon törje fejét, miképen adjon számot, hanem inkább azon, miképen ne adjon. Az öregebb használván a gyermek-tanácsot, hogy a számadás kötelességétől meneküljön, háborúba keverte az országot, melly annak mind virágzását mind szabadságát elnyelte. Szónok tehát azt véli, hogy miután publicistáink is többnyire nem azzal foglalatoskodtatják elméjüket, hogyan béküljenek ki a kormánnyal, hogyan szüntessék meg a kölcsönös bizodalmatlanságot, hanem inkább azon vannak, hogy a kölcsönös bizalmatlanság megrökítessék, utójára is édes hazánkat olly bajokba döntendhetik, mellyek annak mind szabadságát, mind jólétét a sírba temetendik. Szóló azt tartja, hogy a kincstár nagy hasznot hajtott az országnak az által, hogy uradalmaiba behozta a finomabb juh tenyésztést, valamint a lánczhid építése is igen 66