Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)

1847-01-22 / 424. szám

424. szám. 1847-Előfizetési díj félévre postán és hely­ben borítékkal 6 forint, boríték nél­kül házhoz küldve öt forint ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtö­kön, pénteken és vasárnap egyegy ív. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb-sorért apró hetükkel öt ezüst kr. számittatik. Alapija KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye-Péntek jan. 22. Előfizethetni minden cs. kir. postahi­vatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt föld­szint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Level­ek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes le­velezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem köz­­lendünk. T A R T A L O M. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Halálozás. — A nádori s helytartói hivatal.—­Erdélyi országgyűlés. (XXdik országos ülés). —Törvényhatósági tudósítá­sok. Esztergomból (közgy. alispáni jelentés a megye állapo­táról). — Irodalmunk ügyében. — Pesti polgári kórház. —és saját-e, vagy nem saját gyógyszertár? (Folyt.) — Vegyes újdonságok. Külföld. Portugália. Spanyol-, Francziaország. N.Bri­­tannia. Mexico. Éjszakamerikai egyesült státusok. Hirdetések. Gabonaár. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. A nolgy m. kir. helytartótanács a kebelbeli díjas foga­­lomgyakoró Gerebényi Vilmost kebelbeli fogalmazóvá, s en­nek helyére Rá­cz Károly eddigi díjtalan gyakorlót nevezé. Rétay József, szigethi só-pénztári tiszt, meghatározott. Pest, január 20. A nádori s helytartói hivatal. Ámbár a nádori hivatal nagy s fényes hatóság­gal birt már a régi törvények értelmében is, még is annak állása s hatásköre egész Zsigmond idejéig — a midőn t. i. a helytartósági hivatal izmos törvény­­könyveinkben legelőször említetik — még egészen kifejtve, s jelesül ama fényre, mellyben most léte­zik, emelve nem volt. — Miután tehát Zsigmond hat éven túl az ország határain kivül tartózkodott, csak ezen időtájban kezdetett — a nádori hivatal­nak ezen korlátolt hatáskörénél fogva — éreztetni azon törvényprovisiói hiány, melly szerint a távol­lévő király, a királyi kiskorúság, vagy épen az in­terregnum eseteiben sem az ország sorsa s békéje, sem administrationális egysége biztosítva nem volt. Innen jött, hogy előforduló esetekben a törvé­nyes királyok helytartókat, az interregnumok s a kis­korú királyok idejekor pedig az ország nagyjai s te­­kintőleg az országgyűlésen összejött rendek majd kapitányokat, majd szinte helytartókat, (vicarios), majd pedig kormányzókat — gubernátorokat — ne­veztek s választottak. Mig végre a fényes nádori hi­vatalnak hatásköre, a 15ik század második felében és a 16ik, 17, 13 s 19dik században kelt számos törvények által uj meg uj gyarapodást nyervén s min­den tekintetben világosan körüliratván, ama hatal­mas tetőpontot el nem érte, mellyben az jelenleg diszlik; s mellynél fogva az most, ha törvényes utón betöltetik , a fölülidézett helytartói, kapitányi s kormányzói hivatalokat is magában foglalván, e hi­vatalok csak a nádorinak megüresülte esetében, s annak törvényes betöltése idejéig válhatnak szüksé­gessé s neveztethetnek ki jogosan. A 15i. században még mind a Zsigmond ál­tal kineveztetett helytartók, mind pedig az ország nagyjai s tekintőleg rendei által választott kapitá­nyok s gubernátorok, a nádorokat állásban s hatás­körben fölülmúlták; igy Zsigmond alatt Gara Miklós is csak kir. kinevezés erejénél fogva már a nádorság­ról emeltetett helytartóvá; hogy pedig a gubernatori hi­vatal, mellyel Huny­ad­y János s Szilágyi Mi­hály viseltek a 15dik században, nagyobb volt a ná­dori hivatalnál, kitetszik az 1446an kisded László király alatt kelt országgyűlési végzésekből, melly­ek közt a Zik czikk a törvénykezésben a gubernátor mellé ren­deli a nádort és országházókat; az ország minden váraiba s kastélyaiba szabados bemenetelt csak a gubernátornak engedményezett, a­kik pedig csak a gubernátorról mondja „quod habebit tantam authori­­tatem, quantam haberet regia majestas, dempto quod donationes perpetuas possessionum facere non pos­­sit“. Hogy a gubernátor a nádor elött állott, kitet­szik vagy csak abból is,hogy 1446ban,mikor Hunya­­dy János elválasztatott, a nádor Héderváry Lő­ri­n ez még hivatalát folytató Az ország világosan vala­mi nagyobb méltóságot kívánt kormányzáiban fölállitat­ni, mint a miilyennel a nádorok akkor fölruházva voltak. Mátyás király ideje elölt törvényes rendel­kezést hiában nyomozni, melly világosan elhatároz­ná, hogy az interregnum, vagy pedig a király kis­korúsága alatt, vagy ennek távollétében ki igaz­gasson ? Csak Mátyásnak sik decretiuna adott a nádori hivatalnak olly jogokat s hatáskört, mellyek azt egyszersmind a helytartóság, a fökormányzó­­ság fokára emelék. Az Árpádok időszakában az interregnumnak nyo­ma sincs. A király kiskorúságáról is csak egy pél­da fordul elő, mikor Imre, László nevű csecsemő fiának gyámnokul II. Endrét nevezte ki. Mind az interregnum, mind pedig a kiskorúság legelőször csak az atyja halála után született László idejé­ben fordulnak elő. L­á­s­z­l­ó Frigyes gyámsága alatt neveltetvén, Magyarországot előbb hét kapitány, majd H­un­ya­dy János a gubernátor igazgatták. Van u­­gyan nyoma a király hosszas távollétének az első idő­szakban is, mikor H. Endre a szent földre utazott; de ez fiát IV. Bélát már az előtt megkoronáztatta, s távolléte idejére királyi egész hatalommal helyette­sítette. Vannak szinte a második időszakban is pél­dái a királyi távollétnek. I. Lajos t. i. kétszer volt Nápolyban, de egyik útja sem tartván esztendeig, rendelést sem tett az ország mi módoni igazgatása fö­lött. Ellenben Zsigmond 1414—1419 távollevőn, csá­szárrá koronáztatása s a constanczi zsinat végett a kirá­lyi helytartó kinevezéséről — mint említőnk — ő gon­doskodott először, midőn az igazgatást Kanizsay János esztergomi érsekre és Gara Miklós ná­dorra bízta, valamint később Faló­czy György szinte esztergomi érsekre, mint helytartókra. (Regis in regnis Hungáriáé, Dalmatiae, Croatiae etc. guber­­natores, et vicarii generále»). E vicariusok Zsig­­mondnak Olaszországból kelt hires „i regestruluiká­­ban egyenesen helytartóknak (locumtenentes) ne­veztetnek. És im ez azon helytartói hivatal, melly Mátyás király idejében 1485-ben hozott törvény szerint a kiskorúság és királyi távollét esetében a nádorra ruháztatott át. Később azonban a helytartóság mind e mellett is rendes hivatallá változott s tulajdon törvényható­sággal­ láttatott el, mint az 1545: 35; 1546- 60; 1550: 57; 1552: 28; 1563: 25; 1574: 18; 1723 : 26­­. ez. bizonyítják. Az illy helytartók né­ha világi, de többször papi rendből is válasz­tattak. Amazok közöl B­á­th­o­r­y István, T­h­u­r­z­ó Elek, Ambringen, Albert szász-lesseni herczeg-é s most elhunyt elfelejthetetlen nádorunk József k. fölig. Ezek közöl pedig Vár­day Pál, Ujlaky, Ra­­decius, Fejérkövi, Irutassy, Oláh sat. Nem mindig bírtak egyforma hatalommal. Mátyás király (1474: 12 és de officio Palat. art. 10) megtagadta a kegyelmezési és adományozási jogot a helytartótól; I. Ferdinánd pedig Vár­day Pálnak mind a ket­tőt megengedte, de Kut­assy János már 1597 ben nem nyert adományozási jogot, mivel az akkor már nádori jognak ismertetett. Nevezetesebb törvényeink — a helytartói hiva­talt illetők —­imezek: 1536: 16, melly szerint a király nevez ki helytartót, s hogy Zobor Imrét annak nevezte ki, azt a statusok és rendek meg is köszönték (1572: 9.). A helytartó az ország főbírói­nak egyike (1754: 18). Említők már, hogy Mátyás törvényei szerint a király távolléte vagy kiskorúsá­ga alatt a nádor nézeteik rendes királyi helytartó­nak, mellyekkel azért összefüggésben áll az 1681: 2 rendelete, melly szerint a helytartói hivatal mun­kássága magától megszűnik, mihelyt az ország ná­dort választott. Ha nincs nádor, úgy a királyi helytartót illeti a főhely a diaetán (1687: 10, 1 §.), ki különben is az 1536: 16 szerint egyike lévén a király­bél jő tanácsosainak, az 1567: 26, 4 § és az 1723: 4 rendeleténél fogva régi tekintélyében s hatósága gyakorlatában megerősítetik. Legtöbb törvény, melly a helytartóságot illeti, a tödik században keletke­zett, mivel akkor, mint előadónk — gyakran és huzamos i) ideig nem levén nádor — annak helyét helytartók pótlák. A nemesi seregnek — a nemesség egyetérté­sével kapitányokat adtak, (1537: 9.), a statusok­kal s rendekkel együtt tanácskoztak a törvények módosítása s javítása fölött, s javaslataikat diaeta e­­lébe terjesztők (1536 : 30), bírákat neveztek ki a törvényszékekhez, ha nyilas volt (1557: 13, 1559: 38); tartoztak állandóan Pozsonyban lakni, és négy praelatus s ugyanannyi országbárót a főtanácsba fölvenni, melly a közügyeket igazgatja; a mellett hittel kötelezve voltak hűséges szolgálatra az illy helytartók, kik a kincstárból húzták rendes fizetései­ket , mint mind ez 1642: 30; 1563: 75 ; 1567: 24, 11 § világos. Hogy a helytartók nagyobbára csak a nádori kötelességeket teljesítők, kitetszik az eddig elmondottakból; valamint a nádorok, úgy ők is számos magán perek elitélésére fölhatalmazva voltak azon időben országos törvények által, miilyenek az 1546:32; 1550: 57; 1572: 4; 1563: 29 sat. Az 1559: 39; 1563: 25ben nyilván is kifejeztetik, hogy a melly perek korábbi törvényeknél lógva a nádor ellátására bízattak, a mennyiben még függök, a helytartó által végeztessenek be, ki a fölebbvitt pe­rekben is Pozsonyban rendesen bíráskodott, két praelatus, két báró s négy ülnök képezvén ott a fötörvényszéket 1559: 38; 1563: 24; 1572: 6; 1582 : 4. (Vége követ.) Erdélyi országgyűlés. XX. Országos ülés jan. 12én. A múlt ülésről készült jegyzőkönyv fölolva­­sása után, Kolozsmegye egyik követe azon pontra vo­natkozólag , melly elnök ö­nmagának a Beszédek tára szerkesztéséről! jelentését tartalmazza, örvend, úgy­mond, hogy Hajnik Károly úr vállalta el a gyorsírást, ki a Beszédek tárát a múlt országgyűlésen is közmege­­légedésre szerkesztette.Nem teheti azonban, hogy mél­­tánylatát ne nyilvánítsa azon gyorsíró iránt, ki a jelen országgyűlés lefolyt rövid szaka alatt, a helybeli hírla­pok országgyűlési tudósításait mindennek, ki a hírla­pokat figyelmesen olvasta, elismerése szerint dicsére­tesen szerkesztvén, gyorsirásbani jártasságát, alkalmas voltát bebizonyította. F­o­garas vidék egyik követe pedig a jegyzőkönyv azon pontjára lön észrevételt, melly a napirend kitűzéséről szól. Szóló követ úgy em­lékszik, hogy elnök ö­nmaga a rendezéssel kapcsolatos és képzelt mérték szerinti urbér fölötti tanácskozás ki­tűzésekor egyszersmind azt is nyilvánította, miszerint a kk. és rt. az urbér tárgyát átalánosan érdeklő indít­ványok tételétől nem lesznek elzárva. Elnök: Igaz, hogy mondotta, miszerint a t. kk. és rr. tehetnek a tárgyra tartozó indítványokat, de ezt nem kitűzés, csupán magán nyilatkozatként. Hitelesítve lévén e kép a jegyzőkönyv, elnök ö­nmaga jelenti, hogy a k. kormányszék, egy k. k. leirat kihirdetése végett megkíván jelenni a t. ki. és rr. körében. A k. kormány­szék néhány percz múlva megjelenvén, kormányzó ö­nmaga felolvastatta az itélőmesterek megerősítése tár­gyában kelt im . k. k. leiratot. F­e­r­d­in­á­n­d sat. Azon alázatos fölirat, mel­lyel ti hir kk. és rr. 1846—ki October 9-től, őszin­tén kedvelt hívünk, tekintetes és nagyságos báró Puchner Antal, mint a jelen országgyűlésre kül­dött teljes hatalmú királyi biztosunk utján némelly ürességben levő sarkalatos és országos hivatalokra történt kijelölés tárgyában fölterjesztettetek, szokott módon élőnkbe adatván (mellynek további tartalmá­ra későbben fog kegyelmes határozatunk következ­ni) a törvényes királyi táblánknál ürességben levő itélőmesteri hivatalokra, N­enter János ugyanazon királyi táblánk valóságos ülnökét, és kormányszéki valóságos titoknak Kabós Dániel nemzetes híve­inket találtuk érdemesitendőknek. Többire sat. E k. k. leirat hangos éljenzés követte fölol­vasása után a k. kormányszék a teremet elhagyta. Elnök: úgy tudja, hogy a t. kk. és rr. az előleges tanácskozással készen vannak, fölszólítja tehát a kitűzött kérdés iránti nézeteik kifejtésére. b­első-F­ej­érm. küv.: Mielőtt a napi kér­déshez szólana, visszatért az udv. kancellár meg­

Next